Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-10 / 135. szám
Mihail Gorbacsov második napi programja i(Folytatás az 1. oldalról) «íácslkoraniaik. A genii szovjet —amerikai csúcstalálkozó után a vitóg egy fokkal több izalommial tekintett a jövőbe. Mér ékkor számoltunk azonban azzal, s a legutóbbi hónapok tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy az imperializmus szélsőséges köm, a szembenállás amerikai és más hívei nem egykönnyen ediják fel terveiket, tovább szítják a feszültséget fokozzák a fegyverkezési hajszát. Pártunk, kormányunk, egész népünk nagyra értékeli, hogy a szovjet vezetés ebben a helyzetben is higgadtan körültekintően válaszod a Ikihívósra. A Szovjetunió állhatatosan, kezdemé- nyezően törekszik a nukleáris fegyverek felszámolására, a világűr militarizálásá- nak megakadályozására, a fegyverkezési verseny radikális korlátozására, a valamennyi állam szánnám elfogadható és megbízhatóan működő biztonsága rendszer megteremtésére. A hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentésére tett legújabb szovjet javaslat jelentősen segíthet bennünket az európai béke és együttműködés megszilárdításában. E szándékaiban a többi szocialista országgal együtt határozottan és aktívan támogatjuk a Szovjetuniót, és részt vállalunk valóra váltásukban. A Politikai Tanácskozó Testület üléséről még korai szólni, egyet azonban biztosan mondhatok: a Varsói Szerződés országai a béke érmékében fogják ismételten felemelni szarvukat, és határozottan síkra szállnak a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért. Olyan világot akarunk, amelyben mindenki szabadon és biztonságban érezheti magát, s a ‘biztonság a sokoldalú együttműködés szilárd alapjaira épül. Hazánk — szövetségeseivel összhangban — a maga eszközeivel és lehetőségeivel a jövőben is arra törekszik, hogy hozzájáruljon a közös célok eléréséhez. Szovjet barátainkkal együtt abból indulunk ki, hogy mai világunkban nincs fontosabb feladat mint a bókéért, az emberiség biztonságáért való kitartó küzdelem. Kedves Elvtáirsák! Bitrátáim! Kedves vendégeink! Befejezésiül ismételten hangot adok megelégedésünknek, hogy Gorbacsov elvtórs mostani látogatása tovább erősíti népeink barátságát, és Újább ösztönzésit ad együttműködésünk fejlődésének. Kérjük önt. tisztelt Gorbacsov elvtárs, hogy hazatérve adják át a Szovjetunió kommunistáinak, a nagy szovjet népnek a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép testvéri üdvözletét. Teljes sikert kívánunk a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusa határozatainak végrehajtásához. Mondják el azt is, hogy a magyar nép a szovjet néppel szaros egységben halad tovább előre közös történelmi utunkon, a szocializmus útján. Ezt követően Mihail Gorbacsov lépett a szónoki emelvényre. tásban, elektronikában és miikroelektroirüiikában, a robottechnikáiban, valamint a tóatecfaalógiábam kerül sor. M2z a feladat, gondolom, érinti a csepelieket is. Képletesen szólva ugyanis az önök gyárának műhelyei az első vonaliban küzdenek azért, hogy dinamikusabban és mélyrehatóbban egyesítsük a szocializmust a legkorszerűbb technikával és technológiával. Napjainkban ez a testvéri pártok népek és államok korszerű együttműködésének első vonala is. Az önök munkálja pedig — éppúgy mint ezernyi más mun- káskollekitíva munkája — hozzájárul a KGST-országok (tudományos-műszaki haladása komplex programjának megvalósításához. Ezen a találkozón feltétlenül szólnom kell nemzetközi kérdésekről is. A külpolitika Ugyanis .már régóta nemcsak a diplomaták dolga. Valamennyi embert, minden ember sorsát és életét érinti. Ez napjaink valósága, az atomkor valósága. Másfél hónapja megrázó szerencsétlenség történt: tönkrement a csernobili atomerőmű reaktora. Embereik vesztették életüket. A szerencsétlenség sok országban töltötte el fájdalommal az embereket. Felhasználva az alkalmat szeretnénk köszönetét mondani önöknek, (Magyarország állampolgárainak a részvétért, a szoii- daniitásórt és a segítőkészsé- gért. MIHAIL GORBACSOV: Az emberiség képes rá, hogy megtanuljon békében és szabadságban élni Kedves Elvtársak! Szívből köszönöm a meleg, bensőséges fogadtatást, őszintén köszönöm önnek, kedves Kádár elvtárs, magyar barátainknak az országunkról és a szovjet—magyar barátságról itt elmondott meleg szavaikat. Nem először járok Budapesten. Ez az újabb találkozás az önök gyönyörű fővárosával és ismerkedésem a gyárral feljogosít arra, hogy kijelentsem: az ország jó munkaritmusban él. Itt, Csepelen érzem azt a szovjet munkáskollektívákkal történt találkozásaimból ismerős légkört, amelyet áthat, hogy az embereket nemcsak a saját üzemük ügyei, hanem az ország dolgai is érdeklik. Érezhető, hogy nem a régi módon akarnak dolgozni, hanem úgy, ahogyan most az idő megköveteli. Kádár elvtárssal tegnap tartalmas beszélgetést folytattunk. Szót váltottunk a világban végbement jelentős változásokról, a szocialista világrendszer problémáiról; arról, hogy Magyarországon és a Szovjetunióban hogyan oldják meg a pártjaink kongresszusain kitűzött feladatokat. E feladatok lényege mind Magyarországon, mind pedig a Szovjetunióban világos: még jobban, még hatékonyabban kell dolgozni, úgy, ahogyan azt a jelenlegi idők megkövetelik. Az alkotó útkeresés új kihívásai Márpedig az idő nem tesz lehetővé más választást sem önöknek, sem nekünk, sem más testvéri országoknak. Az alkotó útkeresés új történelmi kihívása elé állítja a szocializmust. Nincs jogunk egy helyben topogni, lemaradni. Csakis gyorsított léptekkel állíthatjuk teljesebben a dolgozó ember szolgálatába a szocializmus óriási tartalékait és lehetőségeit. Ez azt is jelenti, hogy szilárdítjuk országaink, a szocialista világrendszer nemzetközi pozícióit, növeljük tekintélyét, fokozzuk vonzerejét, hatását a világ- eseményekre, az atomkatasztrófa elhárításáért vívott küzdelemre. Ez annak a stratégiának alapvető értelme és célja, amelyet pártunk a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének meggyorsítására dolgozott ki. Ez a feladat, mint tudják, nagy és bonyolult, mind arányait, mind megközelítését, mind a megoldás módszereit tekintve. Mi lényegében éppen csak megkezdtük a végrehajtását, s az első, igaz, egyelőre még csak szerény eredményeket értünk el. Sok még a tennivaló. Világos-e e téren minden? Azt hiszem, még nem. Világos a cél, az irányvonal. Nevezetesen: az egész népgazdaság intenzifikálása a legkorszerűbb technika és technológia bevezetésével. Továbbá: a teljes irányítási rendszer átszervezése napjaink követelményeinek megfelelően, a gazdasági mechanizmus bátor reformja a központosított tervezés tökéletesítése és a teljes gazdasági önelszámolás alapián. Ily módon, ha úgy tetszik, a szovjet társadalom élete számos területének alapvető megújításáról, mélyreható lélektani átalakításról van szó. Az irányvonal — ismétlem — világos. Jóváhagyta a kongresszus, az egész párt, a nép. A felvázolt irányvonal megvalósításának taktikáját, módszereit, formáit azonban még ki kell dolgozni, finomítani kell, felhasználva ehhez természetesen mindazt, ami gyakorlatilag bevált mind nálunk, mind pedig a testvéri országokban. A siker kulcsát a tömegek alkotómunkájában, öntevékenységük széles körű fejlesztésében látjuk. Ezt pedig nem érhetjük el anélkül, hogy tovább tökéletesítsük a szocialista demokráciát, amely valóban vezető szerepet biztosít a dolgozóknak, szavatolja, hogy valódi gazdái legyenek a termelésnek, a társadalomnak, az államnak. Abból indulunk ki, hogy több dinamizmusra, több társadalmi igazságosságra, több demokráciára, egyszóval több szocializmusra van szükségünk. Az SZKP ebben látja a társadalomfejlesztés gyorsításának fő forrását és tartalékát. Ezt a vonalat, ezt a megközelítést munkásaink, valamennyi dolgozónk melegen támogatja, saját legbensőbb ügyének tekinti. A szocialista közösség országaiban. a gyorsításnak van még egy forrása, amelyet pártunk ugyancsak teljes mértékben igyekszik kihasználni. Ez: a szocialista építés tapasztalatainak a cseréje. Az SZKP figyelemmel és tisztelettel tekint azokra az erőfeszítésekre, amelyeket önöknél Magyar- országon és más szocialista országokban tesznek, hogy megoldást találjanak a korántsem egyszerű gazdasági és társadalmi feladatokra. Mi örülünk barátaink sikereinek, igyekszünk átvenni tőlük mindent, ami országunk számára hasznosítható. Természetesen — és ezt saBarátsági nagygyűlés a Csepeli Szerszámgépgyárban. A képen: Mihail Gorbacsov beszél (Telefotó — KS) ját tapasztalatunkból tudjuk — senki sincs teljesen biztosítva a kudarcokkal és tévedésekkel szemben. Számunkra, kommunisták számára azonban van egy döntő kritériuma a kísérletek indokoltságának, helyességének. Ez a kritérium pedig: a szocializmus tényleges szilárdítása minden téren: gazdasági, politikai, szellemi téren egyaránt. Most az van napirendéin, hogy a szocialista országok internacionalista kapcsolatait is az intenzív együttműködés vágányaira helyezzük át, elmélyültebbé és eredményesebbé tegyük, megújítsuk a politikai és a gazdaságii együttműködés mechanizmusát, a többi között a KGST kereteiben is. Példaként említhetem, hogy szovjet és magyar tudósok, közgazdászok, gazdasági szakemberek dolgoznak közös üzemek, vegyes vállalatok, tudományos csoportok, laboratóriumok megszervezésén. És helyes; hogy erre az elsőbbséget élvező gépgyárSondosan vizsgáljuk a baleset műszaki okait, levonjuk belőlük a tanulságokat, megteszünk mindent, hogy a jövőben. elejét vegyük az efféle baleseteknek. Minden atomerőműnél — azöknál is, amelyek működnek és azoknál is, amelyek épülnek — fokozott biztonsági intézkedéseket foganatosítunk. Csernobil ismét figyelmeztet: az ember működésibe hozott egy valóban fantasztikus erőt. amelyet kemé- 'Tiyen kordában kell tartani. Bizonyára tudják, hogy a Szovjetunió konkrét javaslatokat tett az atomenergetika biztonságos fejlesztését szolgáló nemzetközi rendszer lényeges megszilárdítására. És feltett szándékunk, hogy ezt elérjük. Gondolkodni lehetne például azon, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében szervezzük meg az atomenergetikában vezető országok együttműködését egy gazdaságos és főleg megbízható, új nemzedéket jelentő reaktortípus létrehozása céljából. Békés atomenergia, békés világűr Külön figyelmet érdemel a nukleáris balesetek nyomán keletkezett anyagi és erköl- csi-délefctani károk kérdése. Üigy véljük, hogy erre vonatkozóan olyan jogrendet kell kialakítani, amelynek keretében az áillamok köteleznék magukat, hogy ingyenes orvosi segítséget, lakást és más anyagi támogatást nyújtanak a szerencsétlenül jártaiknak. Ilyen eseteikben természetesen ki kell zárni mindén arra irányuló kísérletet, hogy a szerencsétlenséget az államközi kapcsolatokban feszültség és bizalmatüanság szitására használják fel. Még valamit a nukleáris biztonságról: nem szabad megengedni a nukleáris terrorizmust. Megtörtént, hogy szándékos károkat okoztak atomipari vállalatoknak az Egyesült Államokban és Nyu- gat-Burópában, például dúsított hasadóanyagot loptak el. Ezért rendkívül fontos feladat agy megbízható intézkedési rendszer kidolgozása, hlogy megelőzhető legyen az atomtenrarizmus, annak minden megnyilvánulása. A békés atomenergia, éppúgy mint a békés világűr, azt igényli, hogy minden állam egyesítse erejét e kérdések megoldására, mégpedig nem a kiválasztottak körében. hanem széles nemzetközi fórumon, valamennyi érdekelt állam részvételével. De nem ez az egyedüli tanulság, amit le kell vonnunk az atomenergetikai szerencsétlenségekből. A csernobili baleset sem mérhető össze azzal, hogy milyen következményekkel jóma akár a jelenlegi mércével mért legkisebb atombomba robbanása is. Világszerte pedig tíz- és tízezer atomtölitet halmozódott fel, s ezek mindegyike — hangsúlyozom, mindegyike, — olyan katasztrófa előidézésére képes, amelynek méreteit egyszerűen még elképzelni is lehetetlen. Ez atomkorszakunk valósága. A nemzetközi ügyeikben vallott véleményünket így lehetne megfogalmazni: atomháborút nem szabad megengedni, az atomfegyvereket meg kell semmisíteni. Ebiből kiindulva a Szovjetunió előterjesztette az atomfegyverek teljes megsemmisítésének a gyakorlatban is megvalósítható programját. Támogatják ezt barátaink és szövetségeseink, támogatja minden józan gondolkodású ember. Ezért vagyunk ilyen eltö-i kéltek, elvtársak az atomkísérletek kérdésében. Ha betiltjuk ezeket, máris felépítettük az első szilárd gátat a tömegpusztító fegyverzet növelésének útjában. Az pedig hogy ehhez a problémához hogyan nyúlnak az államok, sajátos fokmérője politikájuknak. Aki az atomfegyverek megsemmisítésére törekszik, az a kísérletek betiltását követeli. Aki ragaszkodik ehhez a fegyverhez, az el is követ mindent, hogy a kísérletek folytatódjanak Csaknem egy esztendeje, hogy a Szovjetunió nem végez atomrobbantásokat. Ez azt bizonyítja, hogy komolyan, felelősségtudattal kezeljük a háború és a béke problémáját. De tekintsünk csak az Egyesült Államokra. Ott szinte egy napot sem tudnak elképzelni atomfegyver-kísérlet nélkül. Azt mondják: a jelenlegi körülmények között enélkül nem lehet sem növelni, sem kor- 1 szerűsíteni a meglévő fegyverzetet. Nos, valóban, újabb kísérletek nélkül a régi fegyver nem tökéletesíthető, új pedig nem hozható létre. De hiszen mi éppen ezt akarjuk! A Szovjetunió azt javasolja, hogy temessék el az atomfegyvert. Ezért, a béke érdekében vállaltuk, a kockázatot, amikor meghosszabbítottuk egyoldalú moratóriumunkat. A Szovjetunió szeretné meggyőzni az Egyesült Államokat, hogy kövesse példáját, majd állapodjanak meg az atomkísérletek végleges betiltásában, beleértve az erről szóló megállapodás végrehajtásának átfogó, megbízható ellenőrzését. Az eddigiekből ítélve azonban Washington csak arra hajlandó, hogy kockára tegye az emberiség sorsát saját önző érdekei miatt. Lehetetlen, erkölcstelen és veszedelmes politika ez! Még egy dologról feltétlenül szólnom kell itt, Budapesten. Az európai helyzetről. Európában annyi atomfegyver halmozódott fel, hogy sűrűn lakott földrészünk a szó szoros értelmében a földkerekség legrobbanékonyabb helye lett. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon új tervezetet nyújtottunk be, amelynek célja Európa mentesítése a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai rakétáktól. Ez összességében néhány száz olyan atomtöltetet jelent, amely képes Európa földjét „felperzselt földdé” változtatni. Egyedülálló esélyt adtunk arra, hogy megnyíljék az út az atomleszerelés felé Európában és szerte a világon. Igaz, Angliának és Franciaországnak is vannak atomfegyvereik. Ezek egyelőre semmilyen tárgyalások napirendjén nem szerepelnek. Álláspontunk a következő: a legfontosabb, hogy ez az erő ne növekedjék, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok megsemmisíti közepes hatótávolságú rakétáit. Mi azonban készek vagyunk tovább is lépni, s már javasoltuk Londonnak: ha lemond az atomfegyverről, akkor a Szovjetunió arányosan csökkenti nukleáris eszközeit. Természetesen ez a kérdés azonnal nem oldható meg. De haladhatunk fokozatosan. Mondjuk, megállapodnánk abban, hogy az azonos biztonság elvei alapján és megbízható ellenőrzés mellett kölcsönösen, szakaszosan és arányosan csökkentjük az atompoten- ciálokat. A Szovjetunió kész ilyen tárgyalásokat kezdeni Angliával is és Franciaországgal is. Azt kérdezik tőlünk: és mi legyen a nem-nukleáris fegyverekkel. Hiszen ezekből is nagyon sok van Európában, és önmagában ez is nagy veszélyt jelent. Országaink amellett vannak, hogy lényegesen csökkentsék a hagyományos fegyverzetet Európában, az Atlanti-óceántól az Ural-hegységig. Ilyen részletesen kidolgozott és meghatározott időtartamra szóló programot készülnek megvitatni Budapesten a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének holnap megnyíló ülésén. Bátran védelmezzük közös vívmányainkat Nehéz és bonyolult időket élünk, elvtársak. De teljes meggyőződéssel kijelentem: az emberiség nemcsak arra képes, hogy fennmaradjon, hanem arra is, hogy megtanuljon emberi módon, vagyis békében és szabadságban élni. Ezért azonban küzdeni kell. Keményen és közösen. Nem csak a háború veszélye ellen, hanem az államok nemzetközi együttműködésének elmélyítéséért is, s azért, hogy még teljesebben aknázzuk ki Földünk és a világűr lehetőségeit. A közeli napokban a Szovjetunió elvi fontosságú javaslatot terjeszt az ENSZ elé. Lényege egyszerű: tegyük a világűrt a „csillagbéke” ne pedig „csillagháború” színterévé. Az emberiség képes rá, hogy együttes erővel, közös fellépéssel előbbre jusson a világmindenség kutatásában és kiaknázásában, közös földi szükségleteink kielégítése érdekében. Ez komoly, nagyszabású program. Javasol- juk^ hogy megvalósítására az ENSZ keretében hozzák létre a kozmosz-világszervezetet. Ez megfelelne minden — kis, közepes és nagy — állam érdekeinek. Az a gyakorlat, amelyet a szocialista országok az Interkozmosz szervezetben szereztek, bizonyítja, hogy ez valóban így van. A történelem úgy alakult, hogy országainkban a szocializmus sorsa kezdettől fogva szorosan összefonódott A szocialista forradalom oroszországi győzelme megnyitotta a magyar munkáshatalom létrehozásának távlatát is. A hősi harc az 1919-es Magyar Tanácsköztársaságért — s ebben Csepel proletariátusa is részt vett — elősegítette a szovjet hatalom megerősödését is oroszföldön. Lenin, a szovjet és a magyar kommunisták első nemzedéke örökül hagyta ránk a proletár osztályszolidaritáshoz való hűséget. Ez a szolidaritás segít abban, hogy megvalósítsuk, s ha kell, bátran védelmezzük közös vívmányainkat, mindazt, ami a legjobb, a legértékesebb a népeink közötti kapcsolatokban, a kommunista célokat és eszményeket. Kedves Elvtársak! Még egyszer köszönöm a (Folytatás a 3. oldalon)
