Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-30 / 178. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚLIUS 30. Katonák a szántóföldeken, az építkezéseken Matuzsálemek az udvaron Egy „megszállott” kövesdi ember gépei Bár a Mezőkövesden járatlan turistát táblák sokasága terelgeti a mezőgazdasági gépmúzeum felé, az apró utcák labirintusában mégis könnyen eltévedhet. Ha viszont valaki elhalad Hajdú Ráfis János portája előtt, akkor nem hiszem, hogy kér- dezősiködés és kíváncsisko- dás nélkül tovább megy. Az udvaron ugyanis jól látható hogy a növendék fenyők között, és egy fedett szín alatt mezőgazdasági gépmatuzsálemek sorakoznak. Éppen egy francia csoporttal egy időben érkezünk, s velük nézzük végig ezt a sajátos gyűjteményt: a délborsodi népi kovácsműves- ség tárgyi emlékeit, a kisparaszti gazdálkodás eszközeit, valamint a stabiImatorokat és lokomobilokat. A gyűjtővel, aki most már a Borsod Megyei Múzeumi Igazgatóság alkalmazottja, a hátsó udvaron, a nemrég rendbe hozott istálló szénaillatú hűvösébe húzódunk a kánikulai meleg elől. Egy lócára telepszünk, s a gazda körbemutat a friss fenyőácsolato- kon: — Ezt most hoztam rendbe, az eredeti állapotnak megfelelőéin. Régen itt laktak a férfiak. Ide kötötte őket a munkájuk, s itt is aludtak asz, istállóban. . Engem azonban inkább a szokatlan hobbija érdekel, s arról faggatom. — Hogy kezdődött a szerelme a gépekkel? —í Hát, az már régen volt — gondolkodik el. — Parasztcsaládban nőttem fel, Hajdú Ráfis János, a lokomobilok működését magyarázza és egy jó ideig magam is gazdálkodtam. Már akkor is imádtam a gépeket, s ez még csak fokozódott, amikor húszéves korom után, az autószerelő mesterséget kitanulva, a szerelő szakmában kezdtem dolgozni. — Mikor kezdte a gyűjtést? — Az alapot a szüleimtől rám maradt eszközök, berendezések adták. Meg akartam őrizni az emléküket, ezzel is. Ügy gondoltam, hogy a kisparaszti gazdaságban használatos tárgyakat és munkaeszközöket gyűjtöm össze. Később kibővítettem a kört, és a paraszti gazdálkodás gépeit, a stabil és voruta- tásos erőgépeket kezdtem keresni. 1970-ben vásároltam az első darabot, s azóta rohamosan növekszik a gyűjtemény. Főként Mezőkövesden Régi paraszti eszközök a hátsó udvaron Fotó: Mészáros János és környékén vásárolgattam, s a borsodi falvakban. Kimegyünk újra a gépimatuzsálemek közé. A hátsó udvaron a, rendezésre váró anyag van felhalmozva. Miközben fotós kollégám „belefeledkezik” egy-egy masinába, és fényképez is szaporán, tovább kérdezősködöm. — Mennyit költött már eddig a családi kasszából a vásárlásra? Mennyiben van a gyűjtemény? — Ezt így még nem számoltam ki pontosan. Annyit viszont tudok, hogy tíz éven át minden megtakarított pénzünket erre költöttük. Gyerekünk nincsen, így... megtehettük. .. Elhallgat, és visszasétálunk a fenyővel betelepített udvarukra, ahol a felesége üdítővel kínál bennünket. — De egyébként — folytatja a házigazda a megkezdett mondatot — a legtöbbet is csupán pár ezer forintot fizettem ki egy darabért. — Ingyen nem adják az emberek ezeket a számukra már haszontalan gépeket? —1 Ritkán... Általában, ha már eddig őrizgették, vagy ha nem is őrizték, de megvan, elkérik az árát. 1979- ben felajánlottuk a gyűjteményt az államnak. Azóta már nem a saját pénzünkből vásárolgatok. ’79-ben ugyanis a megyei múzeum vette át a gépeinket, s mi a feleségemmel a múzeum alkalmazottai lettünk. Így, azt hiszem, biztos helyre került az anyag... L. M. L. Tiszaörsi holt lelkek A harckészültségi feladatok teljesítése, az ifjúság szocialista szellemű nevelése, a népgazdaság segítése — ez az a hármas követelmény, amely alapvetően A közelmúltban, a Magyar Nők Országos Tanácsának a Parlamentben tartott ülésén Horváth István altábornagy, miniszterhelyettes, a Magyar Néphadsereg politikai főcsoportfőnöke tájékoztatójában így fogalmazott: „Országunk gazdasági helyzete évtizedek óta megköveteli, hogy tevőlegesen is részt vegyünk a gazdasági építőmunkában. Katonáink huzamos ideje dolgoznak a nagy népgazdasági beruházásokon, részesei a kiemelt kormány- programok megvalósításának, évente több mint 80 milliárd forint termelési értéket állítanak elő. Olyan alkotások dicsérik közreműköA katonák népgazdaságot segítő tevékenységének két legfontosabb ága a mezőgazdaság betakarítási munkáiban, illetve a kiemelt nagy ipari beruházások megvalósításában való részvétel. A nyári hőség napjait élvén, a gabonaérlelő melegben elérkezett az aratás ideje. Ilyenkor a laktanyákban is felkerekednek azok a munkacsapatok, amelyek részt vesznek a kenyér- és takarmánygabona betakarításában. A sorkatonai idejüket töltő kambájnosok ilyenkor ismét felkapaszkodnak a munkagépek nyergeibe, s nagyon sok helyen a friss terményt a hadsereg hatalmas szállító- járművei juttatják el a szárítókba, a tárolókba. S aztán ősszel mindez megismétlődik: a katonák ismételten munkatársai lesznek a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok dolgozóinak, velük együtt serénykednek a kukorica-, burgonya-, a cukorrépaföldeken. A méreteket jelzi, hogy a legutóbbi őszi betakarítási munkákban is csaknem 5000 katona, mintegy 500 gépjárművel, Az egyik építőalakulat múzeumában — talán nem túlzás — egész országunk gyarapodása, népgazdaságunk fejlődése is tükröződik. Az 1965. február 15-én létrehozott alakulat építő-műszakijai 21 esztendő alatt az ország 11 nagyberuházásán dolgoztak. Valamennyi között a leghosszabb ideig tart a legjelentősebb — jelenlegi munkahelyiként is szolgáló — a paksi atomerőmű építkezése. Két érdekes adat, amelyek a munkateljesítmények, az elvégzett munkák mennyiségének növekedését is illusztrálják: amíg 1965- ben az alegységnél az egy főre jutó havi bérbevétel 1059 forint volt, jelenleg már megközelíti — olykor meg is haladja — az 5000 forintot. meghatározza a Magyar Néphadsereg féladtát. Három közül a népgazdaság segítése fölött tartsunk most rögtönzött szemlét. désüket, mint a metró, a Paksi Atomerőmű, az utak, vasutak építése, felújítása, a fővárosi és a vidéki nagy lakótelepek. A mezőgazdasági betakarítás nehéz és szervezett munkájából is részt vállalnak katonáink. Ezen túlmenően népünk mindig számíthat katonafiataljaink helytállására^ segítőkészsé- gére a természeti csapások, elemi károk elhárításában. A rendkívüli helyzetekben kenyeret, élelmet visznek a hó elzárta településekre, a földrengést követően sátrat építenek a rászorulóknak, szülő anyát juttatnak el a kór- házbai, árvízből mentenek ki embert, anyagi javakat”... több mint 300 ezer munkanapot teljesített a szántóföldeken szeptember—október—november hónapokban. Fegyelmezett magatartásukkal, magas munkateljesítményükkel elismerést szereztek önmaguknak, s valamennyi fegyveres szolgálatot teljesítő társuknak. Az is nyilvánvaló, hogy legnagyobb ipari beruházásaink, avagy az országos lakásépítési program nem valósulhatott volna meg katonáink aktív közreműködése nélkül. Segítségükkel épült a beremendi, a bélapátfalvi cement- és mészmű; a dunaújvárosi papírgyár, és a kon- verteres acélmű; Százhalombattán a Dunai Kőolajipari Vállalat még napjainkban is egyre terjeszkedő üzeme és a hőerőmű, a váci Forte Gyár, a leninvárosi olefinmű, valamennyi autópálya, sok száz kilométer vasút- és postai vonal. A fővárosnak nincs olyan lakótelepe, ahol az épületek ne viselnék magukon a katonák keze nyomát, s számos vidéki település is a katonáknak köszönheti lakásainak gyarapodását. Ennek az egyetlen építő alakulatnak az évi teljes bérbevétele több mint 30 millió forint. Ahogy a parancsnok mondatta: „Amikor Székesfehérváron, a könnyűfémmű fejlesztésekor azt mondták, hogy építenünk kell egy 507 méter hosszú csarnokot, először elgondolkodtam. Ezt ' a távolságot elég oda-vissza lefutni. Aztán megcsináltuk. 1965-ben, Bánhidán azzal lelkesítettem a katonákat, hogy próbáltam nekik megmagyarázni: mit jélent az országnak az új, 100 megawattos erőmű építése. És most Pakson 1760 MW-os erőművön dolgozunk. De ez is elkészül...” K. T. I. Az OTP „árnyékában” Fél év alatt 13,8 millió forint Január elsején nyílt Szolnokon, az Árkádsoron az Üjszászi Takarékszövetkezet 1-es számú kirendeltsége. Mivel az OTP szomszédságéiban vannak és ugyanolyan szolgáltatással foglalkoznak, kis forgalomra számítottak. Az Árkádsor a városközpontban szerencsés hely, sokan megfordulnak erre, így a vártnál nagyobb a kirendeltség látogatottsága. Különösen hétfőn, amikor este fél 7-ig tartanak nyitva. Az ügyfelek véleménye szerint rugalmas a kiszolgálás, nem kell sokat várakozniuk. Az első félév jól sikerült: takarékbetét-állományuk június 30-án 13 millió 800 ezer forint, kölcsönállo- mányuk pedig 7 millió 414 ezer forint volt. Eddig 773 tag lépett be, 100 forint értékű részjegy befizetésével, ami 9 százalékot kamatozik. Huszonötén nagy értékű részjegyet váltottak, aminek együttes értéke másfélmillió forint. A megtakarított pénz elhelyezésére többféle lehetőség van. A gépkocsival nem rendelkezők körében — de az autótulajdonosok között is, — népszerű a gépkocsinyere- ménybetét, amit eddig száz- harmincnégyen váltottak, összesen 825 ezer forintért Százötven tagnak van betétkönyve. Havi száz forinttól, ezer forintig terjedően fizetnek be ötvenhármán, ifjúsági betétszámlára. Kevesen ismerik a takaréklevelet, így mindössze hárman nyitották meg az első féléviben. Tizennégyen rendelkeznek csekkszámla-betéttel. Átutalási betéttel a harmadik negyedévtől kezdve foglalkoznak, eddig húszán kérték megnyitását. A második félévben is meghatározott keretből gazdálkodhat a takarékszövetkezet. A rövid lejáratú hitelekre, személyi, áruvásárlási és mezőgazdasági termelési kölcsönre 2 millió 160 ezer forintjuk van. Legtöbben a személyi kölcsön iránt érdeklődnek, amit rendkívüli kiadásokra lehet felvenni. ’Az első félévben háromszáz- Öitven embernek összesen 4 millió 300 ezer forintot adtak ki. Az utóbbi időben, főleg vidéken sokan vesznek fel mezőgazdasági termelési hitelt. Építési és bankkölcsönt június 30-ig ötszázlkilencven- hat tagnak adtak. Egyéb szolgáltatással is foglalkozik a takarékszövetkezet szolnoki kirendeltsége, így különféle biztosításokat is kötnek; Cascót illetve lakásbiztosítást. Auitóklubtag- nak is sokan jelentkeznek náluk. Tervezik, hogy később •valutaváltással, lottó- és totószelvények árusításával is foglalkoznak. (f.b.) A falumban megint temettek. Gyermekkarom örök-vidám birodalmában, a mosolygó napraforgók földjén, a feleselő madarak „országában” ma több a temetés mint a keresztelő. Beton sírkövekből építi erődítményrendszerét a halál, földbe süllyesztett bölcsők ringathatatlan ölén keresnek menedéket hajdan volt csoda-lányok, asszonyok, legyőzhetetlen legények, apák. Valamikor az egész határt bejárták, szántottak, vetettek, arattak, öleléseikből gyönyörű gyerekek születtek a világra. Ma a falu végére járnak temetni. Az alvég utolsó házától szomszédnyi távolság a temető. Sárban vagy porban ■— hitük szerint amiből vétettek — teszik meg a sóhaj- tásnyi utat, szótlanul. A tá- gabb határ felé pislognak, szárnyszegett vágyaikhoz kapaszkodót keresnek — hiába. Szemük homálya mögé szorult már minden, a szálló vad'libák hangját nem hallják. A csendet harangszó veri fel gyakran, nem győzelmet hirdet, egy-egy árva lélekkel a hátán a láthatatlan felé tart. Nemrég Ka- rolin néném lelkét segítette át a másvilágra, könnyített a bicegésén, nehogy az égi dülőúton baleset érje Aztán mintha késsel bontották volna ki valamelyik testrészemet, olyan volt Lendvay keresztapám elvesztése. Talán a jegenyék hegyén ballagott el, éneke túlszárnyalta még a mennydörgést is. A temető helye valamikor termőföld volt. Kukorica, dohány. dinnye váltogatta egymást. A jámbor lelkekből a természet mindig előcsalt valamit ősi, pogány énükből. Emlékszem, vetés után, titokban, ölelkezve végig hemperegték a táblát, hogy ami földbe került, termőre forduljon. Ritka öleléseik „áldást” hozóak voltak, gondolták a föld is megtermékenyül általuk. Teremtő életet éltek, napra-nap hajszolták magukat többre, jobbra, mintha a sarkukra forduló tüzeskerék kergette volna őket Az a kerék, amelyikről az öregek meséltek, amelyet zsenge gyerekek csapatostól kerestünk néha napokig, hiába. Később már nem kerestük, de tudtuk, hogy van, gurul megállíthatatlanul, hol előttünk, hol utánunk Különösen tavasztájt, a suhanó március simogatásától megrészegülve álmok kezdődtek, mocorogtak a vágyak. Álmok és vágyak, amelyekért érdemes volt nekifeszülni a munkának, újra kezdeni az izmok hihetetlen terhelését Hitték, hogy hámba fogható erőkkel rendelkeznek, akarásuk gyeplőszóra a kezükben van, indulataik ostorsuhogására sorsuk szekere álmaik vágyaik felé halad. Sajtárnyi boldogság helyett bögrényivel kellett megelégedniük. Mégis nekik kelt fel a nap minden reggel. Ingük vásznának feszült a szél! Szívük a csillagokig vert. Most kőkeresztek közt botorkálnak. Helyet csinálnak egymásnak, vigyázzák társaik nyugalmát. Sötét szobákban, homályos sarkakban ülnek szótlanul. Az alvég szinte minden házában ül egykét öreg ök voltak gyermekkorom boldog-boldogtalan tanúi. Azt mondják, jól élnek A föld ma termékenyebb és adakozóbb. Így kellett lenni. A televény őrzi álmaikat és vágyaikat, s ha szárba szökken a búza, ha érett kalászok súlyától meghajol, az ő lelkűk fordul termőre. Lengyel Boldizsár Szolnokon a megyei könyvtár könyvkötészetében havonta mintegy kétezer elhasználódott kötet kap új és strapabíró borítást (Fotó; Hargitai Lajos) 80 milliárd forint értéket termeltek Aratás idején I paksi alakulat
