Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-25 / 226. szám

1986. SZEPTEMBER 25­SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Táncsics ás a tanácsok Egymásra utalva „A támogatás, a segítség itt tartja az embereket” A Mezőhéki Táncsics és a Mesterszállási Ű ttörő Ter­melőszövetkezet 1974-ben kötött házasságot. Hogy me­lyik is volt a menyasszony és melyik a vőlegény, azt már nemigen lehet utólag eldönteni, de az emberek úgy tartják, hogy a nagyobb hozományt a Táncsics hozta. Ezt megelőzően — a hatva­nas években — a rákócziúj- falvi termelőszövetkezet is a Táncsicsba kapaszkodott, így jött létre az a több mint 10 ezer hektáros gazdaság, amely immár három telepü­lés: Mesterszállás, Mező­hék és Rákócziújfalu lakód­nak ad megélhetést. Nemcsak munkalehetőséget tehát. Rákócziújfalut elhagyva a Martfűi Sörgyár mellett haladunk el, majd a mező­héki elágazásnál az új utat választva közeledünk a szö­vetkezet központja felé. Mintegy 4 millió forintot költött a szövetkezet a fel­újításra. Utunk most 11 ki­lométerrel rövddebb, a régi keskeny, tengelytörőt csak kevesen választották. Azok is inkább csak akkor, ha beleunva a hiábavaló küsz­ködésbe, felkerekedtek, hogy máshol próbáljanak szerencsét. Régi történet ez, de az utat hiába fedi be sima aszfaltréteg, a feltöltött kátyúkra azért még emléke­zünk. De a temető...? Új a sörgyár is. A hatal­mas beruházás, melynek gesztora a Táncsics, önma­gában is árulkodik a szö­vetkezet gazdasági helyzeté­nek stabilitásáról. Útközben nem is ez, mint inkább Kiss Jánosnak, Rákócziújfalu tanácselnökének gondola­tai foglalkoztatnak igazán. Vajon mi késztethette a szövetkezetét, hogy magára vállalja a községben majdan létesülő temető talajmecha­nikai vizsgálatának költsé­geit? Bevallom, amikor megtudtam, megdöbbentett a tény: a felszabadulás után kialakított településnek mind a mai napig nincs te­metője. Hogy a megszokott faluszerkezet képéből a templom is hiányzik, az va­lahogy érthető, de a teme­tő? Akárhogy is — hozzá­tartozik, a mindennapokhoz. Ha lenne túlvilág, a rákóczi- falvi visszajáró telkeknek igencsak nagy utat kéne megtenniük, hogy hazatalál­janak. Mert azok, akik éle­tükben dolgozni jártak el, holtukban is ingázhatnának. Szerencsére nem így van. Mi több, a szövetkezet finan­szírozásával két-három éven belül meglesz a temető is. — A szövetkezetre min­denben számíthatunk — tájékoztatott Kiss János. — Évente 100 ezer forintos tá­mogatást ad a község fej­lesztésére. Erőgépeikkel társadalmi munkában tart­ják rendbe az utakat. A szennyvíz elszállítását is — mivel nincs csatornahálóza­tunk — vállalja. Amióta felépült a sörgyár, újabb munkalehetőség adódott a rákóczifalviak számára. A támogatás, a segítés pedig itt tartja az embereket. Új úton érkezett Mester- szállásra Fórizs Agnes ag- ronómus is. Második éve dolgozik a szövetkezetben. A Debreceni Agrártudományi Egyetem befejezése után döntött az Alföld mellett a Vásárosnaményból elszár­mazott fiatal szakember. Va­jon megtalálja-e a számítá­A Magyar Sajtó Házában tegnap tartotta alakuló ülé­sét a Magyar Lajos-díj ala­pítvány kuratóriuma. Az egymillió forintos alapít­ványt Péchy B-lanika színmű­vésznő tette a Magyar Újság­írók Országos Szövetsége ja­vára, néhai férje, Magyar Lajos emlékére. Az alapít­Kiss István a mesterszál­lási és mezőhéki közös ta­nácsának elnöke tanúja volt azoknak az időknek. — Amikor Mezőhékre ke­rültem — emlékszik vissza — víz se volt, út se volt. Se iskola, se szolgálati lakás. Noha a Táncsics jól fizetett, 80 forintot munkaegységen­ként, a tanács csak maga erőlködött. Az akkori veze­tőség nem foglalkozott a település fejlesztésével. Ezért is maradtunk el any- nyira. Az alapfeltételeket közösen kellett volna bizto­sítanunk. De hát csak a ter­melés fellendítése volt a lé­nyeg. A villanyt is csak 1960-ban vezették be. Az emberek meg elszivárogtak. Mezőtúrra, Földvárra hú­zódtak be. Az elvándorlás 1980-ban szűnt meg, azóta többen vissza is települtek. Mesterszálláson egy s más megváltozott azóta. Eltéved­ni persze, még most sem le­het a községben. Ami azon­ban az idelátogató számára is feltűnő: új utcát nyitot­tak. Már az utat is elkészí­tették. Az építkezők, a tanács és a szövetkezet közös te­hervállalása azóta követésre talált, nemrég újabb három földutat burkoltak be. A Zöldfa utcai építkezők tipikus történetét Szigeti György mesélte el. — A tulakörösi tanyavi­lágból 1977-ben jöttem a szövetkezetbe, a lakás vé­gett. Megnősültem, másfél szobás szolgálati lakást kap­tunk. Két gyerekünk szüle­tett. Dolgoztunk, a munkám mellett évente ötven hízót leadok. Az épülő ház tágas. Ha elkészül minden igényt ki­elégít majd. Két szoba, für­dőszoba, alsó épület, garázs, szén- és takarmánytároló, — A szövetkezet paprika­szárítójába, zöldségfeldol­gozójába és malátaüzemébe már eljutott Martfűről a gáz, huszonkét millió forin­tos költséggel valósította meg a szövetkezet. Esélyünk van most már arra, hogy az itt élők is áttérjenek a kö­zeljövőben a gázfűtésre. Idén elkezdték az új kút fú­rását és a vízmű bővítését. Az erre szánt hat és félmil­lió forintból egymilliót a Táncsics vállalt magára. Azt hiszem, nélkülük nem szá­molhatnék be mindenről. A közös tanácsnak mind­össze 1 millió 300 ezer fo­rintja van a fejlesztésre. A tehóból is összejön 180 ezer forint, de nagyratörő álmo­kat ebből az összegből nem nagyon dédelgethetünk. Másfelől viszont az is igaz, hogy a szövetkezet dolgozói­nak 90 százalékát ezek a községek adják. — így igaz, — folytatja a gondolatot Pálffy Dezső, a szövetkezet elnöke. — Vala­hogy csak túl jutottunk a vómy kaimiaitaitoól Magyar La­jos-díj ban évente három olyan kiemelkedő újságíró részesülhet, alki legalább 10 éve működik a pályán, szak­területének kiváló ismerője és a magyar nyelvet igénye­sen és magas színvonalon műveli. istálló, hizlalda, baromfiól készül a 300 négyszögölös portán. Mindezt 700 ezer forintból. A szövetkezet tá­mogatásával együtt 460 ezer forint kölcsönt vett fel a család. Úgyhogy csak egyet­értőén bólogattam, amikor így összegezte véleményét: — Nem bántam meg, hogy itt telepedtem le. A számí­tásom bejött, ettől jobbat nem is kívánok. Ha városon élnék, mindettől elestem volna. Meg aztán én már nem is tudnék szalag mellett dolgozni. Es amint az emberek, a tanács sem tudna lépést tartani az igényekkel, ha nem számíthatnának a szö­vetkezetre. Kiss István sze­rint a közös egymásrautalt­ságot már régen felismerte a szövetkezet. Eredménye? — Javult az alapellátás. Van óvodánk, iskolánk, könyvtárunk, orvosi rende­lőnk. Az úthálózat is kor­szerűsödik. Ma már esőben sem kell a község határában kint hagyni a kocsikat, mint régen. Az ellátásra sem lehet különösebb pa­nasz. A szövetkezet martfűi végóhídjáról friss árut kap­nak boltjaink. A Táncsics évente 150 ezer forintot ad a tanácsnak. De a fejleszté­si elképzelések megvalósítá­sában is részt vesz. így Mesterszálláson gyógyszer- tár, fodrászüzlet, zöldséges bolt, posta épült az utóbbi időben — sorolja. — Bővült a vízvezetékhálózat, na­gyobb teljesítményű víztá­roló készült. Itt megy el mellettünk a Dunaújvárost Gyomaendrőddel összekötő gázvezeték. Már tervezget­jük, hogy az elkövetkezen­dő időben rákapcsoljuk a községet. Mezőhéken az új út elkészítése hozott válto­zást. településsorvasztó éveken. Azt hiszem, sikerült ezek­nek a kistelepüléseknek megmenteni a lelkét. Ma már nemcsak annak van becsülete, aki városban la­kik. A világot járva is ezt tapasztalom. Változatlanul elsődleges ugyan a termelés biztonságának fokozása, de emellett, ezzel együtt az em­berek életfeltételeit is a kor színvonalához kell közelíte­nünk. Ez a megtartó erő ad­hat rangot a kistelepülések­nek. — Tulajdonképpen ha nem akarjuk, hogy az em­berek itt hagyjanak minket, ide kell hozni mindazt, ami miatt elmennének. Közösen kell hát megteremtenünk a saját életünk számunkra el­fogadható feltételeit. Mert — s talán Széchenyit érde­mes itt idézni — minden ember annyit ér, amennyit alkot. S ez egy közösségre is igaz. Szőke György Nincs első dij Llsxt Ferenc mongere verseny Nem osztottak ki első dí­jat a Liszt Ferenc zongora­verseny döntőjén, amely kedden a késő esti áriáikban ért véget a zeneművészeti Főiskola nagytermében,. A második díjat Mocsári Ká­roly a negyedik díjat Király Csaba nyerte el. Túl a településsorvasztó éveken Péchy Blanka alapítványa Tómánk a zöldfelület A környezet ne csak hasznosabb, hanem szebb is legyen Beszélgetés dr. Möosényl Mihállyal, a Tá/épltésmek Nemzetközi Szövetségének elnökével Nemrégiben — amint arról lapunkban beszámoltunk — országos zöldfelületi konfe­renciát rendeztek Szolnokon. A kétnapos tanácskozás el­nökeként dr. Mőcsényi Mi­hályt, a Tájépítészek Nem­zetközi Szövetségének elnö­két üdvözölhettük. Interjúnk­ban először arra kértük, mu­tassa be a nemzetközi szö­vetséget. —A Tájépítészek Nemzet­közi Szövetsége közel fél év­százada Angliában alakult, az európai államok szakem­berei hozták létre. A mai szocialista országok közül egyedül Lengyelország volt jelen az alapításnál. Hazánk a hatvanas években csatla­kozott a szövetséghez, a Kertészeti Egyetem nemzet­közi hírű professzora, dr. Ormos Imre révén. A nem­zetközi szövetség célja a te­lepülések zöldfelületi rend­szereinek, a mezőgazdasági, az erdőgazdasági, a kert­gazdasági tájak fejlesztése, mindenkor az ökológiai (öko- llógía=környezettan; az élő­lény és a környezet viszonyá­nak tudományos kutatásá­val foglalkozó tudományág) törvényszerűségek figye­lembe vételével. Ráadásul megjelent az esztétikai cél is; a környezet, a zöldfelület ne csak jobb, hasznosabb, hanem szebb is legyen! Nos, a nemzetközi szövetség ti­zenöt tudományos munkabi­zottságában a szakemberek­nek lehetőségük nyílik a tu­dományos tevékenységre. A bizottságok évente ta­nácskoznak, összefoglalják a szakemberek munkájának eredményét. A tanácskozá­sokról a nemzetközi szövet­ség lapja, illetve évkönyve ad hírt. Az évkönyv közli a világkongresszuson elhang­zott előadásokat is. Az olvasók bizonyára em­lékeznek rá, hogy hazánk­ban 1984-ben tartotta kong­resszusát szövetségünk. Az akkori kongresszus sikere is hozzájárult megválasztásom­hoz. Mellesleg érdekesség, hogy a szocialista országok tudósai közül elsőként jóma­gam töltöm be e tisztséget. Az idei világkongresszus sajnos elmaradt a mexikói földrengés miatt, jövő ősszel Párizsban tanácskozunk. — A sok-sok ország tekin­télyes szakemberének mun­kálkodása hogyan ültethető át a gyakorlatba, egyáltalán milyen előnye származik ha­zánknak abból, hogy tagja a Tájépítészek Nemzetközi Szövetségének ? — Hogyan válik gyakor­lattá? A publikációk útján. Beszéltem az újságról, az év­könyvről és a munkabizott­ságok is szerkesztenek kiad­ványokat. A szervezet jelen­tősége abban rejlik, hogy a szakemberek az egész világ­ból összetalálkoznak és át­adják tapasztalataikat egy­másnak. A mi előnyünk? Tagadással válaszolok; ha nem lennénk tagjai a szö­vetségnek, akkor nem érte­sülnénk mindarról, amiről így is tudomást szerezhe­tünk. Azaz kívülrekednénk, nem élnénk, nem haladnánk együtt a világgal! — Tapasztalatai nyilván lehetővé teszik a nemzetközi összehasonlítást. Hogy áll hazánk a tájépítészettel, a tájrendezéssel? — A képzés, az oktatás a kutatás színvonalát tekintve álljuk a versenyt a világ leg­jobbjaival. A kivitelezésben, a fenntartásban sajnos nem. — Mi lehet ennek az oka? — Egészen sajátos okot lá­tok. A Kertészeti Egyetem il­letékes tanszékeire — a táj- rendezési tanszékre, a kert- építészeti tanszékre — óri­ási a túljelentkezés. Néhány évvel ezelőtt tízszer annyi fiatal jelentkezett, mint ahá- nyan megkezdhették a ta­nulmányaikat, mostanában valamivel kevesebb ez az arány, de még mindig jelen­tős a túljelentkezés. Ebből nyilvánvalóan azt a követ­keztetést vonhatjuk le, hogy a fiatalok rendkívüli érdek­lődést tanúsítanak a tájren­dezés, a kertépítészet iránt. Megerősíti ezt a tapasztala­tot a nemzetközi szövetség is; évről évre pályázatokat írunk ki egyetemi, főiskolai hallgatóknak, illetve fiatal szakembereknek és ezek a pályázatok hallatlanul nép­szerűek. Tehát, érdeklődés­ben nincs hiány. Csakhogy a Kertészeti Egyetemre jelent­kezők nagy többsége lány. Ügy látszik a leányok szor­galmasabbak, kitartóbbak; több pontot visznek maguk­kal a középiskolából az egye­temi felvételire, mint a fiúk, sőt általában a fölvételi vizsgákon is jobban szere­pelnek. Igen ám, de a lá­nyok többsége az egyetem elvégzése után nem szívesen helyezkedik el közvetlen termelésirányítónak, illetve ha vállalják is, többnyire ke­vésbé rátermettek erre a posztra, mint a fiúk —. szí­vesebben mennek kutató-, vagy tervezőintézetbe. Éppen ezért javasoltam a kétlépcsős oktatás bevezetését, azaz a hároméves üzemmérnök kép­zés beindítását. Javaslatom mindeddig nem talált meg­hallgatásra. — Processzor úr! Közel kétszáz szakember két napon keresztül tanácskozott Szol­nokon. Milyen haszonnal? — Szerintem haszon, ha képet kapunk az országos helyzetről, ha kicserélik ta­pasztalataikat, tájékoztatják egymást a szakemberek. A hasonló országos tanácskozá­sok fontos feladata az egy­séges szemlélet kialakítása, hiszen e témával — a kör­nyezet- és természetvédel­men belül a települések zöldövezeteinek fenntartásá­val, fejlesztésével — több fő­hatóság — az Építésügyi és Városfejlesztési, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi, a Közlekedési Minisztérium, az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi, illetve az Or­szágos Vízügyi Hivatal — is foglalkozik, és természetesen a helyi tanácsok. Éppen ezért szükséges egységes el­vek és módszerek alkalma­zása ahhoz, hogy a rendelke­zésre álló pénzt minél ész­szerűbben, minél hatéko­nyabban használják fel a településeken.- egri — „Előttem az erdő, mögötte a világ...” Észt irodalmi est Szolnokon Észt irodalmi est rádiófelvétele zaj­lott le kedden a Szolnoki Művelő­dési és Ifjúsági Központban, Ju­hiam Liiv. a szá­zadfordulóm élt költő. Észtország együk nagyja volt — verseiből, éle­téből, naplórész­letei tolmácsolá- sáiból állt össze a hangulatos mű­sor. Két észt elő­adóművész volt a vendég, akik lanyamyeivükön is előadták a versei­ket. Magyarul (Képes Géza for­dításában) Vallai Péter, Dunai Ta­más, Csíkos Gá­bor szerepelt, s az író élmé­nyeit, életét Császár Angéla mondta el. Juihan Liiiv pa­raszti származása és kivéte­les műveltsége szoros edlén- téteá közrt őrlődött élete so­rán, amint ezt naplórészletei is tanúsították. „Nem volt sem író, sem költő:” nem ír­ta, szenvedte a vemsedit. Meg­viselte gyenge egészsége is, a tüdőbaj és a túlfeszített munka őrölte fel a szervezet­tét. Költészetében a legfőbb jelkép volt az erdő, amely házuk mögött húzódott, s ba­jok jóslójaként, de néha az élet szimbólumaként is meg­jelenik a versekben. Forrón szereti hazáját, Észtországot, róla is szövi gondolatai „kék vápznát”, virágkötőiét fon verseiben a nép összetartásá­ra. Olyan csoda volt az ő vi­lágai, amely szebb volt a va­lódinál és tovább is élt, ma is gyönyőritödhetünk benne. sát? Alighanem ez foglal­koztatja leginkább a pálya­kezdő mezőgazdászt. — Gyakornokként vettek ide. Azonnal kaptam szolgá­lati szobát. Amióta végle­gesítettek, Mezőhéken egy kétszobás, fürdőszobás szol­gálati lakásban lakom. A pénzzel is elégedett lehe­tek, ötezer forint a havi keresetem. A háztáji fűszer- paprika tavaly ötvenezret hozott tisztán. A falusi élet sem idegen a számom­ra, a munkámmal jár. S hogy sikerül-e itt gyökeret eresztenem? Az első talál­kozáskor meglepett, hogy Mesterszállásról nem vezet tovább út sehová. Itt csak letelepedni, vagy visszatér­ni lehet. Remélem, nem ke­rültem zsákutcába, mint ko­rábban az itteniek közül annyian. Kút készül, vízmű bővül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom