Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. AUGUSZTUS 20. Kiesett órák, „mozgósítható” erőforrások Munkaidő-hasznosítás a megye ipari üzemeiben Az ipari termelés erőforrásainak hatékony felhasználása valamennyi gazdálkodó szervezet alapvető feladata és érdeke is egyben. Ä gazdaság jelenlegi intenzív fejlődési szakaszában megnövekedett a legfontosabb erőforrások munkaidőalap kihasználásának és a különböző okok miatt kieső idő csökkentésének jelentősége. Az iparban országosan a gépek, berendezések na- " ponta átlagosan kilenc és fél órát eleve pihennek, mert a vállalatok munkarendje — műszaki, szervezési, egyéb okok miatt — nem éri el az optimális mértéket, az üzemek túlnyomó részében 1—2 műszakban dolgoznak. Műszakonként további 2 óra vész el azért, mert az előírt munkaidőben sem teljes a gépek, berendezések kihasználása. Megyénkben az iparnak sajátos az összetétele. Kevés a folyamatos munkavégzést megkívánó üzemek aránya és még az országos átlagnál is alacsonyabb a műszakszám. Kedvező viszont, hogy műszakon belül jobb kihasználással dolgoznak a gépek, a 8 órás műszakból mintegy 7 és fél órán keresztül termelnek. A munkaidő kihasználását 1982 és 1985 között vizsgáltuk. Ez idő alatt a teljesített összes gépórák száma 10 százalékkal emelkedett ugyan, de kihasználásuk az 1982-es 41,6 százalékról négy év alatt csupán 42,5 százalékra nőtt. Ez azt jelenti, hogy a 24 órából túlórával együtt is csak átlagosan 10 órát üzemeltek a gépek. Miért állnak a gépek? A gazdálkodás körülményeiben ’ időszakonként jelentkező gondok és a vállalatok belső hiányosságai következtében a munkaidőkihasználási mutatók az elmúlt négy évben a gép-, az építőanyag- és a vegyipari üzemekben romlottak. A könnyűiparhoz tartozó vállalatoknál lényegében nem volt kimutatható változás, az élelmiszeripari egységek pedig javították a gépi berendezéseik munkaidőkihasználását. Jól érzékelteti a vizsgált vállalatok munkaidőkihasználásának különbségeit a napi átlagos teljesített üzemóra, illetve műszakszám. A gépipari vállalatoknál az alapüzemi gépek 1985-ben naponta átlagosan 7,6 órát — nem egészen egy műszakot — dolgoztak, közel negyedórával kevesebbet, mint 1982-ben. Az építőanyagiparban — a technológiai sajátosságok kényszerítő hatására — a gépek, gépi berendezések átlagos napi munkaideje elérte a 12,5 órát, de ez több mint egy órával volt kevesebb a négy évvel korábbinál. Hasonló a helyzet a vegyiparban — ahol elsősorban az alapanyaghiány és a fizetőképes kereslet csökkenése miatt — az 1982-es átlagos napi 15,8 órás, csaknem két műszakos — üzemidő 1985-re 13,6 órára esett vissza. A könnyűiparban nem változott az alapüzemi gépek, berendezések kihasználása. Egyedül az élelmi- szeripari üzemekben volt tapasztalható javulás, ahol a termelőeszközök 1985-ben 7,9 órán át működtek, háromnegyed órával tovább mint 1982-ben. „ Szolnok megyében a termelőberendezések 1985-ben összességében naponta átlagosan 1,2 műszakot teljesítettek. Ezzel szemben az országos átlag szerint az ipari üzemekben az alapgépek és berendezések átlagosan napi 1,6 műszakban üzemeltek, ezen belül az építőanyag- és a vegyiparban megközelítették a három műszakot. A termelésben fellépő gondok a VI. ötéves tervidőszakban évről évre növekvő mértékben játszottak közre abban, hogy a termelőkapacitások optimális kihasználását, illetve a folyamatos termelést a kívánt mértékben nem lehetett megvalósítani. A vizsgálat szerint a vállalatok leggyakrabban a munkaerő hiánya miatt kényszerültek a termelőberendezéseik munkaidőn belüli rövidebb-hosszabb ideig tartó leállítására. A megfigyelések, valamint a vállalatoktól szerzett értesüléseink szerint a megyében a munkaerőhiány a VI. ötéves tervidőszakon belül 1982- ben és 1983-ban volt a legnagyobb mértékű, a gépek állásidejének 26 illetve 28 százalékát okozta. A létszámgondok a gépipari vállalatokat érintették leginkább, a munkaerőhiány miatti állásidő egyes vállalatoknál a 60 százalékot is meghaladta. A VI. ötéves tervidőszakban országosan a vizsgált ipari vállalatok munkarend szerinti időalapjából kiesett idő közel kétötödét (ezen belül az építőanyagiparban 50, az élelmiszeriparban 52 százalékát) évről évre a tervszerű megelőző karbantartásra, valamint a gépek váratlan meghibásodása miatti javításra fordították. Megyénk és az ország iparában is jelentős szerepet játszott a munkaidőkiesésekben a munkával való ellátottság egyenetlensége, akadozása. Az elvégzendő munka,_ a rendelésállomány hiánya okozta 1985-ben a gépek állásidejének 13 százalékát. A munkával való ellátottság zavarai a gazdálkodókat differenciáltan érintették. A gépipari ágazatban valamennyi vállalatnál előfordult ilyen ok miatt állásidő, de a többi ágazatba tartozó vállalatokat is sújtotta a megrendelések hiánya: például a festék-, a formatalp-, valamint a sajt- és túrógyártó gépi berendezések, csaknem teljes munkaidőkiesését ez okozta. Az anyag-, alkatrész-, félkésztermékek és az energia hiánya az utóbbi négy évben növekvő mértékben akadályozta a folyamatos termelést. Az emiatt kieső idő csaknem felét — országosan több mint egytizedét — az import anyagok hiánya, illetve késedelmes beérkezése okozta. Tervszerűtlen munkaerőmozgás Mint az előbbiekben már megállapítottuk, a gépek, gépi berendezések állásidejének legnagyobb része — az elmúlt évben csaknem egynegyede — a munkaerő tartós vagy ideiglenes hiányára vezethető vissza. Ehhez hozzájárult egyebek között az, hogy azoknál az ipari üzemeknél, melyek székhelye a megyében van, a VI. ötéves tervidőszakban 8 százalékkal lett kevesebb a fizikai foglalkozásúak száma, 1984-ben általánossá vált a, 40 órás munkahét és tovább szélesedett az üzemekben az egyműszakos foglalkoztatás, így ezzel is., csökkent a teljesíthető munkaidő. Az objektív okok (például szabadság, tanulmányi szabadság, betegség, fizetett egész napos távoliét) miatt kiesett munkanapok száma 13 százalékkal mérséklődött. A szubjektív okok (az engedélyezett, de nem fizetett ési az igazolatlan távoliét) miatti időveszteség azonban csaknem 4/5-ével lett több. A tervidőszakban hozott rendeletek, intézkedések a fizetett szabadságot növelték, de a tanulmányit mérsékelték. Ez utóbbira csök- kentőleg hatott az is, hogy a fizikai foglalkozásúak köréből egyre kevesebben vesznek részt intézményes oktatásban, mert az utóbbi években eleve magasabb iskolai végzettséggel és szakmai képzettséggel álltak munkába a pályakezdők. A hiányzások okai A megyei székhellyel rendelkező ipari üzemeknél a fizikai foglalkozásúak táppénzes napjainak száma 1980 és 1985 között egyötödével csökkent, jóllehet a szociálpolitikai intézkedések szélesítették a táppénzre jogosultak körét. A táppénzzel kapcsolatos egyéb intézkedések révén azonban a munkavállalók abban érdekeltek, hogy betegállományba vételüket csak indokolt esetben kérjék. A 3 napnál nem hosz- szabb időre járó táppénz a legutóbbi rendelkezések szerint a vállalati költségeket terheli. Ezen a címen 1985- ben 1,7 millió Ft-ot — az előző évinél 3 százalékkal többet — fizettek ki dolgozóiknak. A kollektív szerződések megújításával, szigorításával, a javuló munkaszervezéssel összefüggésben és nem utolsó sorban a központi utasítások hatására a nem szabadság jellegű fizetett egész napos távollétek a tervidőszak alatt 40 százalékkal mérséklődtek. Az engedélyezett, de nem fizetett távollétek aránya kismértékben emelkedett, főként amiatt, hogy a háztartás ellátása érdekében szabadnap igénylésére jogosultak. és az igénybevevők száma is nőtt, illetve hogy a " tanulmányi szabadság mérséklődése miatt tanulmányi célra is több fizetésnélküli szabadnapot- kértek. Az igazolatlan hiányzás miatt kieső munkaidő — annak ellenére, hogy 1980 óta 40 százalékkal csökkent — 1985-ben is több mint 10 ezer munkanapot tett ki. A vállalatok azonban a fegyelemsértők ellen még mindig ritkán hoznak olyan intézkedést, melynek következménye a munkaviszony megszüntetése. Jellemző, hogy 1985-ben a fegyelmi okból történt elbocsátás az összes kilépéseknek csak 0,5 százalékát tette ki. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy 1985- ben minden fizikai foglalkozású dolgozó átlagosan 39 munkanapon volt távol munkahelyétől, lényegében ugyanannyi ideig, mint 1980- ban. A hiányzás okaiban történt csak kismértékű arányeltolódás. A munkahelyről való távolmaradás miatt 1985-ben a megyében székhellyel rendelkező ipari üzemekben összesen 1,3 millió, a fizetett / szabadság nélkül számítva 650 ezer munkanap veszett el, ami több mint 2700 dolgozó egész évi munkaideje. Megyénkben a munkaidő jobb kihasználása, az ipari termelés fokozása, a gazdálkodás minőségének javítása nem képzelhető el a munka- fegyelem és a munka szervezettségének további javítása nélkül. Arany Józsefné a KSH Szolnok Megyei Igazgatóságának főelőadója Hétköznap és ünnepnap, éjjel és nappal dolgoznak, folyamatosan termelnek a Tl- szamenti Vegyiművek kriolit üzemében. Az alumíniumkohászat számára oly fontos anyag, mely lehetővé teszi a több mint ezer fokkal alacsonyabb hőmérsékleten történő olvasztást nagyon kelendő a tőkés piacon. Felvételünkön Szabó László a reaktorokat ellenőrzi Fotó: Mészáros Mit ér az afső félév 7 Minden jó, ha nyereséges Terv szerinti termelés a Karcag! üveggyárban Eddig csak a kohászokat sajnáltam nagyon, ilyenkor nyáridőben. Mostantól az üveggyáriakat is fogom, akiknek nyolc órán át, bőrperzselő hőségben kell, teljesítménybérben dolgozniuk. Nem elég a nagy meleg, a kánikula, még a sugárzó hő is „rátesz” jónéhány Celsius- fokot. . Mindezeket Tóth Sándor, a Karcagi Üveggyár igazgatója juttatta eszünkbe, amikor az első félév eredményei, s a gyár ügyes-bajos dolgai iránt érdeklődve, a berekfürdői üzemben jártunk. Kánikula ide, forróság oda, a gyár teljes erővel termel, hiszen — ilyen még nem nagyon volt! — december elejéig a teljes kapacitásuk lekötött rendelésekkel. Az igazgató kézenfekvő módon magyarázta ezt. — Mi kis gyár vagyunk, ami abból is látszik, hogy a vállalati termelésnek alig 5 százalékát adjuk csak. Így üzletpolitikánk nagyon egyszerű lehet: elvállalni mindent, csak nyereséges legyen ; akár párszáz darabos megrendelést is! Jelenleg mintegy nyolcszáz fajta terméket gyártunk, bár volt olyan időszaka is a gyárnak, amikor gVártmányszerkeze- tünk ezerötszáz cikkre rúgott. Az egy veszteséges időszak volt, s talán a racionális csökkentés is hozzásegített bennünket ahhoz, hogy az utóbbi években már nyereséges a termelésünk. Az 1986-os esztendő első felére 75 millió forint termelési értéket terveztek a gyárban, amit 99 százalékra sikerült teljesíteni. A tavalyi évhez viszonyítva viszont 10 százalékkal nőtt a termelés. Ennél azonban jóval jobban alakult az exportteljesítés. A múlt év hasonló időszakához képest négy és félszeresére nevelték kivitelüket, így jó esély van arra, hogy termelésük 5 százalékát tőkés, 12—13 százalékát pedig szocialista külpiacon értékesíthetik ebben az esztendőben. A termelési számok tehát jól, mondhatni gondmentesen alakultak. A jövedelmezőséget és a nyereségesség mértékét azonban jelentősen befolyásolja néhány — egyébként teljesen közismert — tényező. Költségnövekedés, anyagellátás, készletezés —, hogy csak a legszembetűnőbbeket említsük. Ma talán alig van az országban iparvállalat, ahol hasonló gondokkal ne küszködnének. Tóth Sándor igazgató ezekről is beszélt. A gyár anyagköltségeinek 54 százalékát energiára fizetik ki, villamos áramra és gázra. Nem csoda, ha a gyártási költségek olyan ütemben nőnek — ebben az évben 24,9 százalékkal —, hogy azt nem tudják ugyanilyen mértékben áthárítani áraikban a vevőkre. Szerencsére termékszerkezetük állandóan változik, annak egy jelentős része folyamatosan cserélődik, megújul; új termékek lépnek be, amelyeket már saját gazdaságos- sági megfontolásaik szerint vállalnak, hogy nyereséget hozzanak. Anyagellátás. Termeléskiesés ilyen ok miatt nem volt ugyan, az első félévben, mert végül is mindent meg tudtak vásárolni... Csak nem mindegy, hogy mikor, honnan és mennyiért! S itt érdemes újra pontosan idézni az igazgatót. — Valahonnan, valakitől, valamilyen áron mindent megkaptunk eddig. Minden keresett anyagot. Csakhát ez már nem ugyanaz, i mint amit folyamatos, gondmentes ellátásnak nevezhetnénk. Mindent be lehet szerezni nálunk, csak rengeteg türelem és idő kell hozzá. Hatalmas energiák mennek így kárba, amiket bizony másra, például a termelésre is lehetne fordítani. Aztán itt van az idő. Nem akkor vásárolunk, amikor szükségünk van valamire, hanem amikor kapunk! És ez sok újabb feszültséget szül. Mert így hosszú időre elegendő készleteket kell raktározni, nem tudván, hogy legközelebb mikor jutunk megint egy- egy szükséges anyaghoz. A készletezési. készletgazdálkodási szabályok viszont szigorúan kötnek bennünket. Tehát ha nem veszünk, az sem jó, ha pedig hosszabb időre elegendő mennyiséget vásárolunk, bizonyos szempontok szerint az is baj...! Tegyük ehhez hozzá azt is, hogy a nagy raktári alapanyagkészlettel bűvészkedés kezdődik sok vállalatnál. Számlák, bizonylatok születnek, ki- és bevételezik az anyagot, esetleg — papíron! — fel is használják, mialatt az békésen hever a raktár mélyén, várva, hogy végre rá is sor kerüljön, s tényleg feldolgozzák. Vándorol egyik „zsebből” a másikba, miközben semmi nem történik vele, csak leköt» a vállalat pénzét, ami — kilencvennapos készletek is előfordulván — ez idő alatt háromszor is „fordulhatna”' s nyereséget hozhatna. De ez már nem csupán a Karcagi Üveggyár, és nem is egyetlen iparág gondja. 9L M. L. (Fotó: T. K. L.) Munka kizben az üvegfúvók
