Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-22 / 223. szám

1986. SZEPTEMBER 22 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tv-Hétvége MEGYEI HELYSZÍNEKKEL (Folytatás az 1. oldalról) tében meghibásodó vezetékek okán: a „svarcban”. legáli­san dolgozó markolósokat egyszerűen „kábelkeresők­nek” hívják egymás között. Ezúttal a Martfű, Kun Béla u. 77. sz. alatt folyó családi ház építkezésén (az emésztő mélyítése közben) talált ká­belt a markológép. Kilenc- százhatvan vonal eltűnt — hasonlóképp a markoló­gép, vezetőstül. Tizenkét órán át szünetelt az összeköt­tetés, s hogy csak ennyi ideig az a posta dolgozóinak köszönhető. A látott adás kedves szín­foltjai? Csak egyet: a „Kap­csoltam” Rózsa keresztnevű, szolnoki hölgyekből álló csa­pata nyert, s a több, mint tízezer forintos nyereményt fölajánlották a battonyai SOS gyermekfalu számára. Nem a „jótékonyság” szán­dékával (amelyről nagyon okosan szólt a szombati adás­ban Szász Endre), hanem — mert adott esetben — ez így volt természetes. Ami a gesz­tus értékéből mit sem von le. A kétnapos adás ihletet adott karikatúra-rajzolónk­nak is. — V — ölvén helyett 8 százalék veszteség Korszerű betakarító adapter Szolnokról Vevő a John Deere is A Sümegi összefogás Tsz- ben, az Edelényi Alkotmány Tsz-ben, valamint a cseh­szlovákiai Rimaszombaton megtartott betakarítási be­mutatókon sikeresen vizs­gázott a Szolnoki Mezőgép Vállalat legújabb terméke egy, az aprómagvak betaka­rításakor használatos adap­ter. Az E—512-es Fortschritt kombájnra szerelhető, sza­badalmaztatott berendezést használva az alacsony, meg- dűlésre hajlamos here- és fűfélék magvainak begyűjté­sekor eddig megszokott szemveszteség 20—50 száza­lékról 3—8 százalékra csök­kent. A Szolnoki Mezőgép­nél tervezett, jövőre már nagyobb szériában készülő termék sikerére jellemző, hogy a világ egyik legna­gyobb mezőgazdasági gép­gyártó vállalata, az amerikai John Deere a bemutatók után azonnal rendelt az új adapterekből. Közönségsiker a ligeti napokon (Folytatás az 1. oldalról) tó, polgári védelmi, rendőr­ségi, és a munkáiSörséig életét bemutató kiállítás várta az érdeklődőket. A legkisebbek végtelen örömére meg is le­hetett .lovagolni” a harcko­csikat, sőt az ügyesebbek be is frárakódhattak a masináik belsejébe. A bőség zavarával küsz­ködhetett ezen a délelőttön a kíváncsiskodó, hiszen volt itt modellező és járőnnyo­Tegnap délelőtt a városi tanács elől indult a Nagyku­nok az éhezőkért nevű futó­verseny, amelyen legkeve­sebb tíz forint volt a neve­zési díj, és az összeget az afrikai szegények megsegíté­sére fizették be a rendezők, ötszázan vágtak neki a 4,5 kilométeres távnak, akik kö­zött a legidősebbnek Hor­váth László, a Mezőgép nyugdíjasa, míg a legíiata- labbnak a nyolcéves Igriczi Csaba bizonyult. Nagy érdeklődés kísérte a Kisújszállási Toldi Miklós címért kiírt vetélkedőt. A tét az volt, hogy ki tud leg­messzebbre elhajítani egy ötvenkilós malomkövet, és legtovább kitartaná egy két- méter kilencven centi hosszú tíz centiméter átmérőjű pet- rencerudat. E cím — leg­alábbis egy évig — Szabolcsi Károlyt illeti, aki 176 cm ma­gas és 108 kilós létére 320 centire hajította a behemót követ, és öt másodpercig tar­totta ki a rudat. Még a teg­napi nap krónikájához tar­tozik a lovasverseny és be­A XTV. ligeti napok rendezvényeit több mint hatezren te­kintették meg. Népszerűnek bizonyult a sportpályán a ha­ditechnikai kiállítás. Képünkön a munkásőrség fegyvereivel ismerkednek a legkisebbek. mutató a 4-es főútvonal mel­lett, no, meg az a szabadtéri főzőverseny amelyet az úttö­rőknek rendezték, ahol meg­lepetésre — vagy talán ma már ez. nem is számít annak —, a lányok előtt fiú lett a legelső. Noha ma még a rendezők két bábelőadással kedvesked­nek a legkisebbeknek, a lige­ti najpok idei eseményeiről elmondható: jól sikerültek, mél tóképpen köszöntötték a fegyveres erők közelgő nap­ját, hiszen a rendezvénye­ket mintegy hatezren tekin­tették meg. És ami egyálta­lán nem mellékes; közüliük töhb mint ezren maguk is aktív részesei, indulói voltak a kisebb-nagyobb vetélke­dőknek, sport- és egyéb ver- seny éknek. mozókutya, műrepüló és hő­légballon bemutató, de ki­jutott a tapsból az ejtőernyő­söknek is. Ez volt az 1525. ugrásom — mondta Palotai Mihály, a szolnoki repülő és ejtőernyős klub tagja —, és ezerkétszáz méterről léptünk ki a gép­ből. Közepes erősségű szél fújt, így a paplanemyővel arra is lehetőségünk nyílt, hogy egy tiszteletkör megté­tele után ereszkedjünk le a focipálya gyepére. Délutánra, szaknyelven fo­galmazva: elvonult a techni­ka, és a sportolók vették bitokukba a futópályát, zöld gyepet, illetve a salakot. Szükség is volt a pergő rit­musú lebonyolításra, hiszen csak 'kispályás labdarúgás­ból 16 csapat versengett. Az általános iskolások közötti fbcitornát mind az ötödik­hatodik, mind a hetedik­nyolcadik osztályosok között a kunhegyes! Dózsa iskola „profijai” nyerték. Szombaton labdajátékok selejtezőivel kezdődtek, tegnap főzőversennyel foly­tatódtak a tiszaligeti napok a megye- székhelyen • * * Immáron hu­szonnegyedik al­kalommal meg­rendeződtek a megyeszékhelyen is a tiszaligeti na­pok. Szombaton benépesültek a sportpályáik. kü­lönböző labdajáté­kok selejtezői zaj­lottak. Vasárnap közlekedés - tech ni - kai és kerékpáros ügyességi verseny­nyel folytatódott a vetélkedők so­ra és ebéd- vala­mint vacsorafőző versenyen jeles­kedhettek az ízek mesterei. D. ez. M. Nem lesz többé sár a Gyík utcában Útépítés társadalmi összefogással Értéke hatszázezer forint Bensőséges, baráti hangu­latú ünnepségen „átadták” a szolnoki Gyík utcát. E hír bizonyára még az edzett ol­vasókat is meglepi. Hiszen a Gyík utca régóta létezik, a Pletykafalu része — mond­hatják. Régóta létezik, de az utób­bi hónapokban újjászületett, és aki most végigmegy raj­ta, látja, érzi, nem a régi Gyík utca ez. De a történe­tét már mondják el azok, akik újjávarázsolták. Deák Jánosné határozott, energikus asszony. Eme tu­lajdonsá­gainak igencsak hasznát vette, ő volt az út­építő tár­sulás kö- Deák Jánosné, zös kép- az útépítő tár­viselője. sulás közős — Két képviselője földmunkagépekre, tehergép­kocsikra, pénzre és egy terv­re. A tervet Nagy László ké­szítette el — társadalmi munkában. Nagy László, az Épszöv technikusa: — Építésvezetőként dolgo­zom, de az elméleti munka sem idegen tőlem. Én is a Gyík utcában lakom, az utca baja az én bajom Is. Mielőtt az útépítésre megadták az engedélyt, a tervet egyeztet­nem kellett a Titásszal, a Ti- gázzal, a Postával, nehogy az építkezés a vezetékeket ve­szélyeztesse. Aztán segítsé­get kértünk különböző válla­latoktól. Földmunkagépeket, teher­autókat a Jászkun Volán, az Építőipari Szövetkezet, anya­gokat a Beton- és Vasbeton- ipari művek biztosított — abban az időpontban, amikor a lakók kérték. Az ünnepségen Ipolyszegi Mihállyal, az Épszöv elnöké­vel beszéltem. Munka közben az utcalakók évvel ezelőtt bevezették a gázt az utcánkba — jelentős társadalmi munkával járul­tunk hozzá. Amikor a veze­téket betakarták, jócskán ke­rült anyag a már kitaposott, kemény felületre. Eső után csúszkáltak az autók, nem egy kocsit kellett kitolni az utcából, 20—30 cm-es mélye­dések keletkeztek az úton. Tavaly a közeli Bem utcá­ban utat építettek úgy, hogy kőzúzalékkal borították a ki­szedett úttükröt. Tanácsot kértem tőlük. Azt mondták, addig ne fogjak hozzá, amíg nem számíthatok biztosan nyolc—tíz erős, markos férfi segítségére. Szükség van még Séta az ttszi BNV-n (Folytatás az 1. oldalról) gyénkbeli szűcsöknek is kö­ze van hozzájuk. A Tisza Ci­pőgyár termékei közül sok vásárlátogató is fölfedezte a legújabbakat, a vívó és futó­cipőket. A bútorgyárak bemutató­ján is találtunk szűkebb ha­zánk termékeiből. A Tisza Bútorgyár (s természetesen a 4. számú, szolnoki gyára) konyhabútorai ösztönzik a nézelődőket újra, korszerűsí­tésre — a konyhában. Amelyhez — bár ez már a C pavilonban látható — a Hűtőgépgyár fagyasztóláda családja is ígéretes — 200, 300 és 400 literes kivitelben — még az idén megvásárol­ható. Bútorokat kínál az ipa­ri szövetkezetek 16-os pavi- loni együttes bemutatkozá­sán a tiszafüredi kosárfonók szövetkezete is. És szabad téren — a SZOTÉV C—200- as gyorslakóháza mellett — a Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet is megtalálható nem is akármi­lyen, de olcsó kisbútorokkal — A szövetkezetünknél az a szemlélet, hogy a társadal­mi munkát segíteni kell. — A szövetkezeten kívül is? — Igen. Ráadásul az egyik utcalakó, Nagy László, a mi dolgozónk. Ha egy munka­társunk a segítségünket kéri, természetes, hogy segítünk. Ha ő jó körülmények között él, jó a közérzete is. Márpe­dig a jó közérzet a munkahe­lyen „kamatozik”. — Ügy tudom, ingyen ad­tak teherautót. Nem ráfize­tés ez önöknek? — erkélyre való összecsukha­tó garnitúrával, gyermek ta­nulópaddal, kis szekrények­kel. A B-pavilonban a közön­ségnapokon egy nő se hagyja ki a háztartásvegyipar, még- inkább a kozmetikai ipar ki­állításait. A legelegánsabb kiállító — s a vásártéren lé­vő saját boltjában százezre­ket árusító cég — a Hélia Társaság Debrecenből. Ké­szítményei iránt változatla­nul nagy az érdeklődés, ami azért se érdektelen, hiszen a Hélia négy éve jött, látott és győzött. A háromféle krém­— Ennyit el kell bírni egy cégnek... Deák Jánosné: — A városi tanács és a vá­lasztókerületünk is támoga­tott bennünket. Ennyi segít­ség mellett is ki kellett nyit­ni a lakóknak a pénztárcá­jukat. Ki-ki anyagi helyze­tétől függően járult hozzá az építéshez. Volt olyan család, amelyik ötezer forintot fize­tett, többen négyezret, az idősek ezer-, ezerötszáz fo­rintot. Senkihez sem úgy mentünk oda, hogy ennyit vagy annyit adjon. Mindenki maga határozta meg az ösz- szeget. A mun­kát au­gusztus 16-án kezdték, szeptember 12-re el­készült az út. Az hit­tükröt csá­kánnyal, ásóval, la­páttal ké­szítették, szegélykö­vet szin­teztek, csapadékvezető csatornát, autójáratot betonoztak, a zú­zott követ, betonhulladékot szétterítették. A munkálatok közben négyszáz köbméter földet termeltek ki. A me­gyei gyermek- és ifjúságvédő intézetből öt fiatal segített azoknak a családoknak, akik­nek erejét meghaladta a ne­héz fizikai munka. Bartos László, a Gyík ut­ca 8. számú ház lakója dere­kasan kivette részét a mun­kából. Oklevelet is kapott érte. — Körülbelül nyolcvan- kilencven óra társadalmi munkát végeztem. Dolgozott itt mindenki. Amikor a gép meghozta az anyagot, az itt­honlevő nyugdíjasok neki­láttak a munkának. Délután, amikor hazaérkeztek a fiata­lok, beálltak ők is. Minden­ki tette a dolgát szó nélkül. A munkát Nagy László irányította. — Lelkesek voltak az em­berek. A szakipari munkákat is jól elvégezték. Persze, előbb meg kellett mutatni néhány műveletet, például azt, hogyan kell rakni a sze­gélykövet. Ez az út úgymond örök életű lesz, ha rendben tartjuk, a keletkező kátyú­kat mindig betemetjük. A Gyík utcában régebben eső után nehéz volt közle­kedni. Az autók beragadtak a sárba, és az egyik oldalon a járdára folyt a víz. Ma már körömcipőben is végig­mehet rajta bárki — akár esik, akár fúj. e. p. mel jelentkező társaságnak ma már 23 féle készítménye van, a leújabbak, mint a He- lia D Extra krém, s a Helia D lemosó a kukorica ható­anyagú termékcsaládhoz tar­toznak. Sajtótájékoztatóju­kon megtudtuk, hogy a mos­tani BNV-n is nagydíjat ka­pott termékcsalád mellett rö­videsen tokaji aszúból és spanyol meggy alapanyagból mutatják be kozmetikumai­kat. Előkészületben van — klinikai próbák alatt — a hatféle baba-sorozat. — sj — Szombati lapszámunkban hirül adtuk, hogy a SZOTfiV be­mutatja a BNV-n a C—200 gyorslakóházat. A 374 ezer fo­rintért megvásárolható szerelvények a ráckevei Architektú­ra Kisszövetkezet és a Csőszerelőipari Vállalat szabadalma alapján készülnek. Képünkön a SZOTÉV-ház a BNV szabad területén, már teljesen kész állapotban (Fotó: Nagy Zsolt) Nagy László készítette a ter­vet, irányította a munkát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom