Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-12 / 137. szám

KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének üléséről 1986. június 10—11-én Budapesten ülést tartott a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés tagállamainak Politikai Tanácskozó Testületé. Az ülésen részt vettek: — a Bolgár Népköztársaság küldöttsége Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkára, a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsának elnöke vezetésével; — a Csehszlovák Szocialista Köztársaság küldöttsége Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja KB főtit­kára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke vezeté­sével; — a Lengyel Népköztársaság küldöttsége Wojciech Ja­ruzelski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB első titkára, a Lengyel Népköztársaság Államtanácsának elnöke vezetésé­vel; — a Magyar Népköztársaság küldöttsége Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára vezetésével; — a Német Demokratikus Köztársaság küldöttsége Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt KB főtitká­ra, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának el­nöke vezetésével; — a Román Szocialista Köztársaság küldöttsége Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke vezetésével; — a Szovjet Szocialista Köztársaságok küldöttsége Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB fő­titkára vezetésével. Az ülés munkájában részt vett továbbá Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Barity Miklós, a Magyar Népköztársaság külügyminiszter-helyettese, a Po­litikai Tanácskozó Testület főtitkára. Az ülés résztvevői véle­ményt cseréltek az európai és a világhelyzetről, megvi­tatták a leszerelésért, a nem­zetközi kapcsolatok átalakí­tásáért, az európai és az ál­talános biztonság megerősí­téséért és az államok közöt­ti együttműködés fejleszté­séért vívott küzdelem idősze­rű feladatait I. Az ülés résztvevői komoly aggodalmukat fejezték ki a fegyverkezési, elsősorban a nukleáris fegyverkezési haj­sza fokozódásának következ­ményeként, az Egyesült Ál­lamok és a NATO lépéseivel kapcsolatban kialakult fe­szült világhelyzet miatt. Az Egyesült Államok és a NATO nem hajlandó a fegy­verkezési verseny megféke­zésének, a világűrre való ki- terjesztése megakadályozásá­nak, a nukleáris kísérletek ■beszüntetésének útjára lépni. Kitérnek a konstruktív vá­lasz elől az olyan nagy je­lentőségű kezdeményezésre, mint a Szovjetunió által a tö­megpusztító fegyverek XX. század végéig történő teljes megsemmisítésére javasolt program. Folytatódik az amerikai közép-hatótávolsá­gú rakéták európai telepíté­se, szaporodnak az imperia­lista erőpolitika és a más ál­lamok belügyeibe való dur­va beavatkozás megnyilvá­nulásai. Még mindig nem válnak valóra a népeknek azok a reményei, amelyeket a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó és az ott elért elvi megállapodások keltet­tek a leszereléshez és az eny­hüléshez való visszatéréshez vezető tényleges lépésekkel kapcsolatban. Koriunk alapvető feladata a béke megvédése, a fegyver­kezési hajsza megállítása és a konkrét leszerelési intéz­kedésekre való áttérés, első­sorban nukleáris téren. Van lehetőség a feladat megoldá­sára — a háborús veszély növekedési tendenciájának megtörésére s arra, hogy visszatérítsék a nemzetközi kapcsolatokat az enyhülés medrébe. lehetséges és szükségszerű, hogv az embe­riség a nukleáris katasztrófá­hoz vezető utat éltorlaszol­ja. Az ülés résztvevőinek szi­lárd meggyőződése hogy minden ország és nép bizton­ságát, fejlődésének és hala­dásának békés feltételeit csak politikai eszközökkel, valamennyi állam együttes erőfeszítéseivel lehet megbíz­hatóan garantálni. Ez az ál­láspont megfelel az atomkor realitásainak, bizonyítja, hogy a résztvevők nagy fele­lősséget éreznek népeik és az egész emberiség sorsa iránt. II. A Politikai Tanácskozó Testület szófiai ülésének 1985. október 23-i. nyilatko­(rfividített szöveg) zatában meghatározott célok és feladatok időszerűségét megerősítve, a Varsói Szer­ződés tagállamai kötelessé­güknek tartják, hogy állha­tatosan és következetesen küzdjenek a nukleáris ve­szély elhárításáért, az euró­pai és a világhelyzet kedve­ző fordulatáért és az államok közötti gyümölcsöző együtt­működés fejlesztéséért. A szövetséges szocialista álla­mok a nemzetközi biztonság olyan átfogó rendszerének létrehozására törekednek, amely katonai és politikai, gazdasági és humanitárius területre egyaránt kiterjed. Az ülés résztvevői határo­zottan síkraszállnak a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok közötti politikai párbeszéd folytatásáért és elmélyítéséért, azért, hogy biztosítsák annak maximális konkrétságát és eredményes­ségét. Vonatkozik ez a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok Genfben megkezdett legfelső szintű kapcsolatai­nak, valamint az európai ál­lamok mind sokoldalú, mind pedig kétoldalú tárgyalásai­nak folytatására is. III. Az ülésen képviselt álla­mok készek a legszélesebb körű együttműködésre más országokkal a fegyverkezési hajsza megszüntetésére a Földön és megelőzésére a vi­lágűrben, a leszerelés érde­kében, és ebz erőfeszítések egyesítésére hívnak fel első­sorban a következő területe­ken: — A nukleáris kísérletek beszüntetése. Ez nagy jelen­tőségű és ugyanakkor köny- nyen megvalósítható lépés lenne a nukleáris leszerelés irányában, megakadályozná a nukleáris fegyverek tökéle­tesítését és újabb típusainak létrehozását. Az e feladat megoldásához vezető út: a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttesen megva­lósítandó moratóriuma a nukleáris robbantásokra, és a nukleáris kísérleteknek a legszigorúbb ellenőrzés mel­letti teljes betiltását célzó tárgyalások haladéktalan megkezdése. Az ülés résztve­vői üdvözlik a Szovjetunió egyoldalú moratóriumának újabb meghosszabbítását, és felhívják az Egyesült Álla­mokat, hogy csatlakozzék ah­hoz. Egyidejűleg a résztve­vők felhívással fordulnak a nukleáris fegyverrel rendel­kező más államokhoz, hogy szüntessék be a nukleáris kísérleteket, és tegyenek lé­péseket általános betiltásuk­ra vonatkozó megállapodás mielőbbi elérése irányában. — A szovjet és amerikai közép-hatótávolságú raké­ták kölcsönös alapon történő teljes felszámolása az európai térségben, az­zal, hogy Nagy-Britan­nia és Franciaország nem növeli szóban forgó nuk­leáris fegyverzetét, az Egye­sült Államok pedig nem ad­ja át hadászati és közép-ha­tótávolságú rakétáit más or­szágoknak. Az Európában te­lepített amerikai közép-ható­távolságú rakéták teljes fel­számolása esetén a megnö­velt hatótávolságú szovjet hadműveleti-harcászati ra­kétákat is eltávolítják a Né­met Demokratikus Köztársa­ság és a Csehszlovák Szocia­lista köztársaság területéről. — Olyan konkrét megálla­podások elérése a muk- leáris és űrfegyverek­ről folyó szovjet—ameri­kai tárgyalásokon, amelyek figyelembe vennék mindkét fél és az összes többi állam érdekeit. A Varsái Szerződés tagállamai megerősítik elkö­telezettségüket a fegyverzet­korlátozás és leszerelés terü­letén aláírt szerződések és megállapodások iránt, és nyomatékosan felhívják az Egyesült Államokat a SALT-megállapodások szi­gorú betartására. Veszélyes a „csillagháború” a csapásmé­rő űrfegyverek programja, ahhoz más államok csatlako­zása, valamint az „európai védelmi kezdeményezéshez” hasonló tervek kidolgozása számos nyugat-európai or­szágban. A világűrt békés célokra, az egész emberiség javára kell felhasználni. — Az olyan tömegpusztító fegyverfajták, mint a vegyi fegyverek megsemmisítése, valamint az előállításukat szolgáló ipari bázis felszá­molása még ebben az /év­században. Kitartóan fokozni kell az erőfeszítéseket an­nak érdekében, hogy a genfi konferencián sikeresen befe­jeződjenek a tárgyalások a megfelelő nemzetközi egyez­mény megkötéséről. Tartóz­kodni kell minden olyan cse­lekedettől, amely akadályoz­ná a vegyi fegyverek teljes betiltását és megsemmisíté­sét. Az ülés résztvevői hatá­rozottan fellépnek e tömeg- pusztító fegyver készleteinek további növelése, más álla­mok területén való elhelye­zése ellen, és felhívják a NATO országait, hogy tar­tózkodjanak a vegyi fegyver különösen veszélyes — biná­ris — változatának előállítá­sára és európai telepítésére vonatkozó tervek megvalósí­tásától. — A fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet lé­nyeges csökkentése globális és regonális szinten. A Var­sói Szerződés tagállamai azt javasolják, hogy az ilyen jel­legű csökkentést Európában kezdjék, ahol a csapatok és a fegyverzet összpontosítása különösen veszélyes mérete­ket öltött. Erről a program­ról az ülés a NATO tagálla­maihoz és az összes európai országhoz szóló felhívást fo­gadott el. — Hatékony ellenőrzés megvalósítása a fegyverzet- csökkentés és a leszerelés valamennyi területén és va­lamennyi szakaszában, mind nemzeti technikai eszközök, mind pedig nemzetközi eljá­rások alkalmazásával, bele­értve a helyszíni ellenőrzést is. Az ülésen képviselt álla­mok készek megállapodni bármilyen kiegészítő ellenőr­zési intézkedésről is. A tagállamok megerősítik azt az álláspontjukat, hogy nemzetközi méretekben to­vábbi erőfeszítéseket kelle­ne tenni a külföldi katonai támaszpontok felszámolásá­ra ©s a csapatok kivonására idegen területekről. A fegyverzetcsökkentést és leszerelést célzó gyakor­lati lépések lehetővé teszik, hogy hatalmas anyagi, pénz­ügyi, emberi erőforrások sza­baduljanak fel békés, alko­tó célokra, többek között a világ számos térségében meglevő gazdasági elmara­dottság felszámolására. A nyugtalanító nemzetkö­zi helyzet nyomatékosan megköveteli: a két- és több­oldalú fegyverzetkorlátozási és -csökkentési, valamint a le­szerelési tárgyalások fóru­mai hatékonyan végezzék te­vékenységüket, és ne hasz­nálják fel azokat spanyolfal­ként a fegyverkezési hajsza igazolásálra. IV. A Varsói Szerződés tagál­lamai külpolitikájuk egyik központi feladatának tekintik az európai biztonság és együttműködés megerősíté­sét. Fellépnek a katonai szembenállás szintjének mérsékléséért a földrészen, az itt levő katonai potenciá­lok csökkentéséért és azért, hogy töretlen legyen az elő­rehaladás Európa területé­nek teljes, a nukleáris és ve­gyi fegyverektől való teljes mentesítésében. Az európai enyhülés célját szolgálná kölcsönösen elfo­gadható megállapodások el­érése a közép-európai fegy­veres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon. A stockholmi konferencia első szakaszának eredmé­nyes befejezése elősegítené a bizalom és biztonság meg­szilárdítását Európában, és kedvezőbb feltételeket te­remtene ahhoz, hogy át­térjenek a leszerelés kérdé­seinek megvizsgálásához össz-európai méretekben. Amíg Európában léteznek az egymással szembenálló katonai csoportosulások, vál­tozatlanul érvényben marad a Varsói Szerződés tagálla­mainak javaslata: a Varsói Szerződés és a NATO tag­jai kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenn­tartásáról. A szerződés nyi­tott lenne más államok szá­mára is. A jelenlegi feszült helyzet enyhítése érdekében az ülés résztvevői fellépnek a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai közötti párbeszéd folytatásáért és fejlesztéséért, beleértve a két szervezet közötti köz­vetlen kapcsolatok létesítését is, megfelelő megállapodá­sok elérése céljából. A kialakult nemzetközi helyzetben az ülésen képvi­selt államok szerint fontos lenne lépéseket tenni a földközi-tengeri térség hely­zetének megjavítására, arra, hogy a térség a tartós béke, a biztonság, a jószomszédság és az együttműködés öveze­tévé váljék. Ezzel összefüg­gésben jelentős szerepet játszhatna a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadi­flottáinak egyidejű kivoná­sa a Földközi-tengerről. A szocialista országok nagy jelentőséget tulajdonítanak az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok Bécsben megtartandó találkozójának és a helsinki záróokmányban foglalt valamennyi területen készek hozzájárulni az össz­európai folyamat kiegyensú­lyozott továbbfejlesztéséhez. A kölcsönösen előnyös együttműködés új lehetősé­geit tárná fel a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, illetve az egyes KGST-tag- országok és az Európai Gaz­dasági Közösség közötti hi­vatalos kapcsolatok megte­remtése. Az európai bizalom és kölcsönös megértés, a jó­szomszédi kapcsolatok erősí­tésének ellentmondanak az európai államok közötti ha­lárok felülvizsgálását, társa­dalmi és politikai rendsze­rük megváltoztatását célzó felhívások. A II. világháború utáni határok földrészünkön sért­hetetlenek. A meglevő te­rületi-politikai realitások tiszteletben tartása a tartós európai béke és a földrész államai közötti normális kapcsolatok elengedhetetlen feltétele. Európának az enyhülés újjáéledésére van szüksége, arra, hogy annak szilárdabb szakasza felé haladjon. Csak ezen az úton lehet biztosí­tani valamennyi európai nép szilárd biztonságát, felszá­molni a kontinens ketté- osztottságát, megteremteni a békét, a baráti együttműkö­dés és a jószomszédság Euró­páját. Ez reális cél, aktív közös erőfeszítésekkel meg­valósítható. V. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársa­ság, a Román Szo­cialista Köztársaság és a Szovjetunió vezetői véle­ményt cseréltek a világban meglevő feszültséggócokról és válsághelyzetekről, és megerősítették államaik el­tökéltségét, hogy hozzájárul­janak ezek tárgyalások út­ján való igazságos rendezé­séhez. Az ülés résztvevői el­ítélték az imperialista erők­nek a szuverén államok bel­ügyeibe való beavatkozását, a szocialista és más orszá­gok elleni rágalmazó pro­pagandakampányokat, a dik­tátum módszereit, a világ különböző térségeiben elkö­vetett agressziós cselekede­teket. Az ülés résztvevői szoli­daritásukról biztosították az agresszív imperialista poli­tika ellen, a függetlenségért, a társadalmi és gazdasági haladásért, a szabad, önálló, külső beavatkozástól mentes fejlődés jogáért küzdő né­peket. Megállapították, hogy egy­re növekszik az el nem kö­telezett országok mozgalmá­nak, a nemzetközi kapcso­latok e jelentékeny tényező­jének szerepe, és reményü­ket fejezték ki, hogy a moz­galom tagjainak 1986-ban Harare-ban megtartandó csúcstalálkozója hozzájárul a béke és a nemzetközi biz­tonság megerősítéséhez. Az ülésen képviselt