Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-08 / 186. szám

1986. AUGUSZTUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Épül a Ferihegyi gyorsforgalmi út A Ferihegyi gyorsforgalmi út újjáépítésé­nek keretében készül Budapesten a Csévé­ző úti csomópont. Az idén kezdtek hozzá az új felüljáró építéséhez. Jelenleg a híd betonszerkezetét készítik az Aszfaltútépítő Vállalat szakemberei, ütemesen halad a betonalap építése illetve az erre készülő előregyártott támfalelemek felállítása. A munkálatokat — várhatóan — még az idén befejezik (MTI-fotó: Kiss G. Péter — KS) Előrelátás, gondoskodás az utódokról Egy hónap alatt ötvennégy újszerű takarékossági betét Mindössze egy hónap, rá­adásul nem is a legjobb, mégis és máris eredményes: július elseje óta a megyében ötvennégyen kötöttek szer­ződést az Országos Takarék- pénztár fiókjaiban nyugdíj- előtakarékossági betétre, vagy annak életbiztosítással kiegészített formájára. Mint korábban hírül adtuk, az OTP 35—50 év közötti ügy­feleinek ajánlja ezt az új betétformát. Lényege, hogy a szerződő rendszeres taka­rékosságra felkészült ember egy bizonyos összeget — a legkisebb 10 ezer forint — induló alapösszegként befi­zet a takarékpénztárba, majd havonta rendszeresen előre elhatáiczott kisebb összeget, legalább 300 forintot. Erre a pénzre évi kilenc százalé­kos kamatot írnak az ügyfél követel rovatába jóvá. Tíz év után a szerződő dönt. Mancika, nem tudja, Ko­vács a tervosztályról bent van? — tudakozódott in­terjúalanyom a titkárnőtől. Honnan, honnan nem, Man­cika tudta, a következő mon­datot is „megérezte”, utasí­tás nélkül hívta az osztály- vezetőt. Amíg megérkezett, semle­ges témáról beszélgettünk. Kőiben az iroda koloniálbú- torainak faragott csavarme­netét számolgattam (az em­ber mindig elvéti valahol). Nem erre szánt időt veszte­gettem el, noha most is elő­re jeleztem, hogy miről sze­retnék cikket írni. A vállalat előző évi eredményeiről, idei terveiről. A kocsiban kollégám várt, ám én könnyelműen két vál­lalati adat összefüggését megvilágító kiegészítés felől érdeklődtem, miután elol­vastam a sajtó számára ké­szített összeállítást. Lehet, hogy valóban csak Kovács tud rá válaszolni? Megérkezett Kovács, ud­varias bemutatkozás, tájé­koztatás az eddigiekről, a kérdésről. Az idő már nem számít. Megérti, válaszol. A válasz újabb kérdéseket hagy nyitva. — Mancika, — szól ki a főnök — Szabót ide hívná a gazdasági osztályról? Most Vagy egy összegben kéri ki a pénzét, majdnem megdup­lázódik a befizetése — vagy negyedévenként, járadékként felveszi a további idő­szakra járó kamatot. Dönthet azonban arról is, hogy havonta, OTP-nyugdíj- kiegészítésként kapjon (pél­dánkban a befizetés és alap összege mindvégig a legke­vesebb lehetősége) 1000 fo­rintot tíz éven át. Mint az OTP megyei igaz­gatóságán augusztus első napján megtudtuk, a megyé­ben ötvennégyen írták alá a szerződést az OTP-legújabb betétformájára. A tehetős nagyközség, Tiszaföldvár OTP-fiók vezetője. Gémes Lajosné eddig hét előtakaré- kos földváriról számolt be munkatársunknak. Egy kö­zülük Kugler János, a Lenin Tsz főraktárosa. — Azt hiszem, a faluban már hárman beszélgetünk semleges témáról. Szerencsé­re van. Kopogtatás, bemutat­kozás, tájékoztatás az eddi­giekről. Megérti, válaszol. Kérdés, majd ismét a főnök következik. Mancika, szóljon már Kiss- nek, a pénzügyi osztályról! — gondolhatja bárki — de Kiss véletlenül épp a főnö­köt keresi. (Mások is ülnek már kint.) Kezdődik, minden elölről. Az egyik fotelba kellett volna ülnöm, — gondoltam — mert most már hárman szorongunk a kanapén. Föl­mérve a helyzetet, a követ­kező kérdés elmaradt. Pedig mi minden lenne még! Hi­szen itt láthatóan a megfe­lelő embert a megfelelő hely­ről elv érvényesül. A termelési értekezletnek beillő beszélgetés így aztán hamarosan véget ért. Amikor szedelőzködtünk, a főnök kérte, hogy a megjelenés előtt mutassam be a cikkek Joga van hozzá, bár az új­ságíró nem beosztottja. A cikk azóta megjelent. Ig>za lett a főnöknek, amikor a búcsúzáskor így összege/, e a lényeget: „azért csak össze­hoztuk”. De ha tehetem, az­óta a fotelba ülök. — szőke — én írtam alá először. Nem véletlenül tettem, nagyon is megfontoltan, hiszen még év elején hallottam a rádióban, olvastam az újságokban, hogy kis pénzzel is gon­dolhatok a jövőmre. Nekem az se mellékes, hogy most tízéves a kisfiam. Magam az ötvenediket taposom, s ezért fizettem induló összeg­ként húszezer forintot, s a havi befizetésemet is ötszáz­ra vál'altam. Mire nyugdí­jas leszek, a fiam meglehet főiskolás, vagy egyetemista lesz. Nekem akkor sokat je­lent majd, akár a nyugdíjki­egészítés, akár ha egy ösz- szegben kiveszem a* pénzt a bankból. Kiszámoltam pon­tosan, hogy 147 ezer forintom gyűlik így össze tíz év alatt Nem tudom előre, akkor mit, mennyit ér, de akárhogyan is lesz, hozzá tudok nyúlni. _______________________— sj — Postán jön a tananyag Távoktatás az iparban Űj szakmai továbbképzési & Oktatási formát vezettek be az iparban: a távoktatást. Ebből a célból hozták lét­re a közelmúltban az Ipari Távoktatási Leányvállalatot, amely sajátos módszerekkel kívánja segíteni a hazai iparfejlesztési feladatok megvalósítását. A hallgatók oktatócsomag formájában kapják kézihez mindazokat az információ­kat, amelyek egy adott szak­mai, illetve tudományág is­mereteinek elsajátításához, illetve megújításához szüksé­gesek. Széles körűen hasz­nosítják a legkorszerűbb technikai eszközöket, a vide­ót, a számítógépeket. Egy- egy programcsomag video- és hangkazettából, írásos anyagokból, diasorozatokból, ábrákat, grafikonokat tartal­mazó jegyzetekből áll. A programcsomagok össze­állításában, a tananyag elké­szítésében az adott szakma, tudományág legjelesebb szakemberei, valamint peda­gógusok és pszichológusok vesznek részt. Egy egyórás program elkészítése gyakran 600—800 munkaórát is igé­nyel, ami azt is mutatja, hogy a távoktatásban egyál­talában nem csökken a pe­dagógusok feladat^: legfel­jebb megváltozik. ' Azért csak összehoztuk Vezetés és ellenőrzés A Szervezési és Vezetési Tudományos Tár­saság augusztus 15—16-án Pécsen rendezi meg a VI. ellenőrzési konferenciát Mot­tója: a veszteségforrások fel­tárásával a magasabb jöve­delmezőségért. A vezetés és az ellenőrzés összetartozó fogalmak, a ve­zetés lényege a tudatosság, ami nem lehet eredményes kellő kontroll nélkül. A ve­zetési folyamat a szakiroda- lom szerint a tájékozódással (az információk gyűjtésével) kezdődik, s a tervezéssel folytatódik. Ezt követi a dön­tés, azután a szervezés (vég­rehajtás) majd betetőzi az ellenőrzés. A folyamat e vég­pontja, — a célok és a tény­leges helyzet összehasonlítá­sa — egyben tájékozódás (visszacsatolás) ás, ezáltal az újabb döntési folyamat ki­indulópontja. Az ellenőrzés fontos infor­mációforrás, de mégis több mint tájékozódás, több mint helyzetfeltárás — aktív te­vékenység. Nem csupán szemléli, hanem cselekvőén alakítja, formálja a valósá­got. Akkor felel meg a ve­le szemben támasztott köve­telményeknek, ha kimutat­ja a céltól (a tervtől, a nor­mától, a szabálytól) való el­téréseket, azok okát és egy­ben javaslatokat tesz, intéz­kedéseket kezdeményez az ellenőrzési tapasztalatok hasznosítására.. Ehhez per­sze tárgyilagos helyzetfeltá­rás, a vizsgálati megállapítá­sok hiteles, meggyőző, tény­szerű bizonyítása szükséges A belső ellenőr képes a valósághű helyzetelemzésre, hiszen nem érdekelt sem a dolgok szépítésében, sem be­feketítésében. Fontos, hogy szakképzett legyen, jól felké­szüljön. Nem ragadhatja magával az ellenőr „vadász­szenvedélye”. Ezért is kell, hogy szorosan együttműköd­jön a vizsgált egység veze­tőivel, dolgozóival. Az ellen­őrzés még így sem problé­ma- és konfliktusmentes. Döntően azért, mert nehéz eloszlatni az előítéleteket, a bizalmatlanságot, amely hoz­zátapad. Pedig szó sincs gáncsosko- dásról, vagy bizalmatlanság­ról. A kontroll minden tuda­tos emberi tevékenység ré­sze. Ellenőrizzük a legjobb terméket is a megvásárlás, a gépjármű biztonsági be­rendezéseit elindulás előtt. Egyébként viták, súrlódá­sok az ellenőrzés során még a legjobb esetben is adód­nák. Tegyük fel, hogy nem tapasztalnak kirívó eltérést a szabályokhoz, a követelmé­nyekhez képest, tehát a sze­mélyes felelősség megállapí­tására, büntetésre nincs szükség. Jó együttműködés esetén a vizsgálati jegyző­könyv tényeit, megállapítá­sait, s a tapasztalatok hasz­nosítását célzó javaslatokat, intézkedéseket nagy valószí­nűséggel elfogadja, aláírásá­val hitelesíti az érintett ve­zető. De ezzel a vizsgálat ahogyan az ellenőrzési szak­emberek mondják, csak for­málisan fejeződik be, tényle­gesen akkor zárul le végle­gesen, amikor a tapasztalato­kat, a javasolt intézkedése­ket végrehajtják. Az ellenőr tehát időről időre visszatér a tett színhe­lyére, utóvizsgálatot tart, be­számoltat, számon kér. A KNEB folyóirata, a Né­pi Ellenőrzés több tucat gaz­dasági vezetőt meginterjúvolt s részletesen szóltak a kül­ső vizsgálatok és a belső el­lenőrzések tapasztalatairól. A különféle vélemények, ész­revételek, javaslatok közt különösen figyelemre méltó, hogy néhány nagyvállalatnál nem bízzák a véletlenre né­pi ellenőr dolgozóik másutt szerzett vizsgálati tapaszta­latainak helyi hasznosítását, hanem bevonják őket a vál­lalaton belüli ellenőrzésbe, így a társadalmi munka megtermékenyíti a hivatásos szakmai és ellenőrzési tevé­kenységet. A helyszíni vizs­gálatok során szerzett köz- gazdasági, pénzügyi, műsza­ki, stb. ismeretek gyarapod­nak, a látókör tágul, miköz­ben az ellenőrzési tapaszta­latokat közvetlenül is hasz­nosítják. Mérnökök, közgazdászok, technikusak, munkások népi ellenőri tapasztalataikkal — felkérésre — segítik saját vállalatuknál a belső tartalé­kok feltárását, intézkedése­ket kezdeményeznek a hibák kijavítására. Természetsze­rűleg a helyi sajátosságok­hoz igazítva alkalmazzák a népi ellenőrzés „technológiá­ját”, vizsgálati módszereit. Mindenkit óvni 'kívánunk a vizsgálati programok, az eljárási sza­bályok, s általában a népi ellenőrzési módszerek me­chanikus alkalmazásától. A népi ellenőrzés a kormányza­ti, a megyei, a városi irányí­tás része, eszköze, de több mint negyedszázad alatt ki­érlelt, más vezetési szinteken is hasznosítható tapasztalato­kat K. J. Szerdán, szerte az országban A Hirosimái atomrobbantás áldozataira emlékeztek A hirosimai atomrobbantás áldozataira emlékeztek teg­nap országszerte. A több száz embert meg­mozgató fővárosi rendezvény mellett az ország számos más városában — többek között Dunaújvárosban, Győrben, Dombóváron, Szarvason, Csongrádon és Kazincbarci­kán — is megemlékeztek a hirosimai és nagaszaki atom­robbantás áldozatairól. A táborozó úttörők több helyen — csatlakozva az Orvosok a Nukleáris Háború Megelőzé­séért Mozgalom felhívásához — este a japán hagyományok szerint gyertyákat gyújtottak, s a kis lángokat lampionok­ban, fadarabokon vízre bo­csátották: ekképp emlékez­tek az atomkatasztrófa áldo­zataira. * • • A Kunszentmárton környé­ki településekről — Csépá- ról, Tiszasasról, Tiszaugról és máshonnan — szerdán út­ba indult „alig úttörők” — többségük most végezte az általános iskola negyedik osztályát — maguk sem sej- tették,, milyen élménnyel ajándékozza meg őket az este Szolnokon. Igaz, a tá­borvezetőség tagjai, az út­törővezetők a szövetség jó­voltából értesültek a nemzet­közi orvosmozgalom felhívá­sáról, amely arra buzdította a gyerekeket, emlékezzenek meg a hirosimai atomka- tasztrófa áldozatairól, szen­teljék ezt a napot a béké­nek, a béke ügyének. Meg­erősítette elhatározásukat, hogy a felhívás széles nyil­vánosságot kapott, lapunk hasábjain is napvilágot lá­tott. Szerda este a Hajóállomás­nál nem a megszokott, csen­des, elhagyatott Tdsza-part várta a sétálókat. A nyugal­mat az úttörők énekszava törte meg a Tisza vizét be­ragyogta gyertyáik fénye. Vi­rágkoszorúkra helyezett apró gyertyákat úsztattok a fo­lyón. A gyerekeik élményét fokozta, hogy a Hullám gmk legénysége a hajójára vette őket és így hosszan nézhet­ték, hogyan tűnnek el a tá­volban a gyertyafények. A táborba vezető úton — a tiszaligeti sétányon — sem halkultak a dalok, a békét hirdető mozgalmi énekek. Aztán arról beszélgettek az úttörők, mit jelentett szá­mukra az ünnepség. Először jöttek úttörőtáborba, hason­ló koszorúzáson sem lehet­tek még. Részesei lehettek egy világeseménynek, hiszep szerdán nemcsak Szolnokon, nemcsak a megyében, hanem Japántól az Egyesült Álla­mokig mindenütt hasonlóan emlékeztek a gyerekek. Em­lékeztek a háborúra, emlé­keztek az áldozataira, a túl­élőire és világszerte kiáltot­ták vízen úszó gyertyáik üze­netét; soha többet háborút, soha többet atomkatasztró- fát! Túlságosan komoly,, komor gondolatok foglalkoztatták hát augusztus 6-án — a hiro­simai atomtámadás 41. év­fordulóján — a gyerekeket? Nem. Mert miközben az ál­dozatokra emlékeztek, az él- nivágyásra a sötét gondok­tól felhőtlen gyerdRftsgrra a békés életre mondták igent. Vízre kerültek az emlékezés gyertyái

Next

/
Oldalképek
Tartalom