Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. JULIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Ti*za. Felvételünk Tiszaroffnál készült A Mecsekben Új komp ing ós fogadó Oj táborhelyekkel és kényelmes kempinghotellel gyarapodott az idei nyara- lóidényre a Mecsek vidékének vendégfogadó hálózata. Az ország legdélibb hegységének festői környezetű .?y ógyif ü rd őhely én, Magyar- hertelenden kétszáz személyes új kemping nyílt; a háromcsillagos táborhelyet magánvállalkozók üzemeltetik. A nemzetközi előírásoknak is megfelelő felszerelt- ségű kemping újabb kiindulóállomása lehet a hegyvidék természeti szépségei iránt érdeklődő túrázóknak. A Mecsek turisztikai központjában, Pécsett várja a vendégeket a Doktor Sán- dor-iZsolnay Művelődési Központ nyári diákitábora. Itt elsősorban a fiataloknak adnak olcsó szálláshelyet; a 'kempingben Auyistamotél, sátor- és lakókocsihelyek várják vendégeiket, s a helyszínen sátrat, hálózsákot és matracot is lehet bérelni. A közös élmény összekovácsol Állami gondozott gyerekek és nevelőszBIeik tábora Nagyvisnyén Megyénkben kilenc területi KBT működik Vetélkedők, előadások a balesetek megelőzéséért Naponta olvashatunk tragikus balesetekről, évenként — félévenként készülnek a szomorú statisztikák, eny- nyi meg ennyi baleset történt, közülük halálos ... A balesetek megelőzéséért folytatott küzdelem fogalma már összekapcsolódott a közlekedésbiztonsági tanácsok nevével. Hazánkban kétszázhatvannégy közlekedésbiztonsági tanács, több mint huszonkétezer társadalmi munkatárs közreműködésével irányítja és szervezi a balesetmegelőző munkát. Megyénkben a megyei és 9 területi KBT tevékenykedik: a szolnoki, a jászberényi, a törökszentmiklósi, a karcagi, a tiszafüredi, a kisújszállási, a kunszentmártoni, a túrke- vei, a mezőtúri. A megyei közlekedésbiztonsági tanács elnöksége mellett öt szakbizottság van. Tavaly a megyei és a területi KBT-k több mint 800 előadást tartottak, amelyen több mint negyvenezren vettek részt. Az előadások egy részén — 335-ön — filmvetítés is volt, huszonöt és félezer nézővel. A vezess baleset nélkül! versenymozga- lomban több mint háromszáz vállalat vett részt majd kilenc és félezer hivatásos gépkocsivezetővel. A megyei KBT által hirdetett óvodai közlekedési rajzpályázatra százkét óvodában több mint négyezer közlekedéssel kapcsolatos rajzot készítettek a gyerekek. Az „iskolák a közlekedés biztonságáért” versenymoz- galomban kilencvenhét általános és hármincnyolc középiskola csatlakozott. Népszerűek voltak a Nemzetközi Iskola Kupa és az Ifjúsági Közaekedésbiztonsági Kupa versenyei is. A közlekedésbiztonsági tanácsok által szervezett, támogatott vetélkedők minden korosztálynak adnak lehetőséget, hogy bővítsék, elmélyítsék közlekedési ismereteiket. Az előadások, a vetélkedők, a filmvetítések szervezése, a közutak balesetveszélyességének'állandó figyelemmel kísérése azonban csak a balesetmentes közlekedés egyik feltétele. A szabályok betartását, a figyelmes vezetést, a felelős viselkedést a járművezetőknek és a gyalogosoknak kell hozzátenniük. Az idén második alkalommal rendezik meg Nagyvis- tnyón, a tiszafüredi városi KISZ-bizottság táborában az állami gondozott gyerekek és nevelőszüleik táborát. A rendezők — a megyei úttörőelnökség valamint a megyei gyermek- és ifjúságvédőintézet — első ízl7en tavaly üdültette együtt az állami gondozott gyerekeket és nievelászülíeiket. Az elmúlt évi tapasztalatok bebizonyították, hogy a kellemes környezőiben való pihenés, a közös kirándulások, játékok, élmények, a nevelési, egészségügyi kérdésekről való beszélgetések igen hasznosak. A Hazánkban sok külöldi fiatal tanül, dolgozik. Vannak, akik tanulmányaik befejezése után visszatérnek hazájukba, de szép számmal akadnak, akik letelepednek nálunk, s itt alapítanak családot. Vajon gyökeret tudnak-e ereszteni, megszokj ák-e a tőlük, néha nagyon távol álló szokásokat, életvitelt? A Kőolajkutató Vállalatnál, Szolnokon, sok külföldi dolgozik, Togóból, Dél-Je- menből is. Lawsow Anani Stanislas az afrikai Togóból érkezett Magyarországra. Tanulmányait Budapesten folytatta, az ELTE-n kapott geoló- gusi diplomát. — Mi az oka annak, hogy itt él? — Ennek egyszerű magyarázata van. Az egyetem elvégzése után családommal hazatértünk, s egy ideig otthon dolgoztam. A család — a feleségem magyar — nehezen szokott meg Afrikában, végül is úgy döntöttünk, hogy visszatérünk Magyarországra. — Mióta dolgozik Szolnokon, a Kőolajkutató Vállalatnál? — 1981 óta élünk itt, az ásványvagyoni tervezőosztály munkatársa vagyok. — Miben különbözik hazája és választott lakóhelye? — Afrika és Európa egymástól nagyon távol álló világ. Itt sok öröm ért, de bánatban is volt részem. Persze minden országban így van. — Nehezen szokott hozzá a magyarországi élethez? — Eleinte roppant nehéz volt átállni egy más életformára. Külföldinek lenni minden országban nehéz, bármilyen régen él is ott az ember, hazájának szokásait, közös táborozás közelebb hozza egymáshoz a gyerekeket és nevelőszüleiket, és a nevelőszülők olyan kérdésekre kapnak választ, amelyekkel eddig nemigen tudtak kihez fordulni. A táborozás célja az idén is az, hogy élményt, szép emlékeket adva megerősítsék az érzelmi kötődést, hogy a szakemberek előadásain, a velük folytatott beszélgetések során a nevelőszülők hasznos, a mindennapi élet kérdéseire választ adó ismeretieket kapjanak. Augusztus 19. és 26. között pihenhet Nagyvisnyón élményeit sohasem felejti el. S más országok kultúrája, élete mindig idegen marad számára. — Milyenek a magyar emberek? — Nem rosszak. Segítőkészek, ezt számtalanszor tapasztaltam főiskolás éveim és munkám során is. Ha bekerülök egy társaságba, eleinte bizalmatlanok velem szemben, de később ez megszűnik. Sok ember azt hiszi, hogy aki külföldi, afrikai, az nehezen tanulja meg mindazt, ami Európában már megszokott. Tapasztalataim szerint vannak jó páran, akiknek Afrika az éhezést, nyomort, az elmaradottságot jelenti. Persze nem mindenki vélekedik így. Ez néha elszomorít, mert nem lehet mindenkinek külön elmagyarázni, hogy milyen is valójában Afrika. — Az éghajlat, a táplálkozási szokások különbsége nem zavarta? — Eleinte természetesen furcsa volt, de szerintem ezek nem életbe vágó dolgok. Hiszen azt mondják, mindenhez hozzá lehet szokni. A fő dolgok — számomra — inkább az emberi tulajdonságok, az életkörülmények, a társadalom. Ali Abdullah Dél-Jemen- ből, az Aden közelében levő kis faluból, Mudiából érkezett Magyarországra. — Mióta él Magyarországon? — Már nyolc éve lakom itt, az ELTE-n végeztem 1984-ben. Most a szakmai gyakorlatomat töltöm. — Milyenek a diáktársak és a kollégák? — Nagyon aranyosak. Sokat segítettek, ami az első időben nagyon jól esett az embernek, mert nagyon árvának éreztem magam, bár hetvenhét állami gondozott gyermek és harmincnyolc nevelőszülő. Újdonság, hogy az idén az egész tábor területét megkapták, igy többen mehettek el, mint tavaly. (Az elmúlt évben összesen hetvenkilencen voltak.) Az idén két 'hivatásos nevelőszülő is táborozik. A hetvenhét gyermek — harminchárom lány és negyvennégy fiú — között van óvodáskorú és szakmunkásképzőbe járó diák is. A tábor költségeihez a Szolnok megyeieken, a rendezőkön kívül a KISZ KB is hozzájárul. voltak körülöttem honfitársak;, de mégsem a családdal éltem. — Önöknél mások-e a családi kapcsolatok, mint nálunk? — Otthon, Dél-Jemenben, sokkal szorosabbak a rokoni szálak, összetartóbb a család. Jobban ismerik egymást a testvérek, unokatestvérek. Az meglepett, hogy itt a családból szétrepülnek a gyerekek, testvéreik,, s ritkán látogatják egymást. Az is furcsa volt, hogy nálunk például nagyon vallásosak az emberek, itt nem annyira. Az itteni vallás is sokban különbözik a miénktől. Persze ez hagyomány kérdése is. A férfi-nő viszony is különbözik; nálunk a nők hátrányos helyzetben vannak, hiszen csak 1967 óta tanulhatnak, szórakozhatnak, eddig erre nem volt alkalmuk. — Milyen szórakozási lehetőségeik vannak a fiataloknak Dél-Jemenben? — Nálunk, — úgy mint itt — sokan járnak moziba, diszkóba — nagyon szeretnek sportolni, horgászni. Ezek a lehetőségek Magyarországon is megvannak, azzal a lényeges különbséggel, hogy itt jobbak az anyagi lehetőségek. Otthon csak a városokban vannak, ilyen kikapcsolódási alkalmak, a vidék meg nagyon elmaradott. — Év végén lejár a szakmai gyakorlata. Itt marad, vagy hazautazik? — Mindenképpen haza megyek. Bár megszoktam már ezt az országot, sok barátom van, akiket — sajnálok, itthagyni, de húz vissza a szívem. Azt hiszem van erre egy közmondás is, valahogy így szól; Mindenhol jó, de legjobb otthon. S. Tóth Aliz Nehéz életformát változtatni Mindenhol jóf de legjobb otthon Ifjúság és sport MIT OLDHAT MEG A HIVATAL? emrégiben értesülhettünk róla, hogy az Állami Ifjúsági Bizottság, valamin1 az Országos Testnevelési és Sporthivatal megszűnt, és Állami Ifjúsági és Sporthivatal alakult. A szervezeti változással kapcsolatos híradások siettek közölni: nem csupán arról van szó, hogy összevonnak két hivatalt. A módosítás lényege az, hogy az utóbbi években alapvetően megváltoztak a két intézmény feladatai, és ezekhez kellett igazítani a szervezeti feltételeket. Az új hivatal nemcsak a nevében hanem munkája tartalmában, jogaiban, lehetőségeiben is sokban különbözik elődeitől. Az Állami Ifjúsági Bizottság és a hivatal titkársága viszonylag kis létszámú szervezet volt. Hiába is igyekezett azon, hogy a tevékenysége átfogja az ifjúság munkájának, életének minden lényeges területét hogy döntéseket, ajánlásokat dolgozzon ki a fiatalok sajátos problémáival kapcsolatban, fizikailag egyszerűen képtelen volt mindavval foglalkozni, amit a gyakorlat felvetett. És az is bebizonyosodott, hogy képtelen igazán hatékonyan koordinálni mindazon szervek tevékenységét, amelyek munkája, intézkedései jelentős hatással vannak az ifjúság élet- és munkakörülményei- nak alakulására. Márpedig az ifjúsággal annyiféle szerv és annyiféle címen foglalkozik, hogy azt még számba- venni is sok, nemhogy koordinálni. És ehhez a feladathoz nem csupán a létszám hiányzott a néhai AIB-ban hanem igazából a jogkörök sem voltak meg ahhoz, hogy beleszóljanak abba, ki és miképpen törődjék a rábízott ifjú nemzedékkel. Most a Minisztertanács az új hivatal létrehozásával kapcsolatos határozatában oldalszámra sorolja, hogy miben változtak, miben növekedtek az Állami és Ifjúsági Sporthivatal jogai, lehetőségei és kötelességei. Ezek a korábbiakhoz képest nagyban tágítják az állami ifjúságpolitika hatókörét, javítják a feladatok összehangolásának, megoldásának lehetőségeit. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az új intézmény levenné e terhet az összes többi állami szerv válláról, és magára venné az üzemi, vállalati, intézményi ifjúságpolitika minden gondját, baját. Ellenkezőleg a hivatal azért van, azért jött létre, hogy másokon „behajtsa” mindazokat a teendőket, amelyek az ifjúsági törvényből, és más írott és íratlan szabályból következnek. A hivatal tehát aligha lehet képes arra, hogy a fiatalságnak akár csak egyetlen baját önmaga megoldja mint ahogy azt is hiába várnánk tőle, hogy önerőből tegyen rendet a sport körül tapasztalható, és a közvéleményt, de magukat a sportolókat sem kevésbé nyugtalanító visszásságok terén. Az új hivatal meghonosíthat egy új szellemet, népszerűsíthet új sporterkölcsöt, átcsoportosíthat egyes pénzeket, azt azonban nagy naivitás volna várni, hogy állami intézkedésekkel meg lehetne változtatni rossz beidegződéseket, szét lehetne szakítani összefonódásokat, s a semmiből elő lehetne teremteni hiányzó pénzeket. Az új hivatal létrehozását eldöntő szervek úgy ítélték meg: az utóbbi években azért gyengültek a magyar sportteljesítmények, mert magának a sportnak az alapjai gyengültek meg. Az iskolai testnevelés, a diáksport alacsony színvonalú alkalmatlan arra, hogy segítségével • teherbíró nemzedék nőjjön fel, s egyben arra is képtelen, hogy utánpótlást szállítson a verseny- és élsport számára. Ennek pedig az az egyik oka, hogy a sport állami irányításának mostani szemlélete túlságosan is élsport-centrikus. Az anyagi eszközökkel együtt s közfigyelem is elsősorban ide áramlik, kevés jut a nagyobb tömegek „megmozgatására”. Mivel az ország gazdasági helyzete egyelőre nem engedi meg, hogy a költségvetés a mostaninál több pénzt áldozzon a sport támogatására, csupán két út kínálkozik a diáksport, a szabadidő- és tömegsport fellendítésére: először is a korábbiaknál hatékonyabban muszáj felhasználni az ilyen célokra fordított pénzeket, másodsorban pedig úgy látszik, hogy a központi eszközök némi átcsoportosítására is szükség lesz a versenysportból a tömeg- és szabadidő- sport javára. Erre egészséges reflexként adódik a kérdés: mi lesz akkor az élsporttal? Hiszen már most is éppen az a legnagyobb baj, hogy mind kevesebb pénz jut a verseny- sport támogatására, sorra szűnnek meg korábban jól- menő szakosztályok és aggasztóan szaporodik azon nemzetközi rendezvények száma, amelyeken a magyar élsportolók nem, vagy csak korlátozott számban tudnak résztvenni — pénz hiányában. Ha pedig neadjisten csökken az élsport tekintélye, akkor vajon ez hogy hat majd vissza a diáksportra, a tömegsportra? Ha nem lesznek példaképek, ha elmosódnak a küzdésre érdemes célok, akkor vajon nem mérséklődik-e a sport vonzereje általában? gy hisszük, ezek azok a nagyon bonyolult kérdések amelyekre az új hivatalban meg kel) találni az egyáltalán nem egyszerű választ. És meg kell találni a helyes irányokat és arányokat is. Az új hivatal létrejöttével tehát — s ez vonatkozók az ifjúsággal és a sportmunkával kapcsolatos teendőkre egyaránt — az állami politika elsősorban a hatékonyabb, összehangoltabb irányítás feltételeinek megteremtése felé tett nagy lépést. A munka neheze csak ezután következik. K. L. Szentesi baromfinyelv Hongkongba Különleges csemegeként értékesíti ezentúl a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat a libaszámy-végeket, valamint a kacsa- és libanyelveket. lábakat, s olyan belső részeket, amelyeket korábban osak melléktermékként hasznosítottak: évi 80 tonnányit szállítanak ezekből a hongkongi megrendelésre. A rendkívül munkaigényes feladatra, így a nyelvek „kioperálására”, a lábak tisztogatására, csomagolására gazdasági munkaközösség is alakult. Megéri a költséget és fáradtságot, hiszen ezekből a baromfirészekből évente több millió forintos bevétele származik a vállalatnak. A szárnyvégek, nyelvek, lábak különleges csomagolásban, hűtőkamionokhan indulnak Hamburgba, majd onnan hajón érkeznek meg Hongkongba. N Ú
