Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
1986. AUGUSZTUS 2 IO Kulturális kilátó Dallal, tánccal... Show-míísor matyó népviseletben Szeretik saját múltjukat Matyóföld hagyományait őrzik Vérbő, temperamentumos magyar muzsika, egyszerre koppanó csizmák, felszabadultan mosolygó táncosok, színpompás matyó népviselet. És a vastaps már a második tánc közepén „bejött”, alig 5—10 perccel a kezdés után. „Hazai pályán” a mezőkövesdi Matyó Táncegyüttes, a helybéli művelődési ház színpadán. A műsor új, az, amellyel július 11. és 27. között a franciaországi Mont- guyanban — az ősemberéről híres Cro-Magnon közelében — vendégszerepeitek. „A dalok, a néptánc és a zene világfesztiválja” rendezvényein. Igazi profi show-műsort láthattunk a színpadon, amit „el itudtak adni” turnéjuk nemzetközi közönségének is. A látványba feledkezett nézőnek nem jutna eszébe, hogy mennyi gyakorlás és munka, mennyi veríték és kínlódás rejtezik e könnyed, összehangolt mozgás mögött. Amatőrök. Diák, mérnök és tanár, adminisztrátor, villanyszerelő és katona A közönség minden gesztusán, minden mozdulatán átsütött, hogy nem egyszerűen szerelik, hanem magukénak is érzik az együttest. A csoport jövőre lesz 40 esztendős. Az ember ebben a korban javában felnőttnek számít már, s egy néptánc- együttes életében ugyanígy elegendő ennyi a felnőtté válásihoz. Sok más tánccsoporthoz hasonlóan a mezőkövesdi is a háború előtt nagyhatású, ám időközben méltatlan módon majdnem elfelejtett gyöngyösbokrétás mozgalomig vezeti vissza családfáját, mintegy történeti előzményként ismerve el a mozgalmat. Közvetlen, saját históriájuk a felszabadulás után kezdődött, s napjainkra az ország legjobb amatőr együtteseinek sorába küzdötték fel magukat. öt gyerekcsoport, egy utánpótlás és egy felnőttgárda; ez utóbbihoz közel ötven táncos tartozik. Évente 80— 90 fellépés, amiknek egyhar- mada jut Mezőkövesd és környékére. Az európai szocialista országokon túl bejárták már Svájcot és Olaszországot is. A repertoár 16 táncból áll, dd ennél többet „tud” az együttes. Természetesen a műsorukban szereplő táncok nagyobb része szű- kebb pátriájuk, a Matyóföld, és a Bükkalja hagyományait őrzi, de emellett más tájegységek táncait is szíveseni viszik színpadra. Gondjaik tipikusan amatőrgondok, amelyek az egész amatőr néptáncmozgalmat is jellemzik: az egészségesnél nagyobb személyi mozgás, heterogén csoportösszetétel, amely nehézzé teszi az érdekek összehangolását, és persze az anyagiak . . . Mezőkövesden jártunkkor már mindenki Franciaország és a fesztivál lázában é- gett. Nemcsak a csoport tagjai, hanem az egész város. Mondhatni, köziügy lett a montguyoni szereplés. A matyó fővárosában volt, és a csoporttal dolgozott Béres János és kamaraegyüttese, amely további rutinos zenészekkel kiegészülve a zenei kíséretet adta a turné során. Húsz ország — köztük Afrika és Dél-Amerika — reprezentánsai között bizonyította a Matyó Táncegyüttes, hogy nem telt el hiába életének első négy évtizede, s hogy valóban felnőtté vált immár. L. M. L. Falumúzeum — ritkaságokkal Az abonyi tanyák üzenete Az utóbbi években egyre nagyobb lendülettel szűkül az abonyi tanyavilág. Valamikor a falu h úszónk étezer holdas területét mintegy kétezer tanya népesítette be, mára talán már csak négyszáz maradt belőlük, de a nevüket tovább őrzi a száj- hagyomány: Vasút-dűlő, Lóhere-dűlő. A tanyákról lassan beköltöztek az emberek Abonyba, de szinte kivétel nélkül mindenki azt az utat választotta lakhelyéül, amelyen évtizedeken keresztül bejárt a faluba. Mondják, a tanyai ember nehezen tud elszakadni korábbi életformájától; házától, kedvenc fáitól, állataitól, no meg természetesen az életet adó földtől. Am az öregedés, a magányosság miatt egyre több dűlőlakó kerekedik fel és hagyja ott végleg otthonát. Költözéskor hosszú időn át nélkülözhetetlen tárgyak, eszközök válnak fölöslegessé, s bizonyára ki is dobnák a szemétre, ha nem jelentkezne náluk többedma- gával egy szenvedélyes gyűjtő: Győré Pál, a helyi Abonyi Lajos nevét viselő múzeum vezetője. Munkáját jól szervezett hálózat segíti, melynek köszönhetően évszázados ritkaságok menekülnek meg a pusztulástól. Kereken három évvel ezelőtt nyitotta meg újra kapuit a vezetése alatt álló falumúzeum. Bár az épület (egy 18. századiban emelt magtár) már 1967-től múzeumként funkcionált; 1981-re azonban felújításért kiáltott, hiszen a födém már annyira tönkrement, hogy egy testesebb ember, ha felmászik rá, könnyen a földszinten találhatta volna magát. Az abonyi tanács egymillió, a Pest megyei pedig ötszázezer forinttal járult hozzá a költségekhez, de nem maradtak tétlenek az abonyi üzemek, iskoláik sem. A termelőszövetkezeti mozgalom 35. évfordulójára, 1983. augusztus 20-án átadták az új köntösbe öltözött kétszáz éves épületet, Az avatás napja egy új, állandó kiállítás kezdetét is jelentette az Abonyi tanyavilág üzenete címmel. A tárlat anyagát már 1959 óta gyűjtötték a nagyközség múzeumbarátai, így sikerült teljességében rekonstruálni az abonyi parasztudvarok hangulatát. A tárgyakat technológiai sorrendben helyezték el, tehát úgy, ahogy a tanyaiak használták őket az évszakok változásával. A lelkes gyűjtők, akik egyébként az abonyi Múzeumharátok Körének tagjai, szert tettek egy teljes cséplőgép-garnitúrára, s ami a meglepő: ma is kifogástalanul működik. A múzeum emeleti részében a hajdani szövéshez, fonáshoz, kötélgyártáshoz használt eszközök sorakoznak. Nemrég itt egy időszaki kiállítás is nyílt: Egy katona-fotográfus emlékei címmel az első világháborút megjárt Kiss Gyula, helyi fényképész páratlan értékű harctéri fotóit szemlélhetik meg az érdeklődők. Az abonyi falumúzeum azonban más irányú munkát is végez. Tervezik a közeljövőben a nagyközség monográfiájának megjelentetését; az utóbbi években egyre több dolgozat készül Abonyról, elsősorban a történeti szálakat kutatva. Mert a falumúzeum, a község a tárgyi emlékeken túl tisztában kíván lenni saját közösségének múltjával is, s ezt összehangolt munkával, fáradhatatlan amatőrök segítségével igyekszik elérni. Jurkovics János A három évvel ezelőtt felújított falumúzeum Fotó: Tarpai Zoltán Magyarországi ősbemutató Jézus Krisztus a szupersztár Rájár a rúd az idén nyáron a kurta évadú, egy hónapig tartó Szegedi Szabadtéri Játékokra. Az Odesszai Balett Csipkeróizsikájának három előadása közül egyet elmosott az eső, a Győri Balett ismétlése — már tavaly is felléptek a látványos sikert aratott műsorral — a Szarvassá változott fiákkal — kútba esett Markó Iván betegsége miatt. Helyette nincs is más a programban. Hátra van még a Tosca bemutatója, valamint augusztus 20-án, zárásként a száztagú — ami valójában 130, — Budapest cigányzenekar hangversenye. Na és persze az idén a Dóm téri előadások között szerepel az óriási érdeklődés kísérte ősbemutató, a Jézus Krisztus szupersztár is. A világhírű angol szerzőpáros Andrew Loyd Webber (23 esztendős korában komponálta a művet) és Tim Rice szuperprodukciója, amely a műfaj, a roCkopera alapkőletételét jelentette másfél évtizede született meg. A színpadi sikersorozat mellett hamarosan elkészült a film is, amelynek kópiáit Nyugat-Európában már szinte „rojtosra” játszották, mikorra hazánkba megérkezett. Pódiumon viszont most látható először — munkái alapján a szolnoki közönség által is jól ismert — Szikora János rendezésében, a Rockszínház társulatának előadásában. Mi köze van mai életünknek a kétezer éves bibliai történethez, miért érdekes számunkra — tehetnénk fel a kérdést, amelynek gondolatával bizonyára a rendező is sokáig eljátszadozott magában, mire megtalálta a választ. A felelet olyasféleképpen hangzik, hogy bár a világvallást alapító Jézus mitológiai históriája régi, hatása viszont a mai napig tart, más helyszínekkel, szereplőkkel most is megtörténhet. A szeretetre vágyás, a harmóniára való törekvés örök igénye az embernek, mióta világ a világ. Erre manapság nem árt nyomatékkai felhívni a figyelmet, mert bizony lépten-nyomon tapasztalható egymás iránti közömbösség, az érzelmi el- sivárosodás. E gondolatok kifejezéséhez ideálisan alkalmas a huszadik század modern népszínházi műfaja, a rockopera, a passiójá- ték, — a színpadon egyidő- ben zajlanak a bibliai események, hétköznapjainkkal — alaposan próbára teszi a figyelemmegosztó képességet, a pódium összképe szimultán eseményekből épül fel. Néhány az igazán telitalálatnak számító megoldások közül: a megkorbácsolás jelenete, Júdás másik énjének figurába öntésével áruló lelkiismerettusája, lányokkal tobzódó, hid sört kortyolgató Kajafás a papok maffiózóként va ábrázolása, Jézus kereszt feszítése hátborzongató szép rész a darabban. A j ték óriási kupola alatt za lik, a díszlet a fénymegt dások , a háttérbe vetít« hullámzó tenger rendszer megjelenése mind az ért< mezést, a látványosság szolgálja. Óriási érdeme helyenként ez természetes a hangminőség rovásá megy — a darabnak, ho a szólisták nem használn play backet, vagyis nem cs pán tátognak, énekelnek, zenekar, a technikai sz mélyzet, a társulat és a ve dégművészek is remek ösí hangban dolgoznak a szí pádon. A Jézust alakító Sasví Sándor lélekben eggyé fc rótt szerepével, a názáre érzelmileg gazdag, kissé 1 rékeny férfiként formás meg. Makrai Pál remek t jesítményt nyújtott (Júdá az áruló tragédiáját szír tónusokkal festette mi „Lemezminőségen” szí Nagy Anikó Mária szerei ben, lírai hangja üdeséf vitt az előadásba. A 1 rocksztár közül — DeákE Gyula (Fanatikus Simc Vikidéi Gyula (Pilátus) különösen az utóbbi éré: magát otthonosan a színi dón. Csuha Lajos kellő ii niával játszotta Heródest hazai közönség kedven Gregor József pedig a ti megszokott természetess« gél, remek hanggal vai zsolta karakteressé Ka fást. A negyven tagú zei kar Makiári László dirij lásával a nagy zenek hangzásokat és a rockos 1 tárnokát is profi módon t mácsolta. A Jézus Krisztus szup sztár kelet-európai ősben tatója kiérdemelte a sz előadás címet, amit a s: kösebb lehetőségek mi nem tudtak megvalósíts azt ötlettel, odaadással ] tolták. V. Fekete Sándo Felvételünkön részlet az előadásból. Középen a Fanatikus Simont alakító Deák Bili Gyula látható.( Fotó: Pintér J.) Július 28-tól augusztus 9-ig Nemzetközi dzsessztábor Tatabányán A dzsesszoktatás a világszerte megbecsült magyar zenepedagógia dinamikusan fejlődó, szerves része. Több mint húsz esztendeje folyamatosan működik Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessztanszaka, s most érkezett el az az időszak, amikor az ország különböző városainak alsófokú zeneiskoláiban sorra megkezdik a gyermekek improvizációs képzését Hatékonyan támogatja a dzsesszoktatás ügyét a Magyar Zeneművészek Szövetségének dzsessz-szak- osztálya, amely egyben a Nemzetközi Jaddfederáció magyar szekciója, valamint a Népművelési Intézet és a Jeunesses Musicales Szervezet magyarországi szekciója. Nyolc évvel ezelőtt a szocialista országokban egyedül álló kezdeményezés indult útjára azzal, hogy a magyar és külföldi dzsesszintézetek hallgatóinak bevonásával oktatási jellegű dzsessztábort szerveztek Tatabányán. A mostani nemzetközi dzsessztábor hét rendező szerv ösz- szehangoLt munkája nyomán nyitotta meg kapuit, s mintegy száz hallgató vesz részt a programokban. Dzsesszpedagógiai körökben — bízvást elmondható ,— ma már jól ismerik Tatabánya nevét. Ez a Budapesttől alig ötven kilométerré lévő város — a támogató szervek közreműködésével — minden második év nyarán kitűnő hangulatú, nemzetközi összetételű dzsessztáborokat. rendez. Az előző táborok sikeréhez a magyar muzsikustanárok mellett jelentősen hozzájárultak a kiváló külföldi szakemberek, valamint a különböző nemzetiségű imuzsi- kusnövertdékek is. Az utóbbiak közül, jó néhányan, nemcsak a kurzus remek hangulatát, kreatív légkörét őrizték meg emlékezetükben, hanem újra és újra ellátogattak Magyarországra. s nem ritkán a következő táborba is jelentkeztek. A tatabányai International Jazz Camp célja mindenekelőtt a magyar és külföldi fiatal dzsesszmuzsikusok továbbképzése. A tábor emellett a különböző országokból érkező ifjú zenészek és tanárok egymás közötti tapasztalatcseréjét, valamint a korszerű dzsesszoktatási módszerek tanulmányozását is szolgálja. A magyarországi zenepedagógiai reformtörekvésekre való tekintettel a táborban külön módszertani műhely is működik az improvizációs készségfejlesztés iránt érdeklődő, klasszikus zenét oktató magyar zenetanárok számára. Ennek megfelelően ezúttal bemutató előadásokat tart többek között Szabados György, Babos Gyula, Berkes Balázs, Kőszegi Imre, Pege Aladár, Szakcsi Lakatos Béla és Tomsits Rudolf. Az immár negyedik al lommal megrendezett ne zetközi dzsessztábor c előttjei improvizációval hangszeres oktatással telr míg délutánonként irnprc zációkra és kis zenei gyak latokra kerül sor. Este lönböző programokat, bér tatókat tartanak. Érdek nek Ígérkezik Gyémánt Lí ló és Urbán György festés ti improvizációja zenére. A tábor munkájál egyébként mindvégig egyéni hangszeres képzés, zonyos hangs zercsopor együttes játéka, valan combo és bighand-gyako dominál. Emellett termés tesen növendék- és tar koncertekre, sessionokra egyéb, speciális bemutató (például a már említett tészeti improvizációs „i gyakorlatokra”), illetve i mkoztató programokra is kerül. Az idei tábor újdonsi hogy a dzsesszben ritkáb használt hangszerek (vit fon, hegedű, konga, spéci ütőhangszerek) kurzusait megrendezik. Üjdonság vábbá az is, hogy a tá időpontja idén közvetk csatlakozik egy másik, i jelentős magyar dzsessz« ményihez; a debreceni Ni zetközi Dzsessz Fesztivál (július 24—27), így a kül- belföldi érdeklődők ke nyebben részt vehettek — ■hetnek mindkét rende; nyen.- j t
