Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-24 / 225. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. SZEPTEMBER 24 Gondolatok egy kerekasztal-konferenciáról Jó orvos csak jó ember lehet n neves pathológus meglátogatta sebész osztályvezető főorvos barátját, aki térdsérülése miatt betegállományban volt. A sebész közölte vele, hogy sajnos be kell mennie az osztályra az egyik beteget átkötözni. „De hát van neked adjunktusod is, majd átkötözi ő” — mondta a pathológus, mire a sebész legyintett: A múltkor is megnéztem az egyik beteget, akit a kollégám kötözött át. és gennyben ázott a seb. A példa jóllehet kicsit különlegesnek tűnik, de az esetből levonható következtetés teljesen hétköznapi: az orvos nem bízik a kollegájában. Mindez az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Szolnok Megyei Bizottságának Orvosréteg Bizottsága által a napokban rendezett kerekasztal-konferencián hangzott el. A kerekasztal- beszélgetés résztvevői a hazai orvostársadalom jeles képviselői: Dr. Endes Pongrác, a DOTE pathológiai intézetének nyugalmazott igazgatója, dr. Kulka Frigyes, az Orvostovábbképző Intézet egyetemi rektora és dr. Rák Kálmán, a DOTE 11. sz. Belklinikájának igazgatója. A meghívottak és a hozzászólók a megyénkben dolgozó, gyógyító orvosok voltak — több mint kétszázötvenen jöttek el. A konferencia témája az „Orvos kapcsolata az orvossal”, avagy „Mi orvosok gátoljuk vagy segítjük egymást?” Bevallom, számítottam arra, hogy egy kicsit a mundér becsületének védelme kerül majd előtérbe. Kellemesen csalódtam az önkritikus mondatok hallatán. Az orvosok egymás közti viszonyát nagyon sok minden befolyásolja: a képesség, a tehetség, a szorgalom, az egyén jelleme, — hangsúlyozták a vitában nyíló beszélgetés résztvevői. — Mint minden szakmában, itt is érvényes, hogy a tehetséges, szorgalmas ember általában megtűri a másik tehetseget. Az irigyek többsége vagy középszerű ember és szakember, vagy lusta adottságait kibontakoztatni. Ami az orvos jellemét illeti, érvényes a mondás, hogy jó orvos csak jó ember lehet. A hivatás gyakorlásához szükséges jellemvonások: humánum, segítőkészség, irgalom, együttérzés ugyanis a legnemesebb emberi tulajdonságok. A jó szakembernek és a jó embernek mindemellett szerénység és önkritika is legyen a tarsolyában. Tudnia kell, hogy adott helyzetben élet és halál ura, éreznie kell ennek a felelősségét, élni vele, de nem visszaélni. Nem szabad lekezelnie a beteget, vagy tekintélyét féltve mindenképpen a saját elgondolását érvényesítenie a kollegáival szemben. És már benne is vagyunk a „sűrűjében”. Mert ha rossz az orvos és orvos közti viszony, annak a beteg látja kárát. A beteg ugyanis függ az orvostól, és ez a függőség legfeljebb emberibbé vagy mondjuk úgy, elviselhetőbbé tehető, de nem szüntethető meg. Maguk a kerekasztal-beszél- getésen részt vevő orvosok is hangsúlyozták, hogy kórházba kerülve érezték, milyen iszonyúan kiszolgáltatott az ágyban fekvő. A beteget úgy kellene ellátni, ahogy a kor színvonala megköveteli. Mindent meg kell tenni érte, nem azt, amit az egyes orvos tud, hanem azt, amit ma Magyarországon meg lehet tenni. És megint az orvos—orvos viszonynál tartunk. Mert ilyen esetben fölmerülhet a kérdés; hogy tovább kell küldeni a beteget, vagy netán másik kollega véleményét kérni. Erre persze csak azok képesek, akik nem féltik a tekintélyüket. Mer-e kérdezni, máshoz fordulni a professzor? Be meri-e ismerni, hogy vannak dolgok, amihez a kollegája jobban ért? Ez attól függ, milyen ember, milyen orvos, és attól is, milyen a légkör az adott intézményben. Nem lehet az orvosok munkáját csupán az egymással és a beteggel való viszony tükrében nézni. A beszélgetésen szó esett a szakdolgozókkal, a nővérekkel való kapcsolatról is. Az ápolás fontosságát a beteg érzi, de az orvosnak is el kellene ismerni. Nem mindig tekintik partnernek a nővéreket, holott az ő munkájuk nélkülözhetetlen a gyógyításban. Miért van egyre több panasz az egészségügyi ellátásra? Miért nem érzi magát biztonságban mostanában az az ember, aki megbetegedett? A válasz nemcsak egészség- ügyi berkekben keresendő. Bár az orvosi etika Hippok- ratész óta nem változott, de a társadalmi morál folyton változik. És ebben a változásban, átalakulásban, átmeneti folyamatok kereszttüzében azt várjuk az orvosoktól, hogy mint időtálló kőszobrok: mozdulatlan maradjon emberségük, tisztességük. Vajon a kívülálló — aki majd betegként kerül hozzájuk — emberséges, tisztességes-e? Ki lehet-e ragadni az orvost a társadalomból, elvárni, hogy a nap mint nap őt érő kellemetlenségek bosz- szúságok ne hassanak rá? Hogy a csekély kezdő fizetés, a lakásgondok, a másodállás ellenére mindig kedvesek legyenek, tudásuk legjavát nyújtsák? Kérdések ezek amelyre válaszolni a társadalom hivatott. De a jó orvoshoz méltó válasz már a konferencián is elhangzott: „nem az ellen kell tiltakozni, ha kritika éri az orvos- társadalmat, hanem úgy dolgoznunk, hogy ne érhessen kritika bennünket.” Paulina Éva Hortobágy Kicserélődik a madárvilág Bár Európa-szerte szinte nyárias meleggel köszöntött be az ősz, az északi tájak télire melegebb vidékeire költöző madarainak tömegei ösztönük parancsára elindultak őszi—téli vándorútjukra. Egyik nagy tranzitszállójuk a Hortobágyi Nemzeti Park. Az elmúlt napokban már szinte teljesen ki is cserélődött a Hortobágy madárvilága. A gólyák rég útra keltek, csupán a fekete gólyák közül lehet néhányat látni, a második költésű Molnár-fecskék pedig most tartják a hosszú útjukat megelőző repülésgyakorlataikat. Gémek, kócsagok még nagy számban találhatók a halastavak környékén. Ezek ugyanis az éppen folyamatban lévő lehalászásnál bőséges táplálékot találnak. A nemzeti parkban egyébként művileg is elősegítik, hogy a rendkívül száraz időjárás ellenére megfelelő terepük legyen a vízi madaraknak: jelenleg is árasztják az Egyek és Tiszafüred közötti Justus-Fekete-Réti mocsarat és a puszta más, mélyebben fekvő részeire is folyamatosan enegednek vizet. E mesterségesen árasztott területeken már tömegesen láthatók e vidékeken csak télen vendégeskedő nagy- és kis- lillik, kisebb csapatokban a vetési ludak. Reklám a fővárosi - buszokon Néhány hete a Budapesti Közlekedési Vállalat három járműve iBUSZ-reklámot visel az oldalán. A vállalat véleménye szerint kedvező fogadtatás esetén 1500—2000 jármű viselhetne valamilyen hirdetést. A városképet színesítő reklámok készítésekor figyelembe kellett venni a Fővárosi Tanács és a Budapesti Rendőr-Főkapitányság több előírását. Nem utolsó szempont az sem, hogy a feliratnak, illetve a reklámnak ízlésesnek kell lennie. Erről, az elképzelések szerint zsűri dönt majd. l'tószezon Tiszafüldvaron. A községi fürdő szeptember ve- jl géig tart nyitva, kihasználva a meleg őszi hónapot. A nyár , folyamán átlagosan 5—600 vendég látogatta a népszerű strandot (Fotó: N. Zs.) Az értelmező szótár szerint a tévedés nem mát, mint a valóság félreismerése. Riportunk alanyaira ez az állítás kivé- tei nélkül vonatkozik: más dolog az, hogy a botlásukért olyan árat fizettek, amely úgy tűnik, az életük végéig kihat. Mindenkinek van egy tévedése?-1 Az asszony még hatvanévesen is a szépek közé tartozik. Igaz, holilófekete hajába az esztendők néhány ezüstszálat csempésztek, a pzeme kömé fi noon vornalkák lopakodtak, de mindezek ellenére festetlen arcát, itenmó- ezetes tóját sok negyvenéves megi irigyelhetné. Világ- életemben ápolónő szerettem volna lenini, és a tervem a háború, a felszabadulás után sikerült. Itt az osztályon ismerkedtem meg a férjemmel 1947-tón: mégpedig úgy, hogy három hétig a tótegem volt Éppen az ellentétem: én középmagas, fekete hajú voltam, ő meg magas, délceg, tengerikék szemmel. Barátság, majd nagy szerelem lett a találkozásunkból. ’48-tón esküdtünk, és túlzás nélkül állíthatom, ha végigsétáltunk az utcán, megfordultak utánunk az emberek. De szép pár, súgtak össze, és mi végtelenül boldogok voltunk. Hát még amikor megszületett a kisfiam, majd három évre a lányom! A kórházba már nem mehettem vissza, egy- műszakos állás után kellett néznem, így ,bérelszámoló lettem. Ha ,boldog az ember, repülnek az esztendők, és szinte észre sem vettük; hogy már iskolások a gyerekek. ’62-ben a céghez egy új férfi érkezett. Nagy nőhódító hírében 'állt, és tette-vette a szépet minden szoknyának. Észrevettem, hogy engem észre sem vesz. Eleinte nevettem rajta, később viszont bosszantott, hiszen nem voltam én akármilyen asszony! Mit tagadjam, ostobáin viselkedtem, kacérkodni kezdtem velle, és beleszerettem. Pár nap után sejthetett valamit a férjem, feltűnt neki az ingerültségem, hogy többször ikésve érkeztem haza. Egyszer vacsora után, amikor a .gyerekek már elaludtak, a (konyhában kérdőre vont. Kezdetben mindent tagadtam, de ki® idő múlva kifakadtam: igenis van' valakimi, akit szeretek. Jobbant mint téged, és tudd meg, hozzá is megyek! Tágra nyitotta a szemét, és ennyit szólt: miért teszed ezt velem, nem érdemeltem én ezt .tőled, ezzel otthagyott, és bement a szobába. Mit érdekelt akkor ez engem! Már úgy volt, hogy költözöm, amikor véletlenül az egyik reggelen korábban toppantam tó a munkahelyemre. Ezt ő nem vette észre, így önkéntelenül is kihallgattam, ahogyan dicsekedett: ez a 'hülye tyűk — és ekkor a nevemet említette —, azt gondolja, hogy elveszem, pedig eszem ágában sincs, hogy két gyerekkel hozzá kössem az életem. Mit mondjak? Egy világ omlott össze bennem és napokig úgy viselkedtem, akár az alvajáró. Egy ilyen alakért sárba tiportam a páromat, azt az embert, akinek 6 a nyomába sem léphetett. Otthon hízelegtem, törlesz- kedtem, igyekeztem a kedvébe járni: szerencsére mindezt a gyerekek észre sem vették. De azt igen, hogy az én párom egy hét alatt megőszült és megváltozott, ö, aki any- nyiira szeretett nevetni, tréfálni: komorrá, magányossá vált. Közben rohantak az évek, diplomás orvos lett a fiam, óvónő a lányom, ö Bécsibe imént férjhez, a fiam Dunántúlon helyezkedett el. Amikor a kislányunk Szarvason átvette az oklevelét, ott volt, négyesben együtt koccintottunk délután erre a boldogságra. Mindez szombaton történt, és két nap múlva, hétfőn beadta a váló- ipert. Közös beleegyezéssel váltak ketté az útjaink. és sem a szomszédok, sem a gyerekek nem értették, hogy miért Azóta én itt élek ebben a kertes házban, ő pedig 66 évesen egy emeleti panellakásban. Hetente 'kétszer felikeresem, láthatóan örül, de a szívében csak nem akar olvadni a jég. Igaz, a múltkor már moziba is elvW, és olyan jól esett mellette ülni, a vállára hajtani a fejem, mint régen. Hirtelen potyogni kezdtek a köny- nyeiani, rázott a zokogás. Kedves, fiatal pár került möglémk. a férfi halkan érdeklődött: orvos vagyok asz- szonyom, segíthetek valamiben? Alig tudtam ki.nyögni a köszönömöt, hiszen ezen doktor aligha segíthet. * * * A presszóiban egymás után köszöntik a fáradt arcú férfit: tiszteletem, jó napot, sztervAasz, üdvözleteim mester úr. Látszik, ennyi év útán sem felejtették el teljesen a méssziről visszatért vándort. Neves kőművesként tartottak számom, és 'bizony olykor még novemberben is falaztam, mert annyi volt a megrendelésem, hogy alig győztem. Nem panaszként e|mlítem, mert a forint is gurult hozzám, ezért 1972 telén úgy döntöttünk: karácsony előtt átugrom Becsbe, egy háromnapos IBUSZ útra, hozok valamit a nyolc- meg a tízéves fiamnak. — Hosszú lett a három nap. — Igen, tizennégy év. Ma sem értem az egészet, mert nem volt nekem semmi bajom se a hazámmal, se a vezetőkkel, mégis kint maradtam. Egy karcagi férfi segítségével az NSZK-ba kerültem. Igaz, én az USÁ-ba szerettem volna jutni, de mivel se rokonom, se ismerősöm nem élt ott, nem fogadtak. — Nem fájt a szíve az otthonért, a családért? — Jaj, dehogynem, de hát rákerültem egy sínre, ahonnan akkor nem láttam a visszautat. Mivel a karcagi társamnak akadt egy ausztráliai nagybátyja, január végére oda kerültünk. — Jó vásárt csinált? — Jót a fenét! Melbourne külterületén élt a rabiátus öregúr, akinek volt egy hatalmas farmja, így kedvesen fogadott bennünket. Ennek az oka az én 42 évem, meg a jó fizikumom volt, hiszen akkora birtokon elkél az olcsó munkáskéz. Az öreg egyik tehergépkocsiját vezettem öt évig. Kevés volt a bér, így kiismerve a helyi viszonyokat, elszerződtem kaimionosnak. Fagyasztott húst fuvaroztam néha hárem-négyezer kilométeres távolságokra a földrész keleti részén, keresztül a sivatagon. — Nősülés, közérzet? — Ah, nincs arra nő, nagy a hiány belőlük, mivel jóval több a férfiember. Higgye el ’81 óta arra gyűjtök hogy még egyszer, de örökre hazajöhessek. — Mikor érkezett vissza? — Nyáron. Ijesztgettek, haza ne jöjjek, mert lecsuknak, de hát szerencsére nem így történt. De ért más baj: a feleségem elhagyott, megértem, hogy ezek után nem kellek neki. A nagyobb fiam sírva fogadott, de a kicsi látni se akar, amit tettem velük. Fáradt, ,beteg 56 éves ember lettem. Van 400 ezer forintom, ennyit bírtam ösz- szerakni. ami bizony itthon se sok. Se családom, se házam, most anyámnál húzom meg magam. Egyik ismerősöm Debrecenben ajánlott egy helyet, a jövő héttől elfogadom, mart fogy a betétem. Nehogy félreértse, a kávét meg az üdítőt azért én fizetem. Pincér, számolhat! • * • A jó hetvenéves öreget etetéskor zavarom. Abrakot rak a négy hízóbifca élé, majd megjtatja a teheneket, és a keríti csapinál kezet mos. A verandán telepedünk le. — Nézzen rám, így néz ki egy címeres ökör. Világéletemben észnél voltam, merre gurul tőlem a forint, és most tessék. 300 ezrem, ezrünk bánja. — Tulajdonképpen mi történt? — A keresztliáinyom férjhez ment egy talpraesett városi legényhez. Mi is elmentünk a lagáta, és miivel felénk az a szokás, hogy a menyasszonytánc kétezer, kinyitottuk a bukszát. Ajándék helyett meg így szóltam nekik: járjon a szátok, ha valami baj van, segítek, amiben tudok, ha már nekem nincs gyerekem. Nem szaporítom a szót, eltelt pár hónap, többször el-eljöttek hozzánk és megkedveltem azt a városi csirkefogót. Egyszer kiíbökite: keresztapu, boltot nyitnék, de nincs pénzem. Nincs-e. adok én?! Mennyi kéne? 300 ezer. No, szerencséd van, most jött meg az örökségem Zirciről, félmilliót kaptam én is, meg a testvér- húgom is egy házért. Ebibői kaptok 300 ezret, — Csak úgy? — Nem, papírt készítettünk az egészről, tanúk is voltak. Az állt rajta az ösz- szeget apránként négy év alatt visszafizeti. Alig hogy elvitte a szatyornyi zöld, kék bankót megtudtam, lefogták, mert sikkasztott. A visszafizetésre kellett egy csomó pénz, de aizént okulásképpen még két évet is kapott. — ÉS ön? Bottal üthetem a nyomát. A kocsiját zár alá vették, ez 80 ezret ér. De úgy sejtem a 220 ezer a vakok számlájára kerül, mert a gazembernek semmi ingatlan nincs a nevén. A rabkereset meg akkora, hogy abból inkább csunran mint cseppen. — Azóta búslakodik. — Verem a fejem a falba, hogy egy jött-mertt elvitte az örökségem. Gondoltam egyet: veszett fejszének nyele, szóltam a cimboráknak, másnap öttől hétig enyém a kocsma. Mindenki annyit iszik, amennyit bír. — És a számla? — Kétezer-kétszáz forint lett. A legérdekesebb esetem egy öregasszonnyal történt. Két üveg szódát kért, mire én ötöt raktam a kosarába. Szegény alig bírta el, miközben hálálkodott: áldja meg az isten a szokásod fiam. Köszönöm mama de már megáldotta: háromszázezerrel. Vigye, igya csak nyugodtan, se ide, se oda nem számít ez már... Nagy szerelem volt Magára maradt Tovatűnt bankók D. Saabé Miklós
