Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-16 / 218. szám

1986. SZEPTEMBER 16 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Rapszódia az Időről Simon István emlékezete ünnepélyes tanévnyitó a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán Ezen a héten megyénk minden felsőoktatási intéz­ményében benépesültek a szemináriumi és előadóter­mek, hisz a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozata és a GATE mezőtúri gépészeti főiskolai kara után, sorrendben har­madikként, tegnap délelőtt ünnepélyes tanévnyitó ta­nácsüléssel megkezdte jubi­leumi, hetvenedik oktatási— képzési évét a Jászberényi Tanítóképző Főiskola is. Az ünnepség vendégeit — köz­tük Fábián Pétert, a megyei pártbizottság titkárát és Ur- mössy Ildikót, a megyei ta­nács elnökhelyettesét, vala­mint a város vezetőit — az intézmény tanári kara és hallgatói nevében Gledura Lajos főigazgató-helyettes köszöntötte. Ezután Fábián Zoltán fő­igazgató mondott ünnepi be­szédet, amelyben elsőként az elmúlt tanévben végzett 218 friss diplomás tanítónak és az intézményi továbbképzés­ben részt vett pedagógusok­nak fejezte ki jókívánságait. A tanév feladatairól szólva hangsúlyozta, hogy az okta­tás legfőbb célja változatlan: művelt, tájékozott, magas színvonalú szakmai felké­szültséggel rendelkező, a hi­vatás felelősségtudatával fel­vértezett fiatal tanítókat kell nevelni. Ezt teszi lehetővé a főiskola új távlati fejleszté­si terve, amely az oktatási törvény bevezetésével egy- időben készült el, s amely­nek megvalósításával párhu­zamosan a tanítóképzés új tantervének kidolgozásában is részt vállalnak. A beveze­tésre kerülő kerettanterv szerint az első évfolyam hall­Eskflt tesznek az első éves tanítójelöltek (Fotó: N. Zs.) Kiállítások, koncertek, pódiumsorozat, játszéház Ízelítő a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ programjaiból Simon István költészetét mérlegre téve hatvanadik születésnapja alkalmából legszívesebben köszöntőt írna az ember. Így volna termé­szetes. Dehát a költő 49 éves korában meghalt, s mintha azóta nem is egy évtizednyi idő telt volna el, hanem leg­alábbis emberöltőnyi. A gyil­kos betegség, a természetel­lenesen korai halál nemcsak az ő pályáját tette hirtelen befejezetté, hiszen nemze­déktársai közül hasonlóan, már csak emléküket idézően lehetett szólani hatvanadik születésnapjukon Váci Mi- hályról, Kormos Istvánról, Nagy Lászlóról is. E nevek a felszabadulás utáni magyar irodalom legfényesebbjei kö­zül valók, az ma már aligha lehet kétséges. Életművük — ha nem is egyforma súllyal — az irodalomtörténet része lett. Milyen szerep jutott az 1945 utáni évtizedekben Si­mon Istvánnak? Milyen fel­adatokat vállalt magára, s mit teljesített belőle? A vi­lágháború és a hadifogság keserves esztendei után a fé­nyes szellők forgatagos éve­iben toppant be az irodalom­ba a Veszprém megyei Ba- zsiban született fiatalember. Hamarosan egyike lett a leg­ismertebb költőknek. Juhász Ferenccel, Nagy Lászlóval emlegették együttt, s bár a kritika néha megdorgálta, mert túlságosan csendes, de­rűs volt a szemlélete, s nem volt kenyere a harciasság, e dorgálás feloldódott az álta­lános elismerésben. Gyors egymásutánban jelentek meg kötetei, s két József Attila— díj után 1955-ben már Kos- suth-díjat is kapott. Simon István verseinek vi­lága a legsematikusabb idők­ben is olyan volt, mint saját költői személyisége. Ez a személyiség alapvetően a vi­lág harmonikus szemléletére, az ellentétek kiegyensúlyo­zására, az élet hétköznapi, apró-cseprő dolgaiban az ér­tékek, a költőiség felmuta­tására törekedett. Hajlamos volt a világ idillikus szemlé­letére. Pályájának első szaka­sza olyan történelmi körül­mények között zajlott, ame­lyek egyrészt idilli, másrészt könyörtelenül osztályharcos Pípafeszlivál Kaposváron A hétvégén nemzetközi pi­pafesztivált rendeztek — im­már a 4. alkalommal — So­mogy megyében, Kaposvá­ron. A Dorottya Szálló elő­csarnokában tucatnyi dísze­sen faragott, pöfékelő esz­közt, például ulmit, angol mintára készült, kenyérbél­ből „dagasztott” és kukori­cából faragott patinás dara­bokat mutattak be a rende­zők, a helyi pipaklub tagjai. A pipások hagyományos ver­senyén ezúttal 18-an vettek részt. Mindössze 3 gramm do­hánnyal kellett füstölögniük, és az nyert, akinek a csibuk- jában a legtovább parázslóit az aromás szívnivaló. A to­rokkaparó mérkőzést a tava­lyi fonyódi győztes, a cseh­szlovák Lubomir Cinka nyer­te. Képek, ékszerek aukciója Budapesten, az Interconti- nentál báltermében tartják ma 17 órától a BÁV 70. kép- és 15. ékszeraukciójára érke­zett tárgyak árverését. Az összesen 94 tétel között Dag- nan-Bouveret francia festő alkotása tekinthető igazi szenzációnak. szemléletet követeltek meg, nem látva át, hogy ezzel végső soron feloldhatatlan ellentmondásba kergetik a költőket. Simon István jó esztétikai érzékét mutatja, hogy a szocializmus mara­déktalan fölvállalásával együtt is csak azt valósította meg ezekből a követelmé­nyekből, ami alkatának meg­felelt. A derűs szemlélet nem fel­tétlenül leegyszerűsítő szem­lélet. Simon István már eb­ben a pályaszakaszában is tudatosan törekedett arra, hogy a valóság összetettségét költőileg is visszaadja. Azok az ellentmondások, amelyek 1953 táján már erősen meg­bolygatták a magyar társa­dalmat, jelen voltak versei­ben. Szinte egyidőben kelet­kezett a Virágzó cseresznye- fa, amely tiszta idill, és az Az a nehéz című vers, amely a falu forrongását adja visz- sza, érzékeltetve az egyes emberek döntésének pokoli kínjait is, és a világtörténel­mi fejlődés menetét is. Ebben az időben, az ötve­nes évek derekán a magyar költészetben nagyszabású szemléleti-poétikai változá­sok zajlottak le. A költői forradalom elsősorban Ju­hász Ferenc és Nagy László nevéhez fűződik, akik látvá­nyosan szakítottak a tárgyi- as-leiró jellegű versformálá­si móddal, s helyette egy lá- tomásos-szimbolikust alakí­tottak ki. Simon István nem tartott velük ezen az úton. Alkata gátolta ebben: nem tudta, nem akarta magáévá Gazdasági fejlődésünk meggyorsításában alapvető fontosságú, hogy a központi irányító szervek és a válla­latok kapcsolata harmonikus legyen. Az irányító szervek és vállalatok közötti össz­hangról beszélget Beck Ta­mással, a Magyar Kereske­delmi Kamara elnökével La­kos Sándor. Németh Miklós az ország gazdasági helyzetét elemzi. Rámutat: szigorúbb és követ­kezetesebb iparfejlesztésre, élesebb szelekcióra, s gondo­sabb, egyértelműbb szabá­lyozásra van szükség. A most hatályba lépett ok­tatási törvényt érthető mó­don a szokásosnál is széle­sebb társadalmi érdeklődés kíséri. Stark Antal megvilá­gítja oktatási rendszerünk helyzetét és fejlődését befo­lyásoló tényezőket. Bár az egészségügyi ellátás feltételei az utóbbi évek so- Tán tovább javultak, nem tudtak lépést tartani sem a gyorsan növekvő követel­ményekkel, sem pedig a szükségletekkel. Vidovszky Kálmán feltárja ennek okait és rámutat: az egészségügyi ellátás fejlesztését célzó el­képzelések megvalósítása önmagában kevés, ha nem párosul az egészséges élet­mód elterjedésével, az egész­séget kárositó szokások: a túlzott alkohol és a gyógy­szerfogyasztás, a dohányzás, az önhajszolás visszaszoru­lásával. tenni sem a tragikus szem­léletet, amelyet ebben az időben a látomásos költészet hozott, sem az újfajta vers­formálási módot. Inkább őrizte tovább költői szemé­lyiségének kialakult s lénye­givé vált jegyeit. Szép példá­ja ennek 1957-ben a Húsvéti körmenet, amely az ország valóban tragikus hónapjai után a megújulás, az Újra­kezdés mellett érvel azzal az ősi paraszti bölcsességgel, amey minden tavasszal újra­kezdi a munkát. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy Simon István köl­tészete mozdulatlan volt. Vers formálási módszere nemigen változott, szemlélete azon­ban módosult. Változott a kor is, változott életkora is. Az ötvenes—hatvanas évek fordulójának halványabb- válságosabb évei után ismét magasba emelkedik költésze­te. Hangja egyre inkább elé- gikusra vált át. Már lesz időszemlélete is: nemcsak a jelent és a közeli ígéretes jö­vőt figyeli már, hanem a tá­volabbi jövőt és múltat is érdeklődési körébe vonja. Utolsó kötetének címe is: Rapszódia az időről. Innen való a Téli rapszódia, ame­lyet még ő maga állított életművének záróverséül. Juhász Ferenc, Nagy Lász­ló, Pilinszky János visszhan- gosabb sikereinek árnyéká­ban nem fordult már kellő figyelem Simon István utol­só versei felé. S halála óta mintha a nemzedéktársak emlékezetén és szép tanul­mányain kívül kevesen tar­tanák számon az egész élet­művet. A tankönyvekből ki­maradt, névsorolvasásokban egyre ritkában szerepel. Ért­hetőnek kell tartanunk ezt a tendenciát, de nem helyesel­hetjük. S talán közeledik, talán már itt is van az a korszak, amelyik újra felfe­dezi Simon István költésze­tét, amelyik belátja azt az irodalomtörténeti igazságot, hogy egy korszakot nem le­het csak két-három legna- gyobbjával megismerni, hogy például Ady és Babits mel­lett Juhász Gyula is nagy ér­ték. A maga idejében bizony az volt Simon István is. V. G. Létérdekünk a műszaki fejlődés, amely mai körül­ményeink között csupán ug­rásszerűen, többszörös tech­nológiaváltásban mehet vég­be. Ennek társadalmi-politi­kai feltételeiről ír Kozma Ferenc. Tóth János, a MTESZ fő­titkára áttekinti a szervezet XIV. tisztújító küldöttgyűlé­sének előkészületeit. Hang­súlyozza: a MTESZ jobb tár­sadalmi megbecsülést szor­galmaz a reálértelmiségnek. Kahulits László azt a kér­dést vizsgálja, érett-e társa­dalmunk arra, hogy társadal­mi-tulajdonosi magatartást tanúsítson, eléggé érettek-e az egyének ahhoz, hogy tu­lajdonosi tudatukra apellál­hassunk. A mai magyar ifjúságból nem hiányoznak az ifjúkor ismert jellemzői: az új iránti fogékonyság, a forradalmi- ság, a radikalizmus, az akti­vitás. De tapasztalhatók ne­gatív tendenciák is. Az ifjú­ság szemléletéről, ideológiai neveléséről ír Daróczy Sán­dor. Gyakran olyan benyomá­sunk támad, mintha az ész­szerű és bátor gazdasági kez­deményezések útjában le- küzdhetelen akadályok tor­nyosulnának. Voltaképpen mi okoz gondot azoknak, akik vállalkozni szeretnének? Er­ről volt szó a folyóirat ke- rekasztal-beszélgetésén, ame­lyet Lakos Sándor, a Párt­élet felelős szerkesztője ve­zetett. Bz alapítóktól Chioviniig I Szolnoki Müvésztelep történeti kiállítása a Szombathelyi Képtárban A Szombathelyi Képtár impozáns kiállító csarnoká­ban nagy sikere van a Szol­noki Művésztelep pénteken megnyitott történeti kiállítá­sának. A több mint hatvan kép­ből álló tárlat a szolnoki Damjanich M|úzeum anyagá­ból értő válogatás a Szolno­ki Művésztelep — hozzáve­tőlegesen — háromnegyed évszázadából. Az alapítókat Deák Ébner Lajos, Med- nyánszky László, Szlányi La­jos, Bihari Sándor, Fényes Adolf, Olgyai Ferenc és más jeles művészek alkotásai rep­rezentálják. A nagy érdeklő­déssel fogadott kiállításra a Damjanich Múzeum rendel­kezésre bocsáj tóttá az alapí­tótag Hegedűs László két festményét is a leánya, így a látogatók teljes képet nyer­hetnek az indulás első évti­zedeinek festői értékeiről. A történeti tárlaton kor­társ művészek ezúttal nem szerepelnek — a múzeum „mai” anyaga franciaországi kiállításon van — így időben Aba Novák Vilmos és Chio- vini Ferenc alkotásai zárják a visszatekintést. Ukrajnai filmnapok Budapesten A Magyar Filmintézet és a Főmo szeptember 18—24-e között ukrajnai filmnapokat rendez Budapesten, a Kos­suth mozi kamaratermében. A rendezvény során filmtör­téneti válogatást és a Dov- zsenko stúdió legfrissebb filmjeiből vetítenek néhá­nyat. Jóllehet, méreteinek és fontosságának köszönhetően a Megyei Művelődési és If­júsági Központban a nyár sem számított uborkaszezon­nak, azért ott is inkább az ősz, a tél és a tavasz jelenti az igazi főidényt. A program összeállítói arra törekednek, hogy lehetőleg minden kor­osztály találjon magának szórakoztató, tanulságos el­foglaltságot. A teljesség igé­nye nélkül néhány a rendez­vényekből. Ebben a hónapban rende­zik meg a Tiszaligeti napo­kat, amelyhez kapcsolódik a MMIK is. Szeptember 25-én és 26-án Mindennapi dolga­ink címmel ifjúsági divatbe­mutatót, kozmetikai bemuta­tót és tanácsadást tartanak, 27-én pedig a Sportcsarnok melletti parkban szabadtéri játszóház várja a gyerme­keket. Ugyanazon a napon a nagyobbak számítógépes já­tékokkal szórakozhatnak. Október 8-án a zenei vi­lágnap keretében a Szolnoki Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt, amelyen köz­reműködik Szabó Csilla zon­goraművész. Ismét lesz csa­ládi kaszinó: 11-én szomba­ton sok játék és egyéb hasz­nos időtöltés várja az érdek­lődő családok minden tag­ját. Másnap rock-hétvége ke­retében bemutatkoznak a Magyar Rádió amatőr rock­zenei versenyének győztesei. Érdekesnek és sajnos aktuá­lisnak ígérkezik október 17- én, 18-án és 19-én az az elő­adás és beszélgetéssorozat, amelyet a válásról és követ­kezményeiről tartanak. A kettős-Liszt-évforduló alkal­mából a MMIK-ban rende­zik meg az Észak-Alföld