Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-22 / 171. szám

1986. JÚLIUS 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mezőgazdasági határszemlékre, kisebb par­cellák vegyszeres permetezésére és egyéb apró, de fontos munkára alkalmazható sárkányrepülőgépet fejlesztettek ki Hód­mezővásárhelyen, a Mezőgazdasági Gép­gyártó és Szolgáltató Vállalatnál. A nö­vényvédelemben kiegészítő szerepet játszó motoros sárkányrepülőgépet Köröstarcsán, a Petőfi Tsz-ben mutatták be a szakembe­reknek. A képen: start előtti pillanatok (MTI-fotó: B. Fazekas László — KS) Debrecenben Ablak-ajtó bemutatóház Korszerű, hőszigetelt üve­gezésű ajtókat és ablakokat bemutató faházat nyitott tegnap Debrecen belvárosá­ban a helyi üvegipari szö­vetkezet. A Csapó utcai be­mutatóházban a kecskeméti Duna—Tisza-közi Állami Építőipari Vállalat faipari gyáregységének termékeivel ismerkedhetnek meg az ér­deklődők. A korszerű DU- FA-ajtók és ablakok min­denben megfelelnek a janu­ár elsején életbe lépett hő­technikai követelményeknek. Debrecenben évről évre egyre több a magánlakás­építkezés, amit telekkialakí­tásokkal segít a városi ta­nács. Jó hír az építkezőknek az is, hogy a debreceni üveg­ipari szövetkezet a forgal­mazás mellett három me­gyére — Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár és Borsod — kiterjedő szervizhálózatot hoz létre. Egymondat a tervtörvényből Egyszázalékos növekedéshez 0,4 százalék „társulhat” „A nemzeti jövedelem 1 %-nyi növekedéséhez az energiafelhasználás legfel­jebb 0,4 %-os bővülése tar­tozzon ; összességében a népgazdaság energiafel­használása évenként át­lagosan 1 %-kal, ezen be­lül a villamosenergia fel- használása legfeljebb 3 %-'kal emelkedjen”. Az olcsó energia időszaká­ban, 1973-ig nem sokat törtük a fejünket azon, mennyi energiát használunk fel a nemzeti jövedelem gyarapí­tásához. Akkor még csak nem is sejtettük, hogy új fo­galommal kell majd megba­rátkoznunk később: energia- rugalmassági mutató... Más szavakkal azt is figyelni kell, hogy a nemzeti jövedelem minden egy százaléknyi nö­vekményéhez mennyi ener­giafelhasználás „társul”. Ezt nevezik ugyanis energiaru- galmassági mutatónak nap­jainkban. Abban az időszakban, de korábban is, bizony nem egy esztendőt megértünk, ami­kor az energiarugalmasság ibűvös” mutatója nemhogy 0,4 nem volt, hanem bőven 1,0 fölé emelkedett. Ami az­zal egyenértékű, hogy az energiafogyasztás gyorsab­ban nőtt, mint az akkortájt szintúgy szépen gyarapodó nemzeti jövedelem. Ám ez. az olcsó energia korszaká­ban, nem tűnt túlságosan ag­gasztónak. Ha többet költenénk Alap az újrakezdéshez A félelem még mindig ott él a gyermekek szívé­ben. Az emlékek néha óhatatlanul felidéződnek. Anya ez a ház ugye már nemi fog leégni? — kérdi ilyenkor meg­nyugtatást várva a kis Józsika. Annak idején a kunma­daras! tűzesetről már tájékoztattuk olvasóinkat. 1985 február első napján porig égett a Batthyány utcai 4. szá­mú ház. A piros kakas ezúttal Juhász Észter házát emésztette el — mitsem törődve azzal, hogy rajta kívül hat gyermeke marad fedél nélkül. Mi történt azóta ve­lük? A kérdés Marek Györgynek, a tanács vb-titkárának szólt. I Szegedi Ipari Vásáron Ifizép-tdjékoztató Amíg a látogatók a Szege­di Ipari Vásárt keresték fel, a kereskedők és a termelőik szakmai rendezvényeken ta­lálkoztak egymással. Délelőtt az Alföldi Tüzép tartott saj­tótájékoztatót, melyen Búza Endre kereskedelmi igazga­tóhelyettes ismertette a vál­lalat ez évi alapvető keres­kedelempolitikai célkitűzé­seit. Mint elmondta, a fő hangsúlyt a tüzelőellátás za­vartalan biztosítására fordít­ják. Ezzel kapcsolatban az igazgatóhelyettes kiemelte, hogy amennyiben a hazai szénbányászat teljesíti vál­lalt kötelezettségeit és az importszállításban sem lesz­nek fennakadások, nem ala­kulhat ki ellátási feszültség. Bár szénből és brikettből a tavalyinál jobb a kínálat, mégis élénk a kereslet a tű­zifa iránt, s egyre sikere­sebb, melynek számtalan előnyös tulajdonságát ha­mar megismerték a vásár­lók. Szintén kiemelt feladatnak tekinti a Tüzép az építő­anyagipar megváltozott pia­ci körülményeihez való al­kalmazkodást, a lakossági igények mind szélesebb kö­rű kielégítését. Ezért is sze­repelteti a Szegedi Ipari Vá­sáron újdonságainak széles skáláját. A kormányprog­ramhoz kapcsolódva egyre több építőanyaggyártó vál­lalat készít energiatakaré­kos nyílászárókat és a hőszi­getelési szabványnak megfe­lelő falazóanyagok és téglák köre is kibővült. Mindezeket a vásáron a nagyközönség is megtekintheti — és akár meg is veheti. A Tüzép ugyanis kedvezményes vá­sárt kínál az építőknek a kiállítás ideje alatt. Különleges kombájnokkal íratás a parcellákon A Gabonatermesztési Ku­tatóintézet szegedi és kis- zombori nemesítőtelepein több mint tízezer 6—20 négyzetméteres parcellán nevelnek kísérleti búzatör­zseket. Ezekről a kicsiny földdarabokról a búzát kü- lön-külön takarítják be spe­ciális parcellakombájnok­kal. A kísérleti búzákat az in­tézet laboratóriumában szá­mos vizsgálatnak vetik alá, s valamennyi jellemző adat összesített eredménye alap­ján választják ki a legked­vezőbb tulajdonságokkal rendelkező búzatörzseket. Ezeket használják fel a tu­dományos kutatók nemesítő­munkájukban az új fajták előállításához; — Az eliső döbbenetből ocsúdva azonnal igyekeztünk segítséget adni. Tudtuk, hogy Juhász Eszter egyedül neveli gyermekeit, rászorul a segít­ségre. Ügy képzelje el, hogy semmijük, még egy zsebken­dőjük sem maradt, csak ami rajtuk volt. Hatezer forintos gyorssegélyt utalt ki a ta­nács, és átmeneti elhelyezé­sükről is gondoskodtunk. Először egy iskolai volt gond­noki lakásra gondoltunk, de Juhász Eszter inkább az édesanyjához „költözött” vissza. Később azután — amíg az új ház beköltözhe­tő nem lett — egy tanácsi lakást biztosítottunk a csa­lád számára. Mert erre már az első pillanattól számít­hattak. A február 3-i párt- értekezleten az egészségügyi dolgozók javasolták, hogy a szocialista brigádok támo­gassák a családot. Juhász Eszter akkor még — ahogy visszaemlékezik csak a tra­gédiát érezte. — Előző évben váltam el a férjemtől. Abba valahogy beletörődtem, mert tudtam, hogy van kiút. De gyorsan utána ez a másik... Nem tudtam. mi lesz. Egyetlen gondolatom volt csak: Vissza a mamához. A szülői ház menedéket adott, a mindinkább érezhe­tő segítőszándék pedig lehe­tőséget az újrakezdéshez. A gyerekek közben folytathat­ták iskoláikat egy percre sem maradtak ki. A legidő­sebb, Enikő, azóta dolgozik a karcagi postán. Erika a Szolnoki Egészségügyi Szak- középiskola 3. osztályát vé­gezte el- Tünde befejezte az általános iskolát, felvették a Kunhegyesi Híradástechni­kai Szakközépiskolába, Esz­ter ősztől nyolcadikba, Niko­lett ötödikbe megy, Józsika pedig most lesz nagycsopor­tos az óvodában. Édesanyjuk — ezt Borsós Lajos tanácselnöktől tudtam meg — addig is átlagon fe­lüli erőfeszítésekkel gondos­kodott gyermekeiről. Három­műszakos postai állást vál­lalt, hogy több kerülhessen az asztalra emellett évente tizenöt-húsz ser­tést tartott, hogy előbbre jussanak. Érthető, hogy szin­te az egész település egyszer­re mozdult meg értük. — Emlékszem — mondja az édesanya — a Kossuth Termelőszövetkezettől heve- rőt, ágyneműt kaptunk, a megyei tanács rendkívüli se­gélyt adott, jelentkezett a Vöröskereszt is, ruhát és pénzt juttattak el hozzánk. A helybeliek is megkeres­tek. A gyermekeim osztály­társai tankönyveket - adtak. Sokan ruh'át is hoztak, de csak félve hozakodtak vele elő, nem akartak megbánta­ni. A beszélgetésben rövid szünet következett. A köny- nyeivel eddig t is küszködő asszony most már a zseb­kendő után nyúlt. Később hosszú felsorolás követke­zett. Végül megállapodtunk, hogy név szerint nem em­lítjük meg azokat, akik se­gítséget nyújtottak, nehogy véletlenül is ki maradjon valaki. S ez érthető is, hi­szen mindenki, a maga mód­ján a tőle telhető mértékben részt vállalt a támogatásban. A szocialista brigádok csekkszámlát nyitottak, erre fizették be a felajánlott ösz- szegeket, az ABC-bolt dol­gozói az egyéni támogatókat mozgósították, a posta, — ahol Juhász Eszter telefon- kezelőként dolgozik — 3000 forintos szakszervezeti se­gélyt és 100 ezer forintos építkezési támogatást adott, a munkatársak ötezer forin­tot adtak össze. Az új ház terveit a tanács költségveté­si üzeme készítette el. A KEVISZ Ipari Szövetkezet és g termelőszövetkezet az anyagszállításhoz biztosított kedvezményt. A régi épület maradványainak bontásában a KISZ-fiatalok vettek részt. Az építkezésen a munkás­őrök voltak a segédmunká­sok. Az építő kisiparosok is miért, miért-nem, olcsóbban vállalták a munkát. És a Tü- zép-telepen sem mondta sen­ki, hogy ez vagy az az anyag épp most fogyott el. — így vághattunk bele az építkezésbe — mondja Ju­hász Eszter. — Voltak akik segítettek, így aztán elérhe­tőnek látszott a terv. De nem volt könnyű. Aki épít­kezett már, az tudja, csak igazán. Nagy erőfeszítések árán, de már áll. lakható az új ház. Igaz, az élet Juhász Esz­tert olyan próbatétel elé állította, amelyet talán nem vállalt volna korábban. Az újrakezdéshez azonban, a közösség összefogása biztos alapot teremtett, amelyre munkájával rá is szolgált. A Batthyány utcai ház így épülhetett fel. Szőke György Alapvetően megváltozott a helyzet a két olajárrobbanást követően, s tart ez az álla­pot még a belátható jövő­ben is, noha éppen a közel­múltban jelentősen zuhant a kőolaj világpiaci ára. Ha­zánk ugyanis a szükséges energiahordozónak mintegy felét importálja, főként a Szovjetunióból, az árcsök­kenés késleltetve jelentkezik számunkra. (így volt ez a gyors olajáremelkedés idő­szakában is — akkor persze, előnyünkre). Az úgynevezett bukaresti árelv szerint ugyanis a KGST-országok a világpiaci ár elmúlt öt évi átlagát érvényesítik egymás között. Ezért drága ma is számunkra az energia. Másrészt azért is költséges, mert a hazai energiatermelés bővítésének lehetőségei be­Érthető tehát a mértéktar­tó energiaigény-növekedés előirányzása. S nem is elér­hetetlen. hogy ebben az öt esztendőben az energiaru­galmassági mutatót átlago­san 0,4-en tartsuk. Hiszen a fejlettebb országokban ez a szám már az energiaválságot megelőzően is kisebb volt egynél, jelezve, hogy fejlett technikával, ésszerű energia- gazdálkodással a nemzeti jö­vedelem növelése kevesebb energiaráfordítással is elér­hető. Sőt az elmúlt években jó néhány nyugat-európai ország „negatív” energiaru­galmassági mutatót ért el. azaz úgy növelte nemzeti jö­vedelmét, hogy eközben brut­tó energiafelhasználása csök­kent. Igaz. mindezt nem ol­csón produkálták: széles kör­ben alkalmaztak új, kevésbé energiaigényes, modern tech­nológiákat. A gazdaságos energiafel­használás tehát nem kizáró­lag szűkén vett energetikai kérdés. Az energiarugalmas­sági mutató csökkenthető ugyan — nem is jelentékte­len mértékben — az energe­Vajon van-e reális re­mény arra, hogy sikerül a mértéktartó energianöveke­dést nem túllépve, a terve­zett nemzeti jövedelmet lét­rehoznunk? Kétségtelen, az utóbbi években az ország energiafogyasztása alig-alig növekedett, ám a nemzeti jö­vedelem „lázgörbéje” is szin­te nyugalomban maradt. Er­re az öt esztendőre azonban 15—17 százaléknyi nemzeti- jövedelem-növekedést, te­hát dinamikusabb gazdasági fejlődést irányoz elő a terv. Vagyis gyorsítani kell — vi­szonylag kisebb energiafel­használással. Ez pedig nehe­zebb, keményebb „lecke”, mint amihez az elmúlt évek­ben hozzászoktunk. határoltak. Kőolajból és föld­gázból nincs annyi, mint sze­retnénk. Szenünk viszont már több van, és — ugyan­csak elvben — akár több atomerőművet is építhet­nénk még. Csakhogy erre nincs elég pénzünk. A VII. ötéves terv időszakában ugyanis „csak” 368 milliárd forint költhető beruházások­ra. Bár ez óriási összeg, az 1984-es, összehasonlító ára­kon számolva azonban még­sem több annál, mint ameny- nyit a VI. ötéves terv idő­szakában erre a célra fel­használhattunk. Más szavak­kal: ha a 368 milliárd fo­rint nagyobbik felét „elvin­né” az energia, nem marad­na elég lehetőségünk a fel­dolgozóipar a gazdasági nö­vekedés motorja minden or­szágban. tikai berendezések korszerű­sítésével, ám legalább ilyen fontos a különböző ipari és más technológiák, technoló­giai folyamatok — más szempontból is előnyös — ra­dikális megújítása. Az ezúton megtakarítható energia ugyanis igen számottevő le­het. Hasznos lenne, ha mégin- kább terjedne a termékek ér­tékét és energiatartalmát komplex módon figyelembe vevő, értékelő — sőt érték­elemző! — szemlélet. Hiszen minden, amit előállítunk, be­fektetett energiát tartalmaz, néha nem is keveset. Egy egyszerű alumíniumedény például — kezdve attól, hogy a bauxitot kibányásszák, azon keresztül, hogy timföld lesz belőle, majd kohósítás után színalumínium, addig, hogy különböző gépekkel megmunkálják — megannyi energiát „gyűjt magába”. Közben a termék egy sor technológia ma még, tudjuk, megy át — s e technika, technológia ma gég, tudjuk, sokhelyütt elavult, energia­faló. Egyebek mellett ezért ír­ja elő a tervtörvény: „Az energiagazdálkodásban fő feladat a fajlagos felhaszná­lás jelentékeny mérséklése, és kevésbé energiaigényes termelési és termékszerkezet kialakítása”. Az energiafo­gyasztás átlagosan évi egy­százalékos növekedésének te­hát mindenképpen fedeznie kell a több — de főként jobb. eladhatóbb! — termék ener­giaigényét. Mindehhez azon­ban a korábbiaknál mesz- szebb látó, körültekintőbb, és tágadban értelmezett energiagazdálkodásra van szükség. Trömböczky Péter Energiafaló alumíniumedény Gyorsítás közben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom