Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-06 / 184. szám
1986. AUGUSZTUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Szelet vetettem... Rendhagyó módon jegyzetemben ezúttal nem arról szólok, hogy mit láttam, hanem arról, hogy mit olvastam az elmúlt héten — a nekem címzett levelekben. Számítottam rá, hogy a Nők a pult mögött sorozat sommás megbírálásával szelet vetek és vihart aratok nézőtársaim körében. Hogy lesznek majd, akik a kritikussal szemben védelmükbe veszik Annát és a többieket, s írásos formában is tiltakoznak egyesek, akár „erőteljes” jelzőkkel is illetvén az illetlen kritikust. Talán nem érdektelen, ha ezúttal néhány levél tartalmával olvasóinkat is szembesítem, hisz túl a felháborodáson, a levélírók véleménye a jegyzetírónak 'bizonyos tanulságok levonására is alkalmat ad. Lássuk hát őket. A Rákócziújfaluból érkezett levél írója a következőképp védelmezi az általam túlontúl eszményítettnek ábrázolt Annát: „Én a főszereplőt nem nevezném .szentnek’, mivel nem is volt az, csak egy jó kiállású asszonynak. Az igazságérzetét nem rejtette véka alá, és emberi módon tudott bánni úgy családjával, mint az a munkahelyén is megnyilvánult. Még szerencse, hogy ilyenek is vannak. És remélem, még sokan”. Egy másik néző, aki magát egyszerűen „régi bolti eladónak” titulálja, így burkolódzik névtelenségbe, már magát a filmsorozatot is védelmébe veszi. „Csodálatos film volt, csak az a baj, hogy ilyet ritkán látunk. Többnyire a gyilkos, háborús és rabi ótámadás os filméket mutatják, pedig ebből már elég volt... Anna csodálatos volt — folytatódik a levél — igazi bolti eladó. Tanulhatnak tőle, hogy milyen is az igazi eladó.” És végül egy harmadik levél, amely ugyancsak Szolnokon keltezett, s aki írta, „Egy nő a pult mögül”, tehát feltételezhetően szakmabeli. „Tisztelt szerkesztőség, rajtam kívül még sokan mások is felháborodtunk VM kritikus véleményén, amelyről sugárzik a nők és az igazság iránti gyűlölet”. Még zárójelben megjegyzi levélírónk, nem nagy sikerem lehet a nőknél. „Miért elvetendő dolog — folytatja a kissé személyeskedő hang után —, ha rendes magatartást tanúsítanak az eladók? Talán tisztességesebb lenne, ha a filmbeli vezetőhelyettes akaratát érvényesítenék és becsapnák a vásárlókat? önt is, kedves VM! Bizony nagyon is megszívlelendő dolgokat lehetett tanulni a filmből”. Majd alább néhány sorral: „Még a mesében is úgy tanítják, hogy a jó elnyeri jutalmát, a vétkesek pedig büntetésüket. Vagy ez már a mi társadalmunkban nem érvényes? Szebb lenne, ha a „megdicsőült Annának el taposnák azért, mert a hazugságot kiirtják a kereskedelemből?” Végül egy zárókérdés: „Kíváncsi vagyok kedves VM, milyen lel- kiisifierettel áll ezek után a pult elé?” ■ Hát ennyi. S válaszolva az iménti kérdésre, röviden azt mondhatnám: nyugodt lelkiismerettel. Hisz egyáltalán nem vitattam el jegyzetemben a jóságos emberi cselekedetek igazságát, s az említett sorozattal kapcsolatban egyáltalán nem erkölcsi aggályaimat, hanem esztétikai fenntartásaimat fejeztem ki — meglehet kissé sommásan, tán félreérthetően is a hely korlátozottsága miatt. Talán nem volt elég világos, hogy nekem nem azzal van bajom, amit mondani kíván a sorozat, hanem azzal, ahogyan mondja, ami természetesen visszahat a mondanivalóra magára is, például gyengíti erejét. De nem is ez a fontos, hisz eszem ágában sincs még utólag sem másokra erőszakolni véleményemet az én vagyok a fő okos, kritikusi jogán. Inkább arról szólnék, ami ezekből a levelekből kiolvasható, s ami egy bizonyos nézői-befogadói magatartásra utal, s ilyen értelemben jellemző. Ügy is fogalmazhatnék, hogy ezek a levelek jól tükrözik, mi az, amit elvárnak a nézők, a nézők közül sokan manapság is egy-egy művészi alkotástól. Jól mutatják a fenti vélemények, hogy a nézőkben mennyire erős a vágy, hogy a képernyőn — de gyanítom, hogy moziban, színházban is — azt lássák, amit látni szeretnének — maguk körül az életben is. És itt kapcsolódnék konkrétan az Anna alakjához fűződő levélírói megjegyzésekhez. Ugyanis első levélírónk soraiból is kiérezni azt az aggodalmat, hogy egyáltalán nem az Annák vannak még többségben a pultok mögött, csak vannak illyenek is, ahogy írja. A másik levélíró pedig a sorozattal kapcsolatban a mesei igazságszolgáltatást emlegeti, amikor is a mesében a jók törvényszerűen nyerik el méltó jutalmukat. Nos, maradva ez utóbbinál, ami helyénvaló egy mesében szemléletben és műfajilag, egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy megfelelő egy realista szemléletű, mai hétköznapi történetben, amely korunk bonyolult feszültségeit kívánja bemutatni. Nem az igazsággal van a gond, hanem ahogy az igazság megszületik, ezt éreztem én túlságosan mesébe illőnek, valóságunktól idegennek — szemléletében. Ma ugyanis sóikkal bonyolultabbnak érezzük valóságunkat, minthogy egyszerűen jókra és gonoszokra osszuk embertársainkat, emberi dolgainkat. És itt kapcsolnám azt a vélekedést, amely a gyilkos háborús filmeket sokallja, s helyettük (nem mellettük) e sorozathoz hasonló műveket látna inkább. Nos, ettől már csak „egy lépés”, hogy azt mondjuk: legjobb volna, ha a képernyőn csak a szépet láthatnánk! Csakhogy a világ csúnya is! Sőt, a valóságban több a gyilkolás, a háború, az életünket fenyegető veszély, mint amennyi megjelenik belőle filmeken, akár riportokban a képernyőn. Ettől a valóságos ténytől a művészet nem tarthatja távol magát. Mi lenne a jobb, kérdem én, homokba dugni fejlünket, s úgy tenni, mintha mi sem történnék, például azt hinni, hogy Annákkal van teli a világ meg vajszívű főnökökkel, hogy felhőtlen az ég, kéklő tisztaságát vészijósló fellegek nem zavarják. önmagunkat csapnánk be, ha ilyen elvárások teljesítését kérnénk a művészettől. Visszatérve Anna alakjához, figurájának tartalmához, emlberileg teljesen érthető, hogy a jót mutassa fel egy mű, a jó igazát és diadalát hirdesse, művészileg azonban egyáltalán nem szerencsés, ha leegyszerűsíti a a dolgokat,, és úgy próbál érvényt szerezni az igazságnak. Egyébként nincs nekem semmi bajom a boltosokkal, az eladónőkkel sincs az égvilágon semmi, nőgyűlölő pedig pláne nem vagyok, legfeljebb annyi a bajom velük, mint egy gyakorta vásárló, boltban megforduló állampolgárnak. Levélíróinknak köszönet, hogy véleményükkel, figyelmükkel megtisztelték a szerkesztőséget. V. M. Modellé vált Hétvégi falu Mecsekben Hétvégi faluvá alakult át a Mecsek hegyei között fekvő Kisújbánya. Lakóinak elvándorlása folytán elnéptelenedett a település, ám mégsem jutott Gyűrűfű sorsára: valamennyi lakóházát megvásárolták pihenés céljára városi családok. Kisújbánya XVIII. századi település, alapítói bajorországi németek voltak. A közeli fennsíkon, Pusztabányán üvegkészítéssel foglalkoztak, ma is láthatók a hajdani üveghuta maradványai. A világtól elzárt, kövesút nélküli falu a hetvenes években kezdett elnéptelenedni. Napjainkra ismét élettel telt meg, megújult, megszépült a kis hegyi falu; mind az ötven háza lakott, pontosabban: hétvégi házként lakják a tulajdonosaik, akik lakóközösséggé szerveződve széles körű önkormányzattal intézik a közös dolgaikat. Kisújbánya ily módon modellé vált a kihaló falvak értékeinek megmentésére, új funkcióval való felruházására. A hajdani iskolákból kulcsos turistaház lett, a volt kocsma nyári gyermektábornak ad otthont, illetve a nyaralók közösségi házaként szolgál tovább. A hosszúhetényi tanács — a falucska közigazgatásilag ide tartozik — létrehozta a Kisújbányai Intézőbizottságot, amely a vikendfalu vezető szerveként, az elöljáróságokhoz hasonlóan működik. Évente háromszor tartanaik közgyűlést az időszerű tennivalók megvitatására. Segítő baráti körök Mezőgazdasági régiségek A Mezőgazdasági Múzeum szakembereinek irányításával országszerte jól halad a szakmatörténeti emlékek gyűjtése és javítása, helyre- állítása. A hivatásos kutatók tevékenységét jól kiegészíti a Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre, amelyet 1927- ben alapítottak, majd 1973- ban újjászerveztek. A baráti körnek jelenleg 31 helyi csoportja van, és több mint 3500 tag kapcsolódott be a munkába. Mezőgazdasági dolgozók, pedagógusok, ipari üzemi dolgozók, tanulók vesznek részt a kör életében; mindazok, akik vonzódnak a mezőgazdasági régiségekhez és kedvük telik az értékek felkutatásában, mentésében. A főépület homlokzatának terve Népművészeti alkotótelep épül Tiszavórkonyban Az előzmények. 1984 decemberében megalakult a Népművészeti Egyesület Szolnok Megyei Szervezete. Az egyesületihez a megye nyolcvan amatőr tárgyalkotó népművésze csatlakozott, szinte minden népművészeti ág képviseletében. Már az alakuló ülésen több ízben elhangzott, hogy az amatőrök többsége meglehetősen mostoha körülmények közepette kénytelen dolgozni. Ezért elhatározták, hogy fölmérik egy alkotótelep létesítésének lehetőségeit. A folytatás. Az egyesület vezetősége haladéktalanul munkához látott. Körültekintő módon megfogalmazták a leendő alkotótelepre vonatkozó elképzeléseket, egyebek között a helyszín kiválasztását. Ezt amoltyan „versenytárgyalás” előzte meg, ahol bizonyos turisztikai szempontok figyelembevételével Tószeg, Tiszavár- kony és Kunszentmárton került szóba. A választás szerencsésnek tűnik ma is: a tiszavárkonyi folyópart egy szép hajlatában 1985-ben a Tószegi Petőfi Tsz átadott az egyesületnek egy csaknem 6 ezer négyzetméteres területet, mi több, a Tószegi Nagyközségi Tanács közreműködésével kiépült a területre vezető 500 méter műút, a DÉMÁSZ a villanybevezetés- sel, a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat pedig a vízbekötéssel segédkezett. A Kötivizig rozsét adott a bekerítéshez, a rozséból a Tószegi Kosárfonó Háziipari Szövetkezet dolgozói készítettek kerítést. A továbbiakról Hegedűs József fafaragó népművészszel, az egyesület megyei szervezetének titkárával beszélgettünk immár a javában folyó építkezésen. — Tavaly ősszel elkészültek a területrendezés és az épületek tervei, a terveket a ÍMakovecz-csoportban dolgozó építész, Szentesi Anikó ktiizlítette társadalmi munkában. Talán furcsa manapság azt mondani, hogy minden szerv, intézmény, magánszemély segített, akitől segítséget kértünk. A megyei tanács összesen 600 ezer forintot utalt át az egyesmet számlájára, az építkezés költségeinek fedezésére, a Hazafias Népfront Szolnok Megyét Bizottságától 10 ezer forintot kaptunk környezetszépítésre. A BVM Szolnoki Gyára, a Szolnoki Megyei ÁÉV az elinduláshoz nélkülözhetetlen anyagokkal segített; ezen kívül a tószegi gamesz, a Tisza- menti Vegyiművek, a TRV, a Tiszavárkonyi Magnezitipari Művek, a tiszavárkonyi tanács, neve kívánkozik még a felsoroláshoz. Szerencsénk is volt: 1986 első felében a Mezőgép Vállalat tószegi gyáregységéhez került dolgozni Török Árpád, kovács népművész, aki a híres vele- mi népművészeti alkotótelep építkezésének műszaki vezetője volt. — Most hol tart az alkotótelep építése? — A falak javarésze elkészült — tégláról téglára tárÁllnak a falak — tégláról, téglára... sadalmi munkáról tanúskodik. Az építkezés folytatásához is megvan minden anyag — a tetőfedéshez szükséges nádat például Nagyivánból szerezzük be. Nagyon szeretnénk, ha az ősszel az épület tető alá kerülne. A (várható) végkifejlet. Az alkotótelepen egyidejűleg 30 népművész lakhat, dolgozhat majd — kovácsok, szövők, hímzők, fafaragók. gyékény- és vesszőfonók, fazekasok. A létesítmény termé- .szelesen alkalmas lesz szakmai továbbképzésekre, bemutatók, kiállítások rendezésére is. És — csöppet sem mellesleg — minden bizonynyal a társadalmi munka emlékműve lesz. V. J. Ifjúsági centrum, sport, vetélkedő, versenyek, nyársirató Vakációs programok Karcagon Keveslik nyári szórakozási lehetőségeiket a karcagi fiatalok. Persze, hogy keveslik. Azért ha belelapozunk a Karcagi Ifjúsági Centrum programkínálatába, talán egy kicsit megnyugtathatjuk őket; a megye hasonló nagyságú városaiban talán még ennyit se kínálnak a fiataloknak a nyárra. A karcagiak és a környékbeliek ismeretterjesztő előadásokat hallgathattak már eddig is a nyáron Berekfürdőn a Nagykunság történetéről. Karcag nevezetességeiről a Déryné Művelődési Központ szervezésében. Számítógépes játékokat kínál a KISZ városi bizottsága, sportnapokat hirdettek a berekfürdői strandon, vetélkedőket, zenebuti'kot. amatőr csoportok bemutatkozását kínálják a nyáron folyamatosan. És elmaradhatatlan a diákdiszkó is a városi ifjúsági klubban. Az ifjúsági centrumban — a KISZ városi bizottságának székházéban — állandó ügyeletet tartanak a munkatársak és információkat adnak, ihol, milyen elfoglaltságot találhatnak az érdeklődők. De nemcsak információval szolgálnak a házban; lehet ott pingpongozni, tévéfocival játszani, videofilmeket nézni. Figyelemre méltó az is, hogy a KISZ városi bizottsága kempingfelszereléseket kölcsönöz a fiataloknak, meglehetősen csekély díjjal! Ejtsünk szót még a nagyobb tömegeket érdeklő rendezvényekről, például az utcabálról, a medencebáíról, a különböző előadásokról, a kedvelt együttesek koncertjeiről. És nézzük mit kínál az augusztus; ifjúsági centrum kupét, kispályás labdarúgásban, amelyre nemcsak a KISZ-alapszervezetek, hanem a baráti közösségek, az utcai társaságok is benevezhetnek. Augusztus 16-án nagyszabású medencebál lesz a berekfürdői strandon, amelynek szervezését a Víz- és Csatornamű Válallat KISZ-szervezete vállalta. Végezetül — igaz ez már szeptember — a tanévkezdés előtt még egy „nyársirató” tinibuli a Déryné Művelődési Központban, amelyet teljes egészében a KISZ városi bizottsága mellett működő Tini Tanács rendez. — E — Augusztus 19-én Budapesten vendégszerepei Red Steward Rod Stewart, a világhírű rockénekes ad koncertet augusztus 19-én Budapesten a Hungária körúti MTK-sta- dionban. A nagyszabású eseményen fellép az Edda és a Lord együttes is. Az Ifjúsági Rendező Iroda és a Szabadtéri Színpadok Igazgatósága szervezte programra jegyek augusztus 6-án, szerdán délelőtt 10 órától válthatók a főváros jegypénztáraiban, vidéken a rock-koncertek jegyeit árusító és egyes utazási irodákban.