kó­rusainak találkozóját is. Az októberi programok kö­zül legkiemelkedőbb bizo­nyára az október 13-án kez­dődő és 24-én befejeződő csillagászati napok sorozat. Tovább folytatódik a sike­gatóinak alapképzése lesz a fő feladat, a harmadik fél­évtől szakkollégiumi rend­szerben folyik az oktatás. Továbbra is ösztönzik az oktatók és a halgatók tudo­mányos kutatómunkáját, amelynek fő területei — az anyanyelvi nevelés és az ide­gennyelvek oktatása — mel­lett egyre fontosabb szerepet játszik a szociográfiai gyűj­tőmunka. A főigazgató végül az ifjúsági mozgalom meg­újulásának főbb helyi tenni­valóiról, valamint az oktatás tárgyi feltételeinek megte­remtéséről, köztük az új kol­légiumról szólt, melyet még ez évben, birtokba vehetnek a hallgatók. Ebben a tanévben 128 nap­pali és 67 levelező tagozatos hallgató — a jelentkezettek egyharmada — kezdi meg ta­nulmányait a tanítóképző fő­iskolán. Az elsőéveseket es­kütételük és főiskolai pol­gárrá avatásuk alkalmából a diáktársak nevében Zaja Il­dikó, a KISZ-bizottság titká­ra köszöntötte. A felsőbb év­folyamok hallgatói közül ki­emelkedő tanulmányi és kö­zösségi munkájuk eredmé­nyeképp ketten kapták meg a Népköztársasági ösztöndíjat: Nemoda Katalin harmad­éves és Juhász Gyöngyi má­sodéves hallgatók. A tanévnyitó ünnepség be­fejezéseként öt évtizedes fá­radhatatlan padagógiai mun­kájáért Tóth Gyula nyugal­mazott főiskolai tanár — aki 1936-tól ’75-ig megszakítás nélkül az intézményben ta­nított — a Szegedi Tanár­képző Főiskola Arany Dísz­oklevelét vette át. rés pódiumsorozat, amely­nek keretében fellép Gálvöl- gyi János, Körmendi János, Schütz Ila és Bács Ferenc is. Természetesen csaknem vég­legesen összeállt már a no­vemberi műsorválaszték: 12- én a KFT-együttes koncerte­zik, 17-én a művelődési köz­pont ad helyet a Neumann János Társaság kongresszu­sának, később a megyei fo­tópályázat anyagának, a programozó pedagógusok és középiskolások találkozójá­nak, a hónap végén pedig az országos közművelődési na­poknak. Decemberben a téli szün­idejüket töltő diákoknak kí­nálják a napközis foglalko­zásokat és a játszóházakat, a felnőtteknek többek között a Belvárosi Nagytemplom­ban karácsony másnapján megrendezésre kerülő orgo­nahangversenyt és a Duna Fotóklub kiállítását. Ez utóbbi természetesen a MMIK-ban várja az érdek­lődőket. És ha már szó esett a kiállításokról, azokból is kettő: novemberben bemu­tatkozik Székely Éva ipar­művész, és a művelődési központ szövőtanfolyamának tagsága. A jövő évi tervekben sze­repel a Kassák Lajos emlék- kiállítás, a megyei amatőr képzőművészek, a fiatal kép­zőművészek stúdiója és a Képzőművészeti Főiskola tárlata. Bemutatják Kondor Béla, Fazekas Magdolna és Deim Pál alkotásait is. A fotókedvelők megtekinthetik Korniss Péter, a csehszlovák Miloslav Stibor, a győri Nagy Péter és a békéscsabai Ba­logh Ferenc képeit. Bizonyára szívesen fogad­ják majd a komoly zene iránt érdeklődők az április 25— 26-i szimfonikus zenekari fesztivált, a néptáncot szere­tők pedig a május közepén megrendezendő országos néptánc fesztivált.- bj ­A partéiét 8- 9-es számában Cikkek a műszaki fejlűdésrül, oktatási rendszerünkről, az egészséges életmódról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom