Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

1986. SZEPTEMBER 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Papi Lajos jubileumi kiállítása A közönség lelkesen ünnepelte a 65 éves szobrászművészt A megyei művelődési köz­pontiban tegnap délután nyi­tották meg Papi Lajos jubi­leumi kááliliitiásált. A Kisújszállásom élő szob­rászművésznek utoljára négy évvel e7eliőtit volt kiállítása a Szolnoki Galériában* a mostanit a művész. 65. szüle­tésnapján jubileumi tártait - ként rendezték.. A tegnap diái után megnyi­tott foemuitaitó — amennyi­ben ez szobrász esetéiben egyáltalán lehetséges — az életmű keresztmetszetét ad­ja. A kiállítás legrégebbi műtárgya a művész édesap­járól készített (1953, bronz) portré, a legújabb pedig a vörösmárvány kúitfigura, amely Szolnokon kerül majd felálMiásma. Több mint félszáz szobor, kisplasztika, majd ugyiamany- nyi érem jelzi Papi Lajos művészi életútjának alakulá­sát A hdátusök — említettük — szemlbetűinőek. Az országban és a szomszédos államokban köztéren álló Papi -szobrok­ról csak a fényképfelvételek mondanak valamit. De ha ne­tán egyiküknek, másd lkuknak ott a kicsinyített mása a ki­állításon, ezek akkor sem ad­ják azt az élményt, hatást, mint a miliőbe jól elhelyezett szobrok. Az ország tizenegy városá­ban áll Papi-szobor, néhány tLBngyelarszáglban, Cseihszlo- vákiábam és Ausztriában. A közönség elé került mű­termi anyag '— méretedben talán éppen egyik legsikerül­tebb, az í. István a legna­gyobb — gazdagsága talán pótolja a köztéri szobrok ter­mészetes távollétét. Papi La­jos eddigi életműve gazdag és sokféle érzésvilágból ered. A gyökér a Kunsághoz köti, dia művészeti stúdiumait Pa­pi Lajos az ország különbö­ző vidékein, kétkezi embe­rek között járta kn. A Szov­jetunióban éltölitött évei sem Zsigmond Ferenc professzor mellszobra (bronz, 1985) Kútfigura (vörösmárvány, 1986) múltak hatástalanul, hiszen az auriüdaktia szobrász szá­mára új anyagokkal, művé­szeti elképzelésekkel ismer­kedett meg. Hazatérése után különböző miunikahelyefcen dolgozott, de fajtájának jel­lemző kun makacsságával élete legnehezebb éveiben sem mondott le arról, hogy a belső énjében már meg­komponált, csupa vitalitás figuráit kőbe faragja, bronz­ba öntse. Nagyon nehéz óletutait járt meg; az indulás éveiben majdhogy nélkülözött családijával. A Papi életút krónikása 1968-ban még A kiskenyerű gazdag ember címmel írt a művészről, de 1972-ben már „a gránit prófé­tájának” tarthatta a mestert. Nagyon megharcolt Papi La­jos a megérdemelt elismeré­sért, önmaga tette a féjóre a koronát. Nagyon jó hogy így történt, mert művészi elkötelezettsé­gét csak erős hite befolyásol­ja, semmi más. Az életmű keresztmetszetét adó tárlat témáiban és azok megvalósításában egyaránt bizonyítja a realista művész ragaszkodását népéhez, elvé­hez, s azt is, hogy a nézők, akikiben él a művészi szép iránti igény, mennyire értik és becsülik Papi Lajos mun­kásságát. Abból a megköze­lítésből is jubileumi a tár­lat, hogy hozzávetőlegesen e(z a szobrász ötvenedik, na­gyobb kiállítása. S néhányszor megtörtént, hogy a nagy ér­deklődésire való tekintettel a Papi-tárlat nyitvatartási ide­jét meg kéllett hosszabbítani. Az életműre ez a legna­gyobb dicséret. Kiemelt feladat Gyermekvédelem a pedagógia eszközeivel Csupa vidám, kékköpenyes diák zsivalya tölti be nap 'mlint nap az iskolákat. Fia­talok, gyerekek; látszólag egyformák, gondtalanok. Saj­nos csak látszólag. Többsé­gük jó hangulatú családi es­te, reggel után érkezik az is­kolákba, ám évről évre nő azoknak a gyerekeknek a száma, akiknek az élete te­le van szorongással, mert az otthonuk igazából nem ott­hon. Hazatérve zilált légkör, veszekedések, perpatvarok fogadják őket. Azt hinné az ember, hogy megváltás szá­mukra az óvodába, iskolá­ba járás, hiszen legalább napközben távol vannak a családtól. Tény, hogy az óvo­dában, iskolában tisztaság, jóleső melegség, érdeklődés, megkülönböztetett figyelem veszi őket "körül. Ám az ott­honi nyomaszt) élményekét nem tudják elfelejteni, s a családi környezet, háttér rá­nyomja bélyegét magatartá­sukra, tanulmányi munká­jukra is. ök rendszerint nem tartoznak az eminensek kö­zé, többnyire nehezen nevel­hetők, vagy — már a köztu­datban is elterjedt elnevezés szerint — veszélyeztetettek. Noha minden korábbi — nevelésüggyel kapcsolatos — párt- és állami dokumentum kiemelt feladatként jelölte meg az iskolák számára a gyermek- és ifjúságvédelmi munka hatékonyságának nö­velését, az új oktatási tör­vény az eddiginél hangsúlyo­sabban kezeli a pedagógia e speciális területét. A gyer­mekvédelem kérdéseit érinti a törvény egyik alapelve, a továbbiakban pedig számos jogszabállyal kiegészítik az iskola ezirányú tennivalóit. Eszerint a gyermek- és ifjú­ságvédelem minden pedagó­gusnak feladata. Munkájukat valamennyi intézményben úgynevezett gyermek- és if­júságvédelmi felelősök irá­nyítják, koordinálják. Ezen túl természetesen kapcsolat­ban állnak a gyámhatósá­gokkal, tanácsokkal, egész­ségügyi szervekkel, együtt­működnek a veszélyeztetett helyzetű családokkal s_ azok munkahelyeivel is. Az új tanévben jelentős mértékben megnövekedett a megyében a gyermekvédelmi felelősök száma. Az óvodák­ban nyolcvanöt, az általános iskolákban hetvenöt, a kö­zépfokú intézményekben pe­dig harminc nevelőt bíztak meg e cseppet sem könnyű feladattal. Jelenleg az óvo­dákban háromszáz, az álta­lános iskolákban kétszáz, a középiskolákban pedig het­ven pedagógus foglalkozik a veszélyeztetett gyerekek, ka­maszok sorsával, illetve a megelőzéssel, hiszen ez a gyermekvédelem legalapve­tőbb célja. Nagyon is érthe­tő tehát, hogy elsősorban az óvodákban dolgozik a leg­több gyermekvédelmi fele­lős. Talán ott még nem késő jó irányba terelni a gyerme­kek sorsát. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyógy­pedagógiai iskoláztatásra ja­vasolt tanköteles korú gyere­kek negyven százaléka egy­általán nem, vagy csak rend- szertelenül járt óvodába. Az új oktatási törvény ugyan öt­éves kortól kötelezővé teszi az óvodáztatást, de a veszé­lyeztetettek számára a gyer­mekintézményben töltött egy év kevés. A későbbi kudar­cok megelőzésében leginkább az segítene, ha hároméves kortól óvodában készülnének az iskolára, egyáltalán az életre. S ha mindenféle pe­dagógiai hatás ellenére sem képesek a szülők a gyermek megfelelő ellátására, akkor célszerűbb lenne már óvodás korban kezdeményezni az állami gondozásba vételt. Ez utóbbit természetesen megte­heti az óvodai vagy az isko­lai gyermekvédelmi felelős. Hogy mégis ritkán élnek ez­zel a lehetőséggel, talán ért­hető. Hiába nyújtanak a ne­velő otthonok a gyermek szá­mára a családnál jobb körül­ményeket, a veszélyeztetett­ség ezzel legfeljebb egy idő­re csökken. (Köztudott, hogy az állami gondozottak mi­lyen nehezen tudják megala­pozni életüket, egzisztenciá­jukat az otthonokból kike­rülve, a felnőttkor küszö­bén!) Noha a családok s ben­ne a gyerekek többsége a szülők felelőtlensége miatt jut veszélyeztetett helyzetbe, az is előfordul, hogy a csa­lád önhibáján kívül került a társadalom perifériájára. Eb­ben az esetben aligha az a legjobb megoldás, ha állami gondozásba veszik a gyere­keket. Ezek mindennapos di­lemmái a gyermekvédelmi felelősöknek, de a többi ne­velő számára is. Igazából nem tudnak segíteni a veszé­lyeztetett helyzetbe jutott családokon, hiszen csak pe­dagógiai eszközeik vannak. Ettől viszont a családnak még nem lesz megfelelő la­kása, a gyerekeknek ruhája, ennivalója... A gyermekvédelmi felelő­sök ennek ellenére is a szó legnemesebb értelmében küz­denek a veszélyeztetettekért. Döntő többségük — 65—70 százalékuk — évtizedek óta látja el iskolájában ezt a cseppet sem derűs, s nem túl gyakran eredményes feladat­kört. Anyagi eszközök híján sok helyen a pedagógusok saját pénzükön vesznek ceruzát, füzetet, az effélékben sem túl „pedáns” gyerekeknek, az óvodákban még az is előfor­dul, hogy ruhát vásárolnak a veszélyeztetett apróságoknak. A tapasztalatok szerint az is­kolából kikerülő gyerekek jelentős részéről mégis „le­pereg” a pedagógusok hatá­sa, s az otthon, a családban, az elsődleges környezetben látott minta lesz számára a mérvadó. Leginkább talán azért, mert másfajta életmód, életlehetőség megteremtésé­hez nincs elég anyagi alapja, ereje. Amig az óvodából jel­zik a tanítóknak, hogy kik a veszélyeztetettek, (és igy to­vább az általános iskolából a középiskolának,) az utolsó lépésnél már megszakad az összeköttetés. Munkahelye válogatja, hogy hol, mennyi­re törődnek a tulajdonkép­pen változatlanul nehezen kezelhető, nehéz sorsú fiatal­lal. A gyermekvédelmi felelő­sök munkáját hatékonyan se­gítik a gyámhatóságok, a vé­dőnők, a gyermekorvosok, a nevelési tanácsadók, a csa­ládsegítő központok, a mun­kahelyek egy része, s a taná­csok. Ez igaz fordítva is. A sok-sok erőfeszítés ugyan nem hoz látványos változást, mégsem hiábavaló. Hiszen a társadalmi összefogás révén már számos veszélyeztetett család illetve gyermek sorsa oldódott meg megnyugtatóan. S ezek a sikerek adnak erőt a pedagógusoknak — s vala­mennyi érintett szervnek — a további munkához. T. G. Kongresszusra készülnek az áfészek Szellemi játék — a gondolatok férnma Megyei vetélkedő a MÉSZÖV székházéban Szabolcs vezér (bronz, 1985) Eredmónyt hirdettek „Majd ha katona leszek” Felvételünkön az előtérben a győztes karcagi csapat A Szolnoki Helyőrségi Művelődési Ház többéves ha­gyománya már, hogy a fegyveres erők napja tiszte­letére általános iskolás gye­rekek számára rajz- és fo­galmazáspályázatot hirdet. Az idei pályázat eredmény- hirdetését tegnap tartották meg. A jelenlegi katonaélet­ről, a saját leendő katonás­kodásukról háromszázhat- vanhatan küldték el rajzai­kat, festményeiket, huszon­kilencen pedig írásaikat. A rajzpályázaton, amelyen ti­zennyolc iskola képviseltette Hatodik évadját kezdte meg a budapesti Lézer Szín­ház csütörtökön este a nép­ligeti Planetáriumban. Az évad első bemutatóját az — „Egy óra ...” sorozat máso­dik darabját — a világhírű Pink Floyd együttes felvéte­leinek felhasználásával, ok­magát, a korcsoport szerin­ti kategóriákban a fődíjat Halasi Beatrix (Szolnok, Beloiannisz úti Általános Iskola), Kádár Mónika (Szol­nok, Beloiannisz úti iskola), valamint Busi János (Szol­nok, Délibáb úti Általános -Iskola) szerezte meg. A fo­galmazási pályázaton indul­tak közül a zsűri a jászdó- zsai általános iskola hatodik osztályának kollektíváját jutalmazta az első díjjal az így éltek ti című szerkesz­tett műsoráért. tóber 18-tól láthatjuk. Az előadás egyik különlegessége, hogy ez az első előadás Ma­gyarországon, amelyben a lé­zeres — Compact Disc — hangrögzítési eljárást hasz­nálják fel a zenei kollázs készítése közben. Tiszai Lajos Magyar filmek külföldön Kedvezőtlen fogadtatás­ban részesült a spanyol ve­zető napilapok filmkritiku­sai részéről a San Sebastian- ban bemutatott magyar ver­senyfilm. András Ferenc „A nagy generáció” című alko­tását a vele egy napon vetí­tett görög filmmel együtt unalmasnak és fáradtan nosztalgikusnak minősítik Madridban. Az El Pais filmkritikusa szerint a magyar és a görög versenyfilm az idei fesztivál színvonalától elmarad. Madridban pedig e héten ér véget a helyi filmmú­zeum Jancsó Miklós mun­kásságát bemutató egyhóna­pos programja. A világhírű magyar filmrendező műveit a Filmoteca nézőközönsége igen nagy elismeréssel fo­gadta. Novemberiben tartják a fo­gyasztása szövetkezeteik tize­dük kongresszusát, amelynek tiszteletére vetélkedőket is remtíleznelk. A megyei döntőire tegnap a Mészöv székházá- bam került sör. A megyei verseny előtt há­zibajnokságokon döntötték el a fogyasztási szövetkezetek — áiflészek, lakás- és takamék- szövetkezetek —, hogy kik (képviselik őket a megyei „megméretésen”. A vetélke­dő kérdéseinek, feladatainak »összeállítói mündenekélőtt az öt év előttá kongresszus óta eltelt időszak gazdasági ered­ményeinek ismeretét feltéte­lezték a résztvevőktől, de szerepelt a kérdések között általános műveltségre vonat­kozó feladat is. Az áfészek —‘ az Egyesült Jászsági, a Karcag és Vidéke, a Kunszentmárton és Vidéke, a Mezőtúr és Vidékié, a Ti- szafoldrvér és Vidéke, a Ti­szafüred és Vidéke, valamint a tűrkevei — mellett elküld­te öt-öttagú csapatát a Sa­garin és a Jubileum Lakás- szövetkezet, a jászflónyszarui és a Tiszafüred és Vidéke Takarékszövetkezet is. A ve­télkedő egyúttal fórumot biz­tosított a szövetkezeteiket képviselő versenyzőknek, hogy elmondják saját közös­ségük véleményét, javasla­téit a kongresszusi vitaanyag­hoz. Szóba került a tagsági ér­dekeltségi alap felhasználása, a szakcsoportok támogatásá­nak formája, mértéke, a tagi érdekeltség továbbfejlesztié- séne|k iránya, vagyis hogy váltsanak-e a tagok célrész­jegyet, mennyi legyen az aláprészesedés. Mintán a fogyasztási szö­vetkezetek nagy része az utóbbi öt esztendőben ünne­pelte megalakulásának negy­venedik évfordulóját, a ver­senyzők hozták magjukkal a szövetkezetük fejlődését, eredményeit bemutató tár­gyakat és tablókat, amelyek­ből rögtönzött kiállítást nyi­tottak. A vetélkedőben első illett a Karcag és Vidéke Áfiész kis kodJefctíivája, a második helyen a Jászfénysaairu és Vi­déke Takarékszövetkezet, a harmadikon pedig a Kun­szentmártoni és Vidéke Áfész öttagú csapata végzett. Évadkezdés a Lézer Színházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom