Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

1986. JÚLIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 „A vasutast a vasút pihenteti” Aligha van olyan felnőtt, akinek gyerekkorába n ne tartozott volna az álmai kö­zé egy amolyan igazi játék­vasút, a valódi mozdonyok, vagonok hű mása. amivel bizonyára remekül lehet szó­rakozni. Kétségtelen, kevés szülő engedheti meg magá­nak a vasútmodellek vásár­lását. Az pedig, hógy egy gyerek annyi zsebpénzt tud­jon összegyűjteni, hogy ab­ból kisvasutat vehessen, kép­telen feltételezés. Mindez azon a kiállításon jutott eszembe, amelyet hét­főn nyitottak meg a szolnoki csomóponti művelődési ház­ban. Két vasutas. Kamarás János és Kakuk István mu­tatja be vasútmodell-gyűj- teményét, mintegy annak bi­zonyságául, hogy a vérbeli vasutast pihenőidejében is a vasút köti le. A könyvtárban elhelyezett vitrinekben szemet gyönyör­ködtető, szinte csábítóan csillogó mozdonyok, vagonok sorakoznak. Láthatóan ala­pos és régi gyűjtőmunka eredményei. Kamarás János a szolnoki körzeti üzemfőnökség mozdonyvezetője: — Húsz évvel ezelőtt, tíz- esztendős koromban kaptam meg az első játékvasutat, persze csak afféle gyereknek való egységcsomagot, amit a szüleim pénztárcája is elbírt. Azóta a vasútnak élek, két évtizede határoztam el hogy mozdonyvezető leszek és er­ről a szándékomról nem tet­tem le. — A gyűjteményében több­ségben vannak a gőzmoz- donymodellek, de bizonyára nem gőzmozdonyt vezet... — Mondhatnám, hogy saj­nos nagyon modem géppel járok és a gőzmozdony csu­pán az ábrándjaimban él. Sokért nem adnám, ha felül­hetnék egy nosztalgiaszerel­Kamarás János Kakuk István vény pöfögő mozdonyára! A kedvenc modelljeim egyéb­ként az ezer nyolcszázas évek végén divatban volt gőzmoz­donyok hű másai. — Az eltelt húsz év alatt hány modellt sikerült össze­gyűjtenie? — Negyvenöt mozdony és több mint száz kocsi teszi ki a gyűjteményem, ezekhez természetesen sínpárok, vál­tók, és más nélkülözhetetlen kiegészítők tartoznak. — Mindenki tudja. hogy nem olcsó hobbi a vasútmo­dellezés. Mennyit ér a gyűj­teménye? — Kapásból egy Zsiguli árával vetekszik, de lehet, hogy annál is drágább. Sze­rencsére a feleségem is ked­veli a modellezést, ezért a gyűjtőszenvedélyem nem okoz családi perpatvart. Igyekszem az ismerős gyere­keket is „beoltani” a vasút­modellezéssel ; az úttörőház­ban szakkört vezetek. Kakuk István a ceglédi üzemfőnökségen teljesít szol­gálatot: — Végzettségem szerint rendszerszervező üzemmér­nök vagyok, a beosztásom azonban forgalmi szolgálat- tevő. Jánoshoz hasonlóan én is körülbelül húsz éve, tíz­évesen határoztam el, hogy vasutas leszek. Űjszászon a vasút közelében laktunk, ha csak tehettem, ott lábaúan- kodtam a vasutasok, moz­donyok, vagonok, váltók kö­zött. Felnőttként gyakran eljutottam már külföldre és nem csak a múzeumokat, áruházakat jártam, hanem mindenütt megnéztem a va­sútállomást. Képes vagyok órákig bámészkodni, hol ho­gyan szervezik meg a vasúti közlekedést. Engem tényleg a vasút pihentet külföldön és itthon is. Amikor egy nehéz szolgálatból hazatérek, elő­veszem a modellgyűjtemé- nyem és eljátszom egyedül mindazt a forgalmi helyzetet, amellyel a munkám során ta­lálkoztam. És otthon én va­gyok a „mindenes” vasutas, a váltókezelőtől a mozdony- vezetőig. Nemrégiben kap­tunk új lakást, hamarosan megépítem az első igazi te­repasztalom, amelyen később együtt játszhat az egész csa­lád. A közelgő vasutasnap al­kalmából nyílt vasútmodell- kiállítás július 19-ig tekint­hető meg. — bj — A kulturális szükségletekről Megjelent a Jászkunság ez évi második száma Gazdag tartalommal, az olvasók széles rétegeinek ér­deklődésére számot tartó elemző tanulmányokkal je­lent meg a Jászkunság 1986. évi második száma. A Szol­nok Megyei Tanács művelő­dési osztályának folyóirata a Jászszentandráson élő Donkó László és a szolnoki Szabó Imre — fia Béla versei mel­lett Sóskúti Júlia és Bakos Kornél egy-egy novelláját kínálja a szépirodalom ked­velőinek. A Magyarországon is egyre népszerűbb szovjet- orosz író. Iszaak Babel iro­dalmi munkásságát az ünne­pi könyvhét alkalmából meg­jelent válogatás mutatta be először széles körűen. A Lo­vashadsereg című, 1974-ben megjelent novelláskötet mel­lett most a Jászkunságban olvashatjuk A becsület me­zején címmel öt, eddig nem publikált elbeszélését, me­lyet Végvári Sándor ültetett át magyarra. Kerékgyártó István a kul­turális szükségletekről, illet­ve a művelődéskutatás né­hány kérdéséről írt tanul­mányt, Jurkovics János a könnyűzenei élet egyik sa­játos irányzatát vette nagyí­tó alá. A punkmozgalom tük­röződése a magyar sajtóban címmel. Fodor Istvánnak, a Nemzeti Múzeum osztályve­zetőjének eddig csak a szak­emberek szűk köre által hoz­záférhető tanulmányát köz­li a Jászkunság Hagyomá­nyok című rovatában. A cikk Jerney István XIX. szá­zadi tudósnak a dél-oroszor­szági kun sírszobrokról tett megfigyeléseit elemzi. Két Szolnokon nyílt, nagyhatású kiállításról szól ezen kívül a JÁSZKUNSÁG ==a— folyóirat: Kiss István Kos- suth-díjas szobrászművész tárlatáról és a mozgássérül­tek negyedik alkalommal megrendezett nemzetközi fo­tó- és színesdiapályázata alapján összeállított kiállítás­ról. A Jászkunság ez évi má­sodik számának illusztrációit is e két kiállítás anyagából válogatták. — balint — Nyolcvan éve született Bálint György Bent a forgatagban. »r A modem magyar publi­cisztikának egészen kima­gasló teljesítményei vannak. Elég talán felidézni Ady Endre és Kosztolányi Dezső ezirámyú tevékenységét, ök azonban elsősorban szépírói munkásságukkal lettek klasz. szikusok, Bálint György azonban hamar feladta az ifjúkori versírást, s publi­cistaként vált a magyar kul­túra egyik legjelentősebbjé­vé. Ez a műfaj az utókor, a klasszicitás szempontjából mostohagyereknek számít, hiszen az író a napilapok mindenkori lehetőségeinek megfelelően dolgozik, s élte­tője az aktualitás. A nagy tehetségek azonban minden műfajban jelentősét tudnak alkotni. Bálint György is a napi aktualitásokhoz kötődő de mivel mindig igazmon­dásra és őszinteségre töre­kedett, mivel a tárgyilagos ítélőképesség sohasem hagy­ta el őt, írásainak nemcsak történeti értéke van. Bár az sem megvetendő, hiszen nem akármilyen korban írta mű­veit; az 1927 és 1940 közötti időszak az európai és ezen belül a magyar társadalom­nak is rendkívül fontos ré­sze. Bálint György művei ma is megcsapnak frissességük­kel, érvényességükkel. Tud­juk, hogy tévedhetetlen em­ber nincs, még is az ő műveit olvasva szinte alig találko­zunk tévedéssel. Mindez nyilván nemcsak tárgyilagos igazmondásra törekvésének köszönhető, hanem széles körű műveltségének, mar­xista végezettségének is. Az 1906. július 9-én buda­pesti értelmiségi családban született Bálint György a tájékozódás és tanulás kez­deti évei után hamar kiala­kította a maga világszemlé­letét, s ehhez élete végéig ra­gaszkodott. Közösségi szem­léletű publicista volt, aki a társadalmi elkötelezettséget alapkövetelménynek tekin­tette. Olyan korban, amikor a visszahúzódás a magánélet köreibe még a legjobbak kö­zül is sokakat megérintett, amikor a szelíd társadalom­bírálat is könnyen megkapta a kommunistagyanús minő­sítést, nem is volt olyan ma­gától értetődő Bálint György írói bátorsága. S ráadásul az elkötelezettséget ő nem vala­miféle általános, csak elvi szinten érvényesítendő tar­tásnak gondolta, hanem a napi munkában jelentkező követelménynek. A lényeget tekintve volt tántoríthatat- lamul elkötelezett: a dolgozó néptömegek valódi érdekei­nek képviseletében. Ez a magatartás segítette őt ab­ban, hogy elsők között vál­jon nálunk a népfrontpoli­tika harcos képviselőjévé, s ezzel összefüggésben: kö­vetkezetes antifasisztává. S antifasizmusában is mentes maradt az egyoldalúságtól, az elfogultságtól. Közismert, hogy a magyar népfrontmoz­galom kibontakozását meny­nyire gátolta a progresszió megosztottsálga. Ennek egyik kiélezett jele volt az úgyneve­zett népi-urbánus ellentét. Bálint György mindkét tá­borban látta az értéket, s látta a tévedéseket. Világos ítélőképessége a harmincas évek egyik leg- jobbszemű kritikusává tette. Bár a Nyugat nagyjait is értékelte, elsősorban saját nemzedéke érdekelte, s fel­fedezésekre is itt volt leg­inkább módja. Érdemes ki­emelni azt, ahogyan József Attilával foglalkozott. Isme­retes, hogy József Attila fo­gadtatása általában elutasító volt. Vonatkozik ez például az 1932-es Külvárosi éj című kötetre, amely pedig a nagy- gyá vált költő jelentkezése. Bálint György mindössze egy gépelt oldalnyi kritikája minden mondatában fontos és figyelemre méltó állításo­kat tartalmaz az általa már ekkor nagyra értékelt költő­ről. Cikkét azzal a felisme­réssel zárja, hogy: „Ezek azok a versek, amelyeket sokszor olvas el az ember, és végül azon veszi észre ma­gát, hogy kívülről tudja az egyes strófákat.” Később is kritikával követi József At­tila megjelenő könyveit. 1939-ben már így írt: „Azt hiszem, ő volt a háború utá­ni nemzedék legnagyobb ma­gyar költője”. Ma már köz­helyesek ezek az állítások, de éppen ez bizonyítja Bálint György félelmetesen jó iro­dalmi ízlését. S József Attila mellett hivatkozhatnék Rad­nóti Miklósra, másik kedves költőjére, aztán Nagy Lajos­ról, Illyés Gyuláról, Veres Péterről, írt cikkeire is. Egy alkalommal Tolsztoljt olvasva fogalmazta meg ta­lán legszebben írói-emberi hitvallását: „Ott maradni a helyszínen, részt venni, mé­lyen bent dolgozni a minden­napi élet közepén,, napi prob­lémákkal szemben érvénye­síteni az eszmét, a részlete­ken keresztül törni az utat a cél felé — nem pedig félre­húzódni és távolból tanítani. A lemondás hamis szerény­ség: aki a világról lemond, az lemond a küzdelemről is. Elvonultan könnyű hűnek maradni az elvhez — bent a forgatagban kell hűnek ma­radni hozzá, az a nehéz, és az az igazi”. (Szergej atya példázata, 1935.). Bálint György felvállalt eszmét érvényesítve élt mindvégig. A fasizmus ter­jeszkedése kiütötte a kezé­ből a tollat. Szervezkedés vádjával letartóztatták, majd munkaszolgálatra hurcolták. 1943. január 21-én halt meg Ukrajnában. Műve és a belő­le sugárzó magatartás azon­ban ma is él és hat. Vasy Gáza Hírünk az országban Megyénk életéről a nyár elején, júniusban is szép számmal olvashattunk az or­szágos sajtóban. A Területi Statisztika 1986. évi 2. száma elemző értékelésben ad hírt Szolnok megye fejlődéséről. A Népszava június 19-i szá­mában tették közzé azt a fontos tényt, hogy Szolnok megye minden városát, nagyközségét és községét be­kapcsolták a közműves víz­ellátásba. 1985 decemberé­ben tanácskozást rendeztek a művelődési otthonokról Bu­dapesten, ahol a Szolnok Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatóhelyettese, Horváth Attila, valamint fő­munkatársa, dr. Kerékgyártó István fejtették ki vélemé­nyüket a művelődési ottho­nok munkájának aktuális kérdéseiről. Hozzászólásuk a Kultúra és Közösség 1986. évi 2. számában tanulmá­nyozható. Szép példája a magyar—szovjet barátság ápolásának az „Abádszalóki Nyár” rendezvénysorozata, ahol a programokban a szov­jet kultúra legjelesebb érté­keivel találkozhatnak az ér­deklődők. A jászberényi 606. számú Klapka György Ipari Szakmunkásképző Intézet is tevékenyen vesz részt a ba­rátsági mozgalomban. Ezek­ről és más megyebeli esemé­nyekről is tájékoztat az MSZBT Értesítő 1986. évi 2. száma. Növekvő érdeklődéssel for­dulnak a Szolnok megyeiek is a számítástechnika felé, tanúsítja a Számítástechnika június 6. számának két cik­ke, a 9. illetve a 20. oldalon. Az előbbiből megtudjuk, hogy 1986. november 17. és 20. között Szolnokon rendezi meg a Neumann János Szá­mítógéptudományi Társaság „Alkalmazás ’86” címmel III. országos kongresszusát, utóbbi pedig az újszászi gim­náziumban megtartott sike­res számítástechnikai ver­senyről tudósít. A gyakorlati alkalmazás terén is van elő­relépés, egyre több szövetke­zet tér át a számítógépes adatfeldolgozásra. Gazdag Sándor, a Mészöv elnöke szá­mol be erről a Szövetkezet június 18-i számában. Szolnok városának zenei életéről is szó esett az elmúlt időszak sajtótermékeiben. A Szolnoki szimfonikus zene­kart mutatja be a KÓTA 1986. évi 5. száma „Zene — a lélek csordulása” címmel, míg a Pedagógusok lapjá­nak 1986. évi jún. 16-ii 12— 13. számában hírt kapunk ar­ról, hogy az alföldi pedagó­guskórusok nagy sikerű, szín­vonalas, lelkes hangulatú kórusszemléjét tartották meg május 24—25-én a megye- székhelyen. Kulturális vo­natkozású hír a szakmunkás- tanulók szolnoki országos se­regszemléje is, amelyen több mint 1200 küldött vett részt. Tanácskoztak többek között a szakmunkásképző intéze­tekben folyó mozgalmi mun­ka korszerűsítésének lehető­ségeiről is, jelenti a Staféta 1986. évi 2. száma. Fontos kulturális esemény volt me­gyénkben a Jászberényben nyílt nemzetközi tánctábor, ahol holland, NSZK-beli és amerikai fiatalok ismerked­hettek öt napon át a hazai táncokkal, szokásokkal, mint arról a Táncművészet 1986. évi 6. száma beszámol. Szolnok megye egészség- ügyi tevékenysége is helyet kapott a sajtóban. A Tisza menti közegészségügyi na­pok kétnapos szolnoki tudo­mányos ülésszakával foglal­kozik a Népszabadság 1986. évi 144. száma június 22-én, az Egészségnevelés 1986 má­jus—júniusi száma pedig a Szolnok Megyei Közegész­ségügyi és Járványügyi Állo­más munkatársainak szocio- kulturális kutatómunkáját elemzi. A lapokban tallózva fellelhetünk megyénk ipari vonatkozású tevékenységéről szóló híradásokat is. A szol­noki húsipar fejlesztéséről kapunk képet a Népszabad­ság 1986. június 28-i, a Nép­szava június 18-i és az Esti Hírlap 1986. jún. 28-i számá­ból. A Szerszámgépipari Mű­vek Karcagi Gyárának mun­káját ismerteti a Népszabad­ság 1986. évi 144. száma jú­nius 22-én. Mezőgazdaságunk jó híre, hogy megkezdődött a megyénkben a betakarítás, közli a Népszabadság 1986. június 30-i száma. Tavasszal megalakult a Mezőtúri Áfész juhtenyésztő szakcsoportja, hívja fel a figyelmet a Szö­vetkezet 1986. június 18-i száma. A megye újítási híreit tart­ja számon a Magyar Mező- gazdaság 1986. június 25-i és a Népszava 1986. június 27-i száma. Ez utóbbi kiemeli, hogy 27 millió forint hasznot hajtottak az újítók a martfűi Tisza Cipőgyárban, ezzel megnyerték az 1985—86. évi országos újítási versenyt. Az MHSZ Élet 1986. június elsejei száma a Mesterszállá­si Községi Honvédelmi Klub munkájával ismerteti meg az olvasókat. A népi el­lenőrök tevékenységébe, ter­veibe tekinthet be, aki kézbe veszi a Népi Ellenőrzés 1986. évi júniusi számát. Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár VluxuuIIyuív ctpr uú<t i r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom