Szolnok Megyei Néplap, 1986. augusztus (37. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-20 / 196. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. AUGUSZTUS 20. A vlagyivosztoki üzenet A diplomáciának vannak olyan mozzanatai, amelyekről azonnal tudni, hogy később is hivatkozási pontként szerepelitek majd. Így már most sem lehet kétséges, hogy a „vlagyivosztoki beszéd”, amelynek szövegét még tanulmányozzák széles e világ szerkesztőségi szobáiban és miniszteri irodáiban, fogalom lesz a szovjet külpolitika elemzői számára, és nem csupán Ázsia vonatkozásában. Mihail Gorbacsov a távolkeleti szovjet kikötővárosban több olyan bejelentéssel is szolgált, amelyekből már egyetlen egy is címoldalt érdemel a világsajtóban. A ,,helsinki típusú” ázsiai biztonsági és együttműködési értekezlet gondolata korábbi szovjet kezdeményezésekre is visszautal. ezúttal azonban olyan konkrét lépésekkel párosul, amelyek megújult átütőerőt kölcsönöznek az indítványnak. A jószomszédi viszony továbbépítésére irányuló, bármilyen szintű tárgyalásra szólító felhívás Kínának —, amelyet kiegészít az is, hogy a szovjet vezetés a Mongóliában állomásozó szovjet csapatok létszáma csökkentésének lehetőségéről tárgyai az ulán- bátori vezetéssel — önmagában is igen jelentős. Az, hogy ehhez csatlakozik hat szovjet ezred Afganisztánból való kivonásának bejelentése, olyan ponton visz új elemet az ázsiai diplomáciába, ahol úgy tűnt, az ellentétek merevségének feloldására kevés a lehetőség. Noha az SZKP főtitkára erre közvetlenül nem utalt, mongóliai és afganisztáni kezdeményezésével kétségkívül elősegíti az egy- milliárd lakosú déli szomszéddal való — már sok tekintetben megújult — kapcsolatok gyorsabb építését. „Vlagyivosztok után” nehéz lesz ,.három feltételről” és más akadályokról beszélni ebben a kapcsolatrendszerben, ahogy az eddig előfordult Peking- ben. De nemcsak Peking: Tokió, több más ázsiai főváros, és nem utolsósorban Washington is olyan jelzéseket kapott hétfőn Vlagyivosztokból, amelyek a szovjet diplomácia békeoffenzívájának folytatódásáról és elmélyüléséről tanúskodnak. Ha eddig elsősorban az keltett feltűnést, ami az elmúlt másfél évben a „nyugatnak” szóló tárgyalási javaslatok formájában indult el Moszkvából, most a Távol-Kelet, az ázsiai— csendes-óceáni térség jövőjét érintik az új kezdeményezések, bejelentések. Mérleget vonni még korai lenne, még az első visszhangok sem érkeztek meg: de annyiban mindenképpen folyamatosságot jelez a vlagyivosztoki üzenet, hogy a szovjet diplomácia lendülete kiterjed világunk egészére. Ez egyébként logikus: a béke oszthatatlan, ezért a békepolitika is csak földgolyónk teljes dimenziójában érvényesülhet hatékonyan. Baracs Dénes FEGYVERZETKORLÁTOZÁS Támadás a SALT-2 ellen Fenyegető és veszélyes határozatlanság. Ezzel a kifejezéssel lehetne jellemezni az amerikai politika magatartását a stratégiai atomfegyvereket korlátozó SALT—2 szerződéssel kapcsolatban. A meghatározáshoz még annyit lehet hozzáfűzni, hogy a három szó közül a határozatlanságot a jelek szerint fokozatosan felváltja a szerződés megsértésére irányuló szándék. Ez pedig azt jelenti, hogy a másik két szó — a fenyegetés és a veszély — egyre nagyobb súlyt kap. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a SALT— 2 egyezmény (a betűk egyszerűen a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szerződés angol elnevezésének rövidítéséből adódnak) a megelőző SALT—1 megállapodással együtt az egyetlen olyan érvényben lévő szerződés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, amely határozott mennyiségi korlátokat szab az atomfegyverkezésnek. Természetesen lehet vitatkozni azon, hogy ez a dokumentum „tökéletes-e” vagy sem. Arról azonban nem lehet vita, hogy mindaddig. amíg új megállapodást nem kötnek — ez az egyetlen létező, kötelező korlátokat meghatározó szerződés. Ami a SALT—2 jogi helyzetét illeti: a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői 1979-ben aláírták. Annakidején nem terjesztették jóváhagyásra az amerikai szenátus elé, de ettől függetlenül is érvényben volt és az amerikai hivatalos politika többször is leszögezte: alkalmazkodni kíván a szerződés korlátozásaihoz. Ezek a korlátozások mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok számára meghatározzák, hogy milyen mennyiséget tarthatnak az egyes fegyverfajtákból. A több, egyenként irányítható robbanófejjel felszerelt stratégiai rakéták számát a szerződés 1200-ban maximálja, (Ezek lehetnek szárazföldi, illetve tengeri indítású rakéták). Az Egyesült Államok egy évvel ezelőtt egyszer már eljutott a felső határ közelébe. Akkor némi huzavona után bejelentette, hogy kivon a forgalomból és teljesen leszerel egy régebbi rakétahordozó tengeralattjárót. A vita tehát azoknak az amerikai politikai erőknek az ideiglenes sikerét hozta egy esztendővel ezelőtt, amelyek a SALT—2 egyezmény betartása mellett érvelnek. Az idén újabb próbatétel következett. Hadrendbe kellett yolna lépnie az amerikai haditengerészet legújabb, Nevada nevű atom- tergeralattjárójának. A fedélzetén lévő 24, több robbanófejes stratégiai rakéta megjelenése a SALT—2 szerződés megszegését jelentette volna. A Nevada próbaútja elhalasztódott és a Fehér Ház jelezte: az új tengeralattjáró rendszerbe állításával együtt kivonnak a forgalomból egy régebbi hajót, ilymó- don megőrizvén a SALT—2 szerződés érvényességét. Ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy ezt az értékes megállapodást nem fenyegeti közvetlen veszély. Május és június fordulójától kezdve azonban az amerikai magatartás megváltozott. A kanadai Halifax városában a NATO külügyminiszterek értekezletén az amerikai küldöttség már jelezte, hogy 1986 végén valószínűleg felmondja a szerződést. Rövid- dal ezután Weinberger hadügyminiszter lépett csatasorba és azt mondotta: a SALT— 2 által ugyancsak maximált számú B—52-es stratégiai bombázókat alakítják majd át olymódon, hogy új fegyverzetük belépésével az Egyesült Államok túllépje a SALT—2 korlátáit. Harmadjára fellépett Adelman, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgatója, aki megerősítette, hogy Reagan elnök a jövőben nem tekinti majd kötelezőnek a megállapodás meny- nyiségi korlátáit. A „Nevada epizód” óta tehát kedvezőtlen fordulat történt. Már nem annyira határozatlanságról, mint az agresszivitás fokozásáról, a SALT—2 egyezmény nyílt és egyoldalú felmondásából való fenyegetőzésről lehet beszélni. Az amerikai politika most azzal indokolja ezt a fordulatot, hogy a Szovjetunió — úgymond — maga is megsérti a SALT—2 megállapodást. A különös csak az, hogy az amerikai vezetés évek óta ugyanazokra a szovjet lépésekre hivatkozik — eddig azonban mégsem szánta rá magát ilyen határozott rohamra a SALT—2 szerződés ellen. (Egyébként a Fehér Ház az állítólagos szovjet szerződésszegéseket sohasem bocsátotta megvitatásra nyilvános fórum előtt — noha ennek lehetőségét a SALT- szerződés körültekintő módon megteremtette.) Az amerikai leszerelési politikában bekövetkezett új fordulat első eredménye, hogy június első hetétől kezdve növekedett a feszültség mind az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei között, mind pedig az Egyesült Államokon belül. Ami a NATO-t illeti, gyakorlatilag az Egyesült Államok minden szövetségese — beleértve az angliai Thatcher-kormányt is — aggodalmait és fenntartásait hangoztatta. Ezt igen magas szinten fejezték ki: például Howe brit és Genscher nyugatnémet külügyminiszter nyilatkozatában. Magas szintű ellenállás ta- pasztaható amerikai körökben is. Érdekes módon a vezérkari főnökök kifejezetten katonai-szakmai okokból ellenzik a SALT—2 felmondását, és ez az álláspontja Reagan talán legtapasztaltabb leszerelési főtanácsadójának, Paul Nitze-nek is. Tagadhatatlan azonban, hogy Amerikán belül az ellenállás némileg gyengült. Ennek legbiztosabb jele, hogy Shultz külügyminiszter, aki korábban a szerződés betartása mellett foglalt állást, újabban több támadást intézett a SALT—2 ellen. A vita még nem dőlt el. Az amerikai magatartás kemé- nyedése azonban kétségkívül tovább rontja a nemzetközi légkört éppen azokban a hónapokban, amikor mind sürgetőbbé válik a következő szovjet—amerikai csúcstalálkozó időpontjának meghatározása. Aprócska hír adta tudtul nemrég, hogy Földünk lakossága elérte az 5 milliárdos lá- lekszámot. A becslés egy amerikai demográfiai intézet munkatársaitól származik, míg az ENSZ népesedési szakértői csak 1987-re várják e határ átlépését. Közelebbit természetesen (hogy melyik Gazdasági fejlődés ide, tudományos-technikai forradalom oda, az emberiség még korántsem birkózott meg — finoman szólva — az „alultápláltság” rémével. Sőt, a különböző felmérések egybehangzóan bizonyítják, hogy az éhezők száma az elmúlt években változatlanul, minden erőfeszítés ellenére ütemesen növekedett. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) néhány hónappal ezelőtt nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint például a hiányosan táp- lálkozók száma 22 millióval nőtt, s meghaladja a 494 milliót. Ráadásul tovább tágult a táplálkozási szakadék is: amíg Észak-Amerikában és Nyugat-Európában a fejenkénti napi kalóriafogyasztás eléri a 3400-at és a népesség tekintélyes része elhízott, addig a fejlődő világ 26 legszegényebb országában (lakosságuk körülbelül negyed milliárd!)- 1800 kalóriánál kevesebbhez jutnak. Igaz, az éhezőknek a Föld összlakosságához viszonyított aránya kontinensen, melyik országban látta meg a napvilágot az újszülött) egyetlen szakember sem tudhat, legnagyobb valószínűsége annak van, hogy valamelyik fejlődő államban szütetett (fog születni?), hogy nyomorban fog élni, és nem lesz ismeretlen számára az éhezés gyötrelme sem. ugyanakkor enyhén csökkent. Ám ez sovány vigasz, ha ösz- szevetjük az említett számokat: 5 milliárd ember közül 500 millió alultáplált. Magyarán: bolygónk minden tizedik lakosa nem jut hozzá a szükséges táplálékhoz — s akkor még szó sem esett az elemi szükségletek egyéb területein mutatkozó hiányokról, az egészségügyi, oktatási és számtalan más téren jelentkező elmaradásról. Hiszen nem csak az éhezők százmilliói terhelik az emberiség lelkiismeretét: évente 3 millió gyerek hal meg például olyan betegségben, ami a fejlett országokban rutinszerűnek számító védőoltással gyógyítható, vagy ezzel eleve elkerülhető lenne a fertőzés. A legmegalázóbb, legtöbbeket érintő kín persze valóban a táplálék hiánya. A legtöbb éhes embert Ázsiában tartják nyilván, de a legkilátástala- nabb helyzetbe mégis Afrika került. Elsősorban a fekete kontinens szaharai térsége, illetve egyes közép- és dél-afrikai államok szerepelnek a veszélyzónák listáin. AFRIKA VÁLSÁGA Ezeket egyszerre sújtják az alacsony színvonalú agrár- termelés, . a népességrobbanás, a sokszor elhibázott gazdaságpolitikai, a kedvezőtlen időjárás és az egyre nyomasztóbb eladósodás következményei. Az egyik fő gond épp az, miként lehetne elkerülni a leginkább hátrányos helyzetű afrikai államok megsegítésének kampányjellegét. Nem arra van csupán szükség, hogy az aszállyal vagy sáskajárással küzdő térségekbe dömpingszerűen küldjék a gabonás zsákok százmillióit. Sokkal üdvösebb lenne a helyi adottságok, a fejlődés belső lehetőségeinek kibontakoztatása. Ahogy a sűrűn használt mondás megfogalmazza: nem az segít igazán az éhes emberen, aki ad neki egy halat, hanem az. aki megtanítja halat fogni. Természetesen a megannyi nemzetközi segélyakció és gyűjtés hasznát, jószándékát nem lehet kétségbe vonni. FiEgyedül Töménytelen küzdelem gyelemreméltó. hogy az elmúlt évben jónéhány ilyen, nemegyszer világméretű kezdeményezés született a fekete kontinens javára. A tavalyi Live Aid koncertsorozat szervezőjét, az ír Bob Geldofot Nobej Béke-díjra javasolták. Más kérdés, hogy átfogó megoldást, gyökeres változást ilyen humanitárius tevékenységtől irrealitás lenne várni. Hosszú távú, a gazdasági és társadalmi elamaradottság felszámolását célzó folyamatok beindítására lenne szükség. Konkrét teendőkre fordítva: az agrártechnika javítására, a földreformok valóra váltására, az oktatás kiterjesztésére, a nemzetközi szervezetek, így a FAO és az UNICEF költségvetésében tátongó rések ..befoltozására”, vagyis arra, hogy a fejlett államok tegyenek, áldozzanak a szegények megsegítésére. Egyre inkább előtérbe kerülő cél az is, hogy az élelmiszer-pótlás ne a nyugati világ feleslegeiből származzon, hanem Afrika azon vidékein vásárolják fel, ahol a viszonylag bőséges termés fel- töltötte a raktárakat. Ellenkező esetben ugyanis a más kontinensekről beáramló nagy mennyiségű élelem elveheti az ottani parasztok kedvét a többlettermeléstől. A segélyirodák vezetői azt is szeretnék elérni, hogy a gabonaszállítmányok mellett (néha helyett) szállítóeszközök. alkatrészek és egészség- ügyi cikkek is érkezzenek, hiszen adott esetben mondjuk egy kikötői daru meghibásodása is veszteglésre kényszerítheti a rakománynyal teli hajókat. Komoly előrehaladást jelentene. ha az érintett országok valóra váltanák az ENSZ- közgyűlés legutóbbi, május végi rendkívüli ülésszakán elfogadott határozatokat. Itt öt évre szóló cselekvési programot jelöltek ki, s az afrikai résztvevők a beruházások fokozása mellett külön kiemelték az adósságok enyhítésének. vagv a törlesztési kötelezettségnek elengedésének fontosságát. Akárhogv alakuljanak is a dolgpk. sainos. joggal gyanítható hoav az éhezők száma a közeljövőben sem csökken Földünkön A szakemberek szerint már az is nagv eredménv lenne, ha a tragikus tánlálkozá.si szakadék nem mélyülne tovább .. Élelmiszerre várók — valahol Afrikában Szegő Gábor Live Aid-konoert Philadelphiában Trident rakétákkal felszerelt atomtengeralattjáró — ilyen a „Nevada” is ELHÍZÁS ÉS KOPLALÁS Éhe2ö százmilliók Tragikus szakadék
