Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-30 / 204. szám
1986. AUGUSZTUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az országban egyedül a magyar édesipar budapesti, Tóth Kálmán utcai üzemében gyártanak tejszínporos Lió kávét, amelyből főként a gyomor- és epepanaszokkal küszködök számára készíthető egészségkímélő üdítőital. Egyelőre az igényeknek csupán az egyhar- madát tudják kielégíteni. Képünkön a liofilizáló berendezés (Fotó: Hauer Lajos — KS) Kísérletképpen a megyében Tanácsadó központ három településen Segítséget nyújtanak a családoknak A férfi és női kéz összekapcsolódása az együttélés, a család szimbóluma is. Mostanában oly gyakran látni — valóságosan is, átvitt értelemben. is — magányos vagy tétova kezeket. Divatos nem családi tűzhelyekről, hanem tűzfészkekről beszélni. A nyelvkönyvek és tankönyvek — a mama mosolyogva főz, a papa nyugodtan olvas, a gyerekek derűsen játszanak — töretlen optimizmusa kicsorbult hétköznapjaink élein; sajténak, már-már nevetségesnek hat. Nem a statisztikusok és nemzetünk jövőjéért aggódók bosszantására válnak az emberek, születik kevesebb gyerek, bomlanak fed — bevallva vagy letagadva a megtörténtet — a családok. Társadalmi jelenségekre, folyamatokra születnek ilyen „válaszok”. Talán rohanó életünk, talán a nagycsaládok felbomlása az oka, hogy a „klasszikus” családok — apa, anya, (két gyerek — túl sok terhet cipelnek vállukon. A kétke-^ resős család felnőtt tagjai nemcsak a megélhetésért dolgoznak, gazdálkodnak, beosztják a pénzt, gyereket nevelnek, továbbképzik magukat, géemkáznak, hanem még egymással is kellene törődniük. A családok többségében a nagyszülők külön laknak, egyrészt életmódbeli különbségek. másrészt a kis lakások befogadóképessége miatt. Nincs tehát, akire folyamatosan lehetne számítani, hogy segít időnként kiszállni a szülőknek a mindennapok egyre kíméletlenebb rohanásából. Gyakran csak a 'késő esti órákban maradnak magukra a szülők, amikor már sem erejük, se kedvük beszélgetni egymással. És ez így megy napokon keresztül. Gyűlnek, egymást érik a „kibeszéletlen” konfliktusok, a munkahelyről hazahozott gondok. „Mint akit mindig üldöznek” kinézetű anyukák járják a boltokat megszállottan, hol ezt, hol azt keresve — olykor hetekig reménytelenül. Pedig ezidő alatt otthon nyugodtan, derűsen játszhatnának gyermekeikkel, beszélgethetnének férjeikkel... Nem folytatom, életünk hiányosságai hogyan hatnak a családra, mert a panaszoknak csak akkor van értelme, ha nem teljesen reménytelen az orvoslás. Tavaly tavasszal — a Mi- nisztertanács kezdeményezésére — három megyében és a főváros két kerületében családsegítő központok alakultak. Szolnok megyében Jászberényben, Csépán és Jánoshidán hoztak létre központot. Csépa ellátja a társközségeit is, Tiszaugot és Tiszasast; a jánoshidai központ pedig Jászboldogházát. A jászberényinek a legjobb a szakember-ellátottsága: gyógypedagógiai főiskolát végzett szociális szervező a vezetője, munkatársai pedig védőnő, pedagógus, gyógypedagógus, jogász, ideg-elme- ápoló, pszichiáter. A családsegítő központok működése egyelőre kísérlet. Kísérlet, amelynek tapasztalatait, az úttörő munka elkerülhetetlen buktatóit hasznosítják a később alakuló központok. IFeladatuk a segítségre szoruló családok felkutatása és segítségnyújtás. Hogy miben segíthetnek? Felsorojni nem lehet, mint ahogy azokat a problémákat, megoldandó kérdéseket sem, amelyek egy család életében előfordulhatnak. A jászberényi központ munkatársainak sokféle szakképzettsége mutatja leginkább, milyen jellegű gondokkal kell szembenéznie a családoknak. A szülők pedig — akik dolgozó emberek, háziasszonyok, takarítónőik, szakácsok, ügyintézők, anyák és apák, feleségek, férjek egyszerre — gyakran tanácstalanul állnak, nem tudnak választani a megoldási lehetőségek között, főleg akkor, ha nem ts ismerik azokat. Mit lehet tenni, ha baj van a gyerek magatartásával? Ha a szülőik gyakran veszekednek? Ha válnak? Ha négy kisgyereket kell egyszerre előkészíteni a szeptemberi tanévkezdéshez? Ha bekötik a lakásba a gázt? Ha nincs elég pénz tüzelőre? Vagy ha nem tudják házhoz szállítani? Ha adásvételi szerződést kötnek, jogi végzettségű ismerős segítsége nélkül? Ha idegesek a családtagok? A családsegítő központ — neve is mutatja — nem hatóság, hanem szolgáltató intézmény. Segítséget „szolgáltat”. Bár ők is keresik a segítségadás lehetőségeit, a családok maguk is fordulhatnak, fordulnak hozzájuk. 1 Ez azonban már a jövő. Ahhoz ugyanis, hogy a családok többsége maga kérje a segítséget, szemléletváltozásra van szükség. Mert még- ma sem illik kiteregetni a család „szennyesét”, vagyis idegen emberhez fordulni az olykor netán intimnek tetsző problémákká]. Évszázados beidegződések korlátáit kell széttörnie annak, aki bevallja, a család képtelen egyedül megoldani bizonyos gondokat. Még nem tudatosult eléggé az emberekben, hogy konfliktusaink beismeréséhez. a változtatni akaráshoz keli intelligencia és nem a problémák letagadásához. Talán ezekkel az új intézményekkel új gyakorlat van születőben e téren is. Paulina Éva ft dolgozók átcsoportosításával kapcsolatos kérdésekről Új munkaügyi jogszabályok Tegnap a Parlamentben Bukta László, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnök- helyettese és Nagy Sándor, a SZOT titkára tájékoztatta az újságírókat a munkaerőátcsoportosítások időszerű kérdéseiről, és az ezzel összefüggő új munkaügyi jogszabályokról. Rámutattak, hogy a dolgozók hatékonyabb foglalkoztatása érdekében a gazdaságirányítás arra törekszik. hogy az eddigieknél is fokozottabban ösztönözze és késztesse a vállalatokat a munkaerővel való ésszerűbb gazdálkodásra. A szeptember elsejével életbe lépő új jogszabályok azoknak a dolgozóknak az elhelyezkedését kívánják elősegíteni, akik a létszám csökkentése miatt kényszerűinek új munkahelyen állást vállalni. Az új munkakörnek olyannak kell lenni, amely megfelel az érintett dolgozó képzettségének, egészségi állapotának. Emellett a dolgozók várható keresete sem lehet lényegesen — legfeljebb csak 10 százalékkal — alacsonyabb a korábbiaknál, s a napi munkába járáshoz szükséges idő a tömegközlekedési eszközökön nem haladhatja meg a két órát. Ha a munkaügyi szolgáltató irodák vagy maguk az érintettek nem találnak megfelelő munkahelyet, akkor a felmondási idő legfeljebb hat hónapig meghosszabbítható. Ez idő alatt a dolgozók az átlagkeresetüket kapják, és az új munkahely kereséséhez szükséges szabadidő biztosítása érdekében nem kell a régi munkahelyükön dolgozniuk. Ha a felmondási idő hat hónapig történő meghosszabbítása alatt sem sikerül az átcsoportosított dolgozóknak megfelelő munkahelyet biztosítani, akkor további hat hónapig elhelyezkedési támogatásra jogosultak. Az elhelyezkedési támogatás összege az első három hónapban az átlagkereset 75 százaléka, a további három hónapban pedig 60 százaléka. Ez idő is folyamatos munkaviszonynak számít, s ebből munkaügyi szempontból semmiféle hátrányuk nem származhat a dolgozóknak és társadalombiztosítási ellátásra is jogosultak. Javítóvizsgára kötelezve Az ellenőrzések nyomán „ szépítkezik " a vendéglátás Azt valamennyi utazó ember tudja, hogy Szolnok megye nem „vendéglátó nagyhatalom”. A megyeszékhelyen is gyakran elhangzik a panasz, hogy hiány van szolid, hangulatos, no és olcsó, vacsorázó helyekben, egyedi arculatú vendégváró egységekben. Kitekintve a megyehatáron túlra, bizony e téren a szomszéd kertje valóban zöldebb. Az pedig már szinte megmagyarázhatatlan, miként tudják konzerválni a városszéli, falusi italboltok, ilyen-olyan büfé, kisvendéglő, eszpresszó címmel felcicomázott kocsmák kőkorszakbeli nívójukat. Hiszen az udvarvégi fabódék használói ma már hazulról komfortos, fürdőszobás családi otthonokból érkeznek ezekre a „szórakozó helyekre” társalogni, kikapcsolódni és persze fogyasztani. Az idei év elején a megyei pártbizottság is napirendjére tűzte a megye kereskedelmének helyzetét, és ezen belül kritikusan érté- ikelte a vendéglátást. E fokozódó figyelemmel összhangban a megyei tanács kereskedelmi osztályának kereskedelmi felügyelősége is akcióba lépett. A nyár közepén társadalmi ellenőrökkel „csatárláncba fejlődve” alapos vizsgálatot végeztek, s ennek végső következtetései igen tanulságosak. Az első megállapítás az volt, ihogy az 1982-ben lebonyolított revízió óta előrehaladás- lényegében nincs, sőt egyes területeken a tapasztalatok kedvezőtlenebbek. I Hosszasan citálhatnám a példákat. Jómagam is részt vettem a szolnoki Bástya étterem „rajtaütésszerű ellenőrzésében”, és nem kellett szakembernek lenni ahhoz, (hogy magam is szemetszúró fegyelmezetlenségre bukkanjak. A hivatalos nyitva- tartás előtt már kihozták a konyakot, „ha már bejött a kedves vendég” címszóval, de a vendég minőségemben szerzett benyomások is megerősítettek abban, hogy iga- iza volt a Szolnok Városi Tanács szakigazgatási szervének. amikor jogerős határozatával a III. osztályba sorolta vissza a II. osztályú kategóriáiból a Bástyát. (Más kérdés, hogy a Jász-Nagykun ■Vendéglátó Vállalat ennek ellenére is II. osztályúként üzemeltette tovább. A felelősségre vonás'ézért sem maradt el.) A Lénában az étlap tízféle ételt kínált, — ■minderre fedezetül a kampón egy akkora húsdarab lógott, hogy talán egy-két adag étel kerekedett volna ki belőle. A szolnoki Tünde sem szolgált rá sokáig szegényes küllemével az I. osztályú minősítésre. Igaz, napijainkra megszépült és talán ■jó példa is lehet belőle. Vidéken sem jobb a helyzet, sőt... Az Egyesült Jászsági Áfása jászárokszállási 253. számú II. osztályú eszpresszójának osztályba sorolása 1978-ban kelt. Az üzlet gazdái elfeledkeztek arról, hogy ezt a rangot háromévenként egy alapos vizsgálat nyomán meg kell erősíteni, illetve a változásnak megfelelően módosítani. A mezőtúri Körös bisztróban bizalomkeltő felirat hirdette; „Tej, kenyér árusítás, tortarendelés”. Ez azonban nem volt több a vásárlók félrevezetésénél, ugyanis ezekkel az áruféleségekkel nem foglalkoztak. A Karcag és Vidéke Áfész egyik üzlete a működési engedély szerint melegkonyha nélküli büfé lenne, a cégtábláján Zöldfa kisvendéglő díszeleg, az üzlet bélyegzőjén már „9-es italbolt” szerepel. Hogy mit kínálnak? Természetesen fő profiljuk a szeszesital a legkelendőbb fajtákból. Az ellenőrzési naplók szerint az üzemeltető szervek csak ritkán fordultak meg kritikus szemmel a vendéglátóhelyeken, de ha került is megjegyzés a naplóba, az gyakran maradt visszhang náliküi. A Karcagi Áfész 11. sz. italboltjában, a Tiszafüred és Vidéke Áfész 27. számú éttermében, a Lénában vagy a Tündében nem egyszer kellett szóvátenni a hiányosságokat, amíg a központ intézkedett. A legbántóbb fogyatékosságok küllemiek: leggyakoribb kifogás az elhanyagolt portálok, az épületek külső és belső állaga, a mellékhelyiségek minősíthetetlen volta nvatt érik a vendéglátó- helyeket. A vizsgált üzletek 80 százalékában (elképesztően nagy szám ez!) merült fel e téren kifogás. Sajnos, a külcsínnel „harmonizált” a belbecs is. A felszolgálás mikéntje, az italok, ételek hőmérséklete, no és a kiszolgálói tisztesség a próbavásárlások során Vizsgázott — rosszul. Az 57 ellenőrző vásárlás alkalmával minden harmadik esetben megkárosították a vásárlót úgy, hogy a jogtalanul felszámolt plusz összeg meghaladta a 6 százalékot. Volt ahol tíz, de előfordult az is, hogy 20 százalékos áftöbb- lettel próbálták „átverni” a gyanútlan vendégnek álcázott ellenőröket. A módszerek változatosak voltak: 55 százalék hamis mérés. 25 százalék vastagabban fogó ceruza jóvoltából következett be. Lehangoló a mérleg mindenképp, és még az sem jelent igazi elégtételt, hogy az ellenőrzések során 46 személyt közel 70 ezer forintra bírságoltak, miközben többen írásbeli és szóbeli figyelmeztetést kaptak. A többi kifogásolt esetben 30 napi haladékot kaptak a hiányosságok megszüntetésére. Szolnok megye nem vendéglátó nagyhatalom — írtam cikkünk elején. így van ez még akkor is, ha az utóbbi években néhány látványos hiánypótlást produkáltak a vendéglátással foglalkozó vállalatok, intézmények. Nem lenne szabad azonban elfelejteni, hogy a fejlesztések elsősorban a törzsvendégek forintjaiból váltak lehetővé. A jelenleginél tehát sokkal jobban meg kellene becsülni azokat, akik jóban rosszban kitartottak a vendéglátás mai struktúrája mellett. Azt érzi az ember, mintha a hosz- szú távra szóló, biztos haszon helyett a gyors nyereségszerzés lenne vendéglátásunkban a vezérlő elv. Sajnos, ebben mi fogyasztók is ■partnerek vagyunk, amikor — igaz, olykor kiszolgáltatottként — vállaljuk a rossz kocsmák igénytelenségét. E téren a szerződéses üzletek sem hoztak gyökeres változást: az újonnan beállt, olykor más pályáról ide keveredett vendéglősök között is ritka az, akinek „szíve” és persze hozzáértése is van e valamikor oly rangosnak Számító szakmához. ■ A kereskedelmi felügyelőség segítőivel 48 üzletet vizsgált meg és ezek 90 százaléka nein, felelt meg az oszitálybasorolás követelményeinek. E sokkoló adat a felügyeletet végzőket is arra ösztönzi, hogy rajta tartsák szemüket a javítóvizsgára kötelezett üzleteken. A sűrűsödő ellenőrzések nyomán egyre több helyen alakuljon ki a szükséges rend — a fogyasztók érdekében. Palágyi Béla A Szolnok Városi Tanács Kommunális üzeme a megye területén egy új szabadalmi eljárással vállalja az üzemekből, autómosókból kikerülő vízzel keveredett olajiszap megtisztítását. A speciális kocsiban, vegyi úton, közel ívóvíz minőségű tisztított vizet tudnak előállítani. Képünkön a Zagyvarékasi Béke Tsz autómosójánál végeznek nlajiszap-tisztítást (Fotó: Cs. F.)