Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-15 / 165. szám
1986. JÚLIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 rom óta először, mert Romániában éltem 10 évig —, igen. Persze, én gyerekfejjel még nem tudtam ezt, de visszaemlékezve a dolgaira, igen; idegbeteg. Édesapám, Szécsi Ferenc író volt. Zsidó származású. Könyvei jelentek meg: Idegen szavak szótára, Ami a történelemből kimaradt... Ez egy gyűjtemény volt... Kétezer kérdés — kétezer felelet. .. önművelésre alkalmas könyvei voltak. A harmincas évek végén, viszonylag olcsó áron jelentek meg. Okos férfi volt, és mivel akkoriban már lehetett sejteni, hogy mi lesz, mind a három gyermekét római katolikusra kereszteltette. Valószínűleg — nem tudom pontosan, talán az iratok között megtalálnám — 1937- ben köthettek házasságot. A nővérem, Mária 1938-ban született. — Pali pedig 1944-ben ... — Március 19-én, illetve 20-án. Vannak iratok, amelyekben 20-a szerepel, vannak, amelyekben 19-e. — Éjfél körül? — Nem! Az anyám nem tudta. Sose tudtuk meg pontosan. Anyám nem emlékezett a gyerekei születési dátumaira. Mind a mai napig nem tudja. Talán-talán az évszámot sem. Valószínűleg megmondja, hány éves vagyok, de vissza kellene számolnia, hogy melyik évben születtem, és ez önmagáért beszél. Pali első évéről any- nyit, hogy bujkálnunk kellett. mert apám zsidó volt. A XII. kerületben, a Pagony utcában laktunk, onnan apám barátjához menekültünk a Dayka Gábor utcába. Apám negyvenéves korában meghalt; 1945. január 6-án agyonlőtték. Anyám visszaköltözött nagyanyámhoz, aki szintén Budapesten lakott. Fillérekért vett az Attila utcában egy öröklakást — romosán, lakottan. Az képviselte a gyerekek örökségét. (folytatjuk) ban táncdalénekes — Az egészben az a tragikus, hogy ahogy múltak az évek, egyre többet adott magából. Egyre többet produkált. Nem egyre kevesebbet, és utána le, hanem éppen ellenkezőleg. fölfelé ment. Crescendó- ban volt. Mert önmagában az, hogy egy jóképű fiatal fiú kimegy a színpadra, elénekel sármosan egy kedves dalt, nem olyan nagy dolog. Erre nagyon sokan képesek. De ha valaki alkot, zenét szerez, szöveget ír, az már több, nem? Szakmai oka nem volt arra, hogy depressziós legyen. (Nekibuzdulva) Na most, idefigyelj; volt lakása igaz? Sztár volt, szépen énekelt, nem tudok olyan betegségéről, amely miatt a fellépéseket félteni kellett, millió gondolat élt benne, előtte (meggyőződéssel) jövő állt. Hát akkor miért? Amikor ismerőseimnek elmondtam, hogy könyvet írok Szécsiről, némelyikük felcsillanó szemmel kérdezte: „Na és tudod már, hogy halt meg?" Bosszantott. Miért nejn azt kérdezték: hogyan élt? A halálra sokszor az élet ad feleletet. Szécsi Katalin, Szécsi Pál nővére: — Azt hiszem, hogy Pali akkor is öngyilkos lett volna, ha asztalos, ha fodrász, ha sofőr, vagy bármi más. Biztos, hogy a szakmája hozzájárult, segítette az útját, efelé; végül is nagyon nehéz eldönteni, hogy mi lett volna, ha . .. Amit nagyon kevesen tudnak; a családunk eltér az átlagostól. Anyám apja súlyos idegbeteg volt, és öngyilkos lett, 1933-ban. Leugrott a New York-palota — a mai Hungária kávéház — legfelső emeletéről. Anyám öccse Svájcban él. Ha találkoznál vele, az lenne a véleményed, hogy nem átlagos ember. Édesanyánk életvitele meg aztán mindennek mondható, csak normálisnak nem. Nyolcszor ment férjhez, — de jure — nyolcszor el is vált, pontosabban egyszer özvegy lett. ö — orvosilag is bizonyított, a József Attila szanatóriumban feküdt 1955 végén vagy ’56 elején — mániás depresz- sziós. Idegbeteg. — Mindig is az volt? — Amennyire emlékszem — ’54 decemberében találkoztam vele pici gyerekkoMunkatársunk, Paulina Éva Zenészballada címmel riportregényt irt ia tragikus sorsú énekesről, Szécsi Pálról. A könyv ősszel jelenik meg a Magvető kiadónál, a következő napokban néhány részletet közlünk belőle. Ambrus Kyri táncdalénekes: — Látod, milyen érdekes ... Pali tizenegy éve halott, én mégis boldogan segítek neked, hogy legyen valami — nagy szavak? — az utókornak. Maradjon róla írás, mert megérdemli. Lelhetne piedesztálra állítani őt, és csak jót mondani róla, ami tulajdonképpen igaz is, de az igazsághoz még sok minden hozzátartozik. Lehet, sokan azt mondják majd, hogy ezek a dolgok nem tartoznak senkire, különösen nem a nagyközönségre ... Akkor viszont nem lesz igaz ez a könyv, akkor nincs értelme megírni... Auth Ede zeneszerző: — Halála után nagyon sokan kérdezték tőlem is: — Mondd, ennek az embernek mi baja volt? Szerették, kedvelték, jól énekelt, a pályája fölfelé ívelt, a szerelemben is sikereket könyvelhetett el... Szóval mindenki számára érthetetlen volt. Talán ezért kezdtem írni ezt a könyvet. Mert „érthetetlen volt". A miért-re, ami i Zenészballada megírására késztetett, ma se tudok pontos választ adni. Valószínűleg ugyanaz a nyugtalanság az oka, amely most az olvasó kezébe adja a könyvet. Meggyőződésem, hogy ikik vállalták a beszélgetést, 5szintén mondták el véleményüket, emlékeiket, kétségeiket. Mégis — vagy éppen ízért? — vannak ellentmon- lások a könyvben. S hogy két ellentétes állítás közül nelyik az igaz? Hát mind i kettő. Mert milyen is volt íz énekes? Jó kedélyű is, neg depressziós is. Kedves s, meg figyelmetlen is. Játszott a halállal vagy komo- yan gondolta? Játszott is, comolyan is gondolta. Élni ikart vagy meghalni? Élni s akart, meghalni is. Ilyen s volt, meg olyan is. Pon- osabban: Szécsi. Dr. Balázs Boglárka fül- yrr-gége szakorvos4 JcorábDélutáui játék az újszentgyörgyi óvodában. A kicsinyekre napközis rendszerben két óvónő ügyel Egy esztendő ankarai katedrán Beszélgetés Kovács Gyöngyivel, a Damjanich múzeum régészével A köztudathan Törökországgal, a török—magyar kapcsolatokról általában amolyan hétköznapi elképzelések élnek: iskolai, történelmi tanulmányok, illetve az utazási irodák közkedveltségének örvendő — „ir- haitúrái” alapján. Pedig — Törökország nem csupán az egykori világhódító katonai hatalom jelképe, s végképp nem az olcsó szőrmeáruk hazája. Kovács Gyöngyi, a szolnoki Damjanich múzeum török szakos régésze 1985. januárjától pontosan egy esztendőn át tanított magyar nyelvet a Kemól Atatürk alapította ankarai egyetemen. Mielőtt konkrét élményeiről faggatnánk, kézenfekvőnek tűnik a kérdés: — Hogyan lett önből török szakos régész? — Enyhe fordulattal. Orosz-történelem szakon kezdtem az egyetemet, bár eredetileg is régész szerettem volna lenni. Szerencsés voltam, az egyetemen sikerült szakot változtatnom, s ezt nem is bántam meg. — Gondolom előre tervezett programmal érkezett Törökországba. Mit sikerült ebből valóra váltania? — Az egyetemi feladataim— heti 12 óra nyelvtaniII gazdaság teljesiM- képességének javítása Megjelent a Társadalmi Szemle júliusi száma A lap vezető helyen közli Havasi Ferencnek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága június 19-i ülésén elhangzott beszédét, Előtérben a gazdaság teljesítőképességének javítása címmel. Szűrös Mátyás korunk alapvető kérdésének, a béke megőrzésének lehetőségeit elemzi írásában; kitekint a kelet—nyugati kapcsolatok alakulására, az elmúlt hónapok nemzetközi folyamataira, elemzi a szovjet kormány fegyverzetcsökkentési kezdeményezéseit, hazánknak és a Varsói Szerződés államainak következetes békepolitikáját. A tőkés országok világ- gazdasági alkalmazkodásának tendenciáival foglalkozik mélyrehatóan és sokoldalúan Palánkai Tibor. Részletesen szól a tőkés vállalatok alkalmazkodási stratégiájáról, a nemzetközi szintű alkalmazkodás kényszeréről. Hogyan gazdálkodunk egészségünkkel? — az egészségmagatartás rizikótényezőit veszi sorra dr. Ajkay Zoltán, dr. Bognár Ilona és dr. Kökény Mihály írása. Tóth András a fiatalok párttaggá válásának útjáról, a pártépítő munka feladatairól ír 'tanulmányában. Az Egy letűnt korszakról című sorozatban Sipos Péter a legális munkásmozgalom helyzetét, harcát mutatja be a Horthy-korszakban. Az Alkotni kötődve-ké- telkedve sorozat két beszélgetést közöl. Pataki Ferenc pszichológus az újszerű emberi viszonyokról, Erdős Péter közgazdász a marxista politikai gazdaságtan kérdéseiről szól a többi között. Fülep Ferenc a Történelmi rang kötelez című posztumusz Írásában a Magyar Nemzeti Múzeumot, Szikos- sy Ferenc Történelemőrzés címmel a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumot mutatja be. A konzultációs rovatban Róbert Péter a társadalmi tények mérhetőségéről írt tanulmányt. tás — mindössze két napot vettek igénybe. Erről csak annyit: négy osztályban nyolcvan diáknak tanítottam magyar társalgást. Ami tervezett programom illeti: Anatólia régészetét szerettem volna legalább főbb vonalakban, az általános áttekintés igényével megismerni, közelebbi programként a balkáni török kor kutatását jejlöltem meg, továbbá igyekeztem összefoglaló képet alkotni az oszmán művészetről. Noha lakás- és egyéb körülményeim meglehetősen lassan rendeződtek, bőségesen volt időm az egy esztendő alatt könyvtárakban, múzeumokban kutatni, rengeteg olyan irodalomhoz hozzájutottam, amire itthon nem volt, nincs lehetőségem. Nem mellékes, hogy a török nyelvtudásom is csiszolódott, tökéletesedett. Óriási élményem az Anatóliában tett kifejezetten régészeti célú túra. Az Eufrátesz vidékén az ’50-es években kezdődött egy nagyszabású nemzetközi régészeti program a Kebán víztároló építésénél, s ez a hatvanas években újabb helyszíneken folytatódott, illetve ma is végzik az ásatásokat. Hogy csak egyetlen példát említsek: Szamszat- tól nem messze török régészek dolgoznak egy teli föltárásán, a rétegek mintegy 50 méteres magasságban nyugszanak, a legrégebbi időktől számtalan kultúra nyomait őrizve. — Bizonyára önkéntelenül is összehasonlította az ott dolgozó régészek munkáját, lehetőségeit a hazaiakéval. Mi a „végeredmény”? — A magyar régészet állja az összehasonlítást. Bár néhány általam is megismert ásatás meghökkentően magas színvonalon folyt. — Most a Zagyva-ártéren folyó leletmentésen dolgozik. Közelebbi és távolabbi céljai, hogyan „profitálhat” Törökországban gyűjtött élményeiből? — Több esztendőre való munkám van. Folytatni szeretném a késő középkori települések kutatását, hasznosítva természetesen Törökországban szerzett tapasztalataimat. Elsősorban Kengyel, Szolnok, Tiszaföldvár középkori településein szeretnék ásni — de ez sok mindenen múlik. A terveim között szerepelnek nyelvészeti tárgyú kutatások is — szintén törökországi munkám, élményeim indíttatására. V. J. A Mosolygó Parnasszus vetélkedő elődöntője Egy egyetemi szigorlati kötelező irodalomjegyzékkel vetekedik mennyiségben és igényességben az a négy gépelt oldalnyi lista, amit beszélgetésünk kezdetén a kezembe nyomott Mrena Istvánné. ABC-rend- ben Aszlányi Károlytól Zoscsenkóig a magyar és világirodalom klasszikusainak és kevésbé ismert alkotóinak több mint száz művét kell elolvasni vagy újraolvasni ahhoz, hogy a hetvenperces játékban elhangzó szemelvények bármelyikét fel tudják ismerni. Nem tagadom: az az enyhe idegesség lett rajtam úrrá — látván a listát —, amit valamikor vizsgák előtt éreztem. De a csapat- kapitány mosolya megnyugtatott. — Akármennyire is komoly megmérettetés lesz ez nekünk, elsősorban játéknak tekintjük a vetélkedőt. A Művelődési Minisztérium, a SZOT és a Magyar Rádió irodalmi osztálya indította el Mosolygó Parnasszus címmel 1985 végén azt a műveltségi játékot, amelynek elődöntői ez év márciustól augusztusig tartanak. A Szolnok megyei csapat ma este méri össze tudását a Szakszervezetek Komárom Megyei Tanácsának csapatával. A Kossuth Rádió hullámhosszán 19 óra tizenöt perckor kezdődik az adás, amelynek három helyszíne lesz: Tatabánya, Budapesten a Rádió 1-es stúdiója és a szolnoki Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, ahol megyénk nyolctagú csapata várja a kérdéseket és a zsűri — Lator László, Domokos Mátyás, Lukácsy András. Marót Miklós és Szalay Károly — remélhetőleg^ kegyes de igazságos ítéleteit. A mai — ötödik elődöntő — előkészületei már délután megkezdődnek, a két helyszínen a játékvezető Kulcsár Katalin segítői Ulbrich András és Endrei Judit lesznek. — Ennél sokkal többet a játékból mi sem tudunk, — mondta a csapatkapitány. — Igaz, felvételről meghallgattuk a korábbi elődöntőket, így nagyjából tisztában vagyunk azzal, hogy milyen kérdések fordulhatnak elő, de a téma olyan nagy: a világ- és a magyar irodalom humora, benne művelődéstörténeti, más művészeti ágakhoz: zenéhez, színházi közvetítésekhez és egyebekhez kapcsolódó kérdések,, hogy igazán erre előkészülni nem is lehet. Mind a nyolcán nagyon sokat olvastunk, reméljük, hogy a tudásunk, a felkészültségünk, a lélekjelenlétünk és a csapat tagjainak humora elég lesz a bizony sokszor nehéz rejtvények megfejtéséhez. — Lehet-e segédeszközt használni közben? — Persze, a felkészülés alatt állandóan céduláztuk a szemelvényeket, a megyei könyvtárból a vetélkedő idejére gyorsan felüthető kézikönyveket kapunk. Emellett mindenkinek megvan a saját területe, amivel behatóbban foglalkozott, így mindenki maga lesz a saját segédje. A többszöri találkozás alapján úgy tűnik nekem, hogy igen talpraesett a csapatunk, remélem ez ma este is így lesz. Szíwel-lélekkel drukkoljunk nékik akkor is, ha tudjuk: fele-fele arányú a nyerés és a vesztés lehetősége. Becsüljük meg azzal őket, hogy negyed nyolckor bekapcsoljuk a rádiót, és gondolatban segítjük a megyénket képviselő csapat tagjait: Rékasy Ildikót, Far- mosi Tibort, Vinczéné Nagy Máriát, Sléder Évát, Bor- sosné Öllé Máriát, Kovácsné Kaposvári Gyöngyit, And- rásyné Ignácz Évát és Mlre- náné Szakállas Ilonát, a csapatkapitányt. — bálint — Ma este a Kossuth Rádióban mh*i 4wm ü$f Ä^r - ' .-rjsf. A #9 JB JF% J| Vü f J| «■». &jar ff *5éi€l M Mm -mä! # J? IrTM iw i^*3§ J&^'.V «5 - ? ^ 2 HHHV PAULINA ÉVA: enészballada (Részlet) I.
