Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-17 / 167. szám
1986. JÚLIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 PAULINA ÉVA: fenészballada (Részlet) 3. Izgatottan mosolygó Parnasszus Győzött a szolnoki csapat Szécsi Katalin: — Amikor hazajöttem Romániából, pokoli körülmények közé kerültem. Anyám akkor vált a negyedik férjétől. Egy vadidegen embert kellett megismernem. Két hónap múlva elköltöztünk tőle, vissza a nagymamához, akinél albérlőként lakott a volt, a harmadik férj. Nagyanyámmal rettenetes viszonyban élt anyám. Iszonyú botrányok voltak, olyan levegőjű otthonba kerültem, amely számomra maga a pokol volt. Néhány hónap múlva, talán 4 hónap múlva jött a nyár, és én 14 éves fejjel munka után néztem, mert tudtam, hogy pénzt kell keresnem. Utána kollégiumba kerültem. Ezerkilencszázötvenhatban anyám mindenféle bejelentés nélkül ..hóna alá kapta” a nővéremet, kettőnket pedig „ittfelejtett” és disszidált. Bécsen keresztül ment, ahol azonnal elveszítette a nővérünket, tudniillik csak azért vitte magával, mert a legidősebb gyerek volt, számíthatott rá. Anyám tulajdonképpen — bár amit eddig elmondtam, nem jelzi, — rettentően gyáva ember. Bécsben elveszítette a nővéremet, kiment Lichtenstein- be, pár hónapig ott volt, azután Amerikában, és azóta ott él. Mari később a Vörös- kereszt segítségével kereste, így találkoztak újra. Nagyon nehezen értettük, Pali tizenkét évesen, én tizenöt évesen, hogy anyánk ÜGY mehetett el... (keserűen) istenhozzád nélkül. Nem is tudtuk, hogy disszidált. November 19-én ment el, és úgy tudtam meg, hogy valamikor Katalin-nap táján ha- zakódorogjtám valamilyen ajándék reményében. Ugyanis kollégiumban laktam, annak ellenére, hogy ő Pesten élt. Palit nevelőszülőkhöz adta Mezőtúrra, engem pedig elsős középiskolás koromban kollégiumba. Otthon nem találtam senkit. Megkérdeztem a házfelügyelőnőt. Legyen nyugodt. Katika — mondta ő — már jó helyen vannak. Nem értettem. Az anyukája és Marika disszidáltak — magyarázta. így tudtuk meg. így még nehezebb tudomásul venni, hogy tengem egyszerűen itthagytak, mint egy csomagot. Ráadásul nem hároméves koromban, hanem tizenévesen, amikor úgyis egy kicsit feje tetején áll a világ. Az ember már gondolkodik, de még kevésbé érti, ami vele történik. Bennünk olyan felfokozott vágyakozás élt az anyánk után, amit — nyugodtan mondom, mert így gondolom, és így érzem, — (indulat nélkül) soha nem érdemelt meg.. Az édesanya távozása után Pali Pesten élt. Gimnáziumban tanult• a Reviczky utcai diákotthonban lakott. Innen Mezőtúrra kérte magát. A Dózsa György Gimnáziumban tanult, és az iskola kollégiumában lakott 1959. április 8-tól, 1960. február 3-ig. Előkészületek a 161. Anna-bálra Balatonfüreden július 26- án, 161. alkalommal rendezik meg a nevezetes Anna- bált. Ezúttal is a Világ minden tájáról fogadnak vendégeket. A külföldi, így a kanadai és az ausztráliai magyarok közül sokan idén is elhozzák első bálozó unokáikat Balatonfüredre. Jellemző az érdeklődésre, hogy az első jegyigénylő levelek már tavaly nyáron beérkeztek a rendező Balatontourist Nordhoz. Láttam az osztálynaplót, a Szécsi Pál név alatt csupa egyes sorakozott. ,'Nem ^volt buta gyerek” — bizonygatták volt tanárai^ APe mindent megtett, hogy visszakerüljön Pestre. Ügy adta be a dolgozatait, hogy egyetlen szót sem írt a füzetbe”. Nevelői töredékeket, pillanatképeket őriznek róla. „Emlékszem, az utolsó pad- ban ült. Csöndes fiú volt.” ,>Egyszer hívtam az énekkarba. Azt mondta, csak akkor jön, ha könnyűzenét is műsorra tűzünk. Palikám, nem tesszük meg a kedvedért, — mondtam neki”. Fabó János: — A gimnáziumban nagyon gyengén tanult. Kollégiumban lakott, sokszor megszökött, eljött F.-ékhez. többször is találkoztam vele. Nem volt buta gyerek, láttam néhány természetrajzi gyűjteményét az iskola szertárában; elég okosan összeállította őket. Egy ideig járt F.-ékhez, aztan ők elköltöztek Gyömrőre, ráadásul elég hirtelen. Szécsi Katalin: — Nagyon zűrös kamaszkorom volt. Mindenkihez odacsapódtam, akitől bármit reméltem. A „bármit” alatt értsd, hogy egy szelet kenyér, egy forint, egy könyv ... Irányítás, ellenőrzés nélkül elolvastam mindent, ami a kezem ügyébe akadt, mert úgy éreztem, másom nincs. Iszonyú, hogy mit összeolvastam. A könyvek befolyásolták az életemet, amelyben jó is van, de sajnos, rossz is, mert szentírásnak hittem, amit olvastam. Úgyhogy bizony, a szerete- tért 'mindenkivel összeismerkedtem, és mindenkihez megpróbáltam odacsapódni — lehet, hogy ez nagyon kellemetlen volt másoknak. Rettenetesen egyedül voltam. Pali ugyanezt végigcsinálta. Mezőtúron, ha egyszerű embereknél lakott is, de jóérzésű embereknél. Amikor azonban intézetbe került. . Az intézet — intézet. (Fásultan) Fűtött helyiséget, ennivalót. ruhát biztosítanak, de szeretetet nemigen kapnak a gyerekek. Kitől is kapnának? A nevelő örül, ha vigyázni tud rájuk. Akkoriban nagyon ritkán találkoztunk. Egyikünknek se volt pénze, hogy megkeresse a másikat. Amikor itt, Pesten kórházba feküdt, nem emlékszem már a körülményekre, de nagyon nehezen nyomoztam ki, hogy hol van. Véletlenül tudtam meg, nagyanyám nem is mondta nekem. Akkor például meglátogattam. Egyébként nagyon ritkán találkoztunk. Megtörtént, hogy karácsonykor a szerencsétlenje Pestre jött, mert hová ment volna? Nem volt hová mennie, mint ahogy nekem sem. Ezekről a homályos évekről sose beszéltünk. De neki se lehetett könnyebb, mint nekem. Tényleg gyökértelen ember volt. Talán még gyö- kértelenebb, mint én, mert Meggyorsult a helyreállítási munka az egri várban: egyidejűleg különböző helyeken végzik a rekonstrukciót. Nyolc-tíz vállalat és kisvállalkozás szakemberei dolgoznak a helyszínen. Elkészült már a Dobóbástya külső falazata, jelenleg körlépcsőjén dolgoznak. A várdomb tetején és a vár belső udvarán vízelvezető bennem több volt a határozottság, és keményebb fából faragtak. Azért élek még, és ő. szegény azért nem él... Amikor leérettségiztem, nagyanyám nem akart visz- szafogadni, erre a kollégium igazgatója kijelentette: „A gyerek nem tudja, hogy joga van ideköltözni, de ha nem engedi vissza, följelentjük”. Na. így visszakerültem. Pali Mezőtúron volt. Karácsonykor — mint minden gyerek — ő is otthon akart lenni. Hazajött, szegénykém. Haza? — a Rákóczi téri lakásba, ahol én egy fűtetlen szobában feküdtem és olvastam. Azért voltam ágyban, mert nagyanyám nem adott egy estére való tüzelőt se, hc.gy befűtsünk. Bejött hozzánk — gyönyörű, háromszobás lakása volt egyébként — és közölte, hogy az ő háza nem éjjeli menedékhely. Kérdő pillantásomra így folytatja: — Világéletében nem olvasta ezt a művet; teljesen spontán kijelentés volt. Szóval; az ő lakása nem éjjeli menedékhely, és különben sem egyezik a felfogásával- hogy — idézzem: — .,A léány- unokám egy szobában aludjék a fiúunokámmal”. Egy csésze teánk se volt, semmink. Nem adott enni, egy szelet vajas kenyeret se. Én tizennyolc éves voltam, Pali tizenöt, szegények, pénztelenek. Megfogtuk egymás kezét és elmentünk a Keleti pályaudvar várótermébe. ahol legalább láttunk egy plafonig érő karácsonyfát; ott ültünk és egész éjjel beszélgettünk. Ennyit a nagyanyánkról, aki soha nem bocsátotta meg nekünk, hogy anyánk disz- szidált. — Nektek?! — Nekünk. Azt mondogatta, hogy azért veszítette el a „léány”-át, mert anyánk előlünk menekült. Anyánk előlünk is menekült, meg ő előle is, úgyhogy mindenki elől .. . Elsősorban önmaga elől, és soha, mind a mai napig nem jött rá, hogy önmaga elől nem menekülhet el sehová. — Amikor Pali Mezőtúrról Pestre került, hogy folytatódott az élete? — Munkahelyet keresett; élnie kellett valamiből. Albérletekben hányódott. Nagyanyám ugyanis nem engedte, hogy hozzá költözzék, inkább albérlőt tartott. csatornákat építenek. A munka még a nyáron befejeződik, bár lassította, hogy a csatornaépítéskor falma- radványokra és más értékes leletekre bukkantak, s ezek védelme miatt új közműfektetési terveket kellett készíteni. A kirándulók helyreállítási munkák befejezéséig is zavartalanul látogathatják a Dobó István Vármúzeum részlegeit. Vajon milyen nadrág — piros vagy kék — volt Nosz- ty Ferin, amikor kiugrott Tóth Mari ablakán? Mit mondott Eumaios kutyája, amikor Odüsszeusz partra lépett Ithaka partjainál? Jobb vagy bal kézzel írta meg levelét Anyeginhez Tatjána? Kinek melyik hőse, milyen utcában, mit csinált délelőtt és délután? És még valami: ki fordította, dolgozta át, és volt-e akkor éppen holdfogyatkozás? (Végül a klasszikus kérdés: hány éves a kapitány?) Kerekre nyitott szemét igazítsa vissza, kedves olvasó! E kérdések túlzásaiban ugyanis nem egy egyetemista irodalomszigorlat utáni éjszakájának rémálma tükröződik vissza, hanem a valóság: a Megyei Művelődési és Ifjúsági KözHódmezővásárhely népművészete Kiállítás a túrkevei Finta Múzeumban A hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és a Finta Múzeum rendezésében ma este 6 órakor nyitja meg Nagy Vera muzeológus Túr- kevén a Vásárhely népművészete című kiállítását. A tárlat igen fontos az Alföld népművészetének megismerésében. A múlt századi Hódmezővásárhely, a nagy, alföldi mezőváros a népművészet több ágában is kiemelkedő alkotások szülőhelye volt. Elsősorban a tálasok munkáit kell megemlíteni, ezek minősége és mennyiségi növekedése az ország egyik legnagyobb fazekasközpontjává tette a várost. A vásárhelyi fazekasság hagyományai a 18. századba nyúlnak vissza,, s a 19. század elejére alakultak ki jellegzetes edényformái és díszítési módjai. A fazekasokhoz hasonlóan céhekbe tömörült mesterek voltak a vásárhelyi festett bútorok alkotói. Az 1830—1850-es években érte el a bútorfestés a virágkorát. A városban faragó, barkácsoló, ezermester paraszt- emberek is éltek, kiknek, faragóművészete a mindennapi élet használati tárgyainak sokaságán — mángorlókon, guzsalyokon, borotvatokokon — tükröződik vissza. A város népművészetének mai is közkedvelt ága a felújított vásárhelyi hímzés. A vásárhelyi szőrös párnavégek népi hímzéseink legrégibb stílusának képviselői. Bizonyára örömét leli a kunhímzésekhez szokott túrkevei közönség e hímzésekben is. A tárlat augusztus 20-ig tart nyitva, hétfő kivételével naponta 9—12 és 14—17 óra között látogatható. pont klubjában hétfőn este tartott nyilvános rádióadás. Az immár ötödik elődöntőjéhez érkezett Mosolygó Parnasszus műveltségi vetélkedőn szerepelt megyénk csapata; mondhatnám úgy is: kezdetben csak próbálta követ görgető Sziszifusz módjára megmászni a tudás elérhetetlennek hitt csúcsát, hogy aztán a hetven perces nekigyürkőzés után kitűzze oda Szolnok zászlaját. Már negyed hétkor könyvek lapjaiba burkolóztunk mindnyájan: a közönség is segített (volna) a három előzetes feladat megoldásában, de mi sem bukkantunk sehol az egyik rejtvényes szemelvény nyomára. Jobb híján a technikusok igyekezetét szemléltük hát, amikor — mint Hamlet atyjáAz Interpopfesztivál első elődöntője kedden a késő esti órákban ért véget a siófoki szabadtéri színpadon. A hazai együttesek és énekesek mellett hat külföldi versenyző is bemutatkozott. A húsz elhangzott dal közül a kilenctagú nemzetközi zsűri — amelynek elnöke Pándi András, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője — tízet juttatott a szombati döntőbe. A hét végén — folytatva a versenyt — ismét színpadra lép a Z’zi Labor, a Névtelen, a Napóleon BLD és a Ünnepséggel zárta az 1985- 86-os tanévet tegnap délelőtt a Killián György Repülő Műszaki Főiskola. A tanévzárón a II. és III. évfolyamot eredményesen befejező hallgatókat hivatásos állományba vették, és egyidejűleg a tanulmányi eredménytől függően törzszászlósi és zászlósi rendfokozatot kaptak. A tanulás és a gyakorlati felkészülés során mutatott kimagasló erőfeszítése eredményeként, magatartása és mozgalmi munkája alapján törzszászlós lett: Király István, Matyi Ákos, Botló Ferenc, Gábris Lajos és Bár- dosi Gábor. Az oktató-nevelő munkában, a hivatásos katonai szolgálatra történő feladatok végzésében kimagasló eredményt produkáló katona és polgári tanári valamint hallgatód állomány főiskolaparancsnoki elismerésben részesült. Az előléptetett és hivatásos állományba vett állónak szelleme szólalt meg hajdanán — egy recsegő hangszórón keresztül jött az égi utasítás: Halló — két perc múlva kezdünk — itt Tatabánya! Ebben a két percben szállt bokánkba az összes önbizalom; csaknem hiába biztatott kedvességével Endrei Judit, a helyszíni rádiós háziasszony. Aztán felharsant a szignál, elindult a játék. Negyvenegy pontot gyűjtött a mind magabiztosabb szolnoki csapat. A versenytárs Tatabánya csapata alulmaradt, de ez nem volt vereség, hisz a játékvezető maga mondta: a mosoly Parnasszusán nincs helye tragédiának. Az elő- versengésben most hatodik a szolnoki nyolcas fogat. Ezzel remény van arra, hogy a középdöntőbe is bejut és újra bemutatkozhat or- szágnak-világnak. Lord együttes, Nyeső Mária, Frutti, Krasznai Krisztina, valamint Alex Busanel Belgiumból. Edyta Seppert Lengyelországból és Georghi Sztancsev Bulgáriából. A legtöbb közönségszavazatot a Napóleon BLD együttes kapta. A fesztivál idején a siófoki Batthyány utcában Popbazár működik, ahol hanglemezeket, posztereket, könnyűzenei témájú könyveket árusítanak, s több mint félszáz kiskereskedő kínálja portékáját. mányt Bede László ezredes köszöntötte, majd Zsemberi István mérnök ezredes vázolta a tanév eredményeit Többek között megállapította, hogy a főiskola alapfeladatát, azaz a hallgatók politikai, szakmai felkészítését végrehajtott^, a nevelési célokat elérte. A végzős hallgatók nevében Markó László köszönte meg a főiskola nevelő állományának a végzett munkát, és kívánt jó tanulást ittmaradó társaiknak, ök egyébként szabadságot kaptak, majd augusztus közepén utaznak fel Budapestre felkészülni a Kossuth téri tisztavatásra. A Szolnokon maradó hallgatók nevében Botló Ferenc tett ígéretet, hogy eredményesen teljesítik az előttük álló feladatokat, és a felavatásra kerülő társaiknak a tiszti pályához erőt-egészséget kívánt. A tanévzáró a katonai formáknak megfelelően díszmenettel és a csapatzászló elvonulásával zárult. (folytatjuk) Újabb falmaradványokat találtak Meggyorsult az egri vár helyreállítása Vajon mi köze van az író Nagy Lajos által a Képtelen természetrajzban megénekelt tevének Szolnok városához? Ezen töri afe jét a csapat... Fotó: H. L. Siófokon Interpopfesztivál ’86 Tanévzáró a Killián főiskolád Készülődés a tisztavatóara
