Szolnok Megyei Néplap, 1986. július (37. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-14 / 164. szám
1986. JÚLIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Űj „mítoszt” teremt-e nálunk Robert Altman fimje, a Popeye — vagy éppen a régit is lerombolja? A kérdést majd a legilletékesebb közönség, a gyereknézők sokasága dönti el. De a válasz mii ndenképpen csak „félágas” lesz, hiszen mit tudnak ők a régi Popeye-ről? Azt hiszen, megint kimaradt valami a gyerekeink életéből: a „spenótmítosz”, amely megteremtette a Popeye-kultuszt. Szigorúan véve az „ős Popeye” tulajdonképpen reklámfilm volt. Nem annak készült, bár jellegzetesen az „álomgyár” Hollywood szájíze szerint kelt életre a bu- gyutának látszó tengerész, akivel mindig kitolnak — na, de végén csattan ám arra felé is az ostor! Hősünk, Popeye, a tengerész, ha ügyét veszni érzi, előkapja a spe- nótkonzervét, megeszi, ettől aztán olyan erős lesz, hogy játszva leszámol ellenfeleivel. A Popeye apuka Max Fleischer volt, osztrák származású amerikai rajzfilmrendező, aki 1926-tól örvendeztette meg a világ gyermekeit a csodálatos erejű tengerész alakjával.. Persze, a konzervgyárak is örültek, de az ő lelkesedésük korántsem volt mentes az anyagiaktól. De nem ez a lényeg, hanem a rajzfii lm gyerekekre gyakorolt hatása. A „spenótmítoszt” különben ők teremtették. nem Fleischer, s amit a gyerek csinál, az mindig igaz, annak hihetünk. Sajnos, nálunk már csak az idősebbek élhették végig Popeye különös kalandjait, a későbbi generációk számára már nem sokat jelentett a „nagy erős tengerész” neve. S, hogy lesz-e újra Popeye- kultusz a spenótevők táborában, arra Robert Altman játékfilmje ad majd valamiféle feleletet. Nem igen hiszünk — őszintén szólva — a „hús-vér” Popeye-film átütő sikerében. A rajzfilmes Po- peye-emlékek a mai kisnéző számára nem erősítik a játékfilmes, tehát színészekkel eljátszatott Popeye-t, akik viszont ismerik az eredetit: kérdés, nem mellette voksolnak-ei, netán éppen az „ifjúság édes madara” miatt. Pedig az új Popeye is mestermunka a javából. Robert Altman szinte a lehetetlenre vállalkozott amikor, a rajzfilmet színészekkel kelti életre. Különösen, ha figyelembe vesszük: nem akármilyen hírű, hatású rajzfilmfiguráit játszatja el színészeivel. A java rajzfilmek — s ez műfaji sajátosság — mindig annyira zsúfoltak, így keltik a teljesség érzetét —, hogy megjelenítsük élőképben elképzelhetetlen. Nos ezt az elképzelhetetlent tette a rendező nagyon is élvezhetővé. Talán éppen azzal, hogy elvett a látványból. Így, kellő visszafogottsággal tulajdonképpen ízléses, kedves Popeye paródia született. Könnyen lehet hogy amíg a gyerekek nézik, hallgatják az új Popeye-t;, fellángol a vita, avagy a „vihar egy lavór vízben”, hogy érdemes volt-e Pepeye dalait „megmagyarosítani”. Talán ebben kissé túlbuzgók voltak a szinkronpártiak, így Popeye magyarul énekel a filmben. Akik számára a nosztalgia Popeye a kedvesebb, azok bizonyára azt mondják majd: kár volt... Alighanem nekik van igazuk. — ti — Buda visszavívása 1686-ban Kiállítás a Budapest Történeti Múzeumban Buda visszafoglalása, mondhatjuk, Bécs ostromával kezdődött. A Habsburg birodalom és a keresztény Nyugat 1541 óta tűrte, hogy Magyarország büszke fővárosának tornyain lófarkas lobogó lengjen. Hisz ez vé- gülis jórészt a magyarok baja volt. De amikor 1683-ban Kara Musztafa seregei kis híján megvalósították a török politika nagy célját, és majdhogynem elfoglalták Bécset, akkor igen hamar létrejött a Szent Liga a török birodalom végvidékét jelentő országunk felszabadítására. És, tegyük hozzá, mindez az után történt, hogy a magyarok jelentős része a török uraimat a kisebbik rossznak Thököly Imre (réametsaet) rály vára is éppen mind elromlott és összeégett”. A sereg német, olasz, spanyol tagjait ez nem nagyon érdekelte, inkább a szábad rablásból adódó előnyökkel, a polgári lakosság irtásával és fogságba hurcolásával törődtek. Mai történelemszemléletünk bonyolultabban látja a dolgokat, mint az 1936-os, amelyet Ohmann Béla szár- nyas-keresztes angyala tükröz; Buda visszavívói hősök voltak, de nem angyalok. Viszont a történelmi kérdések kibogozása nem az évfordulókra emlékező kiállítások feladata. Épp ezért a negyven közős magángyűjtemény anyagából válogató Bánkúti Imre és számos társa igen helyesen tette, hogy a történelmi esemény bemutatása köré egy nagyívű művészettörténeti körképet épített fel.Amit a Budavári Palota déli szárnyában látunk), annak a „Magyarország a XVII— XVIII. században” címet is adhatnánk. Festmények és metszetek, céhtáblák és pecsétek, térképek és emlékérmek tükrözik a barokk világ szemléletmódját, meg — több-kevesebb pontossággal — a város és a vár történetét. És természetesen láthatunk .Mohamed szultán álma” — megálmodta jövendő legyőzőjét (Giovanni Palazzi metszete) Szulejmán nagyvezér elhagyja! Magyarországot 1686 novemberében (korabeli röplap ismeretlen német mestertől — rézkarc) (Hauer Lajos reprodukciói — KS) kezdte tartani. Budavár visz- szavívásának előzményed közé tartozik a Thököly-felkelés is: az ostromban jelentős szerepet játszó Petneházy Dávid például a Habsburg- ellenes mozgalom főtisztje volt, s akkor ált Lipót császár mellé, amikor a török politika cserbenhagyta Thö- kölyt. Buda visszavívása természetesen jeles napja történelmünknek, de ugyanakkor fölöttébb összetett esemény. Egyrészt azért, mert, hogy úgy mondjam, nem nekünk foglalták vissza Budát, és nem is miattunk: a magyarokat éppihogycsak odaengedték meghalni a Liga Lotiha- ringiai Károly és Bádeni Lajos vezette seregei mellé. Benczúr Gyula híres képén az akkori hadvezérek és főtisztek mindegyike megtalálható, azok is, akik később Rákóczi hívei lettek (Boty- tyán János), és az is, aki főként a későbbi harcokban tűnt ki (Savoyai Jenő). Két olyan katona, aki 1703 után könnyen szembekerülhetett volna egymással, ha a híres Prinz Eugent nem a franciák frontjára küldi a parancs; ő ugyanis mint a magyarországi harcok szakértője, először Rákóczi ellen kívánt indulni... A Budát ostromlók közül sokan alig két évtized múltán, egymás ellen fordították a fegyvert. Másrészt ne felejtsük el, hogy Buda visszavívása egyben a város pusztulását is jelentette. Számos. a török uralom idején elhanyagolt,, de azért meglevő középkori műemlékünk ekkor semmisült meg. A Benczúr képén szintén látható költő-katona, Koháry István írta annak idején egy levelében, hogy „az fölső város, azon szerint Mátyás kifegyvereket is, magyarokat, törököket egyaránt, még sisakká alakított főpapi kalapot is. Elgondolkodtató, mennyi leleményt, szerkesztő és díszítő fantáziát fektettek készítőik egy-egy markolatvédő kidolgozásába vagy egy pisztoly nyelének gyöngyházornamentikájába. A formatervezett rakéták korában szinte jólesik elandalogni a régi szép időkön, amikor még kézműves eszközökkel gyilkolta egymást az emberiség. Székely András Beszélgetés Cziffra Györggyel — Azt hiszem elérkeztem a kezdethez — ezzel a mondattal fejezte be az Ágyúk és virágok című önéletrajzi kötetét 1977-ben a franciaországi Senlisben Cziffra György. — Akkori időszakát kezdetnek nevezte. Ma hol tart Művész úr? — Akkor még valóban úgy éreztem,, hogy kitűnő az egészségem. Ma már nem így fejezném be a könyvet, mert az nem lenne igaz. Csak akkor tud az ember ilyen kijelentést tenni, amikor igazán erős és aktív. Az az érzésem, hogy lassan én ezt a részét a dolognak — s ezt a művész úgy mondja, hogy közben a néma zongoráját (amelyet mindenhová magával visz, hogy csendesen gyakorolhasson) lágyan megpas- kolja — befejeztem. Feleségemmel, Soleilkával kizárólag az alapítványt, a fiatal művészeket szolgáljuk majd. — Mit tart élete legnagyobb teljesítményének? — Azt, hogy harminc éven keresztül adni tudtam az embereknek. Művészi produkciót, és fiatal tehetségeket. Például Max Bonay-t, a harmónikást, aki egészen kiváló, csodálatos egyéniség. Aztán itt van a fiatal Sze- csőtíy Ferenc hegedűs, és Iván Ildikó szopránénekes, akinek csodálatos hangja van. Művész. De Székely István zongorista is az, akinek nagyon szép sikerei voltak Franciaországban. De az alapítvány francia és magyar fiatalokat egyaránt segít. — Milyen emberi adottságokat tart a legtöbbre? — A szeretetet. Az egymás iránti megértést. — ön szerint mi a világ legfőbb problémája ma? — A rosszindulat. Ami sajnos sok helyen és sokakból kivirágzik. — Talán a Cézár-típusú emberekre céloz? — A legnagyobb mértékben. — ön így írt e típusról: „Az ő mágneses géniusza már föl is mért, és ítéletet is mondott fölötted... Amiben az ilyen típusú egyén remekel, az a más ember véleményének kimagozása, szétbon- colása, ami csak arra való, hogy az övé annál hamarabb kiemelkedjék. Merem állítani, hogy az ilyen ember léte nemzetközi jelenség., én sajnálom őt”. Ma hogyan küzd e típus ellen? — Én már egy kicsit fáradt vagyok ahhoz, hogy viaskodjak valakivel. Egyszerűen nem engedem be a szobámba. Kész. — ön szerint mi kell ma az érvényesüléshez? Exkluzív interjú | — Szerintem az emberi megértési, a másiknak a megértése. Az, hogy ha például valaki bemegy az ön irodájába, és azt mondja, uram, ez és ez vagyok, semmim, senkim sincs, segítsen ; s ha ezt ön megérti, és megpróbál tényleg segíteni a másikon, szerintem ez a legnagyobb siker az életben. — Mit jelent az ön számára a barátság? — A barátság egy olyan szó_. Olyan kifejezés, amelyet párosítani csak azzal lehet, hogy az ember azt mondja, hogy szeretek valakit. Ez a barátság — Kinek köszönheti a legtöbbet? — A fiamnak. Aki sok mindenben felvilágosított már egészen fiatal korában. Csak néztem és csodáltam ezt a fiatal embert, aki eny- nyire csodálatosan tiszta gondolkodású. Harmincnyolc éves korában ment el. Azóta egyedül vagyunk. Soha nem lehet pótolni őt. — Kikkel tartja a kapcsolatot itthon? — Senkivel. És mindenkivel. — Mit jelent önnek, a világhírű művésznek a magyarországi népszerűség? — Több mint boldog vagyok. Én itt születtem. Magyarnak érzem - magam. Francia állampolgár vagyok, de ez más kérdés. — A szörnyű háborús és a nehéz ötvenes évek az ön emlékezetében még ma is elevenek? — Ügy rendeztem magamban ezeket a dolgokat, úgy könnyítettem, hogy az életfilozófiám egy kicsit mélyebbé vált, s megkomolyodott Ennyi az egész. — ön szerint mi volt — ha egyáltalán volt ilyen — eddigi életének a legnagyobb tévedése? — A fiatalságom... — Nem voltam képes a világegyetem harmóniájának finomságait fölfogni —, írta ön egyhelyütt. — Sajnos, így igaz. S még ma sem tudom fölfogni. Nagyon távol vagyok tőle. Nagyon távol. És mindig, mindig jobban rájövök arra, hogy mennyi zárt ajtó van az emberben. Szenkovits Péter Játszani is engedc Az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, van egy középkori város. Rendes időben úgy hívják Karcagon: Györffy István Általános Iskola. De most nyáron meseváros: öt iskola napköziseinek tábora. A város kapuján csak egyetlen figyelmeztető tábla van: a királyi udvart engedély nélkül nem hagyhatod el! Ennek már fele sem tréfa — gondolom magamban, amikor a pöttömnyi, szeplős ajtónálló elém áll: Kit tetszik keresni ? Most mit mondjak? őfelségét — vágom rá hirtelen, mire a képzeletben keresztbe tett kopjék szétnyílnak előttem. Belépek. A királyi udvar kellős közepén hosszúra nyúlt hirdetőtáblán a meseváros nagytanácsa ( a királyi udvar) tagjai: a király, a polgármester, a kis és nagybí- rák, hoppmesterek és kincstárnokok nevei. Az alapító- levél mellett újabb okmány: a város hét céhének dicsőséges mesterei. Mellettük a mestermunkák: szőrlabdák, makramé-figurák, repülő- és sárkánymodellek, bábok, köztük a fakanálból, fonálból, hurkapálcikából készült nagykirály, illetve papírkoronás képmása: mind-mind a pénteki nagy kirakodóvásárra, vár amikoris fabatkáért cserélnek gazdát. Nagy csattogással szalad el mellettem egy legény ke — de mit is mondok, hiszen már kétsszeres mester! — az erről szóló bizonyítványt — útilaput — szorongatva kezében. Meseváros Karcagon A meseváros romantikus, fantáziadús és rendkívül ötletgazdag programjának megálmodója Türke Jánosné, a városi tanács művelődési osztályának munkatársa volt, aki a megyei tanács művelődési osztályának pályázatán első díjat nyert, ezzel az egész nyári napközis program terven felül nyolcvan- ezer forintos támogatást kapott. — Természetesen akkor is megvalósítottuk volna az elképzeléseinket, ha nincs a többletpénz. Így azonban lehetőségünk van arra, hogy a tervezett műsorokat és a kirándulásokat minimális térítés ellenében szervezzük meg a gyerekeknek. Ennek azért is örülünk, mert a csaknem naponta változó létszám mellett is sok hátrányos helyzetű, veszélyeztetett és állami gondozott gyerek van a napköziben. A tábor egész nyáron nyitva áll. Bárki bármikor jelentkezhet, hogy megismerkedjen régi és új mesterségekkel, nem ismert vidékekkel, a Karcag környéki puszták világával — úgy, hogy közben mindvégig közösségben töltheti a nyári szünet napjait. — Minden napra 8—9 féle foglalkozás jut — monja Horváth Csabáné, a kéthetes . turnus vezetője. — A gyerekek szabadon választhatnak érdeklődésük szerint: a hirdetőtáblán már a holnapi programit vehetik szemügyre: parasztrántottát süthetnek a szakácsok, sólisztkerámiák készülhetnek a kézműves céhben, intellektuális játékokat játszhatnak. Délután jönnek az újabb programok: strandolás, biciklitúra, pihenés, alvás vagy olvasás a meseváros könyvtárában. A legtehetségesebbek július 18-án, berekfürdői táborban hozzák létre a kis matematikusok, nyelvészek önálló szövetséges köztársaságát, a korrepetálásra szorulókat pedig felzárkóztató foglalkozások várják. Ebben a táborban nincs unalmas perc. Mindig, mindenki számára akad értelmes tennivaló; úgy is mondhatnánk, a gyermeki személyiséget sokoldalúan fejleszti játékkal, tartalmas pihenéssel, igényes pedagógiai tevékenységgel. A kulcsszó a gyermekközpontúság. De a nevelőknek is tartamas ki- kapcsolódást kínál a meseváros hangulatos világa. Ha nem így lenne, bizonyára nem vállalták volna csaknem ugyanazok a pedagógusok a tábor „atyamestereinek” feladatát, akik az elmúlt évben már végigcsinálták egy ókori város élete köré szerveződött nyári -tábor programját. Ügy tűnik ilyen is lehet; így is lehet napközit szervezni, mi több, a mesevárost maga mögött hagyó látogató úgy gondolja: csak így érdemes! — bálint — Szeretni valakit-ez a barátság á hát filmjeiből Pqpeye (a tengerész?)
