Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-30 / 152. szám

1986. JÚNIUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A természet sohasem hazudik Varga János festői világáról Beszélgetés két fegyverdörrenés között A szolnoki tájak featóje: Varga János Reszket a keze. A poha­rat két kézzel fogja ivás közben. Már az írás sem megy könnyedén: felesége intézi a levelezést. (Szemér­mes kék szemében huncut villanás: „Szóban mondom el, amit egy szerelmes levélben írnék”. (Nagyapáink sorsa, megpróbáltatásai s tizenhat évi hallgatás koncentrálódik ebben a reszketésben. A Képzóművészeti Főisko­láin másfél évig Szőnyi Ist­ván tanítványa volt. Aztán jött a hálború. bevonult ka­tonának, s ezzel a rendsze­res tanulás véget is ért. A felszabadulás Beregszászon érte. majd Ungváron élt. az­tán feleségével 1966-iban ha­zatelepült a szülőföldre. A diósgyőri kisgyerek, aki ka­lendáriumok és falon lógó naptárak szentképeinek má­solásával kezdte. festőnek született. Ma Miskolcon él és dolgozik. S ha fest, a spak- nit fogó kezében megáll a reszketés, hihetetlen bizton­sággal rakja föl a vászonra a kéket, a zöldet a barnát és a fehéret Nehezen oldódó, zárkózott ember. Talán ez is az oka. hogy szinte csak tájképeket fest, („Mert amit a természet mond; az igaz; a táj sohasem hazudik”). Műterme nincs. Kinn a szabadban készülnek a képek, így elevenednek a vászonra a szlovákiai hegyek hőifödte csúcsai alatt maga­sodó hidegen fenséges feny­Nagy tolongás közepette játsszák a mozikban Mark Robson Földrengés című filmjét. Alapjában véve nem hiszem, hogy a felfokozott érdeklődés csupán ennek a katasztrófa filmnek szólna, hanem általában a kataszt­rófa filmeknek, a Cápára, a Pokoli toronyra és a hason­lóan „megcsinált” katasztró­fa filmekre nem. hivatko­zunk, amikor az előzőeket bizonyítani akarjuk, annál inkább megemlítjük az Air­port sorozat legutóbbi Con­corde epizódjának nagy né­zettségét, pedig ez csak csu­pán katas ztrófál is an rossz film! Emberi rosszindulat lenne azt feltételezni, hogy a ka­tasztrófa filmeknél a megje­lenített, mégpedig tömeges halál látványa a vonzerői. A természetes reakciójú néző­nél ez éppen fordítva van: a megmenekülés tényét várják a filmvásznáról. S van egy bevallott, vagy be sem val­lott érzés a katasztrófa fil­mek nézőiben: de jó, hogy én nem vagyok ebben a hely­zetben, micsoda boldogság, hogy az én gyerekem béké­sen alszik az ágyában, nem kell meghalnia, mint ott, azoknak... A kanadai, de tipikusan hollywoodi rendező. Mark Robson számára gondolom a stúdió — vagy az impresz- szárió — neves pszichológu­sokkal „támogatta meg” a történetet, pontosabbanbi­zonyára azt is meghatároz­ták, hogy melyik percben ki. veserdő-részletek. Kárpát — Ukrajna, az osztrák Alpok, Eszak-Magyarország — a Bükk tájai, bennük a szün­telenül változó, mindig más arcukat mutató fák, bokrok, utak, vizek; néha egy-egy óváros, tanya vagy falurész­let. Mindegyik — mint az impresszionisták képei — egy pillanatban sűrítve ra­gadja meg a tájban a meg­ismételhetetlen látványt: a kontúrokat, színeket; a tisz­ta levegőben a csak akkor és csak ott fény-árnyék hatása­it. S bár ezek a tájak em­ber-nélküliek. maradéktala­nul tükröződik bennük az mekkorát sikolfihat, ki. mi­lyen hosszan mosolyoghat. Ez azért is nagyon fontos, hiszen az egyik katasztrófa filmet a másiktól csak a lát­vány milyensége, hogyanja különbözteti meg, az alapsé­ma aulajdomképpen megvál­toztathatatlan. Azok a film­béli személyek, — „hősök” — akik „kijelöltettek” a közön­ség jóindulatára, ha tűz vaui, ha viz, ha szakad, ha törik, úgy is megmenekülnek, a rossz meg elnyeri a méltó büntetését. Elképzelhetetlen lenne ugye, hogy a Földrengés nagyszerű rendőre meghal­jon? Nem is történik baja, ezek a parádésan rendezett katasztrófa filmek még azt is elhitetik a nézőkkel, hogy a tökéletes főhősök nemcsak sebezhetetlenék. de örökkön örökké élnek. Van persze egy élet szépsége, a humánum es a szeretet. („Számomra a realista ábrázolásmód, a va­lósághűség az elsődleges — mindenek felett...”). Másfél hétig dolgozott most Szolnokon. A városhoz való kötődése régi: 1981-ben Volt itt először kiállítása — az elsők közül az egyik. Ba­rátai élnek itt, akik nagyon sokat segítettek abban, hogy ne csak lakásának falai, a három felnőtt gyerek és az unokák láthassák a képeit. A mostani 'kamaratárlat több­szörös jubileum is. Néhány nappal ezelőtt volt hatvan­nyolc éves, öt éve jutnak el festményei a közönséghez. Azóta itthon és külföldön — többek között Kanadában és az NSZK-ban — állított ki (ez lesz a tizedik). Az elmúlt év októberé­ben — amikor csaknem öt­ven képét láthattuk Szolno­kon — határozta el, hogy is­mét visszatér ide. Vászonra álmodni a Tabán öreg ház­tetőit, a Tisza-híd karcsú ívét, a Zagyva-parti fűzfák vízre hajló ágait és a Holt- tiszaparti nádas csendes éle­tét. A képek elkészültek: a Helyőrségi Művelődési Ott­hon kistermének falán látha­tók e termékeny másfél hét — és a korábbi szolnoki láto­gatások — szépséges emlé­kei: Varga János festőmű­vész alkotásai. másik sugallata is a filmnek — és általában a katasztrófa filmeknek — no lám, milyen tökéletes a mi társadalmunk, mennyire egy emberként, milyen gyorsan, s milyen ha- láltmegvetó bátorsággal küz­denek a tökéletes társadalom legtökéletesebb emberei a bajbajutottakért. Szép, szép... csakhát ne látszana ki a lombik nyaka, amelyben ezeket a sztorikat „kikeve­rik”. Meg kell hagyni a Föld­rengés esetében tökéletes a da” mégis az a technika, amely megteremtette a fil­met. Ebben kétségkívül több a gondolat, mint magában a produktumban. Furcsa el­lentmondás: nagyszerű tech­nikai eszközöket talál ki az ember, hogy azok segítségé­vel „kábítsa” magát. Mert Mark Robson filmjének is mpttója lehetne — minden izgalom ellenére — az a bi­zonyos strófa: „Ringasd el magad...!” t— ti 1— Vannak emberek, akik lát­tán menten ágaskodni kezd bennem a kérdés: „Hogy is van az, hogy ..Ilyen egyé­niség Bánffy György, így hát amikor a kiváló színész szinte provokáló derűvel ki­ugrik gépkocsijából a szer­kesztőség előtt, azonnal pu- hatolódzni kezdek ráérő ide­jét illetően. Nem szabódik, Nagykőrösről érkezett egy sikeres őzvadászatról és egy újabb trófea nyomába indul, közben azonban Szolnokon kíván szusszanni egyet. Ebbe pedig igazán belefér egy ki­adós nyári beszélgetés. Az első kérdést az időpont, a színházi szezon vége kínál­ja: — Milyen évadot zárt Bán­ffy György? — Szerencsés és termékeny volt az elmúlt idény — kez­di a tőle megszokott vehe­menciával és olyan pompáza­tos kiejtéssel, hogy azon ka­pom magam: a mondanivaló helyett a nyelv csodálatos zenéjére figyelek. — Egy Molnár Ferenc be­mutató rrtindig is felvilla­nyoz egy társulatot, különös­képp ha a virtuóz szerző leg­jobb darabja, a Testőr a tét. Mezeyt, a kritikust játszom benne és ha nem szentség- törés ezt kimondani, azok előtt, akik a színészi teljesít­ményt valamiféle izzadtságos munka képéhez kötik, úgy elárulom, hogy magam szá­mára is élvezet valamennyi előadás. Aztán a negyedik évadot is elkezdjük a József Attila Színházban Széchenyi drámájával, így hát aligha venné komolyan, ha most pa­naszkodnék. — Tűi vagyunk a tisztelet­körön, hadd tegyem fel ak­kor a „hogy is van az, hogy" kérdéseimet. A Parlament­ben hallottam egyik interpel­lációját, szenvedélyes volt, szuggesztív. Kiket képvisel ön az Országgyűlésben, és hogy jut erre is energiája? — Örülök neki, hogy a közéleti tevékenységeim is szóba jött, mivel szívvel-lé- lekkel szolgálom azokat, akik rám szavaztak.. A Rózsa­domb, Szilágyi Erzsébet fa­sor környéke az én választó- körzetem és talán mondanom sem kell, hogy közbenjárá­somat azok igénylik elsősor­ban, akik még emlékeznek arra, hogy a főváros tüdeje volt valamikor ez a környék. Volt, mondom, mert valami­féle építészeti őrület folytán ma már ormótlan toronyhá­zak is peckeskednek Buda A téma az utcán hever Fotós szaktábor ’Berényben A Jászikun Fotóklub és a Jászberényi Kókai László Űttörőház fotós szaktábort rendezett Jászberényben. Résztvevői — a megye 9 te- 1 epü lésérő 1 30 ál talános és kö­zépiskolás — az elmúlt vasár­nap érkeztek a városba, hogy az egy hétig tartó elméleti és gyakorlati oktatáson elmé­lyítsék a fényképezéssel kap­csolatos tudásukat. Hétfőn az ifjú fotósok és szakkörvezetők a várossal, lencsevégre való részleteivel, épületeivel ismerkedtek. Az­után a kismesterekhez láto­gattak el, hogy a fazék, ke­rék, hordó és egyéb iparos- munkák készítésének mozza­natait megörökíthessék. Ked­den Kolozsi Sándor, a Jász­kun fotóklub titkára a fotó­technika történetével ismer­tette meg hallgatóit. < Szerdán egésznapos jászsá­gi autóbuszkiránduláson a tájegység műemlékeivel, népi építészeti emlékeivel ismer­kedtek a tábor lakói. A csü­törtök, péntek a laiborálás, a na,syítás napjai voltak. A második fotós szaktábort elsőt tavaly Martfűn ren­dezték) szombaton az egyhe­tes élmények fénvképtermé- séből rendezett kiállítássá1, maiö szakmai értékeléssel zárult. egykori rózsakertjében. Ezek ellen én nem tudok hadakoz­ni, ám a mindennapi küzdel­mekben no és a kulturális bizottságban derekasul csa­tázom és aratok is apró győ­zelmeket. Az egyik utcából azzal jöttek hozzám, hogy in­tézzem el, ne kaviccsal szór­ják fel az úttest és a járda közötti másfél méteres sá­vot. Győztünk, befüvesítették a területet! Egyébként a parlamenti felszólalásomban azt nehezményeztem, hogy bántóan szaporodnak az ide­gen nyelvű táblák az üzletek homlokzatain. E téren meg­ír x/r/i#z/v interjú ható igyekezetét tapasztaltam a Belkereskedelmi Miniszté­rium részéről: négy oldalas feljegyzésben válaszoltak fel­vetésemre, és tételesen felso­rolták, mit tettek annak ér­dekében, hogy kevesebb le­gyen a nyelvtörő cégtábla. Egyébként minden hónap első hétfőjén van fogadó­órám, amelyre nyolc-tíz em­ber jön el, valamennyien se­gítséget kérve. Ami az ener­giámat illeti? Magam gaz­dálkodom vele és csak any- nyit vállalok, — így nyári játékokba sem mentem bele az idén —, amennyit jó lelkiismerettel végezni tu­dok. — Bánffy György a leg­szebben beszélő színészeink egyike. A mindennapi hasz­nálat során nem kopik az ékes nyelvezet? És egyálta­lán: kell-e tréningeznie an­nak, akik a tökéletes kiejtést is a fegyvertárában tudja? Veszprémben, a megyei művelődési központban szombaton megtartott díjki­osztó ünnepségen befejező­dött a XVI. tévétalálkozó. Az ünnepségen részt vett Be- recz János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Cehák Judit, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, to­vábbá a magyar filmművé­szet- és az irodalmi élet több jeles képviselője, A televízió egyenes adás­ban is közvetített díjkiosztó ünnepségén Huszár Tibor akadémikus, a zsűri elnöke mondott záróbeszédet, és ér­tékelte a találkozón bemuta­tott 21 versenyfilm művészi és szakmai tapasztalatait. Hasznosnak, eredményesnek ítélte a XVI. veszprémi tévé­találkozót. amely — mint mondotta — nemcsak film­szemle, hanem a szó valódi értelmében az alkotók és a nézők eszmecserére alkalmat adó találkozója is volt. A záróünnepségen ezután átadták a filmszemle díjait. A drámai kategóriában a fő- díjat a Bevégezetlen ragozás című tévéfilm kapta, amely­nek forgatókönyvét — Ör­kény István műveiből — Esz­tergályos Károly, a film ren­dezője irta. A szórakoztató műfajban fődíjjal jutalmaz­ták a Telepohár című kaba­— Igen, igen, az orgánumot is karban kell tartani: ezt akkor veszem észre, amikor a nyári szabadságról vissza­térek a színpadra. Olykor két hét is beletelik, míg a mimi­kát, az artikulációt segítő izmok „belelendülnek” és hozzásegítenek, hogy minden hang szép kiejtéssel jusson el a közönséghez. Ezt egyébként a tanári gyakorlatomban is le tudom mérni. A Zeneaka­démián a leendő énekesek kiejtését csiszolgatom immár ötödik éve és elgyömyörkö- döm benne, milyen szépen fejlődnek a tanítványaim a rendszeres gyakorlás alkal­mával. Mindennap egy pici­vel szebben ejtik a magyar szót és ez egy tanár számá­ra a legnagyobb öröm. — Ezek szerint lehet, hogy az ön munkája nyomán az Operaház nézőterének utolsó sorában is érteni fogjuk majd egyszer a szöveget is? — Azokét a fiatalokét, akik Melis Györgyöt tekintik példaképüknek, azokét igen. Akik viszont Sass Szilvia szövegérthetőségét utánoz­zák, azokét nem hiszem. — Ne feledkezzünk mega találkozás apropójáról: az ön életében milyen szerepe van a vadászatnak? — Sajnos nem olyan, aho­gyan szeretném. Siklós kör­nyékén vagyok társulati tag, ahová csak több napra érde­mes lemenni puskával és erre nagyon ritkán érek rá. Most Nagykőrösről érkeztem, ahol egy fellépést kötöttem össze egy baráti meghívás­sal, és máris megyek tovább Békés megyébe, ahol ugyan­csak vadásztársak várnak. És remélem, őzbak is érkezik a randevúra. — A Bánffy családról mit kell tudni? — Egy lányom van, aki régész és Öcsöd, környékén is megfordult feltáró miun­kán. A fiam végzett állator­vos és az idén mindketten kirepülnek a családi fészek­ből. Örömmel látom, hogy a jövendőbeli gyermekeim — a menyem és a vöm — sze­retnek a házunkban időzni, így bízom benne, hogy nem kevesebben, de többen le­szünk. Különösképpen, hogy mindkét családalapító uno­kákat helyezett kilátásba. Búcsúzunk azzal, hogy leg­közelebb ugyanitt fújja ki magát. Merthogy néhány kér­dést a türelmetlen' őzbakok miatt „borítékolni” kellett réműsort, amelyet Farkas- házy Tivadar szerkesztett és Verebes István rendezett. Veszprém város díját az Egységben az erő című té­véfilm kapta, amelynek for­gatókönyvét — Nógrádi Gá­bor dokumentumai alapján — Marosi Gyula írta. A fil­met Miihályfi Imre rendezte. A Budapesti Tavaszi Fesz­tivál díját a Mennyei hang című burleszíkműsor alkotói­nak ítélték oda. A műsort Tabi László ötleteiből írta és rendezte Bednai Nándor. A zsűri különdíjjal jutal­mazta Kellér Dezsőt a Néha, néha visszatérek című szó­rakoztató műsoráért, s kü­löndíjjal ismerték el Hofi Gézának a Koncert című té­véprodukcióban nyújtott kie­melkedő teljesítményét is. A társadalmi zsűri a Szak- szervezetek Veszprém Me­gyei Tanács által alapított közönség-díjjal a drámai ka­tegóriában a Krízis című té­véfilmet jutalmazta, amely­nek forgatókönyvét — R. Székely Julianna riportja nyomán — Málnay Levente és Szalai Györgyi írta A fil­met Málnav Levente ren­dezte. A szórakoztató műfai­ban a közönségdíiat Hofi Géza Koncert című, Horváth Ádám rendezésében készült műsorának ítélte oda. A kiállítás egyik legbeeaesebb darabja, a Zagyva-partról megfestett Tabán Bálint Judit A hét filmjeiből 6 mixtúra. A legnagyobb „cso­Pal&gyi Béla Kiosztották a dijakat Befejeződött a veszprémi tévétalálkozó

Next

/
Oldalképek
Tartalom