Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-10 / 161. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚLIUS 10. Százarcú szendvicsszerkezetek A második világháború Után kezdett elterjedné; s azóta mind szélesebb kör­ben használatos egy újfajta anyagkombináció, amelyet összefoglaló néven szend­vicsszerkezetnek hívunk. E szerkezet tulajdonképpen két (általában, de mindig szükségszerűen azonos) ré­teg közé helyezett harma­dik, emezektől különböző anyagból áll. Lényeges a szendvicsszerkezet megha­tározása szempontjából, hogy a három réteg szilár­dan egymáshoz kapcsolódik (többnyire ragasztóval), és a három réteg „együttdolgo­zik”. Vannak olyan szend­vicsszerkezetek, ahol a két héj lemez között műanyag mag (tömör vagy habanyag) foglal helyet, másoknál kü­lönféle merevítőelemek — esetleg méhsejtre emlékez­tető szerkezettel — fémből, papírból vagy más anyag­ból; végül egészen különle­ges változat az integrált szendvicsszerkezet, amely voltaképpen egyetlen mű-, anyag, de a rétegek sűrű­sége nem azonos. A szendvicsszerkezetek egyik jellemzője, hogy tér­fogatsúlyuk kicsi. Erre való tekintettel elsőként a jár­műipar tartott igényt erre az anyagkombinációra, hi­szen ha a jármű súlya ki­sebb, akkor vagy kisebb teljesítményű motorral (ke­vesebb üzemanyaggal) le­het elérni ugyanazt a tel­jesítményt, vagy ugyanaz­zal a motorral sokkal több terhet lehet szállítani. Nap­jainkban a szendvicsszerke­zetek legfőbb alkalmazója a repülőgépipar. A vízi köz­lekedésben is terjednek a szendvicszerkezetek: vi­torláshajók fedélzete, ki­sebb motorosok teste készül belőle. Az építőiparban a szendvicsszerkezetek al­kalmazása egészen újszerű megoldásokat tesz lehetővé, önsúlyuk ugyanis olyan ki­csi, hogy akár tíz-tizenkét méteres fesztávolságú ön­hordó elemek is készíthetők (belőlük. Természetesen a szend­vicsszerkezetek alkalmazá­sának is megvannak a kor­látái. Ahol például felme­legedéssel lehet számolni, vagy az összetevő anyagok különböző hőtágulása kö­vetkeztében feszültségek léphetnek fel, ott a szend­vicsszerkezet tönkremehet vagy tönkretehet más ele­meket. Még nagyobb gond, hogy a szendvicsszerkezetek határlapjaikra merőleges irányban nem lehet kis helyen koncentráltan ter­helni. Képünkön egy repülőgép- sugárhajtómű szendvics­szerkezetű hangszigetelé­sének készítését láthatjuk. <KS.) Mi okozhat halpusztulást? Az időnkénti halpusztulást ma még nem tudjuk elke­rülni, hazánkban a megter­melt évi halmennyiségnek mintegy 0,7 százaléka megy e módon veszendőbe. Az elhullási arányt azonban mindenképpen csökkenteni kell, ami viszont csak az okok ismeretében, a bajt megelőzve lehetséges. A halpusztulás okát jelenleg az eseteknek alig több mint 50 százalékánál sikerül fel­deríteni. A felderített okok között oxigénhiány, ipari és mezőgazdasági szennyezés, illetve szerves anyagok rot­hadása szerepel. Ma már nincs is olyan folyó- vagy állóvizünk, amely valamilyen formában ne lenne szennyezett. E vi­zek öntisztító képessége a bennük található oxigén - készlettől függ. A szerves, biológiailag lebontható hul­ladékok kimerítik a vizek oxigéntartalékát. A bakté­riumok. miközben lebontják a hulladékot, felélik az oxigént. A vízi életnek pe­dig okvetlenül szüksége van oxigénre, különben a folyó­vagy állóvíz elveszti képes­ségét az élőlények fenntar­tására. holt vízzé válik. A szerves anyag molekulákra bomlik, amelyek kalciumot, foszfort, nitrogént és más tápanyagokat tartalmaznak. Ezek óriási adag műtrá­gyaként hatnak: a folyó, tó robbanásszerűen „virulni” kezd, elburjánzanak benne a baktériumok és az algák, felélik a még megmaradt oxigént. Ekkor munkához látnak az úgynevezett anae­rob baktériumok, kénhid­rogént és egyéb bűzös gázo­kat fejlesztve. Egyes országokban a szennyvizekre kivetett adót aszerint állapítják meg, hogy a szennyezés milyen hatással van a folyó oxigén­szükségletére — az úgyneve­zett biokémiai oxigénhiány­ra —. és addig a mértékig engedik a szennyvizet be- ömleni a folyóba, amíg az nem válik a halak ártalmá­ra. Baktériumok a sztratoszférában A Szovjetunió Mikrobio­lógiai Intézetének munka­társai meteorológiai raké­tákra felszerelt, e célra szerkesztett berendezéssel 48—85 kilométer magasság­tartományban légköri min­tákat vettek, s ezek alapján megállapították, hogy 48— 77 km közötti magasságban mikroorganizmusok találha­tók. Lehet-e életterük a mikróbáknak ez a magas­ság, avagy a földfelszínről ideiglenesen kerültek oda? A légkör felső rétegeinek fi­zikai és kémiai jellemzőiből indulva ki, a kutatók úgy vélik, hogy a mikróbáknak a sztatoszférában és a me- zoszférában való jelenléte csak átmeneti jelenség. s valójában vulkáni kitörések, erős viharok, tájfunok és légtölcsérek szállítják őket ezekbe a magasságokba. A légkör felső rétegeiben lévő mikroorganizmusokra állandóan hatnak a napsu­garak. s a sugárnyomás ré­vén a mikroorganizmusokat a világűrbe taszíthatják. A napsugarak ártalmas hatása ellen a porrészecskék által védett, anabiotikus állapot­ban (lappangó élet) lévő mikroorganizmusok óriási távolságokra vándorolhat­nak. Az sincs kizárva, hogy ily módon a földről — vagy ha vannak ott. más égites­tekről — mikroorganizmu­sok eljuthatnak valamely idegen bolygóra, holdra. Lappangó vírusok A növényi, az állati és természetesen az emberi szervezet sejtjeit évmilliók óta támadják a vírusok. De még ma sincs általános ví­rusellenes gyógyszerünk. A vírus nagyságáról akkor al­kothatunk fogalmat, ha meggondoljuk, hogy egy millimétemyi hosszúságban negyvenezer fér el belőlük sorjában. Napjainkban már több száz vírust tudnak megkülönböztetni alakjuk, szerkezetük- és élettani tu­lajdonságaik alapján a kutatók. A vírusok belső magból és külső köpenyből épülnek fel. Ellentétben a baktériumokkal és más. láthatatlan mikroorganiz­musokkal, táptalajon nem szaporodnak. Régen azt tartották, hogy egy-egy kiállott vírusfertő­zés után nem marad vírus a szervezetben. Később azonban kiderült, hogy saj­nos nem így van, mert a vírus — esetleg töredéke — évekig vagy akár évtizede­kig szunnyadhat szerveze­tünk sejtjeiben anélkül, hogy betegséget okozna, illetőleg tudomást szereznénk róla. Ilyen például az ajaksömört — szaknyelven herpeszt — okozó herpeszvírus is. Elég egy gyomorrontás, az első nyárj napozás, vagy nőknél a havivérzés ahhoz, hogy az ajkak körül jelentkezze­nek ezek a hólyagocskák, amelyekben a vírus kimu­tatható. Nem kell tehát fer­tőződni, mert a szerveze­tünkben valahol lappangó vírus ilyenkor megtelepszik a szervezet olyan sejtjeiben, amelyeket „szeret”. Egyelő­re nem tisztázott még biz­tosan, hogy a lappangó ví­rusok pontosan hol rejtőz­nek, de az sem, hogy a gyomorrontás vagy a napo­zás hogyan juttatja őket felszínre, és miként segíti szaporodásukat. Képünkön — sötét magból és az azt körülvevő gyű­rűkből (a köpenyből) álló — herpeszvírusokat láthatunk elektromikroszkópos felvé­telen. A „gépesített napszámos” A kertbarátmozgalom, a kiskert-hobbi egyre népsze­rűbb hazánkban. A legkü­lönbözőbb foglalkozási ágakban tevékenykedők szí­vesen töltik a kertekben szabad idejüket. Népgazda­sági jelentőségét az adja, hogy a kiskerttulajdonosok egy része önellátó, nem szorul a piacra, egy része pedig értékesíti a termelt gyümölcsöt, zöldségfélét. A ház körüli termelésből min­den korosztály kiveszi a részét. Ám az emberi szor­galom egymagában nem elég a tervek, célok megva­lósításához. Az időjárás sze­szélyeit nem lehet „kiját­szani”. de a korszerű gépek, berendezések használatá­val előbbre lehet jutni, ha­marabb el lehet végezni a munkát. Más termelőesz­közt igényelnek azonban a fejlettebb technikát ismerő fiatalok, mint a nyugdíjas korosztály. Az utóbbiak szá­mára egészségileg előnyös a „pepecselő” tevékenység, leköti idejüket, és jó közér­zetet teremt. Az erejük tel­jében lévők azonban a gé­pek segítségével rövidebb idő alatt kívánják elvégez­ni a munkát. E meggondo­lások vezették a kerti kis­gépek tervezőit, amikor konstrukcióikkal előálltak. Az elképzeléseik alapján készülő gépek a nagygaz­daságokban pótolják a fo­gyó munkaerőt, a háztáji­ban, a kiskertekben pedig alkalmazásuk egyre jobban jövedelmez. Fenti képünkön: egy ilyen népszerű kis gépet, a ja­pán Honda gyártmányú — F—400 típusú — kerti trak­tort láthatjuk. A 2,6 kW-os (3,5 lóerős) egyhengeres, ol­dalt szelepeit motorral ren­delkező kis traktorral szin­te minden kerti munka el­végezhető. A 144 köbcenti­méteres motorhoz kapcsoló­dó sebességváltónak két előre- és egy hátrameneti fokozata van. A négyütemű motor szinte zajtalanul, nagy biztonsággal működik. A hozzá kapcsolt utánfutó­val a kis traktor részt ve­het a közúti forgalomban is, ha ellátják a szükséges világító kellékeikkel. II kolibrik és az ultraibolya sugarak Közismert, hogy a rova­rok érzékelik az ultraibo­lya fénysugarakat. Eddig azonban csak kevés olyan gerinces állatot ismerünk, amelyek érzékenyek ezekre a sugarakra, s meg is tudja különböztetni őket a na­gyobb hullámhosszúságú, az ember számára is látható fénytől. Most a kolibriket vizsgálták ebből a szempont­ból. Etetőpoharakat állítot­tak fel. s mögéjük egy-egy üveglemezt tettek. Az üveg­lemezt vagy nem világítot­ták meg, vagy ultraibolya sugarakkal, illetőleg — szű­Vándorol az Etna Európa legnagyobb kiter­jedésű és legmagasabb vul­kánja az Etna. Meg-megújuló kitörései sorén általában új kráterek is születnek. Ezek elhelyezkedését vizsgálva a kutatók már korábban fel­tételezték, hogy a tűzhányó tevékenysége folyamatosan észak felé vándorol. Tekint­ve, hogy a modem lemez­tektonika kielégítően meg­magyarázza a vulkánok ke­letkezését, az Etna legújabb kitörése is azt látszik iga­zolni, hogy az Európát, il­letve Afrikát hordozó ké­reglemez találkozásánál fek­vő vulkán az afrikai lemez előrenyomulása miatt „mozdul el”, folyamatosan. rőket alkalmazva — más­más hullámhosszúságú fénnyel világították meg. De csak az ultraibolya su­garakkal megvilágított po­harakban volt cukros víz. Akkor is, amikor az ép lá­tású kísérletezők semmi kü­lönbséget nem észleltek a poharak megvilágításán, a madarak gyorsan megtanul­ták, hogy azokban az üve­gekben van táplálék, ame­lyeket ultraibolya sugarak érnek, s ennek megfelelően rögtön megtalálták a cukros vizet. E kísérlet azt bizo­nyítja, hogy a kolibrik ér­zékelik az ultraibolya fényt. Az elektronikus pénz? Az elektronika fejlődése lassan lehetővé teszi, hogy az emberek bankjegyek és csekkek nélkül fizessenek — más szóval létrejöjjön az elektronikus pénz. Ez való­jában nem lenne más, mint egy személyre szóló lap, amely feltünteti a személy tulajdonában lévő pénzt. Vásárláskor a kereskedő egy megfelelő készülékbe helyezi a lapot, a vásárolni kívánt cikkek árát a készü­lék megadja — s ha a kí­vánt pénzmennyiség elegen­dő a lapon, és az árban meg­egyeznek, gombnyomásra megjelenik a lapon a le­vonandó összeg és a keres­kedő tulajdonában marad egy másolat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom