Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-09 / 187. szám
Szolnok megye múltjából 1986. AUGUSZTUS 9. I0 Leletments ásatások a Zagyva partián 1986 júniusában a Közép- Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság irányítása alatt nagyarányú földmunkák kezdődtek a Szolnok és Zagyvarékas közötti Zagyva-parton, melyek célja az ottani Zagyva-gát megerősítése. A munkálatokat megelőzően,* 1985 őszén — a Kötivizig által a Damjanich Múzeumba küldött tervrajz alapján — terepbejárásokat végeztünk az érintett területen. Több történeti korszak felszíni leleteire bukkantunk, ezek azt sejtették, hogy nagyobb leletmentésre, régészeti feltárásra kerül sor. Június közepétől párhuzamosan folynak az agyagkitermelő és a régészeti munkák hatalmas, mintegy 25 hektárnyi területen. A feltárások eddig öt korszak (ne- olitikum, rézkor, vaskor, római kor és népvándorláskor) emlékeit hozták napvilágra. Egy szórvány Árpád-kori érem (friesachi dénár) azt jelzi, hogy a továbbiakban esetleg e kor leleteivel is számolhatunk. A vaskori, római kori és népvándorláskori nagyszáma és fontos emlék mellett kisebb terjedelmű a neolitikus és a rézkori leletanyag. A középső neolitikum időszakából (szakálháti csoport, i. e. 3500—3300 körül) néhány hulladékgödröt és két temetkezést tártunk föl. Ez utóbbiak közül az egyik zsugorított, a másik nyújtott csontvázas volt. A hulladékgödrökből sajnos csak kevés kerámia és állatcsont került elő, mivel az esetek többségében ezeknek csupán alsó hányadát sikerült „megfogni”. A sírok és a gödrök környékén a korszak további leletei résziben elpusztultak, részben pedig még feltárásra várnak. A rézkor korai időszakából (tiszapolgári kultúra, i. e. 2700—2500 körül) egy kisebb települést tudtunk körülhatárolni, melynek területe körülbelül 150x150 méter lenetett Itt nagyon sok cserepet és állatcsontot leltünk még a humuszban. Előkerült egy sírmaradvány is, melyet két, egymásban elhelyezett kis bögre alapján tudtunk keltezni. Megfigyelhetünk egy cserepekkel és állatcsontokkal kitapasztott platnit és egy nyílt tűzhelyet is. A réz- kori leletanyag gerincét egy nagyobb hulladékgödörből származó emlékek adják, melyben szép díszített kerámiatárgyakat találtunk, résziben kiegészíthető állapotban, így belső díszes tálat, talpas tálat, bögréket, stb. E neolitikus, és rézkori telepjelenségek és temetkezések a Közép-Tiszavidék egy eddig viszonylag kevésbé ismert területének település- történetéhez jelentenek adalékokat, A zagyvaparti leletmentés egyik legjelentősebb eredménye a késő-vaskori telep, amelynek eddig tíznél is több házát tártuk fel. Az Alföldön ezideig kevés hasonló korú telepjelenség volt megfigyelhető. A nagykiterjedésű földmunkák által felszínre került építmények azt is lehetővé teszik, hogy a kutató nemcsak háztípusokat különíthet el, hanem településszerkezeti következtetéseket ds levonhat. A településtől nyugatra, 600 —700 m-re két kelta sír is előkerült. Ez arra utal, hogy a telep és a temető jól kivehetően elkülönült egymástól. A temetkezések nyújtott csontvázasok voltak, keletnyugati ' tájolással. Az egyikben egy vas láncövet és edény töredékét, a másikban ép edényt és egy vas fibulát leltünk. Ezek az eredmények, valamint a további kutatások jelentősen szélesíthetik a kó- zép-Tiszavidék késővaskori (i. e. III—II. századi) történetének képét. A Zagyva partján történő régészeti föltárások igen fontosak az Alföld római kori és népvándorláskori kutatása terén is. A szarmaták megtelepedésének középső időszakából (i. sz. II—III. század) egy közel teljes egészében megfigyelt falu házai, kemencéi, vermei, árkai és egyéb jelenségei állnak rendelkezésünkre. Ritka leletünk egy oszlopos szerkezetű fölszíni építmény. A korszak két temetője jutott napvilágra, melyeknél az erre a népcsoportra jellemző köránkos sírokat is találtunk. Gazdag a tárgyi emlékanyag is. Hasonló fontosságúak a ké- ső-népvándorláskori (i. sz. VIII—IX. századi), avar leletek, telepnyoimok és temetkezések. A föltárás alatt álló területen eddig több, három- né.gy lakóhelyet sikerült lokalizálnunk, kunyhókkal, tárolóhelyekkel és árkokkal. Néhány fölszíni építmény 'maradványait, oszlopnyomait is regisztráltuk, időrendi hovatartozásuk ugyan még kérdéses, azonban döntő szempontok szólnak amellett, hogy késő-népvándorláskori- ak. A tárgyi hagyatékból a korszak tipikus fazekain kívül értékes leleteink a sütőharangok. a lepénysütő tálak és a bográcsok, amelyek a korabeli háztartások edény- készletére vetnek fényt. Az avar sírok közül kiemelkedik az, amely aranyozott bronz övgarnitúrát tartalmazott. Az anyaggyűjtő munka előrehaladtával minden bizonnyal gyarapodni fognak római kori és népvándorláskori leleteink, mivel úgy a telepeknek, mint a temetőknek a lehetőségekhez igazodó teljes, kimerítő föltárására törekszünk. A Damjanich Múzeum zagyvaparti leletmentő ásatása, amely intézményünk felügyeleti szerveinek és a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak támogatásával folyik, nemcsak megyénk területének múltjához nyújt 'bőségesen információkat, hanem a magyar archaeológiát is gazdagítani fogja. Kovács Gyöngyi Kriveczky Béla Cseh János Jánoshidán a legkorábbi magyar Szt. László ábrázolás? A Szolnok megyében lévő középkori eredetű, de később átépített templomaink közül már 1942-ben is, de bizonyosan az 1970-től 1974-ig tartó falkutatás és műemléki helyreállítás során derült ki a jánoshidai barokk templomról, hogy románkori részletei — részben rejtve, részben átalakítva — de a helyükön vannak. A munkálatok során az is kiderült, hogy Jánoshida építészeti megoldásaival, de főként a ránk maradt faragványokkal bizonyíthatóan a korabeli hazai templomépítészet legjobbjai közé sorolható. A románkori templom kőfarag- ványai, magas színvonalú, csöppet sem provinciális jellegű megoldásai kiemelkedő szintet képviselnek, és kétségtelenül franciás ízlésű, az esztergomi, a bényi, a kalocsai és talán az ócsi építkezésekhez kapcsolódó mesterektől illetve tanítványokról tanúskodnak. Kozák Károly, a templom feltárója, az épület belsejében olyan domborműtöredéket bontott ki a barokk vakolatból, mely országos jelentőségre tarthat számot. A faragvány erősen megrongálódott, így a ma látható részlet alapján csak találgatni lehet: mit is ábrázolhatott eredetileg. Az íves domborműmező megmaradt részletének felső részén, viszonylag épségben, egy angyalfigura bontakozik ki. Liliomos botjából ítélve Gábriel arkangyal lehet. Ebből és a korabeli párhuzamokból következően az elpusztult középső részben Mária alakja lehetett, míg a jobb szélén egy másik angyal. A fenti résztol azonban nagyobb titkokat rejt az alsó kőlap. Itt egy kváderkö- vekből rakott torony előtt páncélingbe öltözött, hatalmas termetű figura látható, oldalán karddal. Feje sajnos hiányzik így nehéz megállapítani kilétét. A toronyablakból kis figura hajol ki s mozdulatából ítélve a vitéz felé integet. Kozák Károly már a feltárás első publikációjában felveti a domborművel kapcsolatban Szt. László ábrázolásának kérdését, majd a közelmúltban megjelent kis TKM füzetben néhány bizonyítékot is vázol. E sorok írója két esztendővel ezelőtt megírt és kiadásra váró tanulmányában próbálta meg a jánoshidai Szt. László legendaábrázolás bizonyítékait feltárni. Talán nem érdektelen néhányat ezek közül megemlíteni. A Szt. László legenda ábrázolásának kutatása során neves tudósaink általában a „párviadal a kunnal’’ mozzanat eredetét vizsgálták. (A téma legjobb ismerője László Gyula professzor.) E kétségtelenül különleges ábrázolássor eredetének feltárása mellett azonban kevesebb figyelem jutott a kezdő kép, az un. ..kivonulás-búcsúzás” jelenetének. Pedig a ránkmaradt — egyébként hiányos — emlékanyagban 13 helyen ma is látható ez a jelenet és további öt templomban előfordulhatott. (A fent említett templomokban freskó formájában látható a legendaábrázolás és időben a XIII. sz. utolsó harmadától a XV. sz. közepéig terjed.) Helyileg főként Erdély és a Felvidék, de a nyugati határszél és az ország közepén is előfordul. (Öcsa). A ma is látható „kivónulás-bú- csúzás” jelenetek meglepően hasonlítanak domborművűnkhöz. Ugyanazok a figurák láthatók, hasonló elrendezésben. Szemléljük meg ennek bizonyítására Huszka József rajzát melyet a ho- moródszentmártoni Szt. László falképről készített. A kutatók kimutatták, hogy nagy királyunk szentté avatásának időpontjától (1192) a nagyváradi sírhoz zargndokutakat szerveztek, Amikor milliókba került egy kiló krumpli a piacon 40. esztendeje.. . „Mit is ettünk akkor? Nem árt felidézni. Ünnep volt a tészta, kincs rajta a prézli. S ha vettünk egy csirkét? Vérszomjasán lestük. Már a tolla közt az ízeket kerestük. Amely nap levágták, aznap volt a vére. (Másnap hatan voltunk a szárnyatövére. Harmadnapi adag: a feje, a lába. Mellehúsát tettük töltött paprikába. Hatodik nap ránk a püspökfalat hatott. Combjával szenteltük mega vasárnapot. S mi volt a vacsora akkortájt, no mi volt? Hej, már a harangszó nagy étvágyat csiholt. . . Gyakori vacsora volt akkor a görhe, urasabban máié. Ügy fogták ezt körbe éhes családtagok, mint pillék a mézet. Ehette a morzsát, ki egy percet késett...” K. Tóth Lenke — Móra Ferenc unokahúga — szolnoki írónő írta rímes prózában ezeket a sorokat a szolnoki piacról, amelyen milliók, milliárdok, billió pengők cserélődtek élelmiszerre. Olyan gyorsan változott a pénz, hogy az emberek már nem tudták a Mill-pengőket, meg a B-pengőket értékben megkülönböztetni, és 5 „pirosról” meg 10 „kékről” beszéltek, nem tudván azt, hogy a tízezermilliós bankjegyet — hat nullával egyszerűsítve — 10 000 Mill-pengő- vel jelölték. A mellékelt kép egy múzeumi kiállításunk részlete 1960-ból az 1946-os infláció kavalkádjának érzékeltetésével, s hogy az értékét vesztő pengő romlása felfogha- tóbb legyen, a TISZA VIDÉK — a Néplap elődje — 1946-os árfolyamának árváltozásairól készítettünk kimutatást, csak azokat a lapszámokat mutatva be, amelynél emelkedett az ár. S hogy a hetenként kétszer megjelenő lap égbeszö- kő áremelkedésést érzékeltetni tudjam, nézzük meg az 1946. júl. 4-i újság árát: 300 000 000 000 000,— P, azaz a 300 billió pengő mennyiségét. Az akkori Szolnok minden egyes lakosának fejenként százezer pengőt kellett volna összeadnia, hogy kiteljed belőle egy lap ára. Szóljunk még az adópens talán egy ilyen zarándokútvonal egyik állomása lehetett Jánoshida is. Annál is inkább, hiszen a jánoshidai templom premontrei prépostság volt, s a rendi hagyomány szerint Szt. Norbertét a rend alapítóját szoros szálak fűzték királyunkhoz. Az építési párhuzamokon kívül meglepő a hasonlóság az elpusztult esztergomi Porta Speciosához is, melynek ismerete nagy méretekben hathatott a helyi kőfaragókra. Ha a felvetett kérdésekre válasz kerül, akkor bebizonyosodhat, hogy a legkorábbi magyar Szt. László legendaábrázolással (XIII. sz. első harmada) mi, híres műemlékekben oly szegény Szolnok megyeiek büszkélkedhetünk. L. Menyhért László Január 3. 1. sz. Január 24. 7. sz. Február 7. 10. sz. Február 17. 13. sz. Február 24. 15. sz. Március 3. 17. sz. Március 31. 15. sz. Április 4. 26. sz. Április 18. 30. sz. Május 2. 34. sz. Május 12. 37. sz. Május 19. 39. sz. Május 26. 41. sz. Június 6. 44. sz. Június 13. 46. sz. Június 20. 48. sz. Június 23. 49. sz. Június 27. 50. sz. Június 30. 51. sz. Július 4. 52. sz. Július 7. 53. sz. Július 21. 57. sz. Július 25. 58. sz. Augusztus 1. 60. sz. 500,— Pengő 1 000,— Pengő 2 000,— Pengő 5 000,— Pengő 10 000,— Pengő 20 000,— Pengő 30 000,— Pengő 50 000,— Pengő 200 000,— Pengő 400 000,— Pengő 2 000 000,— Pengő 5 000 000,— Pengő 30 000 000,— Pengő 300 000 000,— Pengő 1 000 000 000,— Pengő 5 ooo ooo ooo,— Pengő 500 000 000 000,— Pengő 2 000 000 000 000,— Pengő 5 000 000 000 000,— Pengő 300 000 000 000 000,— Pengő 10 ezer adópengő 50 ezer adópengő 500 ezer adópengő 10 fillér gőrői is, amellyel a lap árát júl. 7-től fizetni kellett. A Nemzeti Bank által kibocsátott bankjegyforgalom mellett az állami bevételek teljesítésére bocsátották ki, de ennek értéke sem kerülte el az inflációt. Alább bemutatjuk az adópengő értékcsökkenését a pengőhöz képest. 1946. január végén 1 adópengő február március ” április ” május ” júniusban július 7-én július 17-én 1,64 Pengő 9,85 44,— 570,— 100 000,— 7 500 000 — 4 497 810 000 000,— 30 463 850 000 000,— Ha pedig a júl. 7-i, első adópengős lap tényleges árát akarjuk megtudni, akkor a 300 billiót meg kell szoroznunk 10 000 adópengővel, ez kerekítve 50 trillió pengő. S hogy ennek a hatalmas mennyiségű papírpénznek nagyságát érzékeltessem, olyan módszert kell használnom, amelyben a 10 pengős bankjegyekből álló * 100-as kötegeket egymás mell© rakva, egy olyan végtelen hosz- szú papírpénz szalag volna szükséges, amely 12-szer érné körül a Földet az Egyenlítőnél. (— Közbevetve, azért választottam a júl. 7-i lap árát, mert ez mindkét táblázatban szerepel, s így a két szám szorzata adja a helyes eredményt.) Szükségtelen tovább folytatni a számolást, mert ezeket az óriási számokat már szinte felfogni sem lehet. Zárjuk le azzal az átszámo- lási kulccsal, amelyet a stabilizációnál használtak: 1946. július 29-én rögzítették, hogy az új Ft = 200 millió adópengővel. A sok számolás közt minduntalan felvetődő kérdés:mi okozta az inflációt? Kézenfekvő a válasz: a II- világháborúba belesodródott ország gazdasági leromlása és a nácik mellett végsőkig kitartó országvesztő politika miatt Magyarország hadszíntérré válása, valamint a hitlerista seregek esztelen pusztítása. Berend T. Iván és Ránki György: Közép-Kelet Európa gazdasági fejlődése a 19—20. században című munkájában megállapítja, hogy a háborús években felgyorsult a pénzromlás. 1941- ben, a háború kezdetekor 0,9 milliárd P volt forgalomban hazánkban, ez 1945 tavaszán 14,5 milliárd P-re emelkedett és a forgalomban lévő bankjegyek névértéke 194,61. július végére 47,7 quad- rillió pengőre rúgott. — Ugyanakkor ennek vásárló- értéke mindössze 3,5 millió P-t jelentett az 1938-as árakon. A szerzők a nagyfokú pénzromlás magyarázatához kiszámították a háborús károk mértékét is a közép-kelet európai országokban; Bulgária Románia Magyarország Az 1938-as évi 1938-as áron nemzeti jövedelem millió dollárbai%-ában 420 33% 683 29% Az adatok világosan mutatják, hogy az utolsó békeév — 1938 i— nemzeti jövedelmének csaknem kétszeresét vesztette az ország. A náci Németországnak szállított mezőgazdaságii és ipari termékek ellenértékének csak töredékét fizették meg. Ezt a kiesett kétévi nemzeti jövedelmet, meg az ország talpraállításának terheit kellett vállalnia a felszabadult ország népének, hogy hihetetlen áldozatok és nélkülözések árán, megfeszített munkával megteremtse az MKP által meghirdetett pénzügyi stabilizációnak, az új forint megteremtésének pénzügyi alapjait. 1946. augusztus 1-e az újjáépítésben szinte csodákat tevő munkás—paraszt—értelmiség számára alapvető változást holott. Bebizonyosodott, hogy a felszabadult ország a maga erejéből le tudta győzni az inflációt jó munkájával. Nem véletlenül szerepelt a Kossuth képével díszített 5 Ft-os érme peremébe vésve Széchenyi időtálló megállapítása: „Munka a nemzeti jólét alapja.” Kaposvári Gyula Összeállította: Tálas László
