Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-04 / 208. szám
1986. SZEPTEMBER 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Három főiskolával kŐMŐaon Népművelő-, könyvtáros- és gyógytesinevelö-képzés Szolnokon Tavaly nyitotta meg kapuit a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola szolnoki konzultációs központja. A kétéves népművelés kiegészítő szakra felvett hallgatóknak, — akik a vizsgákat a szegedi intézményben tették le — Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban tartottak foglalkozásokat. A konzultációs központ most már másodéves hallgatóinak többsége — tizenegy — Szolnok megyei. Az új tanévben természetesen ismét elkezdi kiegészítő szakos tanulmányait egy elsős évfolyam. A népművelés konzultációs központhoz hasonló kiegészítő könyvtár szakos illetve gyógytestneveíő-képzés is kezdődik szeptembertől Szolnokon. A Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozatára huszonnégy hallgatót vettek fel, mégpedig olyan diplomásokat, akik érdeklődnek a könyvtárosi munka iránt, s már elvégezték a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár 200 órás alapfokú tanfolyamát. A tagozaton ugyancsak két év a tanulmányi idő, s sikeres államvizsga után könyvtáros diplomát kapnak a hallgatók. Az új továbbtanulási lehetőségtől azt várják a szakemberek, hogy javuljanak a megye könyvtárainak személyi feltételei. A statisztikai adatokat vizsgálva úgy tűnik, nem lesznek „beiskolázási gondok” az elkövetkezendő években sem. A megye könyvtáraiban dolgozók csaknem felének jelenleg nincs felsőfokú könyvtárosi végzettsége. Mind a népművelés, mind a könyvtáros felsőfokú képzésnek tulajdonképpen már voltak előzményei. A hat évvel ezelőtt megszűnt egykori debreceni főiskolának kilenc évig volt kihelyezett levelező tagozata Szolnokon. Országosan is újszerű vállalkozás lesz viszont a megyeszékhelyen a Testnevelési Főiskolával közösen ugyancsak szeptemberben induló kihelyezett gyógytestnevelő képzés. A kiegészítő szakra negyvenegy Szolnok megyei, a környező megyékből pedig tíz testnevelő tanár jelentkezett. A hallgatók négy féléven keresztül sajátítják el a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket. Majd sikeres vizsgák esetén az alapoklevelüknek megfelelő szintű gyógytestnevelő tanári oklevelet kapnak. A megyében jelenleg mindössze négy gyógytestnevelő tanár dolgozik, az orvosok, a pedagógusok tapasztalatai szerint viszont jóval többre lenne szükség. Sajnos, a diákok jelentős hányadának a tornaóra alóli felmentés vagy részleges felmentés helyett inkább gyógytestnevelési foglalkozásokra kellene járnia. Ilyenformán, hiánytpót- ló vállalkozás a kihelyezett gyógytestnevelő-képzés, de nemcsak ez, Hanem a népművelő és könyvtár tagozat is, s mindemellett az új felsőfokú végzettségű szakemberképzési formákkal tovább színesedik, gazdagodik a megye szellemi élete. — tg — SMO/nokl műalkotások Chateauroux-ban A művésztelepiek franciaországi sikere Cháteauroux Exposition hongroise á la mairie mFO Un brt>> afHMTm de /'exposition t« na» de rhőlel a© vili© nc- &u»!!le actuetlement ©1 c© jus- qu'«i> & a©pt©n<br© I«» osuvre* de hűlt artistes* hongi’Ots. Cette exposition de i» c.otonl« d«s peintres de Siotnc.*, aimabie- 'rriant pröte© par 1» muss« de tett© mérne vise, a Atts réeiiaó« qräc« eu concoo.-s d© Sorg« iWaveau. artista repute r*»t- dam é Q argil©» so. préseolaftt ©paiemo«! trot» do »os to««*. Alnal. vingt-queire tableaux ou sculpture* du patrtmcln« bemar Ot 9 nous done ent un aperpu de is culture erttstlquo contemporalne be ce pays t-« vernissage de cette exposition »van »eu marat dernier an presence de M. Mric. man« adjoint. de rambessadeur de Hoogrte, du conservsteur du moats* d© Szofnbk. de certains conaaillars municipal« nt <te oombreux artistes locaux Vaeance* pour ceux qui rastent Surname du »» au 22 aoöl; au stade de Friss kritika az egyik francia lapban 1986. augusztus 12-től szeptember 6-ig a Szolnoki Művésztelepen élő nyolc festő- és szobrászművész kiállítását rendezték meg a franciaországi Chateauroux városában. A nagy történelmi múltú közép-franciaországi megyeszékhely, Serge Dela- veau — a Szolnoki Művésztelepen vendégként dolgozó — festőművész által került kapcsolatba városunkkal. A Szolnoki Városi Tanács, a franciaországi Magyar Nagykövetség, Chateau- roux Város Tanácsa patronálásá- val és a szolnoki Damjanich János Múzeum szervezésében jött létre ez a méreteiben talán szerény, de a múzeumi közgyűjteményben lévő alkotások színvonalát és a két ország közötti kulturális kapcsolatok örvendetes fejlődését tekintve mindenképpen nagy jelentőségű kiállítás. Augusztus 12- én hatórakor a Chateau- roux-i városháza előcsarnokát zsúfolásig megtöltötte a helyi művészetszerető közönség. A mi szokásainktól némileg eltérő kiállítás-megnyitóra az impozáns épület első emeleti halijában került sor. Robert Alric, Chateauroux polgármestere pohárköszöntőjében méltatta a kiállítást és elmondta, hogy szeretnék, ha a két város kulturális kapcsolatában