orszá­gok elvi okokból ellenzik a terrorizmus minden fajtáját, mindenekelőtt a. nemzetközi kapcsolatok szétzilálásával fenyegető állami terroriz­must, és készek konstruktí­van együttműködni vala­mennyi állammal annak ér­dekében, hogy gyökeresen kiirtsák a nemzetközi közös­ség életéből ezt a veszélyes jelenséget. Az ülésen képviselt álla­mok vezetői fellépnek a nemzetközi gazdasági kap­csolatok egész rendszeré­nek demokratikus átalakítá­sáért, a minden ál­lam, egyenlő gazdasági biz­tonságát garantáló új gazda­sági világrend megteremté­séért, a gyengénfejlettség felszámolásáért és a külső eladósodottság problémájá­nak általános és igazságos rendezéséért. Határozott vé­leményük, hogy a nemzetkö­zi gyakorlatból ki kell zár­ni a megkülönböztetés min­den formáját, a bojkott, a szankciók és a magas ka­matlábak politikáját, mes­terséges akadályok létreho­zását a tudományos-műszaki és technológiai csere terüle­tén. Az ülés résztvevői síkra­szállnak azért, hogy fejlesz- szék minden állam együttmű­ködését az atomenergetika biztonságos fejlesztése nem­zetközi rendszerének kiala­kítása terén, beleértve az operatív értesítés és tájékoz­tatás mechanizmusának lét­rehozását. Fellépnek a Nem­zetközi Atomenergia Ügy­nökség, az ENSZ és szakosí­tott szervei szerepének növe­léséért ezen a területen, to­vábbá külön nemzetközi kon­ferenciai összehívásáért az ezzel összefüggő kérdések egész komplexumának meg­vitatására. Mindent megtesznek és mindent meg fognak tenni azért, hogy 1986, a nemzet­közi békeév valódi fordula­tot hozzon a jobb, a bizton­ságosabb világ iirányában. VI. Az ülésen megkülönbözte­tett figyelmet fordítottak a Varsói Szerződés tagállamai egysége és összeforr o ttsága, védelmi szövetségük erősíté­sével és minden területen megnyilvánuló együttműkö­désük fejlesztésével kapcso­latos kérdésekre. Hangsú­lyozták az egyre aktívabb együttműködés jelentőségét a nemzetközi kérdésekben, egyeztetett külpolitikai irányvonaluk kidolgozásá­ban és megvalósításában, amely a népek biztonságá­nak szavatolását, a nukleáris háború veszélyének elhárítá­sát, a leszerelést és a világ­béke megerősítését célozza. Az ülés résztvevői állást foglaltak a szocialista építés tapasztalatai kicserélésének további bővítése, egymás ügyeinek és problémáinak széles körű, kölcsönös meg­ismerése és a tömegtájékozta­tási eszközök ilyen célú in­tenzív felhasználása mellett. Kiemelték a gazdasági és a tudományos-műszaki kapcso­latok, a kulturális csere ha­tékonysága fokozásának, a dolgozó kollektívák, a tár­sadalmi közösségek közötti kontaktusok, a helyi és a turisztikai kapcsolatok bő­vítésének és az egyéb terüle­teken megvalósuló együtt­működés elmélyítésének fon­tosságát. Az ülésen képviselt államok megerősítették, hogy készek aktívan fejleszteni kapcsolataikat és minden ol­dalú együttműködésüket az össizes többi szocialista ál­lammal a békéért, a szoci­alizmusért, az imperializmus ellen vívott harc érdekében. * * * A Varsói Szerződés tagál­lamai Politikai Tanácskozó Testületének soron követke­ző ülését Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában tartják. A Poli­tikai Tanácskozó' Testület fő­titkárának a következő idő­szakra az NDK képviselőjét, Herbert Krolikowski állam­titkárt a külügyminiszter el­ső helyettesét nevezték ki. Az ülést a barátság és az elvtársi együttműködés lég­köre, minden megtárgyalt kérdésiben a nézetek azonos­sága jellemezte. (MTI) Mihail Gorbacsov aláírja a VSZ PTT ülésén elfogadott dokumentumot (Telefotó — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom