Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-13 / 138. szám
1986. JÚNIUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Fogyasztók Országos Tanácsa árszakértői bizottságának tagjai tegnapi ülésükön többek között áttekintették a kiskereskedelmi árszínvonal tavalyi alakulását. Az elemzések szerint a kiskereskedelmi árszint az egy évvel korábbit csak 6,3 százalékkal haladta meg, és az összesen 7 százalékos áremelkedés megfelelt az előzetesen tervezettnek. A központi, hatósági áremelések átlagos mértéke kisebb, és a vállalati, piaci indítékú áremelkedés is visszafogottabb volt, mint a tervidőszak előző éveiben. A bizottság tagjai ugyanakkor megállapították, hogy az egyes társadalmi rétegek szerint vizsgálva az árszintváltozást, erős eltérések tapasztalhatók. A nyugdíjasok és a szellemi foglalkozásúak fogyasztási szokásait elemezve kitűnt, hogy náluk nagyobb az átlagnál az árindex, míg a munkásoknál, a parasztságnál és a kettős jövedelműeknél a növekedés kisebb az előző évhez viszonyítva. Az átlagot meghaladó volt a ruházati cikkek árszintnövekedése és nagyobb mértékben nőttek a lakosságnak a szolgáltatásokra föh-dított kiadásai. A bizottság áttekintést kapott az árak alakulásáról 1986 első négy hónapjában. Eszerint az 5 százalékos tervezett fogyasztási árszintnövekedés várhatóan tartható lesz. Kevesebb költséggel Búzatermesztés új múdszerrel A Mezőszentgyörgyi Alkotmány Termelőszövetkezet teljes ősziárpa- és búza-vetésterületén rátért az úgynevezett művelőnyomos termesztési technológiára. A vetésnél — a vetőgép egyes csoroszlyáinak elzárásával — művelőutakat hagytak szabadon, amelyek használata megkönnyíti a nagyméretű táblák ellenőrzését, s lehetővé teszi, hogy a gépek taposási kár nélkül elvégezzék a szükséges munkálatokat. Ez máris jelentős költségmegtakarítást hozott a gabona tavaszi fejtrágyázásánál, illetve a gyomirtásnál. Eizeket a munkákat ugyanis korábban repülőgépről végezték, az idén pedig negyedannyiért — 1 millió 200 ezer helyett 300 ezer forintért — szántóföldi gépekkel. Vendégek Magdeburgbó! Erősítjük a barátságot, hasznos tapasztalatokat gyűjtünk Hortobágy-széli beszélgetés NDK-bell szakemberekkel A Magyar Agrártudományi Egyesület Szolnok megyei szervezetének vendégeként megyénkben tartózkodik a héten az NDK-toeli, Magdeburg Megyei Agrár- tudományi Társaság hat tagú delegációja. A MAE testvérszervezetét képviselő agrárszakemberek többek között ellátogattak a Középtiszai Állami Gazdasága. Miközben a megye egyik legnagyobb — 12 község és három városhatárában, 20 és fél ezer hektáron gazdálkodó — nagyüzemével ismerkedtek, az évente mintegy 2000 tonna, gazdaságosan értékesíthető, lucerna- és fűlisztet, peletet gyártó szárítóüzembe A Középtiszai Állami Gazdaság tevékenységét bemutató tájékoztatót hallgatják a magdeburgi vendégek Szakmai élmény és egy kis romantika; az NDK-beli delegáció megtekintette a magyar szürke gulyát menet érdeklődtem a delegáció vezetőjétől: — Milyen elképzeléssel, milyen -céllal érkeztek megyénkbe? — Látogatásunk alapvető célja — tájékoztatott Heinz Dietrich állattenyésztési szakigazgató, a magdeburgi társaság elnöke —. -hogy erősítsük a két ország agrárszakemberei közötti barátságot és tapasztalatokat gyűjtsünk a MAE-val közös célok megvalósításához. Mi is a szakemberek minél szélesebb körével igyekszünk megismertetni az új, korszerű technikát, technológiát. A Szolnok megyei barátaink által ösz- szeállított programunk jó alkalmat kínált erre, hiszen az egy hét alatt bennünket vendégül látó mezőgazdasági nagyüzemekben, a húsipari vállalatnál, a mezőtúri mezőgazdasági szakiskolában a delegáció minden tagja kielégítheti érdeklődését. Amint azt a vendégektől megtudtam, a mi nagyüzemeink -klasszikusnak számító két alaptevékenységére szakosodott termelőszövetkezetek működnek az NDK- ban Gerhard Felgentreff, aki egy növénytermesztő gazdaságban részlegvezető, nem először járt a Középtiszai Állami Gazdaságban. — örömmel tapasztalok néhány pozitív változást. Amikor korábban itt jártam, még veszteséges volt a gazdaság halászati ágazata. Most már, ahogy tájékoztattak bennünket, a haliva- dék_nevelés korszerűsítésével és a halértékesítés észszerűbb megszervezésével jövedelmezővé tették. Akkor a rizst még monokultúrában termesztették, most hallom hogy megfelelő vetésváltással sokkal jobb hozamokat érnek el, mint amikor legutóbb erről beszélgettünk itt Bánhalmán. Szembetűnő a változás a növénytermesztési területek, a gazdaság kerületeinek a rendezettségében is. Nagy figyelemmel hallgattak az NDK-beli vendégek. amikor a gazdasági igazgatója az új irányítási formáról, a vállalati tanács működéséről adott tájékoztatást. Josef Braun, az egyik járási mezőgazdasági szakiskolát képviselő delegációtag így vélekedett erről: — Nagyon okos dolognak tartjuk, hogy igyekeznek minél több dolgozót bevonni a döntések előkészítésébe, a gazdaság irányításába. Hadd mondjam el, hogy most már nálunk Magdeburg megyében is nagyon jó együttműködés alakult ki a növénytermesztésre és az állattenyésztésre szakosodott termelőszövetkezetek között. Jogilag természetesen önállóak, de eredményesen kooperálnak az országos cél érdekében: biztosítani akarjuk továbbra is hosszú távon az önellátást húsból, és 1990- ig megvalósítani ugyanezt gabonából. Az üzemlátogatás újabb állomásán, az állami gazdaság tiszaigari kerületében már ritkábban válthattam szót a vendégekkel. Volt, ami lekösse a figyelmüket: a házigazdák bemutatták nekik az éppen ott delelő szürke szarvasmarha-állományt, az ország legnagyobb genetikai értékű törzstenyészetét — Két hét múlva a MAE Szolnok megyei szervezetének képviselői viszonozzák a mi látogatásunkat — világosított-föl a delegáció vezetője, Heinz Dietrich. — Szeretnénk mi is Magdeburg megyében minél érdekesebb programot szervezni nekik. — Az itt, Szolnok megyében látottak-hallottak között akadt-e olyan amit szívesen alkalmaznának odahaza, az NDK-ban? — tettem föl a kérdést a puszta szélén bográcsban főtt ebéd elfogyasztása után Klaus Ruffertnek. — Eltérőek a két megye nagyüzemeinek adottságai, tehát sematikusan aligha tudnánk az itt tapasztaltakat hasznosítani. Agrártudományi társaságunknak éppen az a dolga, hogy a helyi lehetőségeknek megfelelően adaptálja a jó módszereket. Nekem nagyon rokonszenves volt, hogy a Középtiszai Állami Gazdaság szakvezetői nemcsak az eredményeikkel büszkélkedtek, hanem elmondták gondjaikat, problémáikat is. Ezekből is lehet tanulni! — És egy másik nagy tanulság — vette vissza aszót Josef Braun — hogy nem ártott volna egy szakácsot is hoznunk a tapasztalatcserére. Mert hogyan fogjuk viszonozni ezt a hortobágy- széli ebédet, a fölséges bir- kaoörköltet és a slambucot a hozzánk vendégségbe érkező Szolnok megyeieknek? Temesközy Ferenc Önálló cselekvés, felelősséggel Közó/et formáló pártszor vázátok IXIII. kongresszus határozatainak eredményes végrehajtása aligha képzelhető el a pártaiapszerveze- tek önállóságának, öntevékenységének fejlődése, a párttagok cselekvő részvétele nélkül. A pártalapszerve- zetek ilyen szellemben kezdtek hozzá a kongresszusi határozatok feldolgozásához, a helyi feladatok meghatározásához, és a végrehajtás megszervezéséhez. A párt tagjai, tisztségviselői önálló, magukért és tetteikért teljes mértékben felelős emberek. A fejlődés, a pozitív irányú változás azon múlik, hogy a pártszervezetek helyileg mennyire ismerik fel feladataikat, mit, és hogyan cselekszenek, politizálásukért milyen felelősséget vállalnak. Mégis ma úgy tűnik, a növekvő feladatok, a szaporodó gondok, feszültségek miatt előfordul — talán erőteljesebben, mint korábban —, hogy a helyi gondok, problémák megoldását „fel- lülről” várják, cselekvés helyett panaszkodnak. Mintha a politikai vezető szerepből következő felelősségvállalásban kissé elbátortalanodtak volna a kommunisták. Gyakori hivatkozás történik arra is, hogy nem elég a párt- alapszervezetek „jogosítványa” az erőteljesebb, hatékonyabb politikai munkához. Mások úgy érzik, nincs elég önállóságuk a párt- alapszervezeteknek a tőlük várt feladat megoldásában. A párttagok körében is tapasztalhatók helyenként kedvezőtlen hangsúlyeltolódások a kétkedés, a bizonytalanság irányába. Helytelenül a vgmk-kal is összefüggésbe hozzák, hogy egyesek nem használják ki megfelelően a fő munkaidőt, és reklamálják a végzett munka tekintélyének visszaállítását, a munkafegyelem megszilárdítását. Az ilyen párt- szervezetekben nem érzik vagy ismerik fel működési területük politikai helyzetéért, állapotáért a felelősséget. A vgmk-k nem kötelező előírásra született szervezetek, hanem mint lehetőségek állnak a gazdálkodó egységek rendelkezésére. Létrehozásuk, működtetésük kizárólag a helyi döntés eredménye lehet. Helyileg szükséges a velük kapcsolatos minden irányú tapasztalatot is minősíteni, megítélni, ha indokolt változtatni, és ha szükséges, a felelősséget is vállalni. A mai nehezebb helyzetet nem lehet már többé újnak, kivételesnek tekinteni. Az elmúlt évek már komoly impulzusokat és lehetőséget is adtak a kedvezőtlen körülményekhez való alkalmazkodáshoz, az öntevékenység kibontakoztatásához, az önálló cselekvéshez. Annál is inkább, mert társadalmi fejlődésünk növekvő követelményei, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése nyomán az utóbbi években felgyorsultak a társadalmi és gazdasági változások. Ennek meghatározó jellemzője: a gazdálkodó egységek, intézmények és az alsóbb állami szervek, szervezetek önállóságának növekedése. A megnövekedett önállóság, gazdasági hatáskör és mozgástér szükségképpen nagyobb önállóságot ad és több felelősséget, kezdeményezőkészségeket és határozottságot kíván a pártszervezetektől működési területük politikai irányításában, befolyásolásában. Az irányító pártszervek — a Központi Bizottságtól kezdve a megyei, városi pártbizottságokon át — már az eddigiekben is csökkentették a kötöttségeket, a kötelezően előírt napirendeket, új irányítási formákat vezettek be. A fokozatosan fejlődő demokratizmus, az irányításban is növekvő differenciáltság nyomán szélesedett a helyi eszköztár, öntevékenyebb alapszervezeti munka alakult ki, bátrabb és sokoldalúbb együttműködés jött létre szervek — szervezetek között. A pártmunka új tervezési rendjében a kiválasztott témák a pártalapszervezetektől a Központi Bizottságig jobban egymásra épülnek. üz öntevékeny alapszervezetek megértették: a kongresszusi határozatok megvalósításáért találékonyabban, fegyelmezettebben és eredményre tö- rőbben kell dolgozniuk. Felismerték, hogy az önállóság felelősséggel jár együtt. Fokozódó tömegkapcsolattal, kellő politikai nyitottsággal napirendre tűzik területük „kényes” kérdéseit. Nem takargatják munkahelyük gyengeségeit, nem védik a „mundér” becsületét. Bátran vállalják a kommunisták fórumain vagy szélesebb körben is a helyi gmk-val, a helyi munkafegyelemmel, a helyi káderügyekkel kapcsolatos kérdésekben. Panaszkodások, magyarázkodások helyett: pártszervezetenként, alapszervezetenként, vállalatonként, szövetkezetenként, intézményenként, munkahelyenként mérlegelik, vizsgálják, hogy valójában melyek a külső kivédhetetlen okok, s melyek a saját gondjaik. A saját helyzetből indulnak ki, azt önkritikusan, felelősségteljesen vizsgálják. Annak felismeréséig is eljutottak, hogy nem csak a népgazdaság egészének helyzetére hivatkoznak, elhelyezik benne önmagukat is. Olyan szemléletet alakítanak ki, amely a helyzet reális értékelésével felismeri és őszintén bemutatja saját szervezetük gyengéit, hibáit, elszalasztott lehetőségeit. Egyre inkább felismerik, hogy nemcsak az a fontos, hogy ki képviseli a párt politikáját, hanem legalább annyira az, hogy miképpen, milyen módon. Nevén nevezik, kit terhel felelősség az elmaradásért, az előrelátás hiányáért, a szükségessé vált kezdeményezés vagy a gyors reagálás elmulasztásáért. Így az okok alapos, hozzáértő elemzése és őszinte feltárása nyomán megteremtődik a reális lehetősége a korrekciónak, a hibák felszámolásának. A lehetőségek, az erőforrások gondos számbavételével, az előrelépés módozatainak kidolgozásával pedig az önmegújulásnak, a fejlődési ütem gyorsításának, az intenzitás növelésének. A helyi elképzeléseket, a megoldandó feladatokat a kommunista kollektívák munkahelyi közösségek maguk állítják össze. Megértették, hogy az élet a politika gyakorlati módszereiben is változtatást kíván. A közös motiváció megtalálását, a közös gondolkodás és érdekeltség megteremtését igényli. Napjainkban az üzemekben, gazdálkodó egységekben megkülönböztetett figyelmet fordítanak az új vállalati irányításra történő áttérésre. Miközben helyesen pályázat útján meghirdetik az igazgatói munkakör betöltését, nem felejtik el a kommunistákkal sem a véleménycserét e fontos kérdésben. Felismerték a gazdálkodó egységek egy részében, hogy a helyi vezetés fejlesztése, korszerűsítése nélkül nem juthatnak előbbre. Ezért a vállalat, üzem szervezetén, tervezési, irányítási rendszerén változtattak, korszerűsítettek fokozatosan alkalmazkodva a piaci-szabályozási feltételekhez. Kialakították a vállalaton belüli támogatások és elvonások rendszerét, öntevékeny munkacsoportok, részlegek szervezését, az egyéni és csoportos kezdeményezőkészség erősítését. Igyekeznek fejlesztőmérnökeik, konstruktőreik új törekvéseit, korszerű elképzeléseit, találékony ötleteit megvalósítani. Az öntevékeny alapszervezetek felismerték, hogy sorsdöntő kérdés ma a szemléleti gátak áttörése is. Miközben igénylik, kérik a kommunisták véleményét, javaslatait, kritikai megjegyzéseit, fel is lépnek a mindent megkérdőjelező, pesz- szimista bizalmatlansággal szemben. Nem engednek teret az olyan felfogásnak, amely nem tesz különbséget a tisztességes munkával, a kiemelkedő teljesítményekkel, illetve az illegális úton, törvénytelen eszközökkel szerzett jövedelmek között. így a munkán alapuló jövedelemkülönbségek pozitív szerepe megértésre talál az elkerülhetetlen feszültségek ellenére is. Az öntevékeny pártalapszervezetek így alakítják az igazi közéletet, melyben az emberek érzik, lehet és érdemes a közös ügyért dolgozni, lehet, és érdemes beleszólni a közös dolgokba. Horváth Árpád az MSZMP KB munkatársa MAL—9,1-s kondenzátorokat készít Fekete Józsefné és Orovicz Józsefné, a Jászberényi Hűtőgépgyár Szervizellátó és Aggregát- gyártó leányvállalata törökszentmiklósi gyárának dolgozója (Mészáros J.) az áremelések Tanácskozás az árszintekröl