ez nem az utolsó rendezvény lenne. Utána Hivatal Ervin a párizsi Magyar Intézet igazgatója szólt arról, hogy menynyire fontos két különböző berendezkedésű és történelmű ország kapcsolatainak ápolásában a művészet. Mindketten megköszönték Serge Delaveau festőművésznek, hogy részt vett a szolnoki művészek bemutatkozó kiállításának megszervezésében, valamint ismeretlenül is melegen üdvözölték Szolnok város vezetőit és a Damjanich Múzeum kollektíváját, akik elősegítették a tárlat sikerét. A bemutatón a szolnoki múzeum képzőművészeti gyűjteményének kortárs anyagából a legjobb alkotások szerepeltek: Berényi Ferenc, Baranyó Sándor, Bokros László, Fazekas Magdolna, Meggyes László festőművészek három-három festménnyel, Nagy István, Simon Ferenc, Szabó László szobrászművészek háromhárom kisplasztikával képviselték a szolnoki művészkolóniát. Ezt az anyagot egészítette ki Serge Delaveau szintén három, Szolnokon készült vászna. A kiállítás nagy szakmai és közönségsikerét nemcsak a franciák hagyományos udvariasságának tudhatjuk be. Erről tanúskodott a tárlatlá- togatók nagy érdeklődése, amely már a megnyitót követő beszélgetésekben is megnyilvánult. És erről tanúskodik a sajtóvisszhang is, ugyanis már a megnyitást követő napon a La Nouvelle Republique cimű lapban kritika jelent meg, méltatva a szolnokiakat. A Szolnoki Művésztelep alkotóin s a múzeumon keresztül Szolnok ért el sikereket, neve ismertté vált Franciaország egy vidékén. Hírt adott művészeti életéről, erősítve a különböző társadalmi berendezkedésű országok közötti párbeszédet, tovább gazdagítva az immár hagyományosan jó magyar—francia kapcsolatokat. L, Menyhért László A hetedik ásatási évad után W Újabb értékes leletek lászdózsáról Sajátos temetkezési mód: kereszt a combcsontokból Fotó: Mészáros János A hetedik ásatási évadot a múlt hét végén — a hagyományokhoz híven — csülökpörkölt főzéssel, s az ehhez illő koccintással fejezték be a heteken át Jászdó- zsa—Négyszálláson dolgozó régészek, sírbontó technikusok, ásatási munkások. Méltán koccinthattak, hiszen ismét sikeres »évadot zárt a Selmeczi László vezette csoport. Az ásatás helyszínén tett rövid látogatásunk alapján nem alkothattunk teljes (még kevésbé tudományos igényű) képet az idei eredményekről — ezt elvégzik majd a föltárásról szóló szakpublikációk. Tényeket természetesein így is rögzíthettünk: túl azon, hogy a régészek lakókocsijában leülésre való hely is alig akadt; a leleteket tartalmazó zacskók, papírcsomagok, fóliák tömege önmagában is jelezte az ásatás méreteit. Az ásatást vezető Selmeczi László korábban tíz esztendeig foglalkozott elpusztult kun települések. , föltárásával, a leletanyag feldolgozásával. A sikeres kun feltá rások adták az indíttatást a jász emlckanyag módszeres régészeti kutatáshoz. — Mi adta a támpontot hogy éppen itt, a Jászdózsá- hoz közeli Négyszállás pusztán kezdték a föltárást? — Az e korral foglalkozó régésznek ott érdemes ásnia, ahol a török pusztított, de a falu nem települt újjá. Négyszállás az okleveles adatok alapján nemcsak mint hely volt adott, de az is kiderült, hogy tiszta jász populáció lakta. Ebből a közösségből emelkedett ki egy jász nemes — őt hívták Négyszállási Kompodnak. Az külön szerencse, hogy a Jász Múzeum 1937-es évkönyvében Prückler József 14. századi, innen származó leletanyagot közölt. Képtelenség volna — akárcsak megközelítő pontossággal is — fölsorolni mi minden bukkant elő az egykori Tarna-meder mentén. — Lássuk tehát az ásatás eddigi — összegző — adatait. — Egy temető 460 sírját és egy 15. század közepén épült templom alapjait tártuk fel. Az utóbbi években a templom közelében levő falu ásatásának is nekiláttunk, azzal a szándékkal, hogy a 14. századi faluképet megalkossuk. Mindez csupán adatszerű összegzés, hiszen — hogy csak egy példát említsek — a temető sírjai sem csak egy kort jellemeznek, hanem utalnak a betelepülő jászok szokásait a — a keleti kereszténységre — éppúgy, mini j római rítusra való átléiésre. A tárgyi leletek feketén-fehéren igazolják a jászok kaukázusi eredetét. Idevágó anyag az idei munkák során is bőséggel került elő. Mielőtt az idei ásatás „fotós-mustrájának” nekiláttunk volna, megismerkedtünk a feltárás egyik „alapf- tótagjával”, a Jászdózsára való Kiss Ágnessel. Tíz(!) éves kora óta minden nyáron itt dolgozik, az első sír bontását 12 éves korában bízták rá, a nyolcadik osztály elvégzése után egy nyári munkájával 1500 forintot keresett. Most kezdi a gimnázium negyedik osztályát Jászapátin; természetesen i egésznek készül. A „fotós-mustra” gazdag volt. Egyebek között megtudtuk, — Selmeczi László meg is mutatta, — hogy a kaukázusi kard helye a vállon volt, alakja, markolatának formája, és sok minden más bizonyítja. De a legfontosabb információ: az ásatás teljes (de legalábbis megnyugtató) befejezéséhez még legalább két esztendőre van szükség. Gyűrűk, övcsatok A keleti kereszténységre Jellemző dokumentum a korpusz Pillanatkép a négyszállási ásatásról A kiállítás színhelye, a városháza
