Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
6 Nemzetközi körkép 1986. JÚLIUS 26. Nicaraguában a sandinista forradalom győzelme óta eltelt hét év legfontosabb eredménye az hogy biztosítottuk a forradalom életben maradását, és sikerült megakadályoznunk az Egyesült Államok közvetlen beavatkozását — hangsúlyozta Tomas Borge nicaraguai belügyminiszter a „Breca” című urugvay-i hetilapnak a forradalom évfordulója kapcsán adott interjújában. Tornas Borge, aki a forradalom egyik vezetője, az interjúban a nicaraguai forradalom jellegéről, az eltelt időszakban elért eredményekről és hibákról beszélt— Bár Nicaraguában vaAz ország fő kiviteli cikke i kávé Daniel Ortega államfő népszerű a lakosság körében végre a forradalmat. Sajnos, Miquel Obando y Bravo püspök már a kezdet kezdetén opportunista volt, s ez oda vezetett, hogy idővel teljesen a kormányunk megdöntésére törekvő amerikai kormányzat oldalára állt át. Az Egyesült Államok egyébként az ellenünk vívott harcban mindenkinek kiosztotta a maga szerepét. A fegyveres harcot azFDN- re, az ideológiait pedig az egyházra és a „La Prensa” című ellenzéki lapra bízta. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint melyik volt a forradalom legnehezebb pillanata, Tomas Gorge így lóban forradalmi változás történt, soha nem beszéltünk szocialista forradalomról. Olyan utat választottunk, amely azokhoz a geopolitikai körülményekhez igazodik, amelyben Nicaragua él. Az országunkban végbement forradalom legfőbb tényezői a politikai pluralizmus, a vegyes gazdaság és az el nem kötelezettség — szögezte le Tomas Borge — a sandinista forradalom nem a kubai vagy bármely más forradalom másolata, ami természetesen nem jelentig azt. hogy azokkal semmi közös vonása nincs. Ezért mi úgy fogadjuk el a vegyes gazdaságot és a pluralizmust, mint például a norvégok a hideget, az elmúlt hét évben egyszer sem gondoltunk arra, hogy rendelettel megszüntessük bármelyiket. A sandinista vezető kiemelte. hogy a forradalom egyben antiimperialista, antikapitalista, demokratikus és népi jelleggel is bír. — Ha a hazánkban végbemenő folyamatot ezek nem jellemeznék, akkor nem lenne forradalmi töltete. Amikor antiimperializ- musról beszélek, feltétlenül gondolok harcunk történelmi gyökereire. A sandiniz- mus nem más. mint Augus- to Cesar Sandino antiimperialista harcának folytatása. A folyamat demokratikus jellege abból a tényből ered, hogy kivívtuk nemzeti függetlenségünket. Véleményem szerint Latin-Amerika legnagyobb problémája a függetlenség hiányaEz a forradalom antikapitalista is, annak ellenére, hogy Nicaraguában fennmaradtak a kapitalizmus elemei — szögezte le a sandinista politikus. — Bár a burzsoázia egy része hajlandó volt együttműködni a sandinistákkal, nincs valódi nemzeti burzsoázia. A burzsoázia politikailag teljes mértékben az amerikai imperializmustól függ. Mint kizsákmányoló osztály, nem éri be a neki nyújtott mozgástérrel, s egyre inkább részt kíván magának a hatalomból is. Tornas Borge Nicaragua gazdasági helyzetéről szólva hangsúlyozta, hogy rendkívül súlyos gazdasági válság alakult ki, nem utolsó sorban a gazdaságirányításban elkövetett hibák eredményeként. — A válság általános, mivel a magánszektort is érinti, és nem valószínű, hogy a közeljövőben megolA nehéz helyzetben is készülnek új létesítmények —a képen a Momotombo tűzhányó lábánál épült geotermikus hőerőmű egy részlete dást találunk erre a helyzetre. Ez a válság mennyiségileg nem különbözik más latin-amerikai országokétól. Annyiban azonban feltétlenül más, hogy mi a forradalom győzelmével kivívtuk a jogot az új gazdasági rendszer alapjainak lerakásához — hangsúlyozta Borge. Emlékeztetett arra, hogy 1979 után nem fordítottak elég figyelmet a gazdaságra. — Sok nehézségünk volt a gazdaságirányítással is —'mondta a belügyminiszter. — Hosszú időn keresztül uralkodó volt az a nézet, hogy a forradalomban nem kell dolgozni, s ezért a legtöbb helyen csak két-három órát dolgoztak naponta. Túlságosan engedékenyek voltunk a munkamorált illetően. Ezeket a hibákat a meggyőzés és a politikai felvilágosítás eszközeivel lehet csak orvosolni. Ezzel együtt mindent meg kell tennünk azért, hogy a termelés és a hatékonyság növelésével a források ésszerű elosztásával megteremtsük egy új gazdaság alapjait — hangsúlyozta Tornas Borge. A Belügyminiszter ezután a forradalom egy másik sajátosságát, a sandinisták és a katolikus egyház együttműködését elemezte. — A két fél párbeszéde még a forradalom győzelme előtt kezdődött. Az egyház tartott attól, hogy a Somoza elleni harcban eszközként akarjuk felhasználni. Nekünk is voltak fenntartásaink azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen ideológiai hatással lesz az egyház a forradalomra. Ennek ellenére úgy véltük, hogv nagyon fontos szerepet játszhat a diktatúra ellen vívott küzdelemben. Ezért az egyház részvételével hajtottuk válaszolt: — mindig az adott pillanatban megoldandó feladat tűnt a legnehezebbnek, de a legnehezebb pillanatok voltak mindig a legszebbek, a leghősiesebbek is. A forradalom távlati feladatairól szólva a nicaraguai belügyminiszter a védelmi képesség fokozásának szükségességét emelte ki. annak érdekében, hogy ne érhesse külső támadás. — Ha meg tudjuk szüntetni az agresszió veszélyét, az lesz az igazi győzelmünk, őszintén hiszem, hogy forradalmunk életbemaradása egyben a latin-amerikai népek életben maradását is jelenti — mondta végezetül a sandinista vezető. lapán diplomáciai kék könyv Változatlanság az ellentmondásokban is — így jellemezhető a japán kormány diplomáciai „kék könyve”. A dokumentum a japán külpolitika egy évét foglalja össze, s egyben a jövőbeni céljait is jelzi. A szerzők persze a külpolitikai törekvések folyamatosságát kívánják érzékeltetni, de a könyvből kiolvasható az is, hogy a külpolitikai szándéknyilatkozatok nem mindig vágnak egybe a tettekkel. A japán kormány újból leszögezi, hogy növelni akarja az ország szerepét a nemzetközi politikában, mégpedig az Egyesült Államokkal való politikai és katonai szövetség erősítésének révén. A legfontosabb cél mind a kül-, mind a katonapolitikában az Egyesült Államokkal való kapcsolatok további mélyítése. Az elmúlt évek ,,kék könyveihez” hasonlóan a mostani is hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államokkal való viszony erősítése Japán külpolitikájának fő pillére, a japán- amerikai katonai együttműködés pedig a szigetország „védelmének” legfőbb eszköze. A japán—amerikai katonai együttműködéssel foglalkozó fejezetekből világosan kiolvasható, hogy Tokió magáénak vallja az „erőre és az elrettentésre” alapozott amerikai „békekoncepciót”. Az 1986-os „kék könyv” újból megerősíti azt, hogy Japán elsősorban nyugati, másodsorban ázsiai országnak tekinti magát. Az ázsiai és a csendes-óceáni térségre vonatkozóan a dokumentum leszögezte: Tokió szerint e térség békéje és stabilitása elválaszthatatlan Japán biztonságától, ezért Japán kulcsfontosságúnak tekinti az ehhez való hozzájárulást. A „hogyanról” azonban csupán általánosságban fejti ki, hogy Japán a Kínával és az ASEAN- országokkal való kapcsolatok további erősítésére törekszik, de ebbéli törekvéseit is — mind a „kék könyvből” kitűnik — egyezteti az amerikai érdekekkel. A dokumentum ugyanakkor igyekszik eloszlatni Kína és az ASEAN-országok aggodalmát a japán fegyverkezés miatt, s egyfajta magatartási alapelvként szögezi le: „Japán tanult a múltból, soha nem kívánja szomszédait fenyegetni, és nem akar katonai nagyhatalommá válni”. Ennek nyomatékos hangoztatása azzal magyarázható, hogy az elmúlt évben nem volt felhőtlen Japán és a térség országainak viszonya, így például a környező államokban felháborodást és tiltakozást váltott ki. hogy Nakaszone miniszterelnök, a kormányzó konzervatív Liberális Demokrata Párt ‘elnöke, a második világháború befejezése óta első japán kormányfőként hivatalos látogatási tett a Japán háborús halottaknak — köztük háborús bűnösöknek — emléket állító Jaszukuni-szent- élyben. A legellentmondásosabbak talán a Szovjetunióval kapcsolatos állásfoglalások. Egyfelől Tokió leszögezi, hogy stabil és baráti kapcsolatok kialakítására törekszik a Szovjetunióval, és megelégedéssel nyugtázta azt a tényt, hogy hosszú szünet után felújították és ismét rendszeressé tették a külügyminiszteri konzultációkat. Ugyanakkor ezúttal sem hagy kétséget afelől, hogy a továbblépést előfeltételekhez köti, mégpedig a Szovjetunió által elutasított japán területi követelések teljesítéséhez. A „kék könyvből” világosan kitűnik az is, hogv Japán az elkövetkező időszak fegyverkezési lépéseit az állítólagos szovjet veszély ürügyén teszi meg. Az általános külpolitikai célkitűzéseit — a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához, a kelet-nyugati kapcsolatok megjavításához és a leszerelés előmozdításához való hozzájárulást — Japán a nyugati rendszer tagjaként, az Egyesült, Államokkal szoros szövetségben igyekszik megvalósítani, szögezi le a „kék könyv”. Thaiföld Voksok és lángok A tiltakozók előbb szétdúlták a szálloda előcsarnokát „A minisztert akarjuk” — kiáltozták, ám hiába: a bangkoki kormány képviseletében érkezett politikus, akinek feladata lett volna thaiföldi fővárostól 960 kilométerre délre fekvő ismert üdülőszigeten, Phuketen elharapózott indulatok leszerelése, nem volt jelen. Az összegyűlt tiltakozók türelmetlensége viszont hamarosan „kisült”: a tüntetők egy széles körben ellenzett beruházás, egy környezetvédelmi okok- ‘ bői kifogásolt tantálüzem környékére vonultak. Az épület a behajigált bezines- palackok nyomán perceken, -belül lángokba borult, s csakhamar teljesen leégett. A kár a becslések szerint eléri az 50 millió dollárt. Feszült közhangulat A június végi phuketi incidens csupán egyetlen, ám talán a legfrisebb példa volt arra a meglehetősen feszült közhagulatra, amely az 58 milliós délkelet-ázsiai országot az elmúlt hónapokban jellemzi. Nem simította el igazán a kedélyeket az sem, hogy Prem Tinszulanond kormányfő — majdnem egy esztendővel az alkotmányban jelzett határidő előtt — július 27-re kiírta a parlamenti választásokat. Sőt, a voksolás bejelentése inkább magasabb sebességfokozatba kapcsolta az amúgy sem eseménytelen thaiföldi belpolitikát .csatasorba állítva a tucatnyi párt sok tízezer aktivistáját. a sokhetes kampány megannyi szervezőjét. Ez a néha rejtett, máskor felszínre kerülő feszültség voltaképp tavaly ősz óta éleződött ki a hazánknál körülbelül három és félszer nagyobb távol-keleti államban. Ekkor került sor ugyanis a legutóbbi, igaz, rekordgyorsasággal elfojtott hata- lomátvételi kísérletre, amely öt halottat és félszáznyi sebesültet követelt. A lázadó katonatisztek nem tudtak maguk mögé állítaná, egyetlen jelentős társadalmi csoportot sem, fegyveres támogatásban sem részesültek, igy órákon belül kiderült, hogy elszámították magukat, s Prem továbbra is ura a helyzetnek. „Maratoni periódus’ Legtöbbször homályban maradó kérdés a polgári vezetés és a hagyományosan domináló szerepet játszó hadsereg felső körének viszonya. A hatvanas éveinek közepén járó Prem. aki maga is betöltötte a hadügymi- niszteri és vezérkari főnöki posztot, valószínűleg tökéletesen ismeri a fegyveres erőkön belüli erőviszonyokat és erővonalakat. A szövetségkeresés és a kifinomult kompromi sszumkészség egyébként is a thaiföldi politikacsinálás elengedhetetlen kelléke, s a miniszterelnök hatalomra kerülése óta, (1980) sokszor bizonyította, hogy kiváló taktikus. E hat év mellesleg szinte „maratoni periódusnak” számít Bangkok -ban, ahol nemegyszer előfordult, hogy Prem kormányfő — elődei még egy esztendőt sem töltöttek bársonyszékükben. E viszonylag hosszú idő is azt jelzi, hogy Premnek sikerült jobbára harmónikus kapcsolatot kialakítani a kormánypárt különöző csoportjai, a főtiszti kar és a névleges szerepkörnél jóval befolyásosabb, kétségtelenül népszerű Bbumibol király között. Ez persze nem jelenti azt, hogy a tábornokok közt ne akadna jelenleg is jelölt vagy önjelölt a miniszterelnöki tisztségre, de az tény, hogy a korábbinál nehezebben szegik meg a sajátos thaiföldi „felülről irányított demokrácia” játékszabályait Ennyiből is látszik talán, hogy inkább az ország belső, gazdasági (infláció, külföldi adósságok, sfib.) és társadalmi problémái kerültek a mostani kampányidőszak fő témái közé. Kevésbé nyomultak előtérbe a külpolitikai kérdések, pedig a nyugtalan délkelet-ázsiai régió e téren is számos megoldatlan, nemzetközi vetületben is érzékeny gond forrása. Bizonytalan jóslatok Változatlanul thaiföldi területen működnek a Pol Pot- féle fegyveres alakulatok, itt vannak menekülttáboraik, ez hátterük és utánpótlási bázisuk. Nem független Kambodzsától az Egyesült Államokkal kialakult katonai együttműködés sem :— emlékezetes, hogy Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter éppen a „közös érdekek” jegyében néhány hónappal ezelőtti bangkoki látogatásakor számos konkrét indítványt tett hadianyagraktárak létesítésére. Az összkép tehát meglehetősen bizonytalan, a bel- és külpolitikai problémák hatása (Phuket lángjain kivül is hozható példa) nem mindig egyértelmű. Az előjelek mindenesetre Prem Tinszulanond nyeregben maradására utalnak — ám a szakértők általában tartózkodnak a konkrét jóslatoktól. Jól tudják, hogy a thaiföldi politikai csatározásokból bármilyen eredmény születhet; akár az előzetes várakozások ellentéte is... Szegő Gábor Tizennégy éven alul tilos Jaj a lángoló lelkű olasz kiskamaszoknak; ha képtelenek uralkodni érzelmeiken a nyilvánosság előtt, — akár a tengerparton, akár a vasárnap délutáni moziban — még be is csukhatják őket. Ilyen szigorúak lettek hirtelen a törvényszabta erkölcsök Itáliában, a ..boldog szabad évek után”. Kétségtelen, hogy az olasz honatyák jót akartak: a nők védelmében módosították a nemi erőszakról szóló törvényt, mostantól mindenki, aki 14 éven alulival nemi kapcsolatot létesít erőszakot követ el „egyetértés” esetén is. és 2—8 évig terjedő börtönnel sújtható. A törvényhozók azonban, úgy tűnik, átestek a ló túlsó oldalára. A törvény szerint ugyanis ide tartozik az is. ha nyilvános csókolózás ténye forog lenn, és a kislány még nem töltötte be 14. életévét. Ha a fiú már 16 éves, felnőttként ítélkeznek felette! Tehát a legifjabb szerelmeseknek ugyanúgy bújniuk kell majd a felnőttek elől, ahogyan szüleiknek, még a 60-as évek elején. A törvényhozásban a kereszténydemokraták ujjonganak, a világi pártok morognak. a pszichológusok pedig aggódnak, hogy egy ostoba törvénnyel egy egész nemzedéket „fruszturálnak”. Még a szigorú iskolaigazgatóknak is az a véleménye. hogy „teljesen elfogadott szokásokat” akarnak a törvény erejével megváltoztatni, annak ürügyén, hogy példát statuáljanak a szatírokkal szemben. Amikor a családok többsége hozzászokott a kamasz-szerelmekhez, minek avatkozik bele az állam? A L’Espresso című hetilap közvéle- ményku tatása szerint az első nemi kapcsolat korhatára csaknem tíz évet csökkent az elmúlt hatvan évben. Azok a nők, akik századunk első évtizedében születtek, még átlagosan 24 éves korúikban ismerkedtek meg az igazi szerelemmel, akik 1965 és 69 között jöttek a világra már alig 15 évesen. Ugyancsak meglepő adatokat közölt egy palermói orvos: Szicíliában, ahol pedig az erkölcsök a mai napig szigorúbbak, a középiskolás lányok 18 százaléka „vallotta be bűnét” sőt 10 százalék azt sem titkolta, hogy már 13 évesen túl volt mindenen. Az előjátékokban viszont már 50 százalék örömét lelte az „engedélyezett kor” előtt is. Azok. akik a törvényt támogatják, arra hivatkoznak, hogy egyre nő Olaszországiban a gyermeklány-anyák száma. Egyesek szerint arányuk lassan megközelíti az amerikai adatokat, és ezt a folyamatot feltétlenül meg kell állítani. „A nemi érettség nem jelent szellemipszichológiai érettséget” — érvelnek. Más közvéleménykutatások viszont arról is árulkodnak, hogy a mai kamaszok már nem tartják az üdvözítőnek a szabad testi kapcsolatot, hanem elsősorban érzelmi alapon közelednek egymáshoz. És ez nemcsak a lányokra, hanem a fiúkra is vonatkozik. Ez pedig azt bizonyítja, hogy talán nem is olyan felelőtlenek az olasz kamaszok, mint ahogyan beállítják őket a Tisztelt Házban. A szenátorok után —■ akik már elfogadták — még a képviselőknek is rá kell mondaniuk a végső áment a „szextörvényre”. Addig a 13 éves szerelmesek még tiltakozhatnak — nyilvános csókolózással. Összeállította: Majnár József Egy forradalom szép és nehéz pillanatai Nicaragua
