Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
10 Ftatalokról-fiatalofcnak 1986. JÚNIUS 7. A tömegsporttól a Konok Kunok Kupájáig Ha sportról van szó, a „szakmabeliek” közül sokan állítják: a megye települései közül a lehetőségekhez viszonyítva Kunhegyesen a legvirágzóbb. Nem beszélve arról, hogy az az egyetlen olyan községünk, ahol több minősített, azaz NB Il-es csapat is található. A tömegsport sem akármilyen! Az állítást Lékai János, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára indokolja. — A legmarkánsabban azzal a kiadvánnyal, amelyben a téli és a nyári megyei spartajóádokon elért eredmények alapján rangsorolják a részt vevő negyven községet, nagyközséget, falut. A listát nem először vezetjük. Legutóbb például 247 ponttal végeztünk az élen, míg a második Üj- szásznak 152, a harmadik Jászapátinak 131 pontja gyűlt össze. A versenyek fiatalok százait mozgatták meg, a legjobbak eljutottak a megyei összecsapásokra is, ahol — mint a pontrendszer igazolja — a legkülönbözőbb sportágakban, a (magasabb szintű megméretés alkalmával sem vallottak szégyent. A szervezés? Végy egy kilenctagú ifjúsági tömegsport bizottságot, amelynek tagjai tanácskozások, ankétok helyett tevékeny szerepet vállalnak a szervezésben, mozgósításban! Augusztus 20-a tiszteletére hat sportágban — röplabda, futball, lövészet, sakk. asztalitenisz és kézilabda — a Például Kunhegyesen községi KISZ-bizottság a helyi sportegyesülettel közösen Alkotmány Kupát rendez. Röplabdában télen is sfcervetznek tornákat, amelyeken általában 4 férfi és 2—3 női együttes indul. Népszerű az asztalitenisz is. Ennek a sok sportrendezvénynek a titka: a nagyközségben magas színvonalú, igen eredményes az iskolai sportoktatás, ami a testnevelő tanárok és a sportszerető nevelők érdeme. így ked- veltetik meg a mozgást már kisiskolás korban és érnek el irigylésre méltó eredményeket. Messze földön híresek a röplabdások a Kossuth iskolából, a Dózsából a focisták, az ipari és mezőgazdasági szakmunkásképző pedig sokadszor végzett az élen a szakmunkástanulók megyei olimpiáján. A gimnazisták is évente bejutnak az ország 16 legjobb röplabdacsapata közé. A tömeg- sportren'dezvényeken az intézmény minden diákja részt vesz. Hasonló a helyzet a sok fiatalt foglalkoztató ipari üzemeiknél: a BHG- nál, a Vízgépészeti Vállalatnál, ahol rendszeresek a háziversenyek, bajnokságok. A sportegyesület évente 35 40 ezer forintot áldoz a tömegsportra, és ezeken a rendezvényeken általában 2 és fél ezer fiatal szerepel. Pályák is készültek: az utóbbi években a BHG-ban és a szakközépiskolában is épült új pálya, a Dózsa iskola pedig tomacsarndkkal gyarapodott. Azért senki se gondolja, hogy ezen a településen — ha sportról van szó — minden fenékig tejfel. Szó sincs róla, hiszen a pénz hiánya itt is kunyeráláshoz, a gazdasági egységek körbejárásához vezet. Azután az is előrelépés lenne, ha a tömegsportrendezvényeken a szebbik nem 18 éven felüli képviselőiből is többen indulnának. A Szalóki-tó közelsége miatt meg kellene szerettetni a vízisportokat és a kerékpártúrákat.! 'Szóval feladat az eredmények ellenére akad bőven. A település alapításának 700. évfordulója tiszteletére, az idén emléktornákat rendeznek futballból, röplabdából, kézilabdából, amelyekre természetesen várják a környékbeli községek csapatait is. A helyi KlSZ-bizott- ság meg a Kunság Népe Tsz pedig július végén új tömegsportrendezvényt /szervez, amelynek neve: Konok Kunok Kupája. Akire ráillik a titulus, bátran indulhat rönkdobásban, kötélhúzásban, fefcvőtámasz-verseny- ben, akire pedig nem, az is nevezzen be, mutassa meg: ő is éppúgy állja a sarat, ahogyan a nála valamivel konokabbak! D. Szabó Miklós De mi legyen a gyerekkel? Ma a középiskolásoknak, egy hét múlva az általános iskolásoknak is beköszönt a várva-várt vakáció. Tervek készültek, készülnek a családokban a nyárra, a legtöbben már tudják, mikor veszik ki a szabadságukat, hová utaznak, mivel töltenek egy-két hetet. Csakhogy a diákoknak több, mint két hónapig tart a nyári szünet. Mi legyen a gyerekkel? — teszik fel a kérdést ezekben a napokban egyre több családban. bővítik a választéA szerencsésebbek úttörőtáborba, építőtáborba, rokonokhoz, üdülni utaznak. De ne feledjük, megszaporodnak a „kulcsos gyerekek”, akiknek szülei nyugtalanabbul indulnak munkába a következő hónapokban: jaj, asak nehogy valami történjen a gyerekkel! Aggódnak, ha hétágra süt a nap, mert d gyerek) vízbe, vkpartra vágyik, összevonják a szemöldöküket, ha beborul az ég és megnyílnak csatornái, mert mit csináljon szegény gyerek egész nap egyedül a négy fal között? A legtöbben persze megbíznak a gyerekben, de egy kicsit mindenki nyugtalanabb ilyenkor a szokásosnál. És a gyerek alig várja haza a szülőt, az idősebb testvért. Moziba, fagylaltozni „nyag- gatja”. Mi legyen hát a gyerekkel? Nehéz beosztani a dél- előttöket, a délutánokat, az üres órákat. Mire fordítsuk az együttlét idejét? Két kiadványt ajánlhatunk bizalommal a szolnokiaknak — a júniusi kulturális műsorkalauzt és az 1986-os Szolnoki Nyár eseményeit csokorba gyűjtőt. És ugyanilyen gazdag lehet a megye más településeinek nyári programajánlata is, ha nem is készül mindenütt mutatós műsorfüzet. Most e kettőből szemelgessünk. Jó ajánlólevél a nyárra a Szigligeti Színházban ma este látható Hair musical a szegediek előadásában, aztán Almást Éva és Garas Dezső estje a jövő héten a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban; s a TaL linka, a Corvinka és a Vadvirág táncegyüttesek bemutatói ugyanott. De föléled erre a nyárra a szolnoki Szabadtéri Színpad is. „Beugrónak” elég Halász Md.it és Udvaros Dorottya előadásait említenünk. Orgona- hangversenyek, nyári játékok háza, tábor a múzeumban, idegen nyelvi és sport- táborok, ismerkedés a számítógéppel, a szabás-varrással, a főzéssel, diák juniális, minden vasárnap délután usziparti a tiszaligeti strandon. Sétahajó a Tiszán, kerékpárok, kenuk, kempingcikkek kölcsönzési lehetősége, a TIT nyári nyelvtanfolyamai kot. És egy vadonatúj kezdeményezés: a Széchenyi városrész barna iskolájában (Ecseki út) belső, zárt udvarában, amely a város új, időszaki kamaraszínpadaként mutatkozik be a nyáron — nyitányként a Tisza táncegyüttes műsorával, majd folytatja humorral és vendégül lát kórusokat is. Nyitva a strandok, 21 fok most a Tisza vizének hőmérséklete. A kínálat, a választék széles. Tudjuk, a kereslet még nagyobb. Közös terveket kovácsolva bizalommal, az iskolai időszakban talán még a megszokottnál is több türelem- mel, figyelemmel vagyunk „kénytetepiek” beosztani a gyerekek, a fiatalok idejét. Hogy boldog nyarunk legyen az 1986-os.. — egri — A jubileumi úttőrőhét meghitt mozzanata ként szerdán délután a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban kulturális gálamű sert rendeztek a régi áttörő vezetők tiszteletére. A szolnoki általános iskolák színes műsorral kedveskedtek. Felvételünkön a szandaszőlösi iskola Vadvirág együttese látható (Mészáros J.) Elölről akarom kezdeni BosMóIgotós Dinnyés Józseftől Dinnyés Józseffel hosszú évek óta tervezem ezt az interjút. De nem akartam a dolgok elébe vágni; jobbnak tartottam várni. Nem kedvező ugyanis — egyik művész életében sem — az a pálya- szakasz, amely így vagy úgy, ilyen vagy olyan okból a csalódottságot, a meg nem értettséget, a méltó elismerés hiányát árasztja — kifelé. Nem tudom, időközben a művész mit érez odabenn; tekintheti-e a múló időt az élménygyűjtés, a feltöltődés, a készülődés időszakának. Reméltem, hogy Dinnyés József esetében valami hasonlóról lehet szó. Aztán — csaknem két évtizedes éneklés után, amialatt Dinnyés bejárta dalaival az ország legapróbb zegét-zugát, és költeményeit ma már nemzedékek • dúdolják, éneklik — megjelent a nagylemez és újabb lehetőségeket kínál a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat. Irodalmunk órái — A lemezről, a kazettáról ismerősek, Dinnyés József kedvencei, a magyar irodalom nagyjai: Tinódi, Balassi, Kazinczy, Vajda, Petőfi Ady, József Attila, Nagy László, Radnóti és a maiak; a Hetek — Ágh István, Bella István, Buda Ferenc, Kalász László, Raffai Sarolta, Serfőző Simon — és a Kilencek — Győri László, Kiss Benedek, Konczek József, Kovács István, Mezei Katalin, Oláh János, Péntek Imre, Rózsa Endre, Utassy Gyermekkori álma: gyógyítani az embereket A tizennyolc éves tiszajenől Járvás Mária, elmondása szerint, egyik gyermekkori „hóbortjának” köszönheti, hogy életútjául az orvosi hivatást szeretné majd választani. Hogy miért éppen ezt, amikor a le- és felmenő rokonsága között még mutatóban sem akad egyetlen fehérköpenyes sem? Más oka van ennek! Óvodás korában lakott a környékükön egy Jószívű, idős, gyermektelen házaspár. Mivel a szülei dolgoztak — édesanyja portásként, édesapja betanított munkásként — elő-előfordult, hogy egyedül lévén, átfutott a házaspárhoz. Szeretettel fogadták, és mivel nemcsak az esztendeik száma, de az üres gyógyszeres dobozaik, üvegeik mennyisége sem volt csekély, ezeket a kincseket odaadták neki játszani. Majd én meggyógyítalak benneteket — ígérte nekik, ,és szentül hitt az állítás Igazában. Közben jónéhány esztendő elrohant, és nyolcadik osztályosként egy pillanatig sem töprengett, amikor a Jelentkezését Szolnokra adta be a Tiszaparti Gimnázium egészségügyi tagozatára. Felvették, s úgy tűnik: „nem kötöttek rossz üzletet” vele. A 4. b osztály második legjobb tanulója arra mindig kínosan ügyelt, hogy átlaga soha ne legyen gyengébb 4,5-nél. Bejáró: ha hétre jön, ötkor csörög a vekker, és este négy után ér haza. Nanonta öt—hat órát tölt a könyvek társaságában, és a kártyások nyelvén szólva: mindent egy lapra, azaz arra tett fel, hogy bejusson a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. Otthon biztatják a szülei, az iskolában segítik a szaktanárai, de azért ö sem hagy a véletlenre semmit. A szakmai ismeretek tantárgyból bejutott tíz legtöbb Ja közé, az ország ahol végül végzett, így ebből nem kell felvételiznie az egyetemen. Hogy azért e nyúlfarknyi Jellemrajzban azért másról Is essék szó: mivel nem éppen hátul állt, amikor a csinosságot osztogatták, igy nem csoda, hogy udvarlója is akad, már több mint egy éve. Igaz, a legény mostanság angyalbőrt hord, és ezért mostanában ritkábban nyithat be a Rákóczi utcai ház kapuján. Így azután kettőzött szorgalommal, elszántsággal, készül az érettségire, illetve a fizika felvételire. Persze, ha a nagy álom esetleg nem sikerül, akkor sem keres kötelet, meg egy teherbíró eperfát, hanem dolgozni megy. Elvégre ez az iskola nemcsak érettségit, hanem szakmát is ad. Jövőre pedig — ha így alakulna a sorsa — ismét próbálkozik, mert mint az elején említettem: valamikor ötéves korában tiszta szivvel „gyógyított” egy fáradt idős házaspárt . . . D. Sz. M. József, — akik kiegészülnek a mai és a határainkon túli magyar irodalommal, a Mozgó Világ költőivel és Huh Istvánnal. Méltó társ az a magyartanár, aki ennyi verset kívülről ismer. Hívnak ezek a társak? — Hogyne! Zenés, „rendhagyó)’ irodalomóráim felölelik az általános iskola, a gimnázium, a szakközép- és a (szakmunkásképző iskola, minden osztályának magyar irodalom anyagát, amellyet az utóbbi negyedszázad magyar irodalmával egészítek ki. Azok az iskolaigazgatók, magyartanárok, akik figyelemmel kísérik a mai magyar irodalom útját, minden évben számítanak rám. — Mitől „rendhagyóak” ezek az órák, a dallal előadott versek, az érzelemre- értelemre egyaránt ható előadásmód mellett? Azaz: mi nincs „rendjén” irodalomtanításunkban? — Legfőképpen az, hogy kimarad belőle a ma, a jelenkor, irodalma! Pedig a mai írók, költők sem képviselnek kevésbé fontos mondanivalót, mint bármelykor művészei. Hiányukat viszont érzékelni a hazához való tartozás, a népben, nemzetben gondolkodás gyöngülésében. — Mit tehet a tanár? — Figyel, gondolkodik, közvetít. De nincs könnyű helyzetben; ha mondjuk a szakmunkásképző három éve alatt egy negyvenes létszámú osztályban minden gyerekkel csupán tíz-tíz percet foglalkozik, a harmadik év végére 4—5 pence marad a mai magyar irodalom bemutatására. Klubjaim, közösségeim — A fiatalok persze nemcsak a Dinnyés-féle irodalomórákon találkozhatnak énekelt verseiddel. Dinnyés József — mint más színészek, előadóművészek — szdigalmasan járja az országot. Tanúsíthatom, minden meghívásnak igyekszik előbb-utóbb eleget tenni. Egyszóval életmódja, életformája a rádió- és tévészereplések, a dalosfüzetek, a hivatalos elismerések (KISZ Érdemérem, az Országos Béketanács kitüntető jelvénye stb.) ellenére a régi. Fölkerekedik, elutazik, és énekel, beszélget. — Tényleg nincs olyan fehér folt az ország térképén, a mélyet ne jártam volna be. Manapság leginkább a kétszázötven-háromszáz tagú klubjaimban fordulok meg leggyakrabban: Budapesten, Szombathelyen, Egerben, Nagykanizsán. Igen, az utóbbiak kilométerben tényleg nincsenek közel lakóhelyemhez, a fővároshoz. De szívesen megyek! Mivel most Szolnokon beszélgetünk, azt mondom: Szolnok csak 100 kilométer Budapesttől, de itt a Tisza partján még nincs ilyen klub, pedig lehetne. Rajtam nem múlik. — A különféle ifjúsági közösségek viszont elég sűrűn hívnak Szolnokra. Legutóbb a Papírgyár eszperan- tistáinak klubjában vendégeskedtél, eszperantóul énekeltél. — Azokat a dalaimat, amelyek az alapvetően humanista érzelmeket közvetítik. Engem is meglepett az eszperantóul írott világirodalom gazdagsága; humorban, szatírában, a hovatartozás hirdetésében, a Föld mint bolygó szeretetében. Nagy tisztelője lettem ennek a „csinált” nyelvnek, eszperantó nyelvű kazettám is megjelent. Azt hiszem, máig kevesen ismerték fel áz eszperantó, mint egyetemes közvetítő nyelv — szerepét, jelentőségét. Hétköznapjaink forradalma... — Dinnyés József, alapvetően politikus alkat, forradalmár. Akkor is, amikor a kishitűeket, a pincér fintorát, az autóstopposokat ott- hagyókat, a bürokratákat, a beton-galambdúc-tervező- ket, a túlszervezettek kedélyét ostorozza. Kinek, kik? riek a forradalmát énekeled? — Válaszolnak a dalok. Dal 1985-ből, amikor egy liter tej előállításának ára megegyezik egy géppisztoly-lőszer előállításának árával. Fegyver vagy kenyér? Az éhes ember enni kér! Hovátűnt az országút szélére „rugdosott” nemzedék? A csönd problémájáról beszélek! A forradalomnak nem bölcsője a csönd! Hiányzik az igazi párbeszéd a nemzedékek, a közösségek köizött. „A forradalom és a csönd, szerzésvágy és a közöny Üj korunk új napja éljössz-e? Elfárad a dal, hangja erőtlen” — Erőt adnak az új küz- idelmek! / Magad mondod; Elég volt ebből a 20 évből, elég volt az útkeresésből, elölről akarom kezdeni!” — Szó volt róla; új szelek fiújdogálnak a Hanglemez- gyár felől; remélem megjelenik előbb a mai, majd a határainkon túli magyar irodaimat fölvonultató lemezem, amelyről persze saját szövegű dalaim sem hiányoznak. — E —
