Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-28 / 176. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚLIUS 28. |A szerkesztőség postájából"""") Szeretnénk beköltözni Családunk Szolnokon, a Széchenyi lakótelepen, a Ri­gó J. u. 13. számú házban kapott lakást, amit ez év má­jus 6-án lehetett megnézni, s ekkor kisebb hibákat talál­tunk benne. Azóta a lakók fele befizette a kért összeget, azonban a lakások még nem beköltözhetőek. Szeretnénk, ha az apróbb javítások miatt nem állnának hónapokon ke­resztül üresen a lakások, mert nagyon várjuk a beköl­tözést. Három gyerekkel más­fél szobában vagyunk, de az ideköltözők között-olyanok is vannak, akiknek még ennyi sincs. A lakások mielőbbi át­adásához az illetékesek segít­ségét kérjük. Tamási Zoltánná Szolnok István bácsi, az ezermester Házi szociális gondozóként dolgoztam Tiszaugon, mun­kaeszközöm a kerékpár, és bizony kétségbeejtő helyzet egy defekt. A múlt héten az első kerék tengelye szakadt le, pár nap múlva pedig a hátsó keréken a fogaskerék hagyta el a helyét. Közsé­günkben Hébert István bácsi, nyugdíjas ezermester a ke­rékpárok „orvosa", keze nyo­mán rövid idő múlva már karikázhattam is tovább. A munkáért nem fogadott el pénzt, mondván: az egészség- ügyieknek ingyen javítok. Siettem már hozzá idős em­berek elromlott vekkerórájá­val is, amit csekély térítésért javított meg. Régi munka­helyére sűrűn visszahívják kisegíteni, becsülik. mert megbízható. A községben is mindenki szereti, tiszteli Ist­ván bácsit, aki sok-sok éve önkéntes rendőr, s a társadal­mi munkákban is mindig le­het rá számítani. Jó egészsé­get kívánunk neki és további munkával töltött éveket. Tigyi Istvánná Tiszaug Dunakanyari képeslap A DATE mezőtúri gépésze­ti főiskolai kar kirándulásra hívta meg nyugdíjasait. A tanüzem egykori dolgozói jú­lius 19-én felejthetetlen du­nakanyari túrán vettek részt, csakúgy mint egy hónappal korábban a főiskola nyugdí­jasai. Az intézmény autóbu­szával utaztak Budapestre, ismerkedtek a főváros neve­zetességeivel. Valamennyid- két lenyűgözte a Ferihegy „2” .repülőtér impozáns látvá­nya. Szinte észre sem vették, máris Szentendre romanti­kus utcáin barangoltak, meg­keresték a Kovács Margit Múzeumot és a Ferenczy testvérek gyűjteményét. A vi­segrádi királyi palota megte­kintése után kivétel nélkül mindannyian felkapaszkod­tak a fellegvárhoz is. Ezután komppal átkeltek a Dunán. Verőcemaroson megcsodál­ták Gorka Géza kerámiáit, aki egy tanítómesterének a mezőtúri Badár Balázst val­lotta. Végezetül a váci kör­séta után élményekben gaz­dagon, és az együtt, kelleme­sen eltöltött nap emlékével tértek haza.- j- P- b­Mezőtúr A jászszentandrási gyer­mekkönyvtár 1977 óta, min­den nyáron kölzművelődési tábort szervez a szabadidő hasznos eltöltésére. Az idei elitért a hagyományostól, mert a tábor „bejárós” volt, a résztvevők minden nap hazamentek. A változata' programban találkoztunk Füleki Jánossal, a Pajtás fő- szerkesztőjével, Baka Ist­vánnal, a Kincskereső szer­kesztőjével, Joó Katalin és Szentiványi Jenő írókkal, Horgas Béla és Huh István költőkkel. Ezenkívül hely- történeti, irodalmi, földraj­zi, sportvetélkedőkön, ügyes­ségi és bátorsági versenye­ken, kerékpártúrákon vet­tünk részt. De a környező múzeumokba és üzemekbe is ellátogattunk. A tábor ingyenes volt, az anyagi fedezetet a községi tanács biztosította. Évek óta örömmel veszek részt a tá­bor munkájában, program­ja mindig tartalmas. Berki Tímea Jászszentandrás Öt nap Velencében Ojszászon az idén a Parkerdő erdészháza melletti tisztáson állították fel az olvasótábor sátrait. A gazdag programban szerepelt A kisherceg című regény feldolgozása is. Képűnk a szereplők egy csoportjáról készült (Balog Regina) Nem cserélték ki a hibás belső gumit Átutazóban Tiszafüreden, tönkrement az autóm kere­kének belső gumija. A Há- mán Kató Tsz Gumijavító szakemberei közölték, hogy új belső gumit kell vennem. A helyi keravill szaküzletbe mentem, mely a szakműhely közelében van, és vásároltam egy belső gumit. A beszere­lés után nem sokkal leenge­dett a gumi, és a szakembe­rek megállapították, hogy gyári hibás. Ugyanis egy pi­cike rézdrótdarab volt bele­vulkanizálva. Visszavittem az üzletbe az alig 10 perce vá­sárolt gumit, az eladó kihúz­ta belőle a rézdarabkát, majd az üzletvezetőhöz vitte. Az üzletvezető közölte, hogy ez nem az ő hibájuk, nem cse­réli ki a gumit, csak abban az esetben, ha a KERMI ne­kem ad igazat. A gumi ára 145 forint volt, de az ügyben nem is annyira a pénz el­vesztése bosszantó, hanem az a magatartás, amikor a ve­vőt semmibe veszik. Sárai István Egyek Tallózás leveleinkből Kárai Sándor Törökszent­miklósi olvasónk levelében arról számolt be, hogy a helyi Tiszatáj Termelőszö­vetkezet növényvédői lelki- ismeretesen lepermetezték a környékbeli hernyós fákat, melyeken hamarosan új le­velek keltek életre. Jó mun­kájukért elismerést érdemel­nek. A szolnokiak között ismét téma a területfejlesztési hoz­zájárulás. Jó lenne, ha külö­nösen a régiek akik itt szü­lettek, elgondolkoznának azon, hogy nézett ki a me­gyeszékhely az ’50-es évek­ben és hogy néz ki ma. Gom­bamódra szaporodtak^ nőt­tek ki a mocsaras, szikkadt földből a modern gyárak, üzemek, intézmények, lakó­telepek; közlekedési utak, járdák, épültek, villany-, viz­ét csatornahálózat létesült stb. Van modern sportcsar­nokunk, kulturális centru­munk. Természetesen van­nak még gondjaink is, de a cél érdekében összefogásra van szükség. Éppen ezért a tehát illetően az „adjuk vagy ne adjuk” vacillálással nem értek egyet. Kötelességünk segíteni városunknak, mely otthont, munkát ad szá­munkra, — írta többek között levelében Bérezi Jenő, szol­noki olvasónk. Nemrég hírül adtuk, hogy Tiszaíöldváron,, a Malom ut­cában társadalmi munkában járdát építettek. Az igazság­hoz hozzátartozik, hogy az elkészült járda hétszáz méter körüli és mintegy harminc család vehette birtokába — írták a Malom utoaiak és köszönik Gajdos Mihályné, körzeti tanácstaguk munká­ját, segítségét. A kedvező ajánlatra mi is beneveztünk a vete'nce* útra, amit az Expressz Ifjú­sági és Diák Utazási Iroda szervezett. Sajnos, az utazás örömébe üröm is vegyült, mert végig egy nagy roha­nás jellemezte az utunkat. Kora délután érkeztünk Nagykanizsára, ahol az első éjszakát töltöttük, de a vá­rost nem láthattuk, mert irány a kemping, ami a vá­ros szélén volt. Bár estig még rengeteg időnk maradt, nagy vállalkozásnak számí­tott innen visszagyalogolnU Éjfél után indultunk to­vább. A program szerint rö­vid pihenő lett volna Ljub- janában, de nem álltunk meg. A velencei kényelmes szálloda, a jó ellátás megfe­lelt a várakozásunknak, a hajóút és a nevezetességek megtekintése sokáig emléke­zetes marad. A negyedik na­pon azonban teljesen felbo­rult a terv: elmaradt a reg­geli. előtte a szükséges pi­henés, éjjel 2 órakor indul­tunk tovább. A reggelit ugyan pótolta a „hideg cso­mag") az éjszakai alvást azonban semmi, ugyanis a zaj miatt éjfélig lehetetlen volt elaludni utána pedig mindjárt kelni kellett. A leg­szebb vidékeket csak né­hányon vettük észre, mert majdnem mindenki aludt. Nem értettük, hova és miért rohanunk ennyire, magunk mögött hagyva a sok-sok természeti szépséget, látni­valót. Bár idegenvezetőnk német nyelvtudású, kedves fiatalember volt, kéréseinket nem teljesíthette, mert egész úton a gépkocsivezető aka­rata érvényesült. Jó lenne, ha az utazási iroda illetékesei az idegenvezetőket jobban fel­készítenék egy-egy útra. jo­gaikra és kötelességeikbe egyaránt. A túrát az idegen- vezető vezesse a gépkocsive­zető pedig az autóbuszt. Találkozó 70 éveseknek Hajnal Józsefné Törökszentmiklós Az 1919-ben születettek ré­szére találkozót szervez a szolnoki őszirózsa kultúrcso- pőrt. Az összejövetel célja: e korosztály tagjainak ismer­kedése, közös ebédelés — muzsikával. (A belépési díj 60 forint.) Érdeklődésre rész­letes tájékoztatót küld Ba­logh Lukács, a kultúrcsoport vezetője. (Szolnok, Csokor u. 3.) Tiszaszentimrén új vendéglátóipari egységet nyitott a Tisza­füred és Vidéke Afész. A szépen berendezett presszót szíve­sen látogatják a község lakói (Fotó: H. V.) IA tárgyalóteremből I Hamis vád a védekezésből A jászberényi dr. Kun László 1980-ban került az Egyesült Jászsági ÁfésZhez. Akkor úgy látszott, jól dön­tött. Kezdetben jogügyi fő­előadói, majd jogi és igazga­tási osztályvezetői munka­köriben dolgozott. Két év el­teltével pedig szövetkezeti jogász lett A felfelé ívelő pálya azonban 1984 decem­berében kettétört: az áfész fegyelmi büntetéssel bocsá­totta el. Az ügynek folytatása is volt. A jogász előzőleg a szolnoki városi, majd megyei bíróságon fordult meg, igaz, szokatlan szerepben, vádlott­ként. A bíróság sikkasztás bűntette miatt ikét évi és hat hónapi szabadságvesztésre ítélte, mellékbüntetésként három évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Utóbb aztán a dolgok továbbgyű­rűztek. Az egész persze a sikkasz­tással kezdődött, amire a nem biztosított biztosítékok adtak lehetőséget. A vádlott munkaköri feladataként a szerződéses üzletek szerződé­sét készítette elő, illetve ezek megkötésének jogi teendőit látta el. Mint ismeretes, a versenytárgyalások nyertesei­nek, kauciót, úgynevezett biztosítékot kell letétbe he­lyezniük az esetleges hiányok fedezésére. Az áfész jogásza — talán szakmai túlbuzga- ható be, de az így befolyt személyesen vette át az ügy­felektől a biztosítékot, mond­ván, hogy ő majd eljuttatja a pénztárba. Valószínű, hogy nem feledékenységnek tud­ható be, de az így befolyt 140 ezer forint nem került rendeltetési helyére. A tár­gyaláson azonban a vádlott, miközben elismerte, hogy a pénzt az üzletvezetőktől át­vette, azzal védekezett, hogy ezzel a közgazdasági főosz­tályvezető bízta meg, akinek aztán át is adta az összeget, azzal, hogy ő fizesse be az áfész pénztárába. A bíróság a védekezést életszerűtlennek minősítette, többek közt azzal az indok­kal, hogy a pénzkezeléssel kapcsolatos szigorú előírá- * sokkal tisztában lévő vádlott a pénz felvételéről és tovább­adásáról elismervényt nem készített. A tanúvallomások és a vizsgálati iratok alap­ján mondták ki bűnösnek, ám az ügy ezzel korántsem ért véget. Az áfész-jogász vé­dekezésével gyakorlatilag újabb bűntettet követett el. Az ügyészség ezért eljárást indított a büntetését töltő, „személyesen kaszírozó” el­len, ahol az érintett főosz­tályvezetőt tanúként hallgat­ták ki. a tanú elmondta, az áfésznál — ezt több tanúval* lomás is igazolta — az omi­nózus esetektől eltekintve az üzletvezetők közvetlenül a pénztárba fizették be a bizto­sítékot. A vádlottól semmifé­le pénzt nem kapott, s miu­tán a jogász az elnökhöz volt beosztva, így ő ilyen utasí­tást nem is adhatott neki. Amikor pedig az egyik szer­ződéses üzletvezető rekla­mált, azonnal vizsgálatot in­dított az eltűnt biztosíték miatt. A tárgyaláson a bíróság megállapította, hogy a vád­lott védekezésével a hamis vád bűntettét követte el, amiért a szabadságvesztését további tíz hónappal toldot­ták meg, a közügyek gyakor­lásától is újabb egy évre til­tották el. Sz. Gy. valy akadt, amikor két fia­talt kellett idő előtt eltaná­csolni nem megfelelő munkahelyi magatartásuk miatt. A háztartási hűtőszekrény gyáregység üzemeiben dol­goznak a legtöbben, szalagon foglalkoztatják őket, szigo­rúan megkövetelve a bizton­ságtechnikai előírások be­tartását. Igény szerint egy­szerű betanított raktári munkák, anyagmozgatás, ta­karítás és parkosítás felada­tok között is válogathatnak a szünidejüket hasznosító ta­nulók. Kereseti lehetőségeik sem rosszak, a legalacso­nyabb órabér idén tizenhat a legmagasabb a húsz forin­tot is eléri. |Kiss Erika Jászberény Mosni vagy nem mosni... Vásároltam egy garnitúra ágyneműt 520 forintért. Ott­hon a fizetési blokkon kívül két utasítást leltem a cso­magban : egy keményebb, nyomdai előállításút, s egy sima papírt, stencilezett szö­veggel. Nagy műgonddal böngésztem a tudnivalókat. Mindkettőről egyértelműen kitűnt, hogy a konfekcionált ágyneműt a Teszöv „termel­te”. Az egyiken előfordult a Textilmentő Szövetkezet (?) neve is. A központ pedig Budapesten található, a VII kerületi Rózsa F. út 38/ib-ben. Megtudtam azt is, hogy új szerzeményem 53 százaléka poliester, 47 pedig viszkóz. Tulajdonképpen ilyenre va­dásztam, hogy elkerüljem a hosszadalmas, fárasztó va­salást Igenám, de mit tartalmaz- (nak) a mosási utasítás(ok) ? — Az egyik: „Kézmeleg (35— 40 C-fok) vízben, semleges szintetikus mosószerrel dör­zsölés nélkül, nyomkodás­sal. Mosógépbe ne mossuk". A másik: „Legfeljebb 60 C- fok hőmérsékletű, semleges szintetikus mosószert tartal­mazó oldatban. Mosógéppel, bő mosóoldatba mosható...”. Hát ez az! Mosni vagy nem mosni (gépben)? — ez itt a kérdés. Semmi cicó, beteszem a mosógépbe az egészet, és lesz ami lesz. Némi figyel­metlenség miatt legfeljebb a magam kárán jövök rá az ágynemű helyes kezelésére.- « ­Hozzászólás cikkeinkhez Nem találok cserepezöt A közönyösség ellen cím­mel, július 14-i számunkban Orosz Ferenc brigádvezető levelét közöltük, melyben szó­vá 'tette, hogy Szolnokon, a Beloiannisz út 33. sz. ház te­tejéről cserép zuhant a jár­dára. Szerencse, hogy nem történt baleset, de a tetőt meg kellene javíttatni, de aki a ház, Budapesten él, özvegy Horváth Józsefné, a ház tulajdonosa olvasta az észrevételt és a következőket válaszolta: Csupán egy cserép hiány­zik a ház tetejéről, s nem ta­lál olyan cserepezöt, aki ezt az munkát elvégezné. Emiatt 80 évesen már kétszer uta­zott Szolnokra, de mester hiányában nem tudja a ház­tetőt megcsináltatni. Ezúton kéri a MÁV Járműjavító mozdonyosztályának 26. Radnóti Miklós Szocialista Brigádját — akik a közö­nyösség ellen is harcolnak — nyújtsanak segítséget számá­rai. Összeállította: Csankó Miklósáé Tartalmas program Diákok a gyárban Nyaranta kétszáznál több diákot foglalkoztat három­négyhetes ciklusokban a Hűtőgépgyár. A fiatalok igyekvőek. szorgalmasak, ( vállalat munkarendjét, mun kafegyetmét tiszteletben tart ják. Ellenpélda mindössze ta

Next

/
Oldalképek
Tartalom