Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-02 / 128. szám
1986. JÚNIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből Hóbortos népség Különösen az Istenek, a fejükre estek című filmje után Jamie Uys botswanai rendező neve fogalom lett nálunk is. Az afrikai filmművész a természet olyan szféráiba kalauzolt el bennünket, ahová talán még felfokozott fantáziánk szárnyain sem juthattunk volna el. Némi bizarrságért sose ment a szomszédba Jamie Uys, de a látvány ízlésesen komponált hangulata még a berúgott majmot is elfogadtatta a nézőkkel. Utóvégre jobbára csak arról vannak — sajnos igen bőséges — tapasztalataink. hogy a részeg emberek hogyan viselkednek, a részeg állatok magatartásáról eddig keveset tudtunk. Bár olykor ingerültebben a részeg emberre is ráragasztja nyelvünk a berúgott majomra alkalmazott előző formulát. Én mindenesetre Jamle Uys „pohárfenekére” nézett majmait — így a filmen — elviselhetőbbnek tartom honi italos garázdáinknál. Az előzőekből viszont az következik, hogy a kellemesen illu- minált állatok kérhetnék ki maguknak a jelzőt, az egyenlőségjelet. Jamie Uys mindeneseti e előző filmjeivel fölényesen bizonyította, hogy igazi tréfamester is tud lenni, ha akar. Nos, új filmjének a Hóbortos népségnek talán éppen az a fő baja, hogy túllő a célon, olyan helyzeteket teremt, amikor más kárára nevetünk. De végül is Chaplin csetlése-botlásaival is ez történik. akkor is amikor Stan vagy Pan beleül a kötőtűbe, Zoro beleesik a meszesgödörbe, stb. Így igaz, a burleszk alaphelyzete tényleg ilyesmi, de van egy lényegi eltérése Uys mókáitól. A néző a burleszk esetében tudja, hogy a nézett film kétbalkezes hősei előre rendezett „balhék” szenvedő alanyai, míg a botswanai rendező amolyan kíváncsi a kamerám meggondolással valós élethelyzeteket akar tetten érni. Szereplőit azonban olykor már emberi méltóságukat sértő helyzetbe hozza. Más kérdés, hogy hamar kilóg a lóláb: nagyon is „előidézettek” Uys furcsa — maradjunk ennél az enyhe kifejezésnél — helyzetei. Netán mindez amit Uys csinál — egyébként mesterien; — a bugyutaság paródiája lenne? Lehet, de ez csak kérdés, nem nyilvánvaló, bár elképzelhető, ha a rendező olvasná nézői szemrehányásaimat, elégedett lenne. Ezt akartam, mondhatná, hogy a Földön mindenütt tiltakozzanak az emberi méltóság megsértése ellen. Tiszteljük Uys jószándékát, ha az volt a célja, hogy kevesek csúfsága árán tanítsa a többséget. A film szülőhazájában elképzelhetően jobbító hatása van a Hóbortos népségnek, de nem hiszem, hogy az európai néző ezt „olvassa ki” Uys filmjéből. — ti — Országos tanulmányi verseny „Vargás” diák is nyert Az 1985/86. tanévi országos középiskolai és országos szakmai tanulmányi versenyek díjkiosztó ünnepségét szombaton a budapesti Kertészeti Egyetemen rendezték, meg. A Művelődési Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet és a szakminisztériumok által megrendezett, immár több évtizedes hagyományra visszatekintő versenyeken az idén több mint 30 ezer harmadik és negyedik osztályos középiskolás, a szakmai versenyeken pedig 8500 szakközépiskolás vett részt. A középiskolások magyar nyelvből és irodalomból, történelemből, földrajzból, fizikából, kémiából, biológiából, matematikából és idegen nyelvekből — ezek között olasz és spanyol nyelvből először — mérhették össze tudásukat, míg a szakmai versenyeket 11 kategóriában tartották meg. Az ünnepségen a kategóriák első három helyezettjei vették át a díjakat, az okleveleket és jutalmakat, és elismerésben részesítették a több éve kiváló felkészítő munkát végző tanárokat is. A hagyományokhoz híven a versenyekben legjobban szereplők felvételi kedvezményben is részesültek. Az 1985—86. tanévi középiskolai tanulmányi verseny első helyezettje földrajzból Szarvas Érik, a szolnoki Varga Katalin gimnázium tanulója lett. Könyvhétvége Kínálatról, keresletről, könyvekről, olvasókról Siker: A pénz szaga Elmélyült válogatás a szolnoki könyvsátraknál Hét végére esett az idei könyvhét nyitánya, s ráadásul kitört a Mundial-láz; mint Örkény István egyik egypercesében a sóvámmal foglalkozott az is, aki életében nem ízlelt még sót, úgy a futball-világbajnokság szorított háttérbe minden egyéb érdeklődést. Mindennek a tetejébe az idő is alaposan lehűlt, szombaton és vasárnap Szolnokon a művelődési központ környékén fölállított könyvsátrak előtt nemigen tolongtak. Az abszolút sikerkönyv — s ez korántsem meglepetés — Moldova György A pénzszaga című, kamionosokról szóló munkája már a pénteki nyitányon elfogyott. A Művelt Nép szolnoki központi üzletében és a bizományosoknál, két óra alatt 800 példány fogyott el. S ha az idei könyvhét sikerkönyvének címében szerepel a pénz szó — bizony főszerep jutott a pénznek a könyvhét első napjaiban is. Egész egyszerűen azért, mert a legtöbb könyvet vásárló rétegek e hét elején veszik fel a fizetéseket. A szolnoki sátrak kínálatát böngészve nyugodtan megállapíthatjuk, hogy — bár egyik-másik könyvkereskedő hiányolja a bestseller-irodalmat — van miből válogatni, legföljebb a kézikönyvek, a közhasznú munkák jelenléte hiányzik egyik-másik vásárlónak. (Tegyük hozzá a teljes igazság kedvéért, hogy az ünnepi könyvhét elsősorban a szépirodalom ünnepe.) Van azért persze „visszaigazolás” is a könyvsátrak környékén. A kiadói itájékozta- tókban, előzetesekben fontos műnek ítélték a fiatal magyar prózairodaiam két alkotójának, Esterházy Péternek és Sarusi Mihálynak most megjelent műveit. Igazuk volt: Esterházy Bevezetés a szépirodalomba című és Sarusi Magyar Krisztus című regénye egyaránt nagy példányszámban talált vevőre, olvasóra. (Sarusi Mihály épp egy esztendeje nyilatkozott lapunknak — akkor még — megjelenésre váró regényéről: „Ez a legfontosabb eddigi munkám.”) Mindent összevetve: igaza volt, aki a következő megjegyzést tette a Ságvári körúti könyvesbolt kirakata előtt: „Azért jobb ez a könyvhét, mint a plakátja.” Az tudniillik alighanem minden idők legrosszabb könyvheti plakátja. . . * + * A könyvsátrakat, pavilonokat két nap múlva lebontják. A könyvhét zárásáig azonban a megye számos településén, az iskolákban, a könyvtárakban, a klubokban, a művelődési otthonokban, munkahelyeken folytatódik az irodalmi programok pénteken megkezdett sorozata. Ma délelőtt Törökszentmik- lóson Bodnár György irodalomtörténész a Bercsényi gimnáziumban és a Székács Elemér Mezőgazdasági Szak- középiskolában tart rendhagyó irodalomórát, Karcagon a városi könyvtárban Erőss Ágota, a Nők Lapja munkatársa vezetésével rendeznek ankétot a „Femina” sorozatról, Kunszentmáítonban. Ti- szaörsön, Tiszaigaron könyvekről 'könyvekért vetélkedhetnek az éredeklődők, Jászberényben a Helyőrségi Művelődési Otthonban pedig a társművészetek egyike jut szerephez: Bánsági András grafikusművész alkotásaiból nyílik kiállítás. V. J. Exkluzív „Sportolni kell, toter/" I de erdltetni tilos!” Ecsekiné J uh ász Erzsébet a Szolnoki MÁV MTE sprintere. Nyúlánk testalkatú, mint a rövidtávfutók általában; vékony,, de izmos; kreol bőrű és csillogó szemű. — Mezőkövesden születtem — kezdi az „önéletrajzát” —. „Matyóország” fővárosában, de Mezőkeresztesen laktunk, négyéves koromban költöztünk Szolnokra. Édesapám a Nagy alföldi Kőolaj - és Földgáztermelő Vállalatnál volt gépkocsivezető, ma már munkaverseny-szervező. Van egy ikenhúgom is, Éva; együtt jártunk a Költői Anna Üti Általános Iskolába, ahol óriási sportélet volt. Kővári Lászlóné, a város mostani sportfelügyelője volt a testnevelő tanárunk. — Hogyan kezdődött a sportpályafutása? — Csak arra emlékszem, hogy egy iskolai versenyen első lettem háromtusában: megnyertem a 30 méteres futást és a távolugrást, kislab- dadobásban sem végezhettem nagyon hátuL.. Ez az első sikerélmény nekem meghatározó, óriási dolog volt, talán ékkor döntöttem el, hogy rendszeresen sportolok. Ettől kezdve, ha rossz jegyet hoztam haza az iskolából vagy rendetlenkedtem, a szüleim azzal büntettek, hogy nem engedtek le a pályára. Én ilyenkor „ordítottam, to- porzékoltam”: mindent megtettem volna, hogy versenyezhessek. — Mikor érte el először a válogatottságot? — Még 1976-ban elvégeztem a húgommal együtt a 633-as ISZI három osztályát nyomdásztanulóként. Közben egy kicsit „kiengedtem” a sportban: egy csomó más dolog sokkal jobban foglalkoztatott, ahogyan az osztálytársainkat is... egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nálam gyengébbek is legyőznek a salakon, és ezt már nem hagyhattam annyiban! Mivel tizenkét éves korom óta Barna István volt a szakvezetőm, és abban az időszakban, amikor talán a legdinamikusabban kellett volna fejlődnöm, inkább visszaestem, így Fazekas Bettivel és Gyöngy Ibolyával együtt átkértük magunkat 1978-ban a vezető edző, Balassi Péter irányítása alá. És bár Pista bácsi volt valójában a felfedező edzőm, az új „felállásnak” köszönhetem, hogy egy éven belül az ország legjobbjai között versenyezhettem! — Hogyan választották ki az alkatának, képességeinek legmegfelelőbb atlétikai számot? — Még ma, kétszeres országos bajnokként is azt mondom: lehet, hogy nem a legjobban! Szívem szerint én távolugró lettem volna, edzőim szerint a középtávra a legalkalmasabbak az adottságaim, de a legjobb eredményeimet száz és kétszáz méteren értem el. Még az is lehet, hogy a gátfutásra kellett volna ráállni a kezdet kezdetén. Végül is száz síkon lettem kétszeres magyar bajnak. 1982-ben és 83-ban, de pár évvel korábban még a 4x400-as váltóban voltam olimpiai kerettag (sajnos csak a hatodik: emiatt is fáj a szívem a többi versenyszámért, amelyekben talán több esélyem lett volna kijutni az ötkarikás játékokra). — Végül is má kell ahhoz, hogy bármely versenyszámban valaki az ország legjobbjává váljon? — Szerintem minden a szülői házban kezdődik. Az én apámnak az volt az elve, hogy mindenképpen legyen egy szakma a kezünkben, ezért mentünk el szedőtanulónak. De mert imádta a sportot, anyámmal együtt mindent megtett azért, hogy minél jobb eredményeket érjek eL Szerencsém volt, hogy életem első versenyét megnyertem, attól fogva levakarni is alig lehetett a salakról. Tavaly január végén szültem, de már május elején edzettem megint! És a fiam első születésnapja után két nappal értem el életem legjobbját fedett pályán, hatvan méteren.. Soha nem jutok el ideáig, ha anyám nem vesz le a vállamról otthon minden gondot, nem szolgál ki any- nyira, hogy megmondom őszintén még főzni sem tudtam, amikor férjhez mentem! És azóta is ő foglalkozik a gyerekkel, amikor én elutazom versenyre vagy edzésre. Persze óriási szerencsém volt abban is, hogy a férjem ugyancsak atléta, 210 centiig jutott magasugrásban, és azóta elvégezte az edzői tanfolyamot is, gyerekeket oktat a sportága alapelemeire a MÁV MTE-ben, szóval nagy türelme van a kicsikhez. Sőt már nekem is tudott segíteni a felkészülés- . ben, szakmai kérdésekben. Képzelje, sokáig képtelen voltam megcsinálni a váltott lábú szökdelést folyamatosan, hiába nézte és próbálgatta csiszolni a mozgásomat az edzőm is. Tibor egyszer odajött, figyelt egy darabig, aztán egycsapásra rájött a hibára: páros karral lendítettem... Azóta hibátlanul szökdelek! — Hogyan vészelte át a szülés és az edzésbe állás közötti időszakot, mint fiatal mama? — Eleve veszélyeztetett terhes voltam, és nekem azok a hónapok, amikor szinte ágyhoz voltam kötve, rosz- szabbak voltak a kínszenvedésnél. De türelmesnek kellett lennem; nagyon akartuk a gyereket! A szülés minden fájdalma ellenére, a legnagyobb élmény egy nőnek. Pedig én még ebből a „lepke” súlyomból is tizennégy kilót fogytam; De negyvenegy kilósán is kitoltam a babakocsit á salakpályához, és elkezdtem az edzéseket. Nem bírtam volna tovább futás nélkül. És látja, nyolc hónapra rá fedettpályás bajnok lettem... Lehet, talán várni kellett volna még egy-két évet a szüléssel; ez az egyéni csúcs viszont engem, minket igazol. — Milyen tervei vannak a jövőre atlétaként? — Az idei meg a következő szezont még szeretném végigdolgozni. Ezért tologatom ki a gyerekkocsit most is mindennap az órányi járásra levő pályához és visz- sza, ezért járok Pestre felkészülni, ha kell (itt Szolnokon ugyanis még a férfiatléták között sincs edzőpartnerem); ezért vállalom a lelki- ismeret-furdalóst is, hogy talán a kelleténél kevesebbet foglalkozom a gyerekkel. Bejárok napi négy órát dolgozni a Járműjavítóhoz, amikor éppen nem vagyok kikérve. mint élsportoló. Most június 30-ig a Magyar Atlétikai Szövetség egyelőre megadta az időkedvezményt. Nekem egyébként nem fontos a napi két edzés, inkább minőségi munkát kell végeznem a formába hozáshoz, amihez Barna Pista bácsi olyan fantasztikusan jól értett. Balassi Péter irányításával viszont sokkal változatosabbak az edzéseim, nem olyan monoton egyhangúsággal kell csak futnom, futnom és futnom. Az is sokat jelent, hogy munkahelyi vezetőm sportrajongó, így minden lehetséges kedvezményt megad ő is a felkészülésemhez. Az az igazság. hogy most nagyon sok a gyors lány országszerte, s így huszonnyolc évesen nem sok esélyem van visszakerülni a válogatottba. (Amelynek egyébként huszonhatszor voltam tagja.). Egyszóval: még két szezon, aztán minden tekintetben a fiam nevelésére szeretném fordítani majd az összes szabadidőmmel. Persze jó lenne még kijutni az idei EB-re... Rajtam nem fog múlni. És ha a fiunk majd egyszer sportolni, netán atletizálni akarna, mi is mindent megadunk neki ehhez, mint az én szüleim nekem. De erőltetni nem fogjuk. Végül is majdnem mindegy miben találja meg az örömét. Várkonyi Ferenc Lemezfigyelő Újra itt van Aradszky A popzenében régi igazság, hogy egy-egy nagylemez zenei anyagának minősége itöbbnyire már a szerzők kiválasztásánál eldől. Mert ki ne tudná, hogy napjainkban Magyarországon vannak népszerű, „menő" könnyűzenei dalszerzők, akik jobb esetben még termékenyek is, és vannak olyanok, akik a „futottak még” kategóriában vegetálnak jó ideje. Az előbbiekhez olyan nevek tartoznak, mint Dés László, Szikara Róbert. Nagy Tibor, Komár László, Faragó „Judy” István és még folytathatnánk a sort. A korábbi évek néhány felkapottabb nagylemeze arról tanúskodik, hogy ha közülük bárki is kotta után nyúl, garantált a siker. Azt hihetnénk, hogy na e jeles dalköltők közösen összehoznak egy albumot, akkor annak számai nagy eséllyel pályázhatnak a slágerlistára. Kivételek persze mindig vannak. A hosszú hallgatás után újra megszólaló Aradszky László lemezét egytől egyig jól csengő nevek fémjelzik, a végeredmény mégis egy eklektikus, helyenként sekélyes zenei anyag. A sokféle stílusirányzat nehezen illeszkedik egymáshoz, a szövegről nem is beszélve. Az egyébként jó hangú Aradszky kénytelen — Komár László világából és tollából fakadóan — Hawaiiról meg színes kameváL ról énekelni. A rossz szövegek egyébiránt végigkísérik a korongot, s neves szerzők ide vagy oda, Aradszky László újjá- születési kísérlete egyelőre nem sok reménnyel kecsegtet.- J —
