Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-05 / 183. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. AUGUSZTUS 5. Egészségesen élni Több mint a vagyon Doktornő, van vizünk! Kímélni szeretném az olvasót a tényt alátámasztó, egyébként riasztó adathalmaztól. Hiszen, ha állandóan azt szajkózzuk, milyen sok nálunk az egészségtelenül élő, az elhízott emíber, 'hogy milyen sokan rabjai egészségtelen ävezeti szereknek, hogy milyen keveset mozog egy átlagember, s mindennek eredményeképpen hányszorosára nőtt a halálozások évenkénti száma éppen a legaktívabb férfikorosztályban, előbb- utóbb immunissá válunk ezekre a dörgedelmekre. Hatásuk rossz esetben valamiféle fatalizmus lesz, s joggal gondolkodhatna el az olvasó: annyi féle dolog fenyeget, végül is nem mindegv, miben halunk meg? Ez utóbbi mondatnál maradva azért jegyezzük meg jóelőre: nem mindegy, miben halunk meg, sem az országnak, sem szeretteinknek, s főleg nem mindegy (bár ez összefügg a miben-nel,l, hogy mikor: életünk delén vagy az aggkorban. E cikksorozat tehát nem ostorozni akar, hanem inkább lehetőségeket felvillantani, hogyan lehetne úgy élni, hogy búcsúzásunk az „árnyék- világtól” egészségben letöltött, hosszú élet után következzék csak be. Legelőször is azt kell elfogadnia minden embernek, hogy az egészség érték. Nem kevesebb (inkább több), mint a vagyon, s a társadalom által piedesztálra emelt státusszimbólumok. amelyek rossz esetben még hozzá is járulhatnak kjsebb-nagyobo nyavalyáink, a civilizációs betegségek kialakulásához. Vidéki súlyemelő-edző atyai barátom, aki már túl van a versenyzésen, sőt az edzőskö- désen is és csak magának sportol, kiírta az edzőterem falára: „A boldogság kilenctized része az egészségen alapszik”. Kérdezzünk meg erről egy egészséges embert, túlzásnak fogja találni. De kérdezzünk meg egy beteget is. Azt fogja mondani: nem igaz, a boldogság száz százalékban az egészségen alapszik. Tulajdonképpen az egészség érték mivoltát ismerte fel egészségügyi kormányzatunk is, amikor a gyógyítás mellett egyre inkább a megelőzés érvényesítésére teszi a fő hangsúlyt. Szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a betegség jóval eredményesebben e’őzhető meg, mint ahogy gyógyítható, s nem utc1'só~sorban a megelőzés jóval olcsóbb is, mint a gyógyítás. Az ország mostani nehéz anyagi helyzetében sem mindegy, orvoshoz jár az állampo'gár, vagy a sport- intézmények rendszeres látogatója. Felmerül persze a kérdés: ha ennyire kézenfekvő ez az igazság, miért nem előbb történt meg nálunk ez a hángsú'y váltás? Egyszerű ennek az oka: ha valaki már beteg, rákényszerül arra, hogy kórházba, klinikára, rendelőintézetbe menjen. Ilyen kényszer az egészséges életre uncs. (Ha csak az iskolai kötelező testnevelést nem nevezzük annak.) Nem félek leírni, sőt nagy biztonsággal arra következtetek, hogy ilyen Kényszer soha nem is lesz. Az egészséges életmódot mindenkinek saját szabad elhatározásából kell vállalni, hiszen végül is az embernek — ma még — magánügye, milyen életmódot folytat. Más szóval: szabad akaratától függ, egészségesen él vagy sem. De ne feledjük: a szabadság a felismert szükség- szerűség. A helytelen életmód az ország, a társadalom ügye is. Milliárdok tucatjait fordítjuk ugyanis táppénzre, gyógyszerekre, gyógyintézményekre. Milliárdok esnek ki a nemzeti jövedelemből az elmaradt értéktermelés miatt. Legyen hát a helyes, egészséges életmód vállalása közügy. Egyetlen utópisztikus képet hadd villantsak meg, megengedve a már megengedhetetlennek nyilvánított kényszer fogalmának bevezetését. Ha valamilyen rendelettel arra kötelleznénk minden épkézláb embert, hogy fusson hetente háromszor nyolc kilométert, megelőznénk a keringési és meghűléses betegségek nagy részét, megtakaríthatnánk a gyógyításukra szolgáló gyógyszert, az e kórok miatt kifizetett táppénzt. Nem halna meg évente húszezer, é'ete, alkotóképessége delén levő ember. Az eddig táppénzen töltött munkaidőben folyhatna a normális munkavégzés, termelés. Hiszen a rendszeres sportolás, az egészséges életmód nemcsak az oly drámaian fenyegető szívinfarktus ellen jó. Az edzett ember minden betegséggel szemben ellenál- lóbb, mint az edzetlen. Különösen azok, akik egészségük őrzésére a szabadban űzhető sportokat választják, amelyekben az ember ki van téve az időjárás viszontagságainak. Arról nem is beszélve, hogy akinek az erőkifejtés, a futás, az úszás fáradsága jelenti a normát, hz nem fárad el a közönséges erőfeszítésektől sem. Az ilyen ember munkabíróbb, később fárad el mint a többi. S ami ezzel együtt jár: a szokásos elfáradás hatására nem lesz olyan ingerült, ideges, mint az átlagember. Persze az utópiákkal semmire sem megyünk. De ha kényszert nem is, késztetést, s ami ennél fontosabb; alkalmat kell adni az egészségesebb életmódra. Remélhetőleg a július elején alakult új intézmény, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal nem lesz az élsport szolgálóleánya, s komoly, határozott akciókkal mozgósítja az elnevezésébe is foglalt korosztályt, s eléri, hogy másként nézzen a sportra a következő generáció, mint a miénk többsége. Mi meg — harmincasok, negyvenesek, s a többiek — csak nem fogunk lemaradni, fiainktól-lányainktól...?? Gőz József A Tisza-vízből nekünk eddig vagy túl sok, vagy szánalmasan kevés jutott — mondták többen is, mintegy a tószegiek véleményét ösz- szegezve. Mitagadás, az áradás jó néhányszor baljóslatban magasan locskolta a műút menti gátoldalt, miközben a vízcsapok jobb esetben is csak a jégcsapok tavaszi olvadására emlékeztettek. Mindez, már ami a vízellátást illeti, a múlté. A nyár derekán készült el az a 300 milliméteres gerincvezeték, amely egycsapásra megváltoztatta a sokszor szóvá tett, már-már tűrhetetlenül áldatlan állapotot. A helybeliek úgy döntöttek, inkább többet fizetnek, mint amennyi! a településfejlesztési hozzájárulásra kellene, de legyen végre ivóvíz bőségesen. Vízműtársulást hoztak létre. Hiszem, ha látom — Amikor a „tehót” szervezték, nehezen oldódott a lakosság, de a vízműtársulás megpendítésekor megváltozott a reagálás — mondta Tóth Albert, a társulás elnöke. — A nagyközségben 1584 telket tartunk nyilván, körülbelül ezren első szóra vállalták az ezzel járó költségeket. Háromszáz körül volt a nemre szavazók száma, döntően a nyugdíjasok köréből. A szervezés tavaly őszszel kezdődött, s a belépési nyilatkozatok összesítése után fogtak az ötkilométeres szakasz kiépítéséhez. Július elején át is adták, azóta mind többen kopogtatnak be a társulás irodájának ajtaján, hogy az esedékes törlesztést befizessék. Bekapcsolódtak a helybeli vállalatok, intézmények is a társulásba A lakosság hatmillió forintos hozzájárulását a Mezőgép tószegi gyára két millióval toldotta meg. Ten- kő József főmérnök szerint nemcsak azért, mert jelentős vízfogyasztók, hanem a vállalat vezetősége úgy ítélte meg, hogy nincs külön lakóhelyi és külön munkahelyi Üsző gyertyák a békéért Az alábbi felhívást tegnap kaptuk a Magyar Úttörők Szövetsége Megyei Elnökségétől. Ügy gondoljuk, a felhívásban megfogalmazott jó ügy. nemes gondolat megérdemli a nyilvános népszerűsítést, ezért teljes szövegét közreadjuk: Kedves Fiatal Barátaink! A Magyar Orvosmozga- lom a Nukleáris Háború Megelőzéséért segítséget kér tőletek. Ismerjük azt a nemes kezdeményezést, amelynek alapján a világ gyermekei augusztus 6-án reggel egy- időben emlékeznek meg a hiro6imai katasztrófa áldozatairól. Azt javasoljuk, hogy a megemlékezést este folytassátok! Hirosimában az atombomba robbanása utáni tűzviihar elől az emberek az Óta folyóba menekültek, sokan ott is lelték halálukat. Azóta a túlélők a tűzviihar ádozatainak emlékére augusztus 6-án este kis lángokat gyújtanak. (Emlékezésképpen sárga, piros, kék kis lampionokat és egyszerű gyertyákat hajócskákban, fadarabokon úsztatnak a folyón. Ezt a Japánból kiinduló hagyományt a világ orvosait egyesítő Nobel-békedíjas Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért nagyon fontosnak tartja. Ügy érezzük, hogy segítségetekkel, barátaitok segítségével talán sok gyermekkel és rajtuk keresztül minél több felnőttel meg tudjuk értetni: az emberiség számára a legfenyegetőbb betegség a nukleáris háború veszélye. Kérjük, hogy társaitokkal és a Magyar Üttörők Szövetségével együtt próbáljátok figyelmeztetni az embereket augusztus 6-a üzenetére. Táborban vagy a lakóhelyetekhez közeli folyóban szervezzétek meg szüléitekkel, úttörővezetőitekkel, a felnőttekkel együtt a gyer- tyaúsztatást. Legyetek társai az orvos- mozgalomnak a béke védelmében ! Magyar Orvosmozgalom a Nukleáris Háború Megelőzéséért A nemes felhíváshoz hozzátesszük azt a gyakorlati útmutatót, amely, reméljük, eljutott minden úttörőtáborba. Lényege, hogy a gyertyaúsztatás alkalmával vigyázni kell, ne okozzatok károkat, óvjuk a környezetet. Folyóvizeken virágkoszorúra vagy fadarabra helyezett kis gyertyák legyenek a csatlakozás jelképei. Az úsztatáshoz műanyagot vagy fémet ne használjatok! Állóvizeken — Balaton, Velencei-tó, tavak, víztározók — ne úsztassatok, mert a faggyú kicsapódik és á felszínen lebegve a part mentén összegyűlhet, szennyezi a környezetet, ■bosszúságot okozhat. Ugyancsak állóvizekben a fából készült csónakok, stégek meggyulladhatnak. Ezért a tavak, a tározók menti táborokban csak a part mentén gyújtsatok gyertyákat, tábortüzeket. Közmű epul A budapesti Közmű- és Mélyépítő Vállalat Papp Sándor brigádja 18 méter szélességben fúrta át a Tiszaszőlős és Tiszaderzs közötti műutat. Ezáltal lehetővé válik a talajvíz elvezetése a 850 milliméter átmérőjű csövön, amely egy kanálisba torkollik Fotó: Mészáros közérzet. A kettőt nem lehet egymástól elválasztani. A víz pedig elemi szükséglet. Hiszem, ha látom — vélekedtek azért sokan, bár szíve szerint inkább a sikert kívánta mindenki. Akadt, aki ódzkodva mondott nemet, most viszont senki nem akar lemondani a lehetőségről. Idősebb Martosi Dezső és felesége — nyugdíjas, portájuk a Kucorgó buckáján nyúlik le az ártérig. A ház előtt friss töltés kígyózik a fák, bokrok között, az új vezeték nyomvonalát még nem nőtte be a fű. Az asszony perlekedik is, hogy az építők nem tudtak jobban vigyázni a fákra. — Nézze — mutatja —, ez a barackág is letörött. — Kihajt az még — nyugtatja a férfi, miközben az udvarra megyünk, ahol egy tehén, egy üsző és egy borjú, két sertés és az aprójószágok láttán érthető a csitítás, hiszen az állattartóknak igencsak jól jött a víz. A nyugdíjas házaspár még emlékezhet Bajári nagygazda kútjára. Lágy víz volt az, de annak idején napszámban dolgoztak érte. — Elapadtak az artézi kutak — mondja az ember — a piactéren és az ABC-áruház előtt is. Nekünk meg ásott kutunk sincsen, ez a homokos föld nem ad vizet. A jószágoknak pedig csak kell. Még tavaly nyáron is mesz- szire eljártunk vízért. Mondtam is az asszonynak, mert nem akarta ezt a társulást, hogy amíg bírjuk anyagival, fizessük be mi is a részt. Most, hogy be is ütött, csak könnyebbség már nekünk. Ég és föld Martosiék előteremtették az idei ezer forintot, de még négy részlet hátra van a törlesztésből. Bodac Józsefnek — a jelek szerint — mindez kevesebb gondot okoz. A Karai út mentén találkoztunk. Ott épiti új házát. Szobafestő-mázoló volt még nem is oly régen, jelenleg őstermelő. — Szidtam a vizet, mint a bokrot — kezdi, de már indulat nélkül. — Jó helyen laktunk pedig, de este tíz előtt nem tudtam lefürödni. Gondoltam is, mi lesz, ha távolabb költözünk. Csak hidroforral tudtuk volna elérni, hogy a legfelső szintre is feljusson a viz. Most meg ott is van nyomás. Elképzelheti, mennyit kínlódtunk az építkezéssel. Két öthektós hordót állítottunk be. Este megnyitottam a csapot, éjjel két órára meg is teltek. A beszélgetésbe bekapcsolódott a szomszédban építkező Mészárosné Király Mariann óvónő is. — Bizony, nagy terhet vettek le az asszonyok válláról — veszi át a szót. — Hajnalban keltem, hogy ki tudjak mosni, mert hiába az automata mosógép is, ha víz nincs elég hozzá. Az óvodában is sokat kínlódtunk, vödrökbe, kannákba meregettük a vizet. Most ez a gond is lement rólunk. Nem kell csürölgetni, csak megnyitjuk a csapot. A gyerekeket végre rászoktathatjuk a higiénia alapvető elemeire. A helybeli orvosházaspárnál nem is akad lelkesebb támogatója, kezdeményezője a társulás létrehozásának. Dr. Gyuxicza Sándor és dr. Ur- bár Mária megkönnyebbülten szólt a sikerről. Különösen a feleség lehet elégedett: mint megyei és községi tanácstag a szervezésből is ■részt vállalt. Nem csordult meg a csap — Tizennyolc éve élünk Tószegen. A vízhiányról hallottunk, de hogy ez valójában mit jelent, arról az első nyáron győződhettünk meg. Azt hiszem, a Köjálnál külön tószegi dossziét nyitottak, a fertőzésveszély miatt megszámlálhatatlan levelet írtunk. Szó szerint vegye, de egyáltalán nem volt vizünk. Nem is tudom, hogy a fogorvos hogyan láthatta el a betegeit Hatszáz gyerekre főz a gyermekélelmezés — elgondolni is rossz, mi történhetett volna, ha egy járvány felüti a fejét. Ezért vállaltuk a házalást, a szervezéssel járó feladatokat is. Féltünk persze az esetleges kudarctól, de most a rendelőben, az utcán, a boltban mindenki örömmel nyugtázza, az egyébként máshol természetes és hétköznapi, de nekünk újdonságot jelentő tényt; doktornő, van vizünk! Ennek látható jeleivel útón-útfélen találkozni. A házak előtti kertekben a port, szárazságot tűrő örökzöld növények közt itt-ott virágok tarkáinak. A Gőgös Ignác utcában — amire eddig nemigen volt példa — autót mos Hegedűs György vízvezetékszerelő. Vajon a szakember mit mond a változásról? — Megszaporodott a munkám az utóbbi időben. Sok 'helyen a bojlereket kell megjavítani. Korábban nem volt megfelelő nyomás, s a visszaeresztő szelepek tönkrementek. De akad munka az új építkezéseken is. Lehetőség adódott a hálózat növelésére. Amerre megyek, mindenütt elégedett, elismerő véleményt hallok, pedig a szervezéskor néhányan tamáskodtak. Mint azt Gulyás Istvántól, a nagyközségi tanács végrehajtó bizottságának titkárától megtudtam, volt is ennek a tartózkodásnak némi alapja— Húsz évvel ezelőtt volt itt már egyszer egy vízműtársulás — tájékoztatott. — A hálózat kiépítése után derült ki, hogy a fúrt kutak nem képesek ellátni ivóvízzel a települést. így hát kénytelenek voltunk a szolnoki rendszerhez csatlakozni, a Vegyiművektől ágazfcattunk le egy 150 milliméteres vezetéket. Sajnos, elég távol esünk a megyeszékhelytől, meglehetősen alacsony nyomáson jutott csak el a Tisza- víz. Időközben mind többen telepedtek le Tószegen. Évente általában 25 új közművesített telket értékesítünk. 1968 óta pedig csak fürdőszobás házak építésére adhattunk ki engedélyt. Úgyhogy gyakorlatilag ezerre tehető a fürdőszobás épületek száma. A fogyasztás megnőtt, de vizünk nem lett több egy cseppel sem. Különösen a nyári időszakok voltak elviselhetetlenek, szeptemberig nem csordult meg a csap. Nem volt olyan falugyűlés, tanácstagi beszámoló, fórum, ahol ne ezzel kezdődött vagy fejeződött volna be az értekezlet. Végtére is a település legfontosabb gondja oldódott meg, azt hiszem azért, mert a közös ügy végre közügy lett. Szőke György Egy héttel később Forgalomelterelés a Ferihegyi éten Az eredetileg tervezettnél egy héttel később, augusztus 11-től változik a Ferihegyi gyorsforgalmi út közlekedési rendje — közölték tegnap az építkezésért felelős Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalatnál. Idegenforgalmi okok miatt döntöttek az illetékesek a forgalomelterelés időpontjának megváltoztatásáról. Ebben az időszakban ugyanis még sok külföldit várunk hazánkba, akik — repülőgéppel érkezve — ezt a városi bevezető útvonalat hasz nálják.
