Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-17 / 167. szám

1986. JÚLIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 PAULINA ÉVA: fenészballada (Részlet) 3. Izgatottan mosolygó Parnasszus Győzött a szolnoki csapat Szécsi Katalin: — Amikor hazajöttem Romániából, po­koli körülmények közé ke­rültem. Anyám akkor vált a negyedik férjétől. Egy vad­idegen embert kellett meg­ismernem. Két hónap múl­va elköltöztünk tőle, vissza a nagymamához, akinél al­bérlőként lakott a volt, a harmadik férj. Nagyanyám­mal rettenetes viszonyban élt anyám. Iszonyú botrá­nyok voltak, olyan levegőjű otthonba kerültem, amely számomra maga a pokol volt. Néhány hónap múlva, talán 4 hónap múlva jött a nyár, és én 14 éves fejjel munka után néztem, mert tudtam, hogy pénzt kell ke­resnem. Utána kollégiumba kerültem. Ezerkilencszázötvenhatban anyám mindenféle bejelen­tés nélkül ..hóna alá kapta” a nővéremet, kettőnket pe­dig „ittfelejtett” és disszi­dált. Bécsen keresztül ment, ahol azonnal elveszítette a nővérünket, tudniillik csak azért vitte magával, mert a legidősebb gyerek volt, szá­míthatott rá. Anyám tulaj­donképpen — bár amit ed­dig elmondtam, nem jelzi, — rettentően gyáva ember. Bécsben elveszítette a nővé­remet, kiment Lichtenstein- be, pár hónapig ott volt, az­után Amerikában, és azóta ott él. Mari később a Vörös- kereszt segítségével kereste, így találkoztak újra. Na­gyon nehezen értettük, Pali tizenkét évesen, én tizenöt évesen, hogy anyánk ÜGY mehetett el... (keserűen) istenhozzád nélkül. Nem is tudtuk, hogy disszidált. No­vember 19-én ment el, és úgy tudtam meg, hogy vala­mikor Katalin-nap táján ha- zakódorogjtám valamilyen ajándék reményében. Ugyan­is kollégiumban laktam, an­nak ellenére, hogy ő Pesten élt. Palit nevelőszülőkhöz adta Mezőtúrra, engem pedig elsős középiskolás koromban kollégiumba. Otthon nem találtam senkit. Megkérdez­tem a házfelügyelőnőt. Le­gyen nyugodt. Katika — mondta ő — már jó helyen vannak. Nem értettem. Az anyukája és Marika disszi­dáltak — magyarázta. így tudtuk meg. így még nehe­zebb tudomásul venni, hogy tengem egyszerűen itthagy­tak, mint egy csomagot. Rá­adásul nem hároméves ko­romban, hanem tizenévesen, amikor úgyis egy kicsit fe­je tetején áll a világ. Az em­ber már gondolkodik, de még kevésbé érti, ami vele történik. Bennünk olyan felfokozott vágyakozás élt az anyánk után, amit — nyugodtan mondom, mert így gondolom, és így érzem, — (indulat nélkül) soha nem érdemelt meg.. Az édesanya távozása után Pali Pesten élt. Gimnázium­ban tanult• a Reviczky utcai diákotthonban lakott. Innen Mezőtúrra kérte magát. A Dózsa György Gimnázium­ban tanult, és az iskola kol­légiumában lakott 1959. áp­rilis 8-tól, 1960. február 3-ig. Előkészületek a 161. Anna-bálra Balatonfüreden július 26- án, 161. alkalommal rende­zik meg a nevezetes Anna- bált. Ezúttal is a Világ min­den tájáról fogadnak ven­dégeket. A külföldi, így a kanadai és az ausztráliai magyarok közül sokan idén is elhozzák első bálozó uno­káikat Balatonfüredre. Jellemző az érdeklődésre, hogy az első jegyigénylő le­velek már tavaly nyáron beérkeztek a rendező Ba­latontourist Nordhoz. Láttam az osztálynaplót, a Szécsi Pál név alatt csu­pa egyes sorakozott. ,'Nem ^volt buta gyerek” — bizonygatták volt taná­rai^ APe mindent megtett, hogy visszakerüljön Pestre. Ügy adta be a dolgozatait, hogy egyetlen szót sem írt a füzetbe”. Nevelői töredékeket, pil­lanatképeket őriznek róla. „Emlékszem, az utolsó pad- ban ült. Csöndes fiú volt.” ,>Egyszer hívtam az ének­karba. Azt mondta, csak akkor jön, ha könnyűzenét is műsorra tűzünk. Palikám, nem tesszük meg a kedve­dért, — mondtam neki”. Fabó János: — A gimná­ziumban nagyon gyengén ta­nult. Kollégiumban lakott, sokszor megszökött, eljött F.-ékhez. többször is talál­koztam vele. Nem volt buta gyerek, láttam néhány ter­mészetrajzi gyűjteményét az iskola szertárában; elég oko­san összeállította őket. Egy ideig járt F.-ékhez, aztan ők elköltöztek Gyömrőre, ráadásul elég hirtelen. Szécsi Katalin: — Nagyon zűrös kamaszkorom volt. Mindenkihez odacsapódtam, akitől bármit reméltem. A „bármit” alatt értsd, hogy egy szelet kenyér, egy forint, egy könyv ... Irányítás, el­lenőrzés nélkül elolvastam mindent, ami a kezem ügyé­be akadt, mert úgy érez­tem, másom nincs. Iszonyú, hogy mit összeolvastam. A könyvek befolyásolták az életemet, amelyben jó is van, de sajnos, rossz is, mert szentírásnak hittem, amit olvastam. Úgyhogy bizony, a szerete- tért 'mindenkivel összeis­merkedtem, és mindenkihez megpróbáltam odacsapódni — lehet, hogy ez nagyon kel­lemetlen volt másoknak. Rettenetesen egyedül vol­tam. Pali ugyanezt végigcsinál­ta. Mezőtúron, ha egyszerű embereknél lakott is, de jóérzésű embereknél. Amikor azonban intézetbe került. . Az intézet — intézet. (Fásul­tan) Fűtött helyiséget, enni­valót. ruhát biztosítanak, de szeretetet nemigen kapnak a gyerekek. Kitől is kapnának? A nevelő örül, ha vigyázni tud rájuk. Akkoriban na­gyon ritkán találkoztunk. Egyikünknek se volt pénze, hogy megkeresse a másikat. Amikor itt, Pesten kórház­ba feküdt, nem emlékszem már a körülményekre, de nagyon nehezen nyomoztam ki, hogy hol van. Véletlenül tudtam meg, nagyanyám nem is mondta nekem. Akkor például meglátogattam. Egyébként nagyon ritkán ta­lálkoztunk. Megtörtént, hogy karácsonykor a szerencsétlenje Pestre jött, mert hová ment volna? Nem volt hová men­nie, mint ahogy nekem sem. Ezekről a homályos évekről sose beszéltünk. De neki se lehetett könnyebb, mint ne­kem. Tényleg gyökértelen ember volt. Talán még gyö- kértelenebb, mint én, mert Meggyorsult a helyreállí­tási munka az egri várban: egyidejűleg különböző he­lyeken végzik a rekonstruk­ciót. Nyolc-tíz vállalat és kisvállalkozás szakemberei dolgoznak a helyszínen. Elkészült már a Dobó­bástya külső falazata, jelen­leg körlépcsőjén dolgoznak. A várdomb tetején és a vár belső udvarán vízelvezető bennem több volt a határo­zottság, és keményebb fából faragtak. Azért élek még, és ő. szegény azért nem él... Amikor leérettségiztem, nagyanyám nem akart visz- szafogadni, erre a kollégium igazgatója kijelentette: „A gyerek nem tudja, hogy jo­ga van ideköltözni, de ha nem engedi vissza, följelent­jük”. Na. így visszakerültem. Pali Mezőtúron volt. Kará­csonykor — mint minden gyerek — ő is otthon akart lenni. Hazajött, szegénykém. Haza? — a Rákóczi téri la­kásba, ahol én egy fűtetlen szobában feküdtem és olvas­tam. Azért voltam ágyban, mert nagyanyám nem adott egy estére való tüzelőt se, hc.gy befűtsünk. Bejött hoz­zánk — gyönyörű, háromszo­bás lakása volt egyébként — és közölte, hogy az ő háza nem éjjeli menedékhely. Kérdő pillantásomra így folytatja: — Világéletében nem ol­vasta ezt a művet; teljesen spontán kijelentés volt. Szó­val; az ő lakása nem éjjeli menedékhely, és különben sem egyezik a felfogásával- hogy — idézzem: — .,A léány- unokám egy szobában alud­jék a fiúunokámmal”. Egy csésze teánk se volt, semmink. Nem adott enni, egy szelet vajas kenyeret se. Én tizennyolc éves voltam, Pali tizenöt, szegények, pénztelenek. Megfogtuk egymás kezét és elmentünk a Keleti pályaudvar váróter­mébe. ahol legalább láttunk egy plafonig érő karácsony­fát; ott ültünk és egész éjjel beszélgettünk. Ennyit a nagyanyánkról, aki soha nem bocsátotta meg nekünk, hogy anyánk disz- szidált. — Nektek?! — Nekünk. Azt mondogat­ta, hogy azért veszítette el a „léány”-át, mert anyánk elő­lünk menekült. Anyánk elő­lünk is menekült, meg ő elő­le is, úgyhogy mindenki elől .. . Elsősorban önmaga elől, és soha, mind a mai napig nem jött rá, hogy ön­maga elől nem menekülhet el sehová. — Amikor Pali Mezőtúrról Pestre került, hogy folyta­tódott az élete? — Munkahelyet keresett; élnie kellett valamiből. Al­bérletekben hányódott. Nagyanyám ugyanis nem en­gedte, hogy hozzá költözzék, inkább albérlőt tartott. csatornákat építenek. A munka még a nyáron befe­jeződik, bár lassította, hogy a csatornaépítéskor falma- radványokra és más értékes leletekre bukkantak, s ezek védelme miatt új közmű­fektetési terveket kellett készíteni. A kirándulók helyreállítási munkák befe­jezéséig is zavartalanul lá­togathatják a Dobó István Vármúzeum részlegeit. Vajon milyen nadrág — piros vagy kék — volt Nosz- ty Ferin, amikor kiugrott Tóth Mari ablakán? Mit mondott Eumaios kutyája, amikor Odüsszeusz partra lépett Ithaka partjainál? Jobb vagy bal kézzel írta meg levelét Anyeginhez Tat­jána? Kinek melyik hőse, milyen utcában, mit csi­nált délelőtt és délután? És még valami: ki fordította, dolgozta át, és volt-e akkor éppen holdfogyatkozás? (Végül a klasszikus kérdés: hány éves a kapitány?) Kerekre nyitott szemét igazítsa vissza, kedves ol­vasó! E kérdések túlzásai­ban ugyanis nem egy egye­temista irodalomszigorlat utáni éjszakájának rémál­ma tükröződik vissza, ha­nem a valóság: a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­Hódmező­vásárhely népművészete Kiállítás a túrkevei Finta Múzeumban A hódmezővásárhelyi Tor­nyai János Múzeum és a Finta Múzeum rendezésében ma este 6 órakor nyitja meg Nagy Vera muzeológus Túr- kevén a Vásárhely nép­művészete című kiállítását. A tárlat igen fontos az Alföld népművészetének megismerésében. A múlt századi Hódmező­vásárhely, a nagy, alföldi mezőváros a népművészet több ágában is kiemelkedő alkotások szülőhelye volt. Elsősorban a tálasok mun­káit kell megemlíteni, ezek minősége és mennyiségi nö­vekedése az ország egyik legnagyobb fazekasköz­pontjává tette a várost. A vásárhelyi fazekasság ha­gyományai a 18. századba nyúlnak vissza,, s a 19. szá­zad elejére alakultak ki jellegzetes edényformái és díszítési módjai. A fazekasokhoz hasonló­an céhekbe tömörült mes­terek voltak a vásárhelyi festett bútorok alkotói. Az 1830—1850-es években érte el a bútorfestés a virágko­rát. A városban faragó, bar­kácsoló, ezermester paraszt- emberek is éltek, kiknek, fa­ragóművészete a minden­napi élet használati tár­gyainak sokaságán — mán­gorlókon, guzsalyokon, bo­rotvatokokon — tükröződik vissza. A város népművészetének mai is közkedvelt ága a fel­újított vásárhelyi hímzés. A vásárhelyi szőrös párnavé­gek népi hímzéseink leg­régibb stílusának képvise­lői. Bizonyára örömét leli a kunhímzésekhez szokott túr­kevei közönség e hímzések­ben is. A tárlat augusztus 20-ig tart nyitva, hétfő kivételé­vel naponta 9—12 és 14—17 óra között látogatható. pont klubjában hétfőn este tartott nyilvános rádióadás. Az immár ötödik elődöntő­jéhez érkezett Mosolygó Parnasszus műveltségi ve­télkedőn szerepelt megyénk csapata; mondhatnám úgy is: kezdetben csak próbálta követ görgető Sziszifusz módjára megmászni a tu­dás elérhetetlennek hitt csú­csát, hogy aztán a hetven perces nekigyürkőzés után kitűzze oda Szolnok zászla­ját. Már negyed hétkor köny­vek lapjaiba burkolóztunk mindnyájan: a közönség is segített (volna) a három elő­zetes feladat megoldásában, de mi sem bukkantunk se­hol az egyik rejtvényes sze­melvény nyomára. Jobb hí­ján a technikusok igyeke­zetét szemléltük hát, ami­kor — mint Hamlet atyjá­Az Interpopfesztivál első elődöntője kedden a késő esti órákban ért véget a sió­foki szabadtéri színpadon. A hazai együttesek és éne­kesek mellett hat külföldi versenyző is bemutatkozott. A húsz elhangzott dal kö­zül a kilenctagú nemzetkö­zi zsűri — amelynek elnö­ke Pándi András, a Műve­lődési Minisztérium főosz­tályvezetője — tízet jutta­tott a szombati döntőbe. A hét végén — folytatva a versenyt — ismét színpad­ra lép a Z’zi Labor, a Név­telen, a Napóleon BLD és a Ünnepséggel zárta az 1985- 86-os tanévet tegnap dél­előtt a Killián György Re­pülő Műszaki Főiskola. A tanévzárón a II. és III. év­folyamot eredményesen be­fejező hallgatókat hivatásos állományba vették, és egy­idejűleg a tanulmányi ered­ménytől függően törzszász­lósi és zászlósi rendfokoza­tot kaptak. A tanulás és a gyakorlati felkészülés során mutatott kimagasló erőfeszítése ered­ményeként, magatartása és mozgalmi munkája alapján törzszászlós lett: Király Ist­ván, Matyi Ákos, Botló Fe­renc, Gábris Lajos és Bár- dosi Gábor. Az oktató-neve­lő munkában, a hivatásos katonai szolgálatra történő feladatok végzésében ki­magasló eredményt produ­káló katona és polgári ta­nári valamint hallgatód ál­lomány főiskolaparancs­noki elismerésben részesült. Az előléptetett és hivatá­sos állományba vett álló­nak szelleme szólalt meg hajdanán — egy recsegő hangszórón keresztül jött az égi utasítás: Halló — két perc múlva kezdünk — itt Tatabánya! Ebben a két percben szállt bokánkba az összes önbizalom; csaknem hiába biztatott kedvességé­vel Endrei Judit, a helyszí­ni rádiós háziasszony. Az­tán felharsant a szignál, el­indult a játék. Negyvenegy pontot gyűjtött a mind ma­gabiztosabb szolnoki csapat. A versenytárs Tatabánya csapata alulmaradt, de ez nem volt vereség, hisz a játékvezető maga mondta: a mosoly Parnasszusán nincs helye tragédiának. Az elő- versengésben most hatodik a szolnoki nyolcas fogat. Ez­zel remény van arra, hogy a középdöntőbe is bejut és újra bemutatkozhat or- szágnak-világnak. Lord együttes, Nyeső Mária, Frutti, Krasznai Krisztina, valamint Alex Busanel Bel­giumból. Edyta Seppert Lengyelországból és Georghi Sztancsev Bulgáriából. A legtöbb közönségszavazatot a Napóleon BLD együttes kapta. A fesztivál idején a sió­foki Batthyány utcában Popbazár működik, ahol hanglemezeket, posztereket, könnyűzenei témájú köny­veket árusítanak, s több mint félszáz kiskereskedő kínálja portékáját. mányt Bede László ezredes köszöntötte, majd Zsemberi István mérnök ezredes vá­zolta a tanév eredményeit Többek között megállapí­totta, hogy a főiskola alap­feladatát, azaz a hallgatók politikai, szakmai felkészí­tését végrehajtott^, a neve­lési célokat elérte. A végzős hallgatók nevé­ben Markó László köszönte meg a főiskola nevelő ál­lományának a végzett mun­kát, és kívánt jó tanulást ittmaradó társaiknak, ök egyébként szabadságot kap­tak, majd augusztus köze­pén utaznak fel Budapestre felkészülni a Kossuth téri tisztavatásra. A Szolnokon maradó hallgatók nevében Botló Ferenc tett ígéretet, hogy eredményesen teljesí­tik az előttük álló feladato­kat, és a felavatásra kerülő társaiknak a tiszti pályához erőt-egészséget kívánt. A tanévzáró a katonai for­máknak megfelelően dísz­menettel és a csapatzászló elvonulásával zárult. (folytatjuk) Újabb falmaradványokat találtak Meggyorsult az egri vár helyreállítása Vajon mi köze van az író Nagy Lajos által a Képtelen természetrajzban megénekelt tevének Szolnok városához? Ezen töri afe jét a csapat... Fotó: H. L. Siófokon Interpopfesztivál ’86 Tanévzáró a Killián főiskolád Készülődés a tisztavatóara

Next

/
Oldalképek
Tartalom