Szolnok Megyei Néplap, 1986. szeptember (37. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-02 / 206. szám
1986. SZEPTEMBER 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A félhold árnyékában 2. Fordul a kocka Becs ostrománál Tízéves a szakkollégiumi képzés Népművelő tanítók Tudományos tanácskozás Jászberényben Ritkán fordul elő háborúban olyan helyzet, mint 1598-ban. Nagy nemzetközi sereg vonul Buda ellen, német, vallon, francia, magyar és más nemzetiségű katonák menetelnek a Duna partján, a folyamon hadihajók nalad nak. a lovak száznál több ágyút vontatnak. Miközben az egyesült hadak közelednek Budához. addig Sza- turdzsi Mohamed pasa seregei Nagyvárad falai körül vernek tábort. Ahelyett, hogy a két ellenséges sereg megütközne egymással, mindkettő egy-egy vár legmagasabb tornyára akarja kitűzni a lobogóját. Budánál ádáz küzdelem bontakozik ki, de a sok nemzetiségű alakulatok nem boldogulnak, a török várvédők makacsul harcolnak és visszaverik a rohamokat. Aratott a halál. Buda és Nagyvárad falainál ugyanaz történt, mindkét harcban a védők helyzete volt kedvezőbb. Bár Dev Szulejmán budai pasa, vagyis az „ördögi” Szulejmán csapatai kritikus napokat éltek át, főleg amikor már vészesen fogyott a víz és az ennivaló. A magyar, a francia, a vallon és a többi ostromló katona már azt hihette; kezébe kerül Buda, azonban ekkor közbeszólt az időjárás, októberben ömlött az eső, és hideg lett, az ostromló csapatok mozgása lelassult. A puskapor elázott, az aknák nem robbantak. A keresztény hadak november elején abbahagyták a harcot és elvonultak Buda alól. Dev Szulejmán pasa fellélegezhetett, egyelőre megmenekült, de nem kedvezett a hadiszerencse Mehrned nagyvezérnek, ment ő sikertelenül ostromolta Nagyváradot. A török szokás szerint ezért éLe- tével fizetett. 1599. augusztusában Szulejmán ki lovagolt a budai hegyekbe, ahol az elrejtőzött magyar vitézek megtámadták kíséretét, a janicsár lovas csapatát. Heves összecsapás után a pasát elfogták és Bécsbe vitték. Ezt csak nagyszerű bravúrnak tekinthetjük, mert az A Várszínház, tervezte: Kempelen Farkas alapvető hadihelyzet ezért még nem változott. Buda fölött továbbra is török zászló lengett. Bornemissza Péter panaszos kérdése így hangzott: — Mikor lészen nekem szép Budában lakásom? Megnyugtató választ hasonló kérdésre ekkor még egyetlen magyar sem kaphatott. 1602. Ekkor negyvenezer keresztény katona gyülekezik Buda körül. Az ostrom' azonban nem hozza meg a hőn óhajtott eredményt. Budán továbbra is a török marad az úr. 1603-ban újabb kísérlet történik, de mindössze ennyi a feljegyzésre méltó: az ostromlók bejutnak a Víziváros egyik fürdőjébe és ott riadalmat okoznak. A következő évtizedekben csak lassanként bontakoztak ki a kedvező előfeltételek, bár a törökök is dicsekedhettek hadisikerekkel, így például 1660-ban elfoglalták Nagyváradot és 1683- ban elég erősnek érezték magukat, hogy megostromolják Bécset. Ebben az időben Esterházy Pál volt a nádor, aki felhívást tett közzé: „Eljött az idő, hogy az édes magyar haza felszabaduljon a török jérom alól, fogjon tehát mindenki fegyvert, mutassa meg, hazájához való kötelességét”. Tiszteletreméltó szándékú a felhívás, de a jelek éppen ellenkező előjelűek. A török roppant sereggel indul, Kara Musztafa százezer emberrel nyomult előre magyar Mátyás király bautzenl emlékművének másolata a Miklós tornyon, a Hess Andrásról elnevezett téren földön. Tarolás, üszők, rom, jajkiáltás maradit a hadak nyomában. Ki tartóztathatja fel a félelmetes hadakat? Néhány maroknyi 'magyar végvári vitéz aligha. Esterházy Pál nádor is menekül, a Habsburg-katonák is hátrálnak. A török sereg úgy növekszik, mint a lavina. Musztafa pasa hadaihoz Fehérvárnál csatlakozik Ibrahim pasa és a krími tatár kán hada is. Ágyúk, tevék, málhát szállító kocsik haladtak hosszú soriban Bécs irányába, ahol félreventéik a harangokat. Kara Musztafa igazi keleti kényúr. önmagától nem tagad meg semmi földi jót, az hírlik róla, hogy háremében háromezer hölgy várja, ha majd a győztes háború után diadalittasan hazatér. Milyennek láthatták a félelmetes Oszmán birodalom szultánját a kortársak? Egy szemtanú szerint, aki a török császárt Belgrádon látta: Az uralkodó nem magas, ■barna színű kis szakálla volt, ezüst páncélt, arany színű kámzsát és zöld turbánt viselt. A lován lévő drágakövek értékét nem is lehetett felbecsülni. A szultán előtt körülbelül egy rőf nagyságú törökök lovagoltak, zakálluk testmagasságuk felét is elérte. A törpék után jöttek a különféle lovas szerecsenyek, ezek mintegy harmincán voltak, majd mindenféle nép, rengeteg ember, óriási pompa. Ha a törökök csak a Habs- burg-seregekkel állnának szemben, akkor számíthatnának, hogy rájuk mosolyog a hadiszerencse, azonban már korábban, 1683. március 24-én megalakult a Szentnek nevezett Liga, amelyet XI. Ince pápa sugallatára Lipót császár megalkotott, hogy közösen harcoljanak a félhold Európát veszélyeztető hatalma ellen. Ha a körülkerített Bécs magára marad, akkor nyilván elvész. a védősereg kritikus helyzetbe került, a parancsnok ezt jelentette: — Patkányokat esznek a katonáim, és még elégedett, akinek ilyen hús egyáltalán jut. Kevés a lőszer, a sebesültek jajgatnak, Bécs sorsa megpecsételődött. Közben már gyülekezik a felmentő sereg, lengyel, bajor, würtemibergi és más keresztény .katonák érkeznek. Szobienszki János lengyel király vezérletével szeptember tizenkettedik napján az egyesült erők megtámadják a Bécset ostromló törököt. A küzdelem csakhamar öldökléssé fajul, a lovak patája megcsúszik a véres talajon. Kara Musztafa 20 ezer ember életével fizet Konstantinápoly urának hódító álmaiért Menekülnek a törökök. Lipót császár feje felől elmúlik a veszély. —■ Foglaljuk el Budát — ajánlja a lengyel király, de Lipót császár kevesebbel is megelégszik. Esztergomot foglalják el a szövetséges csapatok. 1683-ban fordul a kocka, a törökök ellenfelei a szultán 'katonai hatalmát már nem tartják legyőzheteitlennek. Kara Musztafa kudarca a Burg kapujában éppen ezért okozott óriási kánt birodalmának és adott reményt a magyaroknak, hogy Buda fölött már nem ragyog sokáig a félhold. „Arany Alma” — így nevezték a törökök Budát. Egykét adat az akkori városról: A város körül 3000 szőlőskertben termett a bornak való. A munkáikat törökök, rácok, és magyarok végezték. A mohamedánok nem itták a bort, ezért ezt a törökök eladták. Egy csöbör szőlő, vagyis annyi, amennyi egy 40—60 literes edénybe elfért, tíz garasba került Molnár Károly (Folytatjuk) A felsőoktatásban tíz évvel ezelőtt bevezetett új tantervek alapvető változásokat hoztak a tanítóképzésben is. Többek, között új tantárgyakkal — etika, természetismeret stb. — gyarapodott az „órarend”, s az úgynevezett szakkollégiumi rendszerű képzéssel átalakult az oktatás tartalma, formája. A Jászberényi Tanítóképző Főiskolán orosz, ének, rajz, testnevelés, technika, pedagógia, népművelés illetve könyvtár szakkollégium indult már az első évben, igen széles kínálatot nyújtva a hallgatóknak a választáshoz. Az új feladat ellátásához tanszékek alakultak — köztük a közművelődési tanszék, amelynek fő feladata a népművelési és könyvtári szakkollégisták képzése, de hatóköre természetesen ennél jóval szélesebb. Noha a „lámpás” fogalma erősen él a köztudatban, annak idején mégis furcsának hatott, hogy a leendő tanítók népművelést vagy könyvtári ismereteket is tanulnak. Hiszen akkor még ráadásul külön felsőoktatási intézményben — Debrecenben, Szombathelyen — képezték a népművelőket, könyvtárosokat. Az eltelt tíz esztendő bebizonyította a szakkollégiumi rendszer létjogosultságát, életképességét. A meglehetősen rövid idő alatt az ország tanítóképző intézményeiben ezerötszázan vehették át népművelő vagy könyvtáros szakkolégiumi oklevéllel kiegészített diplomájukat. Hogyan hasznosítják a gyakorlatban a megszerzett ismereteket, igényli-e népművelői vagy könyvtárosi kép zettségüket az adott munkahely vagy település? Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a képzést? Többek között ezekről a kérdésekről tanácskoztak a közművelődési szakembereket képző felsőoktatási intézmények oktatói, szociológusok, kutatók, a múlt hét végén a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán. A háromnapos eszmecsere — amelyet a Művelődési Minisztérium, az Országos Köz- művelődési Központ és a házigazda intézmény rendezett — nyitányaként előadások, korreferátumok hangzottak el a helyi társadalom, a kisvárosok művelődéséről vagyis annak a közegnek a jellemzőiről, amelyben a valamilyen szintű népművelő illetve könyvtáros képzettséggel is rendelkező pedagógusok dolgoznak. Az előadássorozat jól tükrözte, hogy az úgynevezett helyi társadalomkutatás tulajdonképpen nem régen került az érdeklődés középpontjába. Még a fogalom tisztázásában is megoszlottak a vélemények. Ez persze nem változtat a lényegen: miszerint a helyi társadalom jelen van az össz- társadalomban, s viszonylagos — némely területen teljes — önállósággal rendelkezik. Teljes autonómiát élvez vagy inkább kellene, hogy élvezzen a helyi társadalom a közművelődésben. Az előadók szerint — egyébként a napokban Pápán, Orosházán és Esztergomban egy kísérlet is elkezdődött ebben — „szabadjára kell engedni” a közösség, a személyiség kulturálódási fantáziáját, s meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy a felmerült igényeket kielégíthessék. Ez utóbbi a feladata a helyi társadalom közművelődési irányítóinak, továbbá rájuk vár az is, hogy segítsék koordinálják a kialakuló kulturálódási formákat, s ellenőrizzék a csoportok, közösségek munkáját, de csak annyiban, amennyit a törvényesség megenged. A kísérlet érdekesnek ígérkezik, s annyi már most is feltételezhető, hogy pezsgőbb közművelődési élet bontakozik ki, hiszen mindenki megtalálhatja azt a csoportot, amely leginkább megfelel az érdeklődésének. Más kérdés persze, hogy milyen lesz ebben az esetben a kulturálódás minősége. S ez már jelentős mértékben a pedagógusokon is múlik. Nem véletlenül volt tehát a tanácskozás szekcióüléseinek fő témája a tanítójelöltek, valamint a 6—10 éves gyerekek olvasási kultúrája, művelődési szokásai, s a szakkollégiumi képzés tapasztalatainak megvitatása. Már-már közhely számba megy, hogy a pedagógus egész személyiségével, magatartásával, életmódjával nevel, alakítja a környezetét. A szó igazi értelmében „lámpás”, vagy legalábbis annak kell lennie. Iránytűnek, példamutatónak a tanítványai, s szélesebb körben a szülők, a helyi társadalom előtt. Ezt a feladatot azonban csak akkor tudja teljesíteni, ha műveltsége, felkészültsége kiemelkedik a környezetéből. S nem mintha nem lennének szép számmal ilyen tanítók, az eredménnyel mégsem lehetünk megelégedettek. Többek között ezt állapították meg a szekcióülésen vitázó, kutatási eredményeikre hivatkozó szakemberek. Többen szóvá tették, hogy a szakkolégiumi képzésben aránytalanul kevés a gyakorlat az elmélet mellett, s éppen ezért kívánatos lenne tovább szélesíteni a hallgatók számára a művelődési lehetőségeket, egyáltalán pezsgőbb kulturális élet kell, hogy jellemezze a főiskolákat. S mindez persze nemcsak a népművelő illetve könyvtári szakkolégistákat érinti. Az életbe lépett új oktatási törvény tulajdonképpen ugyanezt az igényt tükrözi: a dokumentum értelmében minden hallgató számára kötelező lesz a könyvtárhasználati ismeretek elsajátítása, s új kötelező tárgyként szerepel a művelődéstörténet is. A stúdiumok mellett fakultatív vagy alternatív tárgyként különböző közművelődési csoportokban is tevékenykedhetnek a hallgatók. Mindez a főiskolák dolga, de az, hogy miként hasznosítják majd a megszerzett ismereteket a gyakorlatban a friss diplomás tanítók, az már a munkahelyeken, az adott településen is múlik. S ebben még több a teendő. Tál Gizella Több mint másfélmillió tanuló Megkezdődött a munka az iskolákban Tegnap országszerte megkezdődött a tanítás az általános és középiskolákban. Az első csengetés 1 300 000 általános és mintegy 237 000 középiskolás számára jelezte az új tanév kezdetét. Mintegy 154 000 kisdiák lépte át először az iskolák küszöbét, a középiskolákban mintegy 64 ezren, a szakmunkásképző intézetekben 66 ezren kezdték meg tanulmányaikat az első osztályban. Az általános iskolák első osztályaiba mintegy 8 ezerrel kevesebben iratkoztak be az idén, mint tavaly, a legtöbben a hatodik osztályban tanulnak az új tanévben. Az iskolák többségében időre befejeződtek a felújítások és a bővítések. A fővárosban például 64 új általános iskolai tantermet vehetnek igénybe. Az alsó- és középfokú iskolákban az első félév 1987. január 31-ig tart, s az iskolák 1987. február 6-ig értesítik a szülőket az első félévi munka eredményeiről. A téli szünet első napja december 20., az utolsó napja 1987. január 4. lesz. A tavaszi szünet április 4-től április 12-ig tart. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban 1987. június 12., a középfokú iskolákban júfrius 5. Tegnap délután — a Nagyalföldi Kőolaj és Födgáztermelő Vállalat székházában, a 36. bányásznapi ünnepségsorozat keretében — dr. Pápa Aladár vezérigazgató nyitotta meg Mi- kus Ferenc tájfestő kiállítását, amely szeptem bér 5-ig tekinthető meg. Képünkön a tárlaton látható alkotások egyike (Fotó: N. Zs.)
