Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-02 / 154. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚLIUS 2. Szeniorkonferencia Nyugtalan nyugdíjasok szakemberek szerint napjaink ipari forradalma — társadalmi hatásaiban is — felér a korábbiakkal, a technikai fejlődés gyorsaságával azonban «mindenképpen felülmúlja azokat. A ma még műszaki szenzációnak számító csúcs- technológiák holnapra elavulnak, s újak lépnek helyükre. Ezek az új műszakitudományos eredmények azonban nem önmagukban valók — éppenséggel egymásra épülnek. Nyilvánvaló ez, ha csak az egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatot, a számítástechnikát nézzük: az első, teremnyi méretű elektroncsöves számítógép megalkotása nélkül ma nem lehetnének gyárakat, űrhajókat irányitó komputerközpontjaink. Az evolúció törvényei a műszaki fejlődésre is érvényesek. Tudás csak tudásra épülhet. Ez életképes találmányok fennmaradnak, s újabb hasznos felfedezésekben élnek tovább ... hacsak mesterségesen gátat nem emelünk a természetes folyamat elé. De a fejlődés fel is gyorsítható: míg a biológiai evolúcióba az embernek nincs beleszólása, sőt, maga is ennek a „terméke”, a műszaki haladást sokféleképpen serkentheti. Az egyik legkézenfekvőbb módszer a már megszerzett tapasztalatok hasznosítása: a felhalmozott tudás kiaknázása. Ez a fejlődés gyorsításának leggazdaságosabb módszere, hiszen semmiféle beruházást nem igényel. Ha viszont nem élünk ezzel a lehetőséggel, az azt eredményezheti, hogy többször kell megfizetnünk ugyanazért az eredményért: pénzben, szellemi energiában s időben is. Ezt pedig nem engedhetjük meg «magunknak, hiszen a világ élenjáró technikai színvonalától — hozzáértők szerint — körülbelül öt évvel vagyunk elmaradva, s a hátrányunk egyre nő. Használjuk hát fel jobban, amit már egyszer «megszereztünk, éljünk azoknak az embereknek a tudásával, akik a korábbi években, évtizedekben műszaki kultúránk letéteményesei voltak! E cél vezérelte a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségét, hogy meghirdesse a szeniorkonferenciát, amely feladatának tekinti a MTESZ-egye- sületek nyugdíjas korú tagjai helyzetének áttekintését. Az idősek aránya társadalmunkban egyre« nő, s ezzel együtt megítélésük sajnos egyre rosszabb. Ennek persze konkrétan ritkán adnak hangot, azonban az idősek körülményei olyanok, hogy sokan közülük a társadalom eltartottjainak érzik magukat. Pedig szép számmal vannak, akik túl a nyugdíj- korhatáron is, hasznára tudnának lenni a társadalomnak, s ezt tudván, keserűséggel tölti el őket. hogy tétlenségre kárhoztatottak. Tá«rsadalmunkban megteremtették az öregek anyagi ellátásának rendjét, de még nem sikerült kialakítani aktivitásuk terét. Jelentős részüknek ma sincs lehetősége arra, hogy képességeinek megfelelő helyet foglaljon el a társadalmi munkamegosztásban, s ez mind a fiataloknak az öregekről alkotott képét, mind az idősek önértékelését kedvezőtlenül «befolyásolja Az idősödő ember számára a termelő munkából való hirtelen kiválás okozta megrázkódtatást tetézi többek között a kortársak korai halála, a baráti kör elvesztése, az aktivitás beszűkülése. Mindez azt az érzetet kelti az öregekben, hogy a társadalom számára fölöslegessé váltak. Ezután az öregedés mindinkább az egészség romlásával jár. Az időseknek a jelenlegi nyugdíjkorhatár utáni foglalkoztatása a vállalatoknál, intézményekben mindinkább megszűnik, és mintha nem is lenne „si«kk” a korhatárt betöltőt az állásában megtartani. Ez nemcsak a munkaerő- helyzet problémáit növeli, hanem a több évtizedes tapasztalat felhasználásának elmulasztása tetemes veszteséget is jelent a népgazdaságnak. A MTESZ-ben tömörült szenior műszakiak szeretnék, ha a korai, sokszor indokolatlan nyugdíjazásokra a jövőben egyre ritkábban kerülne sor, s az eddigi tendencia megfordulna. Az utóbbi húsz évben ,még a részfoglalkoztatású nyugdíjasok száma is csökkent. Felmerül a kérdés — így a konferencia tematikáját összeállító szakemberek —, hogy a munkához való alkotmányos jog miért nem vonatkozik azokra a nyugdíjasokra is, akik még haszonnal tevékenykedhetnének szakterületükön? ervek készülnek, viták zajlanak a kérdéskör számos fontos részletéről, például a munkavállalásra vonatkozó megkötések enyhítéséről, a nyugdíjrendszer korszerűsítésének és az úgynevezett nyugdíjbank létrehozásának lehetőségeiről, a fiatal mérnököknek való tapasztalat-átadásról és még sok egyébről. A helyzet megváltoztatása, az idős szakemberek tapasztalatainak társadalmi hasznosítása azonban nem történhet egyik napról a másikra: ezt széles körű szervezőmunkának kell megelőznie, amelynek koordinálását a MTESZ magára vállalta. Kezdeményezésük figyelmet és támogatást érdemlő — a közérdek szolgálatában. M. E. SZOTÉV A Szolnok Megyei Tanács Építőipari Vállalata (SZOTÉV) felsőfokú szakirányú végzettséggel kezdő és gyakorlattal rendelkező ,„A” kategóriájú tervezőket alkalmaz. Munkabér kezdőknek: 4500—6000,— Ft-ig '«-f havi mozgóbér Munkabér gyakorlattal rendelkezőknek: 6000—9000,— Ft-ig + havi mozgóbér Of l° Ideiglenes lakást biztosítunk, letelepedését elősegítjük. Jelentkezni lehet pályázat útján vagy személyesen, Papp István szem. és okt. osztályvezetőnél (Szolnok, József Attila u. 36. sz. Tel.: 56/17-050). (7082) Augusztus 30-án Békedalosok találkozója Az Országos Béketanács és a Hazafias Népfront Gödöllő Városi Bizottsága augusztus 30-án megrendezi a gödöllői ATE Sportcsarnokban az amatőr békedalosak országos találkozóját. A tehetségkutató rendezvényre szólóénekeseket, illetve 2—3 fős kisegyütteseket várnak, akik dalaikkal, műsoraikkal a béke gondolatát kívánják erősíteni, s a magyar békemozgalom céljainak megvalósításához akarnak hozzájárulni. A zsűri külön értékeli az előadó- készséget, a kapcsolatteremtést a közönséggel, illetőleg a saját szerzeményű dalok előadását. A legjobb produkciókat ötezer forintos nívódíjjal jutalmazzák, s a tehetséges dalosokat hazai és nemzetközi békerendezvényein szerepel, teti az Országos Béketanács. Jelentkezni július 20-ig lehet, a HNF Gödöllő Városi Bizottsága címén: 2101 Gödöllő. Szabadság u., 2. Pf.: 45. A rendezők kérik, hogy a dalok szövegét gépelve, vagy kazettán küldjék be a jelentkezők, hogy azokat műsorfüzetben kinyomtatva a közönség rendelkezésére bocsáthassák. Üdülök kézikönyve Napvilágot látott egy hasznos kiadvány: a nyaralási főszezon kezdetére a Népszava Kiadó újból megjelentette a SZOT-üdülők Kézikönyvét. Az 1984 évi előző kiadás gyorsan elfogyott. A kiadvány három részre tagolódik. Az általános részben olvashatunk a kedvezményes üdültetés tudnivalóiról, amelyek nemcsak a SZOT-üdülők vendégeire, hanem a vállalati pihenőházak beutaltjaira is vonatkoznak. Ebben a fejezetben az Üdülési Szabályzattal, a különböző SZOT-beutalási formákkal, majd az üdülők kulturális és sportmunkájával ismerkedhetnek meg az olvasók. A következő, hosszabb [részben a könyv «tájegységenként bemutatja az üdülőhelyeket, ismerteti azok történelmi, földrajzi, művészettörténeti nevezetességeit. A harmadik rész segít eligazodni a gyermeküdültetés, a szakmunkástanuló beutalás, a külföldi turista- és hajóüdültetés, valamint a SZOT Szociálturisztikai Iroda által szervezett országonkénti külföldi utak tudnivalói között. Valutaváltás négy bolyán Pusztabuszozás, lovaglás, teniszezés A Pelikán Tours terveiből Április elsején a Jász- Nagykun Vendéglátó Vállalat idegenforgalmi leányvállalatként, Pelikán Tours néven új utazási iroda alakult a megyében. Elsősorban azzal a céllal, — amint a céget bemutató sajtótájékoztatón megtudtuk, — hogy a vállalat, illetve az iroda az eddigieknél is jobban bekapcsolódjék az idegenforgalom országos vérkeringésébe, kihasználva a vízi és a vadászturizmus további, megyei, helyi lehetőségeit A Pelikán Tours ötszáz szállodai hellyel rendelkezik. Szolnokon a közismert három- csillagos Pelikán Hotelen kí„ vül hozzájuk tartozik a Pelikán Motel is, amely a város határában, a Holt-Tisza partján, a 4. számú főútvonaltól jobbra létesült. A két- és háromágyas, fürdőszobákkal ellátott, egyszerre száz- hatvan vendég fogadására alkalmas motel építésekor gondoltak a fehér sport szerelmeseire. és egy teniszpályát is kialakítottak. Az utazási irodáé Mezőtúron a kilencvennégy ágyas, kétcsillagos Hotel Berettyó is, amelynek az az érdekessége, hogy az épületkomplexumhoz étterem, söröző és presszó is tartozik. Tiszafüredtől a nagy puszta felé haladva a HortoA Szolnoki Pelikán Motel két- éa háromágyas szobáit a Tisza közelsége miatt elsősorban a vízi turizmus imádói kedvelik Mezőtúron szinte minden turistacsoport felkeresi a Fazekasok Népművészeti Szövetkezetét, ahol bepillanthat a kerámiakészítés „titkaiba” A pusztai hangulatot idéző csárdában a cigányzene is a mindennapok szolgáltatásaihoz tartozik bágyi Nemzeti Park nyugati kapujának a szomszédságában, a műút mellett hosszan elnyúló, nádtetős parasztház, a Patkós Csárda várja a vendégeket. A búboskemencée, bolthajtásos ajtóívű belső helyiségben, cigányzene szól, és a betérők tájjellegű hortobágyi, füredi ételféleségek között válogathatnak. A csárda melletti kemping 400, a motel 54 személyes, ahol a bábeli nyelvzavar az év szinte minden hónapjában igazolja, hogy kevés olyan nemzet található Európában, amelynek a képviselői ne fordulnának meg ebben a csárdában. Ott, ahol a felsoroltakon túl még pusztabuszozás, hintózás és lovaglás között is válogathatnak a vendégek. Az utazási irodának elsősorban a belföldi turizmus bonyolítása a feladata. Ennek zavartalan biztosítása érdekében a helyi programok, ajánlások szervezésén kívül négy helyen: a megye- székhelyen a Pelikán. Hotelben és Pelikán Motelben; Mezőtúron a Berettyó Szállóban; a Hortobágy mentén, a Patkós Csárdában is beválthatják a külföldiek valutáikat. D. Sz. M. Kalauzok A SZERELMES Ez a kalauz legényember, jóképű, huncut tekintetű. Az asszonyokkal könnyedén tréfálkozik, ám a lányok előtt úgy elbátortalanodik, hogy alig képes elrebegni. — Kérem... szabad a jegyeket? . A süldőlányok meg ősi ravaszsággal élvezik gyámoltalankodását. Azért se figyelnek oda. Most azonban ahhoz a ragyogó fekete hajúhoz ér a kalauzfiú, akinek a láttán egyenesen meg szokott némulni. Még arra sincs hangja, hogy a jegyet kérje, csak nyújtja szótlanul a kezét. Tartja engedelmesen, míg a szikrázó szemű hajadon rém komolyan s kegyesen méltóztatik odapillantani. A kézre. Csak utána a gazdájára, s miután -úgy tesz, mintha akkor kapna észbe, nagy körülményesen kotorja elő, és adja át a munkás jegyet. A fiú fel nem pillantana egy vak lóért. Roppant figyelmesen vizitálja a jegyet. Fogja egyik sarkát, ellenőrzi elöl, hátul, majd bámulatos bátorságra kapva rekedten érdeklődik. — Visszafelé tetszik utazni? — Igen. — Köszönöm — tartja meg-megrez- zenő ujjakkal a fiú az igazolványt. A lány elkapja, visszaemeli egész közel a kalauz szeméhez. Kuncog. — Azért nem tetszett rajta eligazodni, mert fejjel lefelé tetszett megtekinteni ... A lánybokor pukkadozik, a kalauz vörösödik. Mily kegyetlenség, már ebben a korban is! VIZSGALÁZ — Hölgyeim és uraim!... Mindenki felfigyel a fiatal kalauz emelt «hangjára. A szájhoz vezető félúton megáll a csirkecomb, leereszkedik a képeslap, a szundikáló bambán felnyitja szemét, a dohányos csak megrázza a gyufaskatulyát, de még nem gyújt rá. A hang irányába szegeződő pillantásokat nem« éppen megszokott látvány köti le. — Melyik hölgy hagyta el ezt a cipőt a peronon? — tart fel egy ballábas, fekete tűsarkú lábbelit a kalauz, s hogy legyen ideje minden nőnek az önellenőrzésre, még hozzáfűzi. — Fekete, lyukacsos, körülbelül harmincnyolcas lehetAz utasok mosolya kétkedéssel vegyes. Cipőt elhagyni úgy, hogy ne vegye észre a gazdája?! Mire az a variáció is felmerülne, hogy esetleg csomagból, kosárból «hullott ki a tűsarkú, valóságos nevetésorkán vág be a peronról. Most tódult oda a szomszéd kocsiból egy tucat sötétkék szoknyás, fehér blú- zos diáklány. Egymásba fogódzva, dülöngélve kacagják azt a társukat, aki komikusán sántikál, ugrabugrál közöttük. ö is nevet, de arcán ijedelem is tükröződik. A kalauz már tisztáiban van a helyzettel. Siet kifelé. Még az ajtón innen háta mögé dugja a cipőt, úgy hajol ki a peronra, s komoly képpel érdeklődik. — Miért ez a nagy öröm. hölgyeim? A lányok még féktelenebből nevetnek. Alig bírják szavanként kinyögdé- cselni. — Elhagyta... Nézze... Csak az egyik cipője... És mutogatnak osztálytársuk haris- nyás lábára, amely kacagtatóan begörbült ujjakkal kapaszkodik a másik lábszárába. A fiatalember is jól kimulatja magát, aztán gavalléros mozdulattal elővarázsolja a tűsarkút — Nem ez volt? A kárvallott kislány kipirul örömében, s első reagálásként gyorsan egy puszit ad a kalauznak. A fiú pedig a diák- sereg tapsovációja köziben, áhitatosan simogtaja a csók helyét — Ez igen. Köszi. Egy hétig nem fogok mosdani, hogy megmaradjon... De ... hát... nem vette észre, amikor lemaradt a lábáról? A kislányok mintegy vezényszóra tartják fel kék borítású, vignettás könyveiket füzeteiket. — Matek vizsgám készülünk, kalauz bácsi — évődnek a fiatalemberrel. — Ki figyel ilyenkor a lábára? Fontos, hogy a fejünket ne veszítsük el. Tóth látván A T
