Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

1986. JÚLIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Űjabb. a kislakásépítők gondjait enyhítő termékkel bővült az építési anyagok skálája: vakolatmentes fö­démpalló sorozatgyártását kezdték meg a Beton- és Vasbetonipari Művek szol­noki gyárában. A termék változata egy, már koráb­ban is készült födémpalló­nak, amelynek előállítását a gyár szakemberei úgy módosították; hogy annak mennyezetet alkotó oldalai sima felületet kapjanak. A vakolatmentességen túl az elemek ezentúl jobban il­leszthetők, és vasszerkeze­tének megváltoztatásával terhelés esetén kevésbé „mozgékonyak”. A változá­sok az egyik legidőigénye­A Kunság Élelmiszer és Vegyiáru Kereskedelmi Vál­lalatnál ezekben a napokban fontos összejövetelre készül­nek. Hogy mi lesz ez, erről először Patay Istvánnétól, a jelölő bizottság elnökétől ér­deklődünk. — Holnap huszonhét tagú vállalati tanács alakul ná­lunk, és dönt, hogy meg- hosszabbítsuk-e a jelenlegi igazgató kinevezését. Azaz újabb öt évre megválasszuk a cég vezetőjének. — 0 tudomásom szerint pár hónappal már elmúlt hatvanéves. Nincsen a fiata­labbak, csúnya szakszavakat használva a munkaképes korúak között olyan, aki méltó lenne a posztra? — Hogy ki ‘ meddig mun­kaképes korú, aktív és kez­deményező, embere válogat­ja. Akad, aki negyvenévesen sőt harmincegynéhány esz­tendősen is öregesen, lassan dolgozik, akár a „sánta csi­ga”. Egyszerűen arról van szóy hogy ő még most is di­namikus, fiatalos. A gondol­kodására, sőt tetteire sem jellemző a csendes állóvíz szemlélet, a majd csak ki­húzom nyugdíjig elképzelés, hiszen egy-két éve, és az idén is jelentős vállalkozá­sokba kezdett. Említek né­hány példát. Többek között az ő érdeme is, hogy a kö­zelmúltban elkészült mart­fűi sörgyárban részvényesek lettünk, és az egész ország­ban forgalmazzuk ezt a faj­ta sört. Ezután szorgalmazta á kiskereskedelmi hálózat bővítését, kialakítását is. Így a Balaton környékén olyan pavilonok létesülnek, amelyeket mi látunk el áru­val. Szóval ezekben az ered­ményekben, és abban, hogy a forgalmat az idén ismét több száz millióval emeljük, benne van az ő kezdemé­nyező készsége is. De tessék, kérdezze meg a munkások küldötteit is: va­jon ők hogyan látják mind­ezt!? Bagdi Gáborné a vállalati tanács egyik olyan küldötte lesz, akit a dolgozók jelöl­tek. — Jól megy a cég szekere, és ebben kimondva kimon­sebb és fárasztóbb építési munkát, a mennyezetvakolást teszik fölöslegessé. Az ele­mek tökéletes illesztés ese­tén azonnal festhetők, ta­pétázhatok. Az új termék — mint a gyárban elmond­ták — csak annyival drá­gább, amennyibe egyébként a vakolás kerülne az épít­kezőknek. A födémpallók 60 mm- től 1200 mm-ig terjedő szé­lességben, illetve 2600 mm- től 6800 mm-ig terjedő hosszúságban, nyolcféle mé­retben készülnek. Elsősor­ban a családi házak kivite­lezésénél alkalmazhatók, de a műszaki követelmények szerint iskolák, irodaházak, üzemi konyhák és más kö­datlanul jelentősek az igaz­gató érdemei. Tóth Béláné is a munká­sokat képviseli a vállalati tanácsban. — A mi kollektívánk azért támogatja, mert nem csak a fórumok alkalmával han­goztatja a terveket, hanem a mindennapok során meg is valósítja azokat. Amit a munkásoknak megígér, tű­zön-vízen keresztülviszi. Ak­kor meg miért ne ragasz­kodnánk hozzá? Több Szol­nok és Békés megyei fiók­nál megfordultunk, és min­denhol támogatták újbóli megválasztását. Egyszerűen azért, mert nem a korát, ha­nem a munkáját vették fi­gyelembe. Az igazgató, Csikós Sándor 1962. óta tölti be a posztját. — Valóban elértem a ha­todik ikszet, és az is igaz, korábban néhányszor én voL itam, aki hangoztatta: ez a nyugdíjkorhatár. Most meg mégis vállalok még vala­mennyi időt. — Miért? — Feletteseim kérték, ha az egészségi állapotom enge­di, jó lenne, ha maradnék. — És a dolgozók, a kol­lektíva ? — Ha ők elzárkóztak vol­na a tisztségem meghosz- szabbításától, nem vállal­nám. De hiszen az eddigi sikereink is a közös munka eredményei, és végül ők erősítettek meg abban, hogy ennyi sok, szép év után ta­lán még lehet néhány jó esztendőm. Annál is inkább, mivel ígéretes tervekbe fog­tunk. — Melyek ezek? — Bővíteni kezdtük és bő­vítjük a kiskereskedelmi há­lózatot, további gazdasági társulásokba szeretnénk be­lépni, fokozzuk a külkeres­kedelmi tevékenységünket, növeljük a forgalmazott áruk körét. — Véleménye szerint nin­csen más alkalmas ember a vezetői posztra a cégnél? — Ha így lenne, ez nagy szegénységi bizonyítványt jelentene. Van ilyen ember. Sőt, ha nagyon szigorú szem­üvegen nézem, még akkor is marad nem egy, hanem zösségi épületek építésénél is használhatók. Az új ter­mék bemutatkozása egyéb­ként az utóbbi hasznosítási lehetőséghez kapcsolódik: a megyeszékhelyen a Kiszöv székházát a KÉV-Metró ki­vitelezésében emeletráépí­téssel bővítik, ahol először használják a BVM vakolat- mentes födémpallóit. Szol­nokon június óta készül az új termék — egyelőre évi 30 ezer négyzetmétert ter­veznek —, amit közvetlenül a gyárból is megvásárolhat­nak az építkezők. A vevők igényeik szerint előrende­lést is feladhatnak, amely­nek teljésítését a gyártó cég napra meghatározott szállí­tási határidővel szavatolja. kettő a rostán. Szóval úgy érzem, a folyamatosság biz­tosított. — Titkos szavazással dön­tenek. — Az eredményeink, a forgalom növekedése, a ha­tékonysági mutatók, a ta­valy tíz-, az idei hétszázalé­kos bérfejlesztés önmagáért beszél. Ha a szavazatoknál ez, amit elmondtam, és el­mondtak a többiek, nem tükröződik, megkérdőjelez­hető az egész. — Hány igent remél? — Erre nem tudok vála­szolni, hiszen látnoki képes­ségekkel nem rendelkezem. De tudja mit? Holnap dél­előtt fél 10-kor a szolnoki Ságvári körúti emeleti ta­nácstermünkben szívesen látjuk, hiszen akkor egy óra múlva minden kitudódik. . . D. Szabó Miklós Korszerűsítéssel több cukor a szolnoki gyárbél Tervszerűen halad és túl­jutott a félidőn a száz mil­liós költséget igénylő nagy karbantartás, rekonstruk­ció a Szolnoki Cukorgyár­ban. Olyan költségtakarékos technológiai fejlesztést haj­tanak végre az üzemben, amely lehetővé teszi, hogy a tervezett fél millió tonna nyersanyagból minél több kristálycukrot termeljenek. Ezt a célt szolgálja a három acéltoronyból álló utótermék hűtőállomás teljes korsze­rűsítése, az Április 4. Gép­gyár kivitelezésében. Az automatikus vezérlésű hűtő- rendszerrel ellátott tornyok­ba kerülő gépből — utókris­tályosítással — hatvan-het- ven tonna többletcukrot nyerhetnek ki. A gyár — a répa érésétől függően — szeptember 14. és 20. között tervezi a feldolgo­zási igény kezdetét. A ter­melési körzetének 12 ezer hektár répaterméséből a kampány 90—100 munka­napja alatt napi 500—520 vagonos teljesítménnyel, körülbelül félmillió tonna nyersanyagot dolgoznak fel. A répatáblák jelenleg bizta­tóan fejlődnek, egy-két ezer hektár kivételével jó termés Ígérkezik. Taurus-újdonságok Nyíregyházáról Űj termékek gyártását kezdték meg a Taurus Gu­miipari Vállalat nyíregyházi gyárában; az éves termelési érték csaknem egyharmada — hétszázmillió forint — az újdonságokból származik. A mezőgazdasági nagyüzemek­nek készít'k az elemekből tetszés szerinti méretben ösz- szerakható napkollektoro­kat, amelyeket a terményszá­rítókba befújt levegő felme­legítésére használhatnak. Elkezdődött Nyíregyházán a Rába 240 és 250-es erőgé­pek gumiabroncsainak gyár­tása is, jóllehet a nagyszé­ria előállítására alkalmas új üzemrészt ugyancsak a jövő év közepén adják át. A meg­lévő újrafutózó üzem gépso­rainak átállításával meg­kezdték az eddig csak im­portból beszerezhető targon­caabroncsok gyártását is; ezekből még az idén 55 ezret, jövőre pedig — a teljes ha­zai szükségletet fedezve — 140 ezer darabot állítanak elő. A világ 31 országába szállító nyíregyházi gumi­gyár a közelmúltban kezdte meg finn és USA-beli meg­rendelésre újabb termékcsa­lád — légágyak, vízágyak — gyártását is. Női blézereket varrnak a belkereskedelem számára a kun- madarasi Gála Női Ruha Szövetkezet ifi-szalagján (Fotó: Mészáros) Nem a kor számit Választás előtt a Kunság kereskedelmi vállalatnál Miért csak egy jelölt Indul? Szellemi erőforrásaink lső idézet: „Társa­dalmunk számára mindinkább nél­külözhetetlen, hogy olyan légkör ala­kuljon ki, amelyben tágabb tér nyílik a spontán kezde­ményezéseknek, az egyén­nek, az állampolgárnak, az egyesületeknek ahhoz, hogy hozzájáruljanak szocialista társadalmunk fejlődéséhez.” Második idézet: „Népünk­ben, munkásosztályunkban, parasztságunkban és értel­miségünkben olyan tehetsé­gek, olyan képességek rejle­nek, amelyeket mindezidáig nem merítettünk ki, ame­lyek nagyobb teljesítmé­nyekre képesek, és nekünk, akik a vezetésben dolgo­zunk, szól a figyelmeztetés, hogy tegyünk többet a ké­pességek jobb kamatoztatá­sa érdekében.” Harmadik idézet: „... az iparnak ha­tékonyabban kell hasznosí­tania szellemi és anyagi erő­forrásait, gyorsítania kell a tudományos kutatást és a műszaki fejlesztés hazai, va­lamint nemzetközi eredmé­nyeinek hasznosítását...” Valószínű, hogy nem so­kat kellene lapozgatni az újságokban, folyóiratokban, különböző kiadványokban, hogy azonos csengésű meg­állapításokat találjunk. Az iménti idézetek — Pozsgay Imrétől, Lázár Györgytől és Havasi Ferenctől — egytől egyig azt sugallják, hogy fejlődésünk záloga az embe­rek alkotókészségének mind intenzívebb hasznosítása. Vajon többről van-e szó, mint kinyilatkoztatásokról ? Mindenképpen. Ha másért nem, hát már csak azért is, mert többi erőforrásunk — anyagi és természeti pél­dául — igen szűkén áll ren­delkezésünkre. De az embe­ri tényezővel való jobb — és emberibb! — gazdálkodás akkor sem lehetne másodlá- gos, ha bőven lenne ola­junk, szenünk, ha nem len­nének adósságaink, törlesz­tési gondjaink. Lám, az egyik oldal, a po­litikai-gazdasági vezetés szándéka, elhatározása sze­rint alapvető a tehetség, a képesség felkarolása. Vajon a másik tényező, a vállalati szféra, a végrehajtás intéz­ményrendszere is ilyetén- képp vélekedik? Szavakban, megfogalmazásokban feltét­lenül. Tettekben már kevés­bé ... A MTESZ tagegyesü­letekben például mérnökök, fizikusok, matematikusok, számítástechnikusok, vegyé­szek, mezőgazdák keresnek és találnak ambícióiknak, szakmai fejlődésüknek teret, lehetőséget. Sokszor azon­ban — és ez a baj — csak itt az egyesületben, és nem a munkahelyükön. A MTESZ-ben nagyon ponto­san jellemző műszerként mutatja, hogy a műszaki ér­telmiséget mindinkább az idegesség, a szorongás jel­lemzi. Mert ez a népes had óhatatlanul is észreveszi azokat a buktatókat, ame­lyeket magunk elé állítot­tunk. Mert nem önámltás, ha kijelentjük, hogy Ma­gyarország szellemi nagyha­talom. Volt például olyan tanácskozás az Egyesült Ál­lamokban, ahol szóba ke­rült: a golyóstoll, amivel va­lamennyi résztvevő jegyze­telt, magyar ember találmá­nya. A stressz, amellyel jó- néhány résztvevő előadónak meg kellett küzdenie, Selye professzor tudományos mun­kásságának nyomán vált is­mertté. Márkás név Szent- Györgyié, Neumanné és még másoké. Elismerik tőlük függetlenül is külföldön, hogy szellemi tudományos nagyhatalom vagyunk, de még is kérdezik rögtön: va­jon miért nem tartunk ott, vagy akár előbbre, mint Svájc. Valóban: miért? Mert sokszor nem ismerjük fel szellemi értékeinket. Ha mégis kiderült a magunk számára is, hogy ez vagy az a produktum igenis sokat ér, akkor még mindig hiányzik a kellő kereskedői mentali­tás, az anyagi-gazdasági me­nedzselés, a felelősségválla­lás. De a legfőbb baj az ér­dekeltség hiánya ... Ve­gyünk egy sajátos példát, a közkedvelt tévéműsort, a Felkínálom címűt. Dehogy bántjuk a kiváló produkciót, inkább csodálkozunk: nini, megszólal a telefon, s már jelentkezik a gyártó, a for­galmazó — olykor ebből is, abból is. Ám — nem sértve a tévé jószándékú és haté­kony műsorának alkotóit — vajon megélnének-e akkor is, ha nem a gyártók piacá­nak sugároznák műsorukat? Ha az új eljárásokért, talál­mányokért, szellemi alkotá­sokért versenyeznének — képernyőtől függetlenül is — a cégek? Ma már mintegy 90 innovációval foglalkozó bank, fejlesztő cég, közvetí­tő vállalkozás működik az országban. Örömmel fogad­juk őket, ez természetes. De létüket, biztos piacukat an­nak is köszönhetik, hogy ma még igazán nem ivódott be­le a vállalatok többségébe a külső — és belső — szellemi al­kotások figyelése, megisme­rése, kipróbálása, menedzse­lése. Ma már alig-alig is­mert státus az anyagbeszer­ző mintájára dolgozó infor­máció beszerzése. Aki több nyelven értő mérnök, akinek egyetlen dolga a helyi kis újításoktól kezdve a külföldi tudományos publikációkig va­lamennyi szakmába vágó adat gyűjtése, feldolgozása, s a műszaki-fejlesztési ap­parátus tájékoztatása. Nem újdonság a világban az ilyen figyelő-mérnök. Na­gyon sok hazai nemzetközi tanácskozásra éppenséggel nem a híres magyar koszt, a jó bor megkóstolása, a szép tájak megszemlélése remé­nyében jönnek el százszám­ra a külföldiek. Olykor be is vallják, hogy szakmai- tudományos információkért érkeznek: a magyar előadók mindig mondanak valamit, amit aztán érdemes nekik hazavinniük. Tegyük hozzá: továbbgondolniuk, megter­vezniük, s mielőbb gyárta­niuk. Olykor azt is megsúg­ják a vendégek, hogy más országokban is hallanak, lát­nak tudományos eredménye­ket, de ott az előadók jól tudják, szakmai érvényesü­lésüknek a munkahelyük a fő színtere, nem úgy, mint Magyarországon. Így aztán az ellesnivaló végül is sok­kal kevesebb. A múltkor egy tévéanten­nát kifejlesztő feltaláló me­sélte: nyolc-tíz helyről tes­sékelték ki alkotását, lénye­gében úgy, hogy meg sem hallgatták őt, be sem mu­tathatta termékét. Szabadal­mi leírása természetesen pontos, részletes, és műsza-. ki paraméterek, számítások tömegével alátámasztott okirat. Az Országos Talál­mányi Hivatal elvégezte hozzá a szokásos újdonság­vizsgálatot is. Az alkotót a különböző gyártó cégek mégis zárt ajtókkal fogad­ták. Az az üzem is, amelyik megvett egy külföldi szaba- dalmú antennát. A „leg­jobbkor”, akkor, amikor a gyártási jog tulajdonosa kénytelen volt áttérni egy másfajta konstrukcióra ... irívó eset lenne az antennakészítő pél­dája? Sajnos ma még nem. Beleillik a képbe — az érde­keltség festette képbe. Sze­rencsére éppen ez a gya­korlat és mentalitás az, ami ma a legkeményebb bí­rálatot kapja, és tegyük hozzá, a legjobb helyről. A cikkünk elején idézett poli­tikusoktól például. Nem árt felidézni ismét: „ ... az iparnak hatékonyabban kell hasznosítania szellemi és anyagi erőforrásait...” Enélkül hovatovább nem jutunk egyről a kettőre —e forrásokból, ha nem merí­tünk, bizony kiszáradunk. Amiért, alighanem, magun­kon kívül senkit sem okol­hatunk. G. L. Vakolatmentes födémpalíó a BVM szolnoki gyárából K E

Next

/
Oldalképek
Tartalom