Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

1986. JÚLIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Aratnak a boldogházi határban Baráth Béla: «— Porol a kombájn, hamar porosodik az ember torka is (Folytatás az 1. oldalról) tője, Baráth Béla máris le­szállt a nyergéből. Ti,atal srác kapaszkodik a helyére. Látom, szívesebben nyúlna már az indítógombhoz, mint hogy a kérdéseimre válaszol­hasson. — pócz Imre a nevem. Most voltam első éves szak­munkástanuló Jászberény­ben. A téesz öztöndíjasa va­gyok, itt dolgoznak a szüleim is mindketten. Kombájnolás­sal tudom le a nyári gya­korlatot Eddig még nem volt szükség a mezőgazdaság: gépszerelésből tanultakra úgy látszik a múhelybeliek gondosan fölkészítették a gé­peket az aratásra. A többi nyomába ered ez a kombájn is. Idősebb veze­tője, Baráth Béla elégedetten néz utána. — Meglátják, jó szakember lesz ebből az Imre fiúból. Már az árpavágás kezdetén, az első fordulók után lát­tam, nyugodtan rábízhatom a gépet. Érzéke van hozzá. No, meg jövője is. Mire ő is végigkombájnozik húsz nya­rat, mint én, akkor sértve érzi majd magát ha ki akar­ják felejteni az aratóbrigád­ból. A búzatábla szélén vesz­teglő traktorhoz indulunk. Váradi Csaba magyarázza a vontatójármű kettős funk­cióját: — Tűzrendészeti előírás, hogy állandóan készenlétben kell tartani egy ekét. Azzal szántjuk körbe a tűz fészkét, ha netán lángrakap a szal­ma. És ha már itt áll, hát ez a traktor húzza egyik táblá­tól a másikig az aratók „ka­szinóját”. Az eső meg a tűző nap el­len védőtetővel ellátott pót­kocsin a váltós kombájno- sok „kaszinóznak”. Merthogy csak be kell nyúlniuk a gázpalackokról üzemelő hű­tőszekrénybe, és vagy hideg üdítő, va,gy jégkrémfagyi akad a kezükbe. Népszabad­ságot, Néplapot is látok, — méghozzá aznapit — a tábla szélére delenként kihordott aratóebéd elfogyasztására szolgáló asztalon. — Jól jött az újság az ár­paaratáskor, az eleje ugyan­is még egybeesett a mundiál- lal. — Hallom a váltósaktól. — Aki éppen pihenőben volt, itt a határban is elolvashat­ta a világbajnokság legújabb híreit. Meg azután a várha­tó időjárásiról is a napilapok­iból értesülünk. Nen min­den este érjük ám el otthon a tévéhíradót! Baráth Béla szeme végig­pásztáz a harmincegynéhány hektáros táblán, és elégedet­ten állapítja meg: — Néhányat fordulnál: még a kombájnok, és ennek a gondját is elvetettük. Utá­na az A/l-es táblába vonu­lunk, a Zagyva mellé. Jó is lesz megmártózni benne, na­gyon fűtenek odafönn. Búcsúzás után indulunk tovább, megkerülve kocsink­kal a tarló szélén egy jókora trágyahalmot. Arra vár csak, hogy odébbálljanak a kom­bájnok, és a helyükre vonul­hassanak a trágyaszóró ko­csik, a tárcsák, a gyűrűshen­gerek. Természetes rendje ez a mezőgazdálkodásnak: alig, hogy erre az esztendőre megtette a magáét a termő­föld, gondos művelői máris alapozzák a jövő évi termést. Temeskiizy Ferenc Építünk a szövetkezeti mozgalom tapasztalataira (Folytatás az 1. oldalról) — A jövőben is az ország minden dolgában építünk a szövetkezeti mozgalom ta­pasztalataira. A kereteik kö- zötit megvalósuló demokra­tizmus része a szocialista de­mokráciának. Ezért is fon­tos, hogy a szövetkezeti de­mokrácia hatékonyam mű­ködjék, s hozzájáruljon azok­nak a társadalmi energiák­nak a mozgósításához, ame­lyekre az ország boldogulá­sához az eddigieknél is na­gyobb szükség van. Vala­mennyiünk érdeke, hogy a szövetkezeti mozgalom a maga eszkö;zeivel 1 továbbra is eredményesen segítse tár­sadalmi-gazdasági fejlődé­sünket — mondotta befeje­zésül Horváth Isitván.1 A 64. nemzetközi szövet­kezeti nap országos ünnepsé­gén Berta Jenő, a szövetke­zetek Bács-Kiskun megyei bizottságának soros elnöke mondott zárszót. Délután az Erdei Ferenc Művelődési Központban a szövetkezeti fiatalok tartot­tak fórumot, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben pedig a mozgalom veteránjai találkoztak. A vasútkerti szabadtéri szín­padon a szövetkezeti nép- táncegyüttesek, népdalkörök, a fővárosi zenekarok adtak műsort. A szövetkezeti nap alkalmából vásárral egybe­kötött termékkiállítást ren­dezitek a megye fogyasztási szövetkezetei. Hortobágyi lovasnapok A hétvégén rendezték meg a XXII. hortobágyi nemzetközi lo­vasnapokat a Hortobágy mátai lovaspályán. Ausztria, Cseh­szlovákia, NSZK, NDK, Len­gyelország és Magyarország csaoata vett részt a háromna­pos rendezvénysorozaton. A pusztára érkező mintegy 50 ezer embert látványos progra­mokkal szórakoztatták a ren­dezők. így többek között lát­hatták a négyesfogatok aka­dályversenyét, díjlovaglást, a pusztaötös, a csikósok bemu­tatóját, ménesvágtát, tapsolhat­tak a Debreceni Népi Együttes táncainak. Nagy és színvonalas versenyt hozott a kitartásos ma­gasugrók versenye, amelyet vé­gül Is az NSZK-beli Fritz Zim­mermann 205 centiméterrel nyert meg Kelly nevű lován. Képeink a szombati események­ről készültek. Vásári hangulat Tarpai Zoltán képriportja A Debreceni Népi Együttes üvegestánca Állampolgári jogon Egy igényes külföldi munkára dolgozókat ke­restek. Volt jelentkező, mégpedig 169 fő. Miután a munka jellege, helye tel­jes embereket kíván, szi- giorú orvosi ellenőrzésnek vetettek alá minden vállal­kozót. Az eredmény lesúj­tó. Csak nyolcvanról mond­hatták el, hogy alkalmas. A többinél, más bajokkal kombinálva, italozásból eredő májkárosodást mu­tattak ki a vizsgálatok. Ez ia rövid, már-már la- konikus közlés indította el a gondolkodást. Bele­számítva azt: a vizsgálat lehet, hogy tágabb körben jobb adatokat ad, a jelzés kétségbeejtő. Mutatója annak, hogy a rekordokat döntögető magyar alkoho­lizmus „eredményei” im_ mér a hétköznapok szá­mos csúnya jelén kívül egy mélyebb, vagy mond­hatjuk tágabb összefüggést is elénk vetítenek. A lap­pangó betegségek felszínre bukkanása, a következ­ményként jelentkező nem teljes értékű utódok, a munkaképesség csökkené­se, a társadalmi türelmet­lenséget eredményező in- tolerancia, a fokozatos szellemi leépülés már a legjobb szándék szerint sem tartható a magán­ügyek szférájában. Még az sem túlzás, ha kijelentem, késésben vagyunk, lénye­gében a 24. óra után kez­dünk a cselekvéshez. Ehhez járul azonban va­lami, ami erkölcsi érzé­künket mélyen sérti. Az nevezetesen, hogy ez az állapot állampolgári jo­gon alakult ki. Mert — s tudom, hogy a gondolat- menet némileg rabuliszti- kus — ha elfogadom, hogy az alkoholizmus követ­n „Pólya” A premier fényesen si­került! Július 1-től tiszai potyastrand nyílt Szolno­kon, a város központjától körülbelül 4 kilométerre, a „Marhaitató” néven köz­ismert helyen, őszintén szólva nemigen tudjuk pa­lástolni örömünket, hiszen toliforgatóink évek óta bosszankodtak, hiányolták a tiszai szabad strandot Szolnokon. Legutóbb ta­valy nyáí végén a nyilvá­nosság erejét vetettük lat­ba, ígéretet csikartunk ki a városi tanács elnökétől; idén megnyílik a potya- strand. Nos, július első kániku­lai hétvégéjén több százan kerestek felüdülést a gyönyörűséges ártéri er­dő nyárfái alatt, a nap- imádók kedvükre bámul­hattak a plázson, kicsik és nagyok, csecsemők és ag­gastyánok — és természe­tesen a közbülső korosz­tályok — fürödtek a hűs vízben. Szombaton délben több mint száz személyau­tót lehetett megszámolni a Potyán, aztán számtalan kerékpárt, motorkerákpárt és a part mellett vízijár­műveket. Jó néhányan gyalogosan vágtak neki a 20—25 perces sétának. Családi sátrak álltak, lö­työgött a kondérban a ha­lászlé vagy a paprikás krumpli. Néhány vélemény az első benyomásokról: — Több éve idejárunk, nekünk egyelőre a sok-isok ember tűnik újdonságnak. Jó volna, ha a „Marhaita­tó” megőrizné nomád ro­mantikáját, és ennek nem mond ellent, ha minél töb­ben felkeresik. — Kispénzű embernek tökéletes 'kikapcsolódás, teljes felüdülés. Ha vá­lasztanom kellene a Bala­ton és a szolnoki potya­strand között, az utóbbi mellett döntenék, mint ahogy tettem most is. Kö­zel a városhoz, kocsival 10 perc alatt elérhető. Sokan csak az újságból értesülitek a szabad strand megnyitásáról, talán nem árt ezúttal sem némi tájé­koztatás. Nos, a notya- strandhoz a Besenyszög fe­kezménye betegség, ami­nek gyógyítása állampol­gári jogon mindenkinek ingyen jár, akkor az alko­holizmus felé vezető út is állampolgári jog, hiszen következményeit a közös­ség jogilag kodifikáltan in­gyenesen vállalja. Nem értem. Illetve ér­tem, de nem akarom érte­ni. Miért adatik meg vala­kinek, hogy élete egy ré­szében nyakló nélkül ve­deljen, abban a nyugodt hitben, hogy az állam majd gyógyítja? A munkából ki­esett idő, a gyógyszer, az orvosi költség, a kórházi ágy, az idő előtti rokkant­ság, a milliárdos táppénz mindebből következően jár, holott a betegségnek fő oka nyilván nem az al­kohol, hanem az, aki isz- sza. — Talán logikus len­ne egyén és család. kö­zösség és társadalom érde­kében eldönteni végre, hogy az önként előidézett betegség költségei kit ter­heljenek? Miért kell a nem ivóknak fedezni má­sok „betegségét”? Humanista lévén nem kívánok semmi rosszat aaökmnkt akik különböző ok miatt váltak iszákossá. Emberek, megilleti őket a segítség. De semmiképpen nem jár nekik a felelősség alóli feloldozás akár anya­giakban is. Nyúljon a köz, amely az értéket létrehoz­za. akár a család érdeké­ben az egyén jogaihoz, s ne -osszon a jogokból egyenlően az önhibájából beteg alkoholistának és az önhibáján kivül valóban beteg, esetleg rokkant em­bernek. Meggyőződésem, hogy az állampolgárok tó­mé egy ilyen jogrendeziés- sel egyet is értene. Burgert Lajos premierle lé vezető úton kell elin­dulni és az egykori Alcsi vasúti megálló után jobb­ra fordulni a Tulipán ut­cára. Jó darabig aszfalton, betonon vezet az út, majd a régi vasúti tölté­sen folytatódik a vasúti Tisza-híd felé. A valami­kori vasúti őrháznál -kell ismét jobbra kanyarodni. Innen már nyelhetjük jócskán a port, földúton haladunk. Való igaz, egy­két gödrösebb helyre szét­terített némi törmeléket, kőzúzalékot valaki. Kö­szönet érte! A strand kijelölt fürdő­hely, igaz erre utaló táb­lát egyelőre nem találni. A vízben viszont bóják jelzik a határokat. Úszó­mesterrel, vízi őrrel nem találkoztunk. Pedig a biz­tonságos fürdőzéshez el­kelne! Természetesen nem szeretnénk túlzásba esni, ismét leszögezzük, óriási az előrelépés a korábbi évek­hez képest. Nem a minden­áron való hibakeresés haj­tott bennünket, amikor az illemhelyet kerestük. Egy hatalmas nyárfa alatt táb­la jelzi: „WC”. Értse, ki hogy akarja, a természet lágy ölén elvégezhetik az emberek szükséges dolgu­kat. A strandolók, a tábo- rozók véleményét erről is megkérdeztük: a természet megsértése nélkül csakis valamilyen mozgó, moz­gatható létesítményt tud­nának elképzelni. Büfé: fehér plncérkabá- tos fiatalember szorgosko­dik a parton sörös és üdí­tős ládák közöitt, naper­nyő alatt. A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Kun­sági éttereiéiből érkezett. A kőbányai üvegenként 16 forintba kerül nála. A gyorsaságnak, a kínálat­nak örvendhetünk, az ár egy kicsit borsos. Hát ennyit a premierről, a szolnoki szabad strand premierjéről! A főszerep­lők — a Tisza, a természet, és az őket kedvelő embe­rek — kiválóak. A mel­lékalakokon bizony még akad igazítani való! — E — 205 centiméter fölött az NSZK Fritz Zimmermann A pusztaötös Bárdos György négyesfogattal az akadályver­senyen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom