Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-28 / 151. szám

1986. JÚNIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyeszékhely fejlesztési programja az ezredfordulóig Ha összefognak a kicsik és a nagyok Termékváltás—munkamegosztással (Folytatás az 1. oldalról) ti vasútszakasz harmadik vágányának kiépítéséről és arról is, hogy a városi bur­kolt utak aránya az ezred­fordulóig elérheti a 75—80 százalékot. Bár a vitában kétkedve fo­gadták, a trolibuszhálózat létrehozásának gondolata is szerepel a hosszú távú el­képzelésekben. A postai te­lefonhálózat bővítése ugyan­csak sarkalatos pontja a koncepciónak. Tizenöt ezres crossbar-központ megvaló­sításával is számol a fejlesz­tési program. A lakosság biz­tonságosabb ivóvízellátása érdekében a vízmű teljes re­konstrukciója során 20 ezer köbméteres tározó építése válik szükségessé. A távlati elképzelésekben a Holt-Tisza ivóvíztartalékként szerepel. Ehhez azonban a tervidő­szak közepéig meg kell szün­tetni a további szennye­zést, mederkotrással és egy átemelő szivattyúház üzem- beállításával lehet csak a víz minőségét javítani. Elenged­hetetlenül fontos a szenny­víztisztítás és a csatornázott­ság dinamikus növelése. En­nek érdekében egy szenny­víztisztító-telep létesítése vár megoldásra a tervek szerint. Az energiaellátás korszerű­sítése végett a gázátadó ál­lomás bővítésére is sort kell keríteni az ezredfordulóig. Az egészségügyi ágazat egy új ifjúsági központi rendelő 'létrehozásával gyarapszik majd az elkövetkező tizenöt év alatt. A városi iskolahá­lózat egy élelmiszeripari szakközépiskolával egészül­het ki a tervidőszak utolsó harmadában, és vélhetően megvalósul a már most na­gyon hiányzó új megyei könyvtár. A hosszú távú település- fejlesztési koncepció a város társadalmi-gazdasági fejlődé­sének immár elfogadott programjává vált. Sz. D. Vízgazdálkodási napok Tisza földváron Bemutatók mesterséges esőben Több külföldi oóg a kiállítók között Indítják a csehszlovák gyárt mányú közepes teljesítményű szivattyús öntöző berendezést Csütörtökön és pénteken immár harmadik alkalommal rendezték meg Tiszaföldvá- ron az országos mezőgazda- sági vízgazdálkodási napo­kat A Lenin Termelőszövet­kezet nagytermét zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Már ebből is látszott, hogy sokakat érintő kérdésekről esik szó ezen a két napon. Csütörtökön délelőtt pont­ban fél tízkor Szabó Béla, a termelőszövetkezet elnöke nyitotta meg a tanácskozást és bemutatót, köszöntve a megjelenteket, közöttük Ba­ranyai Ferencet, a MÉM fő­osztályvezetőjét, Varga Sán- domét, * a szolnoki városi pártbizottság első titkárát, Hegyi Istvánnét, a megyei pártbizottság osztályvezető­jét, valamint Petrasovits Im­rét. a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárát. Ezt köve­tően előadások hangzottak el, amelyek a növénytermesztés vízgazdálkodási összefüggé­seit, valamint a modernizá­lás kérdéseit érintették. Az egyik szerkezet körül igen sok az érdeklődő. Ami az első pillanatban szembe­tűnik: ez a masina nem por­lasztva szórja szét, hanem a föld felszínén vékony mű­anyag csöveken vezeti el a vizet. — Az itt látható eljárás, már egy tízéves szabadalom eredménye, amit mi fejlesz­tettünk ki — magyarázza Lelkes János, a Szarvasi ön­tözési Kutató Intézet műsza­ki osztályának vezetője. Ez az öntözési mód sokkal ha­tékonyabb, mivel iitt a szél nem viszi el a vízpermetet, így egyenletesebb a nedves­ség eloszlása a talajban, s ugyanakkor a párolgási vesz­teség is jóval — 30—40 szá­zalékkal — kisebb mint az esőszerű öntözésnél. Ezzel a módszerrel például magas - feszültségű vezetékek alatt is nyugodtan lehet öntözni. Azt még hozzátenném, hogy az alapgép — a Bauer cég által készített öntözőkonzol — csak a mi szerkezetünk­kel alkalmas felületi öntözés­re. Ezzel a kiegészítő beren­dezéssel nem titkolt szándé­kunk az is, hogy bővítsük . a Bauer-cég választékát, s ugyanakkor kooperációs kap­csolatok is kialakulhatnak, h a valamelyik hazai vállalat hajlandó lenne a kiegészítő berendezések gyártására. Kicsit odébb az osztrák Salen-cég pavilonja szeré­nyen húzódik meg a kiállí­tási terület hátsó fertályán. Kerekes Péter, a cég ma­gyarországi képviselője kész­ségesen magyaráz: — Mi két újdonságot hoztunk el ide. Az egyik egy öntözőfej, amely elsősorban abban kü­lönbözik minden eddig is­mert hasonló szerkezettől, hogy ennek az előrehaladását A szervezők nem titkolt, s utólag mindenképpen dicsé­retes szándéka az volt, hogy elsősorban ne az előadásoké, hanem a gyakorlati bemuta­tóké legyen a főszerep. Majd egy olyan önjáró ön­töző berendezés következett, amely teljesen automatikus, s fesztávolsága több mint egy kilométer, egészen pontosan 1092 méter. Ezt a masinát az osztrák Bauer-cég hozta el ide, s a Linestar névre hall­gat — halljuk a helyszíni tá­jékoztatót. A strand szomszédságában piros, sárga, kék pavilonok hívják fel magukra a figyel­met. Huszonöt, közöttük hat külföldi, így négy osztrák, egy bolgár és egy csehszlo­vák cég hozta el ide legújabb termékeit. Sokan időznek a Szarvasi öntözési Kutató Intézet pavilonja előtt, ahol többek között telepíthető csapadékmérő edényeket, s tál aj tömörség-mérő műszere­ket állítanak ki. A pavilon egyik sarkában állandóan megy a videofilm, bemutat­va a kutatóintézet történe­tét, és jelenlegi tevékenysé­gét. De mégis a legnagyobb tömeg a Bauer-cég pavilon­ja előtt toporog. Nem is csoda, hiszen Magyarországon két­ség kívül az ő berendezéseik iránt nyilvánul meg a leg­nagyobb érdeklődés. Mint megtudjuk, két év alatt száz hazai üzem vásárolt belőlük. Az érdeklődés akkor érthető iigazán, ha tudjuk, hogy hi­telre >s megvehetők ezek a masinák. nem kalapács, hanem lamel­la biztosítja. Éppen ezért a forgása egyenletes, nem tö­rik meg a vízsugár, s így fagyvédő öntözésre is alkal­mas. A másik előnye, hogy — mint látja — az egész szerkezet polypropilénből — műanyagból — készült, te­hát rozsdamentes, sőt, a vegy- és kopásállósága is ki­tűnő. Ezért műtrágyák, nö­vényvédőszerek és homokos­víz kiöntözésére is alkal­mas. Ennek a szerkezetnek az általunk garantált élettar­tama három év, míg a je­lenleg Magyarországon hasz­nálatos öntözőfejek jó ha egy idényt kibírnak. Az az igazság, hogy szeretnénk ez­zel a magyar piacot meghó­dítani, persze ha nem sike­rül, akkor sem esünk két­ségbe, mivel bőven van mit csinálnunk. Ebben az évben már kétszázezret az USA-ba, nyolcvanezret Ausztráliába, ötvenezret Japánba, száztíz ezret pedig Dél-Afrikába el- szállíttottunk, de újabb meg­rendeléseink is vannak. A másik nagy cikkcsoportúnk amivel itt megjelentünk a csöpögtető öntöző berendezé­sek, amelyek a háztájiban és kiskér tekben jól h as znál ha tó. — Arra a kérdésre pedig, hogy megéri-e egy ilyen be­mutatón részt venni, min­denképpen igen a válaszom. Mert így legalább megvan az esélyünk arra, hogy újabb partnereket szerezzünk. A magyar ipar kritikája Már jó benne járunk a dél­utánban. mire Szabó Zoltánt, a Mezővíz Termelési Rend­szer igazgatóját — aki egy­ben a rendezvény egyik há­zigazdája is — a sok hely­szín egyikén megtalálom, s rövid összegzésre kérem. — Ez a bemutató egyfajta kritika is a magyar iparra nézve. Reménykedünk ab­ban, hogy az itt megjelent ipari válalatok képviselői valójában fölmérik az igé­nyeket, s vagy belefognak az új gépek gyártásába, vagy tárgyalásokat kezdenek a megjelent külföldi partne­rekkel annak érdekében, hogy a gyártásban valami­lyen kooperáció alakulhas­son ki. Éppen ezért meggyő­ződésem, hogy itt az a kül­földi cég győz majd — s an­nak a berendezései terjednek el Magyarországon —. ame­lyik nagyobb készséget mu­tat az együttműködésre, a kooperációra. Nagy Tibor Kiló méternyi berendezések Esély újabb partnerekre Annák ellenére, hogy ál­landóan foglalkozunk vele, a különböző ráfizetéses te­vékenységek aránya növek­szik és nem csökken. Sokfé­le oka van ennek. Előfordul átmeneti, vagy tartós visz- szaesés a munkában. De sok­kal inkább jellemző, hogy a növekvő követelményekkel nem tartanak lépést az üze­mek. A tempót diktálja a szigorú gazdasági szabályo­zás, a dotációk és a közve­Szerencsés esetiben az adott helyen veszteséges tevékeny­ség másutt nyereséges lehet. A jól működő kisvállalkozá­sok több területen a nagy­üzemek versenytársaivá ese­tenként p>edig, segítőtársaivá váltak. A háztájinak, a vál­lalati és a nem vállalati gaz­dasági munkaközösségeknek, szerződéses üzleteknek, a kisiparosoknak, kiskereske­dőknek hasznát láthatják a fogyasztók, a felhasználók, de hasznát láthatják a szoci­alista üzemek is, amennyiben e kisszervezetek kiegészítik, rugalmasabbá, hatékonyabbá teszik működésüket. Az együttműködés, az ésszerű munkamegosztás sokszínű, kölcsönösen hasznos formái kialakultak. Közülük az egyik a veszteséges tevékeny­ség átcsoportosítása és jöve­delmezővé tétele. Nem elszigetelt egyedi ese­tekkel van dolgunk. A szer­ződéses üzletek, vendéglátó egységek az üzemeltetési for­ma módosításával a veszte­ségből nyereséget varázsol- tak. Némely üzlet persze így is csődbe került, de annak árát nem ä bérbe adó válla­lat, hanem a vállalkozó fi­zeti meg. Megemlíthetjük to­vábbá, hogy a zöldség-gyü­mölcs termelés jórészt kiszo­rult a nagyüzemekből. A kertészeti áru mintegy hat­van százalékát, a kézimun­ka-igényes, nehezen gépesít­hető zöldség- és gyümölcsfé­lék csaknem teljes egészét a háztáji gazdaságokban, a zártkertekben, a hétvégi tel­keken termelik meg. A kü­lönféle javító szolgáltatáso­kat pedig a szövetkezetek, a tanácsi vállalatok helyett A kézimunka-igényes ker­tészeti kultúrák esetében például célszerű a kisterme­lést — a háztáji állattenyész­téshez hasonlóan — a szoci­alista nagyüzemekben integ­rálni. Az ellátás kiegyensú­lyozottsága. biztonsága egye­bek közt az áruátvétel és fel- vásárlási ár garantálásával megoldható. (De tartósan nem mondhatunk le a töme­gesen fogyasztott zöldségfé­lék — paradicsom, paprika- uborka — gépesített, olcsó nagyüzemi tömegtermelésé­ről). Más módszereket kíván a lakossági szolgáltatások fej­lesztései Elsősorban a kis­tett támogatások elapadása, a külpiaci/ verseny fokozódá­sa. A korszerű, a jól szer­vezett üzem is lépésváltásra, megújulásra kényszerül. Ha ,a terméke mégis veszteséges­sé válik, nem lehet azt egy­szerűen „kidobni a hajóból”. Az úgynevezett termékvál­tást megnehezíti, hogy a régi ráfizetéses árura, szolgálta­tásra is szükség van a hazai ellátásban vagy a deviza­szerzésben. mindinkább a kisiparosok (szépszámmal másodállásban) no meg persze a fusizók, a kontárok végzik. A veszteséges munkák át­csoportosítása, jövedelmező­vé tétele gyakran spxyntán fo­lyamat eredménye, s így az ellátás nem mindig elég biz­tonságos és kielégítő színvo­nalú. Az egyik évben pél­dául jó a termés és akadozik valamelyik zöldség vagy gyümölcsféle felvásárlása, a következő esztendőben csak­nem biztosra vehető a hiány. A szolgáltatások piacát — különösen a falvakban — a kielégítetlen igények széles köre jellemzi. Mindez óha­tatlanul felerősíti, az idegen­kedést a termékváltással és a kistermeléssel szemben. „Baj van a szabályozás­sal! Miért nem teszik a szo­cialista üzemeket érdekeltté az alapvető szükségletek ki­elégítésében?” Naptjáinklban is találkozhatunk ilyen meg­jegyzéssel és kérdéssel. Ám ezek a régi beidegződések, kialakult reflexek a mai kö­rülmények között nem meg­alapozottak. Az érdekeltség fokozása, anyagi eszközöket igényel. Vagy az államkassza terhére támogatják, kedvez­ményezik az üzemet vagy a lakosság rovására emelik az árakat. Egyik út sem járha­tó. A termelés spontán át­rendezéseinek káros hatá­sait más módon kell felszá­molni, vagy legalább korlá­tozni. Ügy, hogy a hatékony­ság ne csupán a vállalat szintjén, hanem a népgazda­ság egészében javuljon. Az inflációs folyamat mérséklé­se is csak ezáltal lehetséges. iparosok számára szükséges vonzóvá tennünk ezt a tevé­kenységet, főként az első esz­tendőben kölcsönökkel és adókedvezményekkel. De ösztönözni lehet és kell va­lamennyi kisvállalkozást — a kisszövetkezeteket, a (vál­lalati) gazdasági munkakö­zösségeket — a lakossági szolgáltatások végzésére. A tanácsok feladata a szakem­berek utánpótlásáról való gondoskodás. Főleg a hiány­szakmákban — a ruha- és cipőjavításban — fontos a kellő létszám beiskolázása. Az átrendeződési folyamat­ban, az ésszerű munkameg­osztásban döntő szerep» van a kisszervezeteknek, köztük az egyéni, a családi vállalko­zásoknak. Az egyszerű, ru­galmas munkaszervezetek alacsony ráfordításokkal dol­goznak, s más módon nem hasznosítható erőforrásokat mozgósítanak, s kapcsolód­nak be a gazdaság vérkerin­gésébe. Aligha lehet politikai aggodalommal nézni és visz- szalépésnek tekintem egy- egy meghatározott társadal­mi szükséglet rugalmasabb, olcsóbb kielégítését csak azért, mert a termelő vagy a szolgáltató nem állami vál­lalat vagy szövetkezet. A szo­cializmus ügyének egyértel­műen használ a hatékonyan működő háztáji, vgmk vagy kisiparos és árt a fegyelme­zetlen, a hanyag, illetve egy­szerűen csak ráfizetéses mun­ka, akármilyen szektorban is végezték. A kisvállalkozások kiegé­szítő, besegítő szerep» bár­milyen hasznos, hatóköre mégis korlátozott. A külön­böző kisszervezetek hozzájá­rulhatnak a szocialista gaz­daság rugalmasabb, jövedel­mezőbb működéséhez, de nem pótolhatják a nagy- és középüzemek határozott kor­szerűsítési, megújulási, ter­mékváltási lépéseit. Elsősor­ban a változatlanul uralko­dó és meghatározó súlyú szo­cialista szektor eredményes munkája révén válhat ver- senykép»ssé a magyar gazda­ság, s számolható fel a nem gazdaságos tevékenységek garmada. Vadhajtások nélkül Van tennivaló a kisszerve­zetek háza táján is. Az egyé­ni és a szűk csoportérdek túlhajtott érvényesülésének olykor a vállalat, a népgaz­daság látja kárát. Gondol­junk azokra a vgmk-kra, amelyek kizárólag csak a túlórák eltüntetését s a bér- szabályozás fellazítását szol­gálják A legnagyobb kárt az­zal okozzák, hogy a külön­munka indokolatlan felérté­kelésével leminősítik a fő­munkaidő teljesítményét, fel­lazítják fegyelmét, gazdasá­gi és erkölcsi kárt okoz min­den ügyeskedés, visszaélés. Haszonbérbe adnak p/éldául tsz-földet mondván, hogy nagyüzemileg nem hasznosít­ható, mégis a szövetkezet szánt, vet és arat, a hasznot pedig a bérlő zsebeli be. Űjabban előfordul, hogy veszteségesnek minősítenek egy-egy állattartó részleget, szerződésbe adják az istállót, a jószágot magánszemélynek, aki meggazdagodik rajta. A vadhajtások lenyesésével az ügyeskedések megszünteté­sével f elszámol hatók a kis­szervezetekkel szembeni elő­ítéletek Csak etikus, a kö­zösség javát szolgáló mód­szerek lehetnek gazdaságilag is hasznosak. IK. J. Veszteségből nyereség Nem visszalépés A Túrkevei Vegyesipari Szövetkezet alumíniumból jelentős exportkiváltó termékeket gyárt. így többek között különféle gázszerelvényekhez füstcsöveket, kéménybélése­ket, ereszcsatornákat. Erre a félévre 12 millió forintos megrendelést kaptak (T. Z.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom