Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-31 / 179. szám

1986. JÚLIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az első ütemben 24 OTP-lakás, a földszinten üzletsorral, épül Túrkevén a Petőfi téren. Jelenleg a belső munkákat végzik a helyi Építő és javító Szövetkezet dolgo- zói. A későbbiekben még egy 18 lakásos házat építenek a mellette lévő telken. Fotó: Mészáros Előnyösebb importfeltételek Uz eladók versenyeztetése A Külkereskedelmi Mi­nisztérium arra ösztönzi az importáló magyar vállalato­kat, hogy külföldi vásárlá­saiknál a jövőben mindin­kább törekedjenek az eladók versenyeztetésére — tájékoz­tatta Patkó András főosztály- vezető az MTI munkatársát. Elmondotta: a nemzetközi kereskedelemben általános­sá vált az a gyakorlat, hogy egy-egy nagyobb vásárlás esetén a vevő versenytárgya­lást szervez. Az úgynevezett tenderen az egymással ver­sengő eladók a szállítási fel­tételek javítására, többek kö­zött az ár csökkentésére tö­rekednek, s a vásárló kivá­laszthatja a számára legelő­nyösebb ajánlatot. A magyar vállalatok eddigi ritkán szer­veztek versenytárgyalást im­portvásárlásaiknál, elsősor­ban a magyarországi világ­banki beruházásoknál vált általánossá ez a gyakorlat. Az itt szerzett tapasztalatok általában kedvezőek. Éppen ezért a Külkereskedelmi Mi­nisztérium támogatja, hogy a vállalatok beszerzéseiknél versenytárgyaláson válasz­szák ki a szállítókat. Kivé­telt elsősorban a népgazda­ság számára stratégiai jelen­tőségű termékek, illetve azok a cikkek jelentenek, amelyek beszerzését államkö­zi kötelezettségek szabályoz­zák. Ott sem alkalmazható a tenderezés, ahol azt a vállala­tok nemzetközi kötelezettsé­gei nem teszik lehetővé. Min­den más területen azonban adott a versenytárgyalás le­hetősége. A vállalati forrásokból történő vásárlásoknál a ha­zai gazdálkodók önállóan döntenek arról, hogy hagyo­mányos módon, vagy tender szervezésével importálnak. A minisztérium azonban a ver­senytárgyalásos módszer mi­nél kiterjedtebb alkalmazá­sát tartja célszerűnek. Több timföld külföldre Az Almásfüzitői Timföld­gyárból az év eleje óta 161 000 tonna timföldet — a terve­zettnél 3000 tonnával többet szállítottak kohósításra a külföldi megrendelőknek; a teljes mennyiség felét a Szovjetunióba. Az exportkö­telezettség teljesítése nagy erőfeszítést kívánt, az év el­ső hónapjaiban ugyanis a vasúti kocsik hiánya miatt lelassult a szállítás üteme. Március óta viszont menet­rendszerinti pontossággal érkeznek az üres szerelvé­nyek, s így sikerült — sok túlmunka vállalásával — túlteljesíteni az időarányos export tervet. Az Almásfüzitői Timföld­gyár dolgozóinak az év má­sodik felében is a megszo­kottnál nagyobb teljesít­ményt kell nyújtaniok, hogy teljesíthessék éves exportkö­telezettségüket. A nemrégi­ben kibővített és 1990-ig meghosszabbított magyar— szovjet timföld—alumínium egyezmény alapján ugyanis az eddiginél jóval több tim­földet exportálnak a magyar üzemekből a Szovjetunióba, s a többlet jelentős részét az almásfüzitői gyár szállítja. Ár- és pénzügyi intézkedések (Folytatás az 1. oldalról) minőségi követelményekkel összhangban ki kell alakíta­ni a nemesítés, a fajfenntar­tás és törzstenyésztés új rendszerét. Az állattenyésztési ágaza­tok 1987. évi és a VII. ötéves tervidőszaki előirányzatai­nak megalapozására, a fel­készülés és a teljesítés fel­tételeinek javítására, az üze­mi tartalékok feltárásának elősegítésére a kormány 1987. január 1-vel életbe lépő köz­ponti ár- és pénzügyi szabá­lyozó rendszerbeli intézkedé­seket fogadott el. Ezzel az élelmiszertermelő ágazatok­ban az ár- és szabályozási munkák még nem záródtak le, a népgazdasági tervvel összhangban további intézke­dések meghirdetésére, je­lenleg az időbeni tájékozta­tás, a felkészülés elősegíté­se érdekében kerül sor. , A váglósertések felvásár­lási áremelésénél az alapve­tő cél a minőségi áruterme­lés ösztönzése. A jobb minő­ségű vágóállat termelés ér­dekében a nagyüzemben elő­állított osetályos hasított ser­tések, valamint a vágás után minősített I—III. osztályú, s kistermelők által előállí­tott sertések ára emelkedik. Ennek megfelelően példá­ul az élő állapotban átadott 95—120 kilogramm közötti vágósertések új felvásárlási ára kilómként 42.20 forint, ugyanakkor a nagyüzemben és a kisüzemben egyaránt az I. osztályú vágás után minő­sített sertések élősúlyra vetí­tett 1987. évi felvásárlási ára •kilónként 48 forint, a II. osz­tályú sertéseké kilónként 45,20 forint A minőségi kö­vetelményeknek nem meg­felelő pigmentált, illetve súlykategórián kívüli vágó­sertések felvásárlási ára nem változik. A felvásárlási árak emelésén felül a jobb fajta- szerkezet, valamint a maga­sabb követelményeknek ele­get tevő úgynevezett „hár­masmentes” állományok fo­kozott ütemű kialakítására külön ösztönzők kerülnek bevezetésre. A vágómarha-termelés ér­dekeltségének javítására a kifejezetten húshasznú vágó­marha értékesítése után át­lagosan kilónként 3,60 forint, a tejelő fajták különböző húshasznú keresztezései után átlagosan kilónként 2 forint áremelés érvényesül. A tej­hasznú szarvasmarha-állo­mányból vágásira értékesített állatok felvásárlási ára nem változik. A tejtermelés jö­vedelmezőségének szinten tartása végett kilónként 0,30 forint, felvásárlási alapár- növelésre kerül sor. A vágócsirke felvásárlási ára kilónként 1,50 forinttal emelkedik. A gyapjú felvásárlási ára minőség szerint differenciál­tan átlagosan kilónként 17 forinttal nő. A felvásárlási árintézkedé­sekkel egyidejűleg a keve- réktakarmány-gyártás és -forgalmazás érdekeltségének javítására a fehérjetakarmá­nyok nagykereskedelmi és a takarmányok kiskereskedel­mi árrése, a keverési díjak, valamint a takarmánykiegé­szítők ára emelkedik. Emi­att — a választéktól függő­en — a vásárolt keverékta- karmányolk ára 2—3 száza­lékkal növekszik a takar­mány minőségének javításá­val összhangban. A főbb állattenyésztési ágazatokban, a tejelőtehén- és juhtartáshoz hasonlóan, a sertés- és baromfitartásban is, a hatékonyságot növelő műszaki, technikai színvonal javítására, az állattartó tele­peken, illetve épületeken be­lüli gép- és technológiai be­ruházások 50 százalékos tá­mogatásban részesülnek. A baromfitenyésztés beruházá­sai is mentesülnek a felhal­mozási adó fizetése alól. 1987. január 1-től az állat­tenyésztésben dolgozók kü­lönleges munkakörülményei­nek és kedvezőtlen munka­idő-beosztásának elismeré­sére a szarvasmarha-, ser­tés- és juhágazatban mun­kahelyi pótlék kerül beveze­tésre. A pótlék kifizetése — meghatározott mértékig — mentesül a keresetszabályozó adók alól. ; A mezőgazdasági kisterme­lés érdekeltségének javításá­ra a kistermelők az eddigi 150 ezer forinttal szemben évi 300 ezer forint árbevétel határáig mentesülnek a jö­vedelemadó fizetése alól. A juihtartásban, a ser­téságazathoz hasonlóan, adó- kedvezmény érvényesül. To­vábbra is fennmarad a szarvasmarhatartás és a tej­termelés adómentessége, va­lamint a sertés- és baromfi- tartáshoz nyújtott eddigi kedvezmények rendszere. A jövőben is: takarékosság Hogyan érint bennünket az olajár csökkenése? Az olajháborúról nap mint nap olvashatunk az újsá­gokban, hallhatunk a rá­dióban, tévében, önkéntele­nül felmerül bennünk a kérdés: hogyan érintette a magyar népgazdaságot ez a negatív árrobbanás (így ne­vezik) és milyen hatása van annak, hogy napjainkban mélyponton va e folyékony energiahordozó ára? A Kon­junktúra- és Piackutató In­tézet (Kopint) árupiaci ku­tatóosztályának vezetőjét, dr. Nyers Józsefnét kérdez­tük meg, tapasztalatai, isme­retei alapján mi a vélemé­nye minderről. A Kopint osztályvezetője válaszát annak a folyamat­nak érzékeltetésével kezd­te, amely a hetvenes évek olajárrobbanásával indult. Ennek következeiében nagy­arányú takarékosság kezdő­dött a fejlett tőkés orszá­gokban, melynek eredmé­nyeként olajfogyasztásuk az 1973-as szinten stagnál. Úgy 15—22 dollár között Mivel a kőolajat exportáló országok szervezete, az OPEC a termelés korláto­zásával sem tudta tartani az olaj árszintjét, 1985. no­vemberében feladta ezt az elvet, annak érdekében, hogy a szervezeten kívüli kőolajtermelő országokkal szemben megvédje piaci ré­szesedését. A szervezeten kí­vüli termelők, Nagy-Bri- tannia, Norvégia, Mexikó a legutóbbi években felfuttat­ta olajtermelését, és nem hajlandók egyezkedni az OPEC-cel. Az árharc következtében 29 dollárról 15—13 dollárra csökkent az olaj hordónkén­ti ára, de a becslések sze­rint Nagy-Britanniának még 5 dolláros áron is ér­demes lenne eladnia. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a 15 dollár körüli sza­badpiaci áron kevés olajat vásárolnak, mert a forgalom jelentős része hosszú lejára­tú szerződések keretében bo­nyolódik, ami a régebbi, magasabb árat tartalmazza. Felmerül a kérdés, hogy mélypontnak tartjuk-e a je­lenlegi 15 dolláros olajárat? Ha annak tartanánk, mikor, milyen mértékű emelkedés várható? A Kopint prognó­zisa szerint 30 dollárra 1990- ig valószínűleg nem kúszik fel újra az olaj ára. A felté­telezés szerint 15—22 dollár között stabilizálódik majd az ár szintje. Az év végéig az erős hullámzás valószínűleg lecsillapul. Az alacsony ár az olajat importáló fejlett országok­ban az 1984-ben megindult fellendülés folytatását segí­ti, ami a kőolajfogyasztás enyhe növekedésével jár. Az olajexportőröket viszont nehéz helyzetbe hozta a je­lenlegi árszínvonal, még az angol font árfolyama is zu­hanni kezdett. Az eladóso­dott olajtermelő államok, mint Mexikó, Nigéria, és a népesebb arab országok szá­mára pedig katasztrofális bevételük erőteljes csökke­nése. Gondok a vegyiparban Ám a nemzetközi pénz­piacot érzékenyen érintené, ha adósai fizetésképtelenné válnának, ezért nem céljuk a fejlett tőkés országoknak, különösen az Egyesült Ál­lamoknak, hogy az alacso­nyan tartott olajárakkal pénzügyi csődbe juttassák a latin-amerikai országokat vagy a nehéz helyzetben lé­vő arab államokat. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy számos már működő olajkút sem termelne tartó­san gazdaságosan a jelenlegi árak mellett, nem is szólva az új feltárások beruházási igényeiről. Tehát rendkívül bonyolult érdekviszonyok határozzák meg és befolyásolják a kő­olaj világpiaci árát. Hogyan érzékelte mindezt a magyar népgazdaság az elmúlt kö­zel másfél évtized folya­mán? Mint tudjuk, a Szov­jetunióból exportáljuk ezt a fontos energiát, és az úgy­nevezett bukaresti árelv előírásai szerint fizetünk ér­te. Ennek értelmében öt év átlaga adja az árat, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy mintegy tíz esztendőn keresztül a világpiaci árnál olcsóbban kapta a magyar népgazdaság a szovjet olajat, így nálunk, nem volt a het­venes években árrobbanás, csak lassú begyűrűzés. Idén az 1981—85. közötti évek átlagát fizetjük, ez magasabb a jelenlegi tőkés szabadpiaci árnál, amely először 1987-ben befolyásol­ja majd kisebb mértékben a KGST-árakat. Hogyan érinti mindez a kőolajszármazékok magyar exportárait? — kérdeztük beszélgetésünk során dr. Nyers Józsefnét. Megtudtuk, hogy Nyugaton, a kőolaj ,|írával párhuzamosan ol­csóbb lett a szén és a föld­gáz, és csökken a petroké- miai termékek ára is. Ez azt jelenti, hogy a magyar szállításokért is az alacso­nyabb világpiaci árat fize­tik Nyugaton, például a PVC-porért, a műtrágyáért, vagy az egyéb, kőolaj fel­dolgozásából származó ter­mékekért. A vegyipari vál­lalatok többségét érinti ez az árváltozás. Nagyságrend­jére jellemző, hogy a fej­lett tőkés országokba irá­nyuló 190 milliárd forint ér­tékű magyar export mint­egy 20 százaléka szénhidro­génipari termék. Változatlan energiaszerkezet Arról viszont szó sem le­het, hogy a jelenlegi kedve­zőtlen helyzet miatt le­mondjunk erről a tőkésex- port-lehetőségről. Már foly­nak a tárgyalások arról, miként segítsék a vegyipari vállalatokat a veszteség el­viselésében. Tény, hogy mi­nél feldolgozottabb az ex­portált termék, annál keve­sebb lesz rajta a veszteség. Elképzelhető az elkövetke­zendő évek folyamán az is, hogy az árcsökkenés átterjed a többi energiaigényes ter­mékre, például a kohászati gyártmányokra, a cementre. A fejlett nyugati orszá­gokban az áraktól függően rugalmasan módosítják az energiafelhasználás szerke­zetét, az erőműveket át tud­ják állítani széntüzelésű olajra, vagy földgázra. Ná­lunk ennek technikai felté­telei kevésbé vannak meg. A népgazdaság utóbbi évek­ben ki alakított kombinatív energiastratégiája érthető módon az atomenergiára és a szénre alapozza a villa- mosenergia-itenmelést, mi­vel kőolaj- és földgáejter- melésünk, illetve -beszerzé­sünk lehetőségei korlátozot­tak. Bár az olajárak csökke­nése némileg módosíthat energiastratégiánkon, az or­szág szűkös devizahelyzetét ismerve, valószínű, hogy a jövőben is az atom-, illetve gazdaságosabb széntüzelésű erőművek lesznek a megha­tározók. S még valószínűbb, hogy ezután is épp úgy — sőt még jobban — kell ta­karékoskodnunk az energiá­val, mint ezidáig. Ha a gaz­dag olajkinccsel rendelkező Anglia is ezt teszi, Magyar- országnak sem maradhat más választása. I. E. Á Kontakt» mezőtúri gyára teljesítette féléves tervét. Különböző kisfeszültségű villamos vezérlőkészülékeket, háztartási gépekhez, gépjárművekhez kapcsolókat és elektronikai termékeket gyártanak hazai ellátásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom