Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-03 / 155. szám
1986. JÚLIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Híd verés az óceánon Beszélgetés dr. Krasznai Gézával a békemozgalomról — Öntől tudom az előzményeket : 1980-ban három Bzovjet és három amerikai orvos ült össze Serifben és eszmét cserélt arról, miként lelhetne frontot alkotni a nukleáris háború veszélyével szentben. E lavina elképesztő méretűvé duzzadt: ma 45 ország százötvenezer orvosa tartozik a mozgalomhoz. A „magyar orvosmozga- lom a nukleáris háború megelőzéséért” pedig az első volt a szocialista országok között Hollán Zsuzsa akadémikus alelnöki tisztsége a nemzetközi testületben ennek a buzgalomnak az elismerése. Miért éppen az orvosok léptek ilyen látványos akcióba? — Talán mert ők tevékenykednek a sugárfertőzés gyógyításának első vonalában, és egy esetleges nukleáris katasztrófa következményeiről töblbet tudnak az átlagembernél. Talán mert az egyszemélyes életösztönüket erősíti a hippokrátészi eskü, amely az Élet védelmére kötelez. Aztán birtokában vannak egy egyetemes nyelvnek, a latinnak és az információik cseréi nem ismernek országhatárokat De a miértekre adandó válaszok közül a legmeggyőzőbben mégis az hangzik, hogy a békének is tudományos érvekre van szüksége. Ha a hadtudomány a kvalifikált elmék felét foglalkoztathatja, úgy ellene csak hasonló szellemi arzenállal lehet hatékonyon harcolni. — Milyen szervezeti keretei vannak a nemzetközi or- yosmozgalomnak? — Az elnök az amerikai Bemard Lown, társelnöke a szovjet Csazov akadémikus. A közelmúltban Kölnben tartotta a mozgalom a VI. kongresszusát és a magyar delegációnak én is tagja voltam. A mintegy ezer résztvevő igazán nyílt, őszinte légkörben tartotta' plenáris - és szekcióüléseit. A hangulatot egy jól sikerült fesztivál atmoszférájával lehetne jellemezni. Aki eljött, az tudta, miért van ott, így disszonancia nem zavarta a tanácskozást. Nagy érdeklődés kísérte Csazov előadását, aki a csernobili események vala menynyi mozzanatát részletekbe |menően tárta fel, és e tragédia sajnálatos aktualitása .vo'lt a kongresszusnak. — A minden bizonnyal gondolatgazdag tanácskozás tematikái közül mit tart különösen figyelemreméltónak? — Engem is meglepett annak a bizonyítása, mennyire nem ismeri egymást a két nagyhatalom, de különösképpen szembeötlő az amerikai állampolgárok tájékozatlansága mindennel kapcsolatban, ami az óceán túlsó partján létezik. Egy felmérés szerint — amit egyébként a New York Times publikált — az átlag amerikaiak 76 százaléka nem tudta megnevezni az SZKP főtitkárát, 42 százalékuknak fogalmuk sem volt arról, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államok szövetségese volt a második világháborúban, és a meg- tesztelteknek mindössze 3 százaléka fogadta el azt, hogy a szovjet emberek kedélyesek és humorszeretők. A másik a gyermeki lélek torzulása: a fiatalok az atomháború fenyegetettségének közepette egyedül érzik magukat a kilátástalan- ság nyomasztó gondjával, ezzel is hozzák kapcsolatba azt, hogy e generáció sajátja a kreált cinizmus. Feltették a kérdést a Szovjetunióban és az USA-ban is: lehetséges-e nukleáris háború? A szovjet gyerekek 11 százaléka válaszolt igennel, az amerikaiaknál ez az arány 38 Százalékos volt A túlélés esélyére a Szovjetunióban a gyerekek 2,9 százaléka szavazott, Amerikában a gyerekek 16,4 százaléka válaszolt igennel. Ha a mozgalom semmi mást nem tesz, mint azt, hogy segít hidat verni a két világrendszer között és eszközeivel oldja a felnövek- ,vő generáció szorongásait, haszna máris felmérhetetlen. — Szolnok megyében vannak-e hívei a mozgalomnak? — Természetesen: a kölni kongresszuson a magyar küldöttség tagja volt Karcagról dr. Sántha József kolléga, aki körzetében szószólója a mozgalomnak. A megyében az ezer orvos közül kétszáz tagot számlálunk sorainkban, a koordináció bonyolításával engem bízott meg az országos szervezőiroda. A kötöttség tulajdonképpen a tagdíj — amelyiknek az első határa évi 50 forint — no, és az elkötelezettség. Az, hogy valamennyi orvos meggyőződése legyen: a földgolyó semmiképp nem lehet áldozata egy nukleáris katasztrófának! — Pb — Bordányban Európából Autó- és motormatuzsálemek között Bordány kisközség Szeged mellett. Európa hírű látnivalója Kisapáti Istvánnak és testvéreinek gyűjteménye, autó- és motormatuzsálemek néhány garázsban. Türelmetlen a mester. Autószerelő. Kuncsaftja várja már vagy jó negyedórája, de az előző látogatócsoporttól sem tud megszabadulni. Temérdek a nézőközönség, nemcsak az országból, Európából jönnek. Igen, Európából és a világból, hiszen nyugodtan mondhatjuk, világszerte ismert, egyedülálló a gyűjteménye. Kisapáti István másfél évtizede kezdett el foglalkozni az öreg autók és motorok gyűjtésével, eredeti állapotukba való visszaállításával. Kézé alatt újból erőre kap a nyolcvankét éves, Nürnbergben gyártott Maurer Union, amelyet Hódmezővásárhelyről vásárolt. Ugyancsak eredetiben pompázik a cseh gyártmányú Lauring-Klement, 1901-es kiadású oldalkocsis motorkerékpár. Aztán itt vannak a világon, az országban egyedülálló különlegességek: az első magyar autógyár — a Westinghouse — aradi gyáréból kikerült személygépkocsi. vagy az 1921-es kiadású egyhengeres Ner-a Car robogó, amelyik az országban az egyetlen. De ha bővebben akadna ideje a látogatónak, alaposabban is szétnézhetne és megcsodálhatná, az Európa- szerte híres 1903-ban gyártott szíjhajtásos Puch motor- kerékpárt, vagy a múlt század nyolcvanas éveiből vgló „velocipédet”. Nem valami szívesen invitálja a mester a bejelentés nélkül érkezett látogatót, hiszen napra, órára, percre beosztott az ideje. Azonnal kiszúrja, hogy amatőr az idegen, hiszen a bőség zavarával küzdve csupán pillantásra méltatja a fakerekű 1915- ös Lauring-Klement személyautót, csakúgy, mint a nálánál alig idősebb Bugat- tit vagy Fiatot. — Honnan származnak a ritkaságok? — Az Alföld legeldugot- tab tanyáiról, a községek, városok omladozó fészereiből. Érdekes, hogy Szolnok környékén nem találkoztam gyűjtővel, pedig az országban úgyszólván mindenkit ismerek, aki a régi autókkal, motorokkal foglalkozik. — Hogyan szerez tudomást ezekről a rozsdásodó ritkaságokról? — Az autók nagy részét éppen az említett környékből, az Alföld közepéről vásároltam. Egyszerű a dolog: nyomozni kell. Vásároltam már Tiszakécskéről, Jász- fényszaruból és ki tudja még honnan. — Az autók, motorok, történésze, ezermestere honnan örökölte érdeklődését? — A családban az öregszülőktől kezdve mindenki autószerelő. A gyűjteményt közösen bővítjük két autószerelő testvéremmel. — Munkásságáról bizonyára tudomást szerzett már a Közlekedési Múzeum. — Igen, élő a kapcsolatunk. — Akkor hát nincs akadálya, egy magyarországi autó- és motorkerékpár-gyűjtemény kiállításának. — Részemről nincs, de a gyűjtemény az enyém. Méltó környezetben valóban el tudnám képzelni bemutatásukat, hiszen ma már a Csongrád Megyei Hírlap cikke és az azt ismertető rádióhíradás után — az én időmet rabolják a munkától a látogatók. Kisapáti Istvánnak Bor- dányban igaza van. Állíthatjuk. Európa-, sőt világszerte híres gyűjteményt hozott létre 15 év áldozatos munkájával. Manapság a meghívások özönét rejtegeti számára a postaláda. Svédországból, Angliából, Norvégiából stb. érkeznek a meghívólevelek. Ki tud ellenállni ezeknek a felkéréseknek? De Kisapáti István tartja magát — amennyire tudja. Megválogatja. hová utazik el autó- és motorkerékpár-csodáival. Félő, hogy ezek a világcsodák egyelőre az ő garázsaiban vannak a legjobb helyen, s ott is maradnak addig, amíg méltó helyük nem akad. Érthető a mester ragaszkodása, hiszen az autó- és motorszereléstől kezdve a legutolsó csapágyig, a kárpitig maga illesztett helyére mindent. Búcsúzunk, Szolnok megyébe invitálom a gyűjtemény tulajdonosát becses tárgyaival. Neheteen kötjük meg az alkut. Pedig ezek az autók, motorok mindegyike alkalmas a több mint száz kilométeres út megtételére. Azonban gazdájuk szerény, megfontolt ember. — Csak ha komoly meghívást kapok, akkor vágok neki az útnak! — állapodunk meg. Egri Sándor A gyűjtemény egyik csodája as 1915-ös fakerekes Lauring-Klement A repülés nem robot Most még az' államvizsgák ideje van, de néhány hét múlva már a Parlament előtt tisztavatásra sorakozik az egység. A Killián György Repülő Műszaki Főiskola most bocsát ki először olyan helikoptervezetőket, akik üzemmérnöki diplomával is rendelkeznek. Közülük Markó Lászlóval, Szilágyi Zoltánnal és Dombi Jánossal ültünk le beszélgetni erről az emberek képzeletét évezredek óta foglalkoztató, szép pályáról. — Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó katonai helikoptervezető váljon? — ismétli a kérdést Szilágyi Zoltán. — Nagyfokú önfegyelem, lemondás, bizonyos fokú kíváncsiság is, no meg a repülés végtelen szeretete. Ehhez mindenekelőtt hozzátartozik annak tudata, hogy országunk légterét védjük, olyan feladatot látunk el, amit máshol nem lehet. Dombi János közbeszól: — Repülni máshol is lőhet de ott könnyen robotnak tűnik, itt viszont soha Azt meg pláne nem tudnám megszokni, hogy egész nap a négy égtáj helyett a négy falat nézzem. — Az a nehéz itt a főiskolán — folytatja Szilágyi Zoltán —, hogy katonának is kell lenni, meg diáknak is és Utólag nagy élmény az ejtőernyős ugrás közben repülni. Nem mindenki tudja ezt vállalni. Szilágyi Zoltán a főiskola előtt „kukacbomlbázón” repült néhány tiszteletkört, a többieknek az MHSZ biztosított néhány órás repülőképzést. Három évig műszaki ismereteket sajátítottak el, aztán következett a repülés, no, meg az ejtőernyővel való ugrás, amiről Markó László azt mondja: — Utólag nagy élmény. Ennek az alapos előképzésnek köszönhető, hogy az avatás előtt állók az utolsó csavarig ismerik a technikát, tudják mi miért történik a helikopteren. Nem mindennapi erőfeszítésbe került ez nekik. Igaza van Szilágyi Zoltánnak: — Sokan azt mondják: azok mennek katonának, akik nem szeretnek dolgozni. Nincs igazuk. Itt még keményebb helytállás kell, mint a polgári életben és a családnak is vállalni kell ezt az életmódot. Túlóradíj természetesen nincs nálunk. Aki idejön, annak teljes szívvel kell vállalnia az ezzel e hivatással járó nehézségeket. Dombi János is tapasztalt már egyet, s mást: — Rugalmasan kell felfogni a dolgokat Nem kell mindjárt „felkapni a vizet” Egyébként ő volt a század JKISZ-titikára. Járt a VIT-en és a KISZ-kongresszuson is küldött volt. Elnyerték a Kiváló Alegység címet is. — Néhányan úgy vélik, — magyarázza, — hogy parancsra könnyű KISZ-munkát végezni. Valójában nem így van. A sikerért sokoldalú munkával ugyanúgy meg kell dolgozni, mint a polgári életben. Július 15-én lesz az utolsó áMamvizsga. Markó Károly azt követően nößül. Magánéletük különbözően alakul, hivatásuk azonban a diploma megszerzése után is együtt tartja őket, még szorosabbá válik életre szóló barátságuk. Most, amikor a szó szoros értelmében kirepülni készülnek az alma materből, pely- hedző állú fiatalok irigykedő tekintete kíséri őket Mindegyikük helyébe hárman-né- gyen pályáznak. A repülés változatlanul népszerű az érettségizettek között 8. B. Július 9-től Végvári históriák — Vár/átókok Tizenhetedik alkalommal rendezték meg az idén a Fertőd! Országos Ifjúsági Zenei Tábort. A* ország különböző zenei középiskoláiból csaknem 100 fiatal érkezett a fertődi Esz- terházy kastélyba (MTI Fotó: Matusz Károly) Hétrészes honismereti vetélkedő kezdődik televíziónkban. Július 9-e és október 8-a között kéthetenként jelentkezik a Végvári históriák — Vár játékok című országos vetélkedő, amelyben hat város csapatai vesznek részt. A játékok színhelye Esztergom, Kőszeg, Veszprém, Eger, Sárospatak és Gyula, bevallott célja pedig ismeretterjesztés, hazafias nevelés — szórakoztató formában. Történelmünk fontos eseményei, jellegzetes magyar tájak adják a keretet hősök megismeréséi, hez, művészettörténeti, hadtudományi, irodalmi ismereteink bővítéséhez, helyi vonatkozású tudnivalókhoz. A döntő Buda várában lesz, nem a versenyzők szűk pátriájában, hanem az egész országot jelképező várpalotában. A versenyzők tudása mellett játékos forma, szórakoztató keret, sok látványosság, sok illusztráció és filmbetét teszi élvezetessé a versengést. Az elődöntők során egyszer minden város házigazda is lesz. Városonként két helyszínen „szerepel”. tanácsterem, művelődési ház a szellemi vetélkedéshez, a vár és környéke pedig az ügyességi játékokhoz. Ebből adódóan városonként két csapat „száll ringbe”, a „tudósok” és tettre kész fiatalok. Természetesen — ahogy ez a vetélkedőnél szokásos — játékvezetők és zsűri is részt vesz az irányításban, értékelésben. A játékot Bereczky Loránd és Héder Barna vezeti, A zsűri elnöke Liptai Ervin, a Hadtörténeti Múzeum és Hadtörténeti Intézet igazgatója, tagjai: Horváth Adám rendező, Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség vezetője és dr. Temesváry Ferenc, a Nemzeti Múzeum főosztályvezetője. A műsorok rendezője Born Adám, a társrendezője Lukin Agnes. A forgatókönyvet Major Anna írta, szerkesztők: Roska Katalin. Fröhlich Márta és Bernát László, a veze- tőoperatőr Lukin Sándor. A Végvári históriák — Várjátékok felelős szerkesztője Liska Dénes. Az első elődöntőre július 9-én kerül sor, 20 óra 05 perces kezdettel, az í-es programban.
