Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-27 / 150. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. JÚNIUS 27. Ülést tartott az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) a VI. ötéves tervidőszakra 249 milliárd forint állami tá­mogatást hagyott jóvá. Ezt a támogatást főként az idő­közben hozott ár-, bér- és szociálpolitikai intézkedések miatt az éves költségvetések megállapítása során 279 mil­liárd forintra növelte. A többlet a tanácsok működé­si kiadásait gyarapította. A tanácsok e támogatással és a nekik átengedett, valamint aktív szervezőmunkájuk ré­vén bővülő saját bevételeik­kel biztosítani tudták a la­kosság életkörülményeinek javítását és legfontosabb fej­lesztési céljaik megvalósítá­sát. A VI. ötéves népgazdasági tervidőszakban 370 ezer la­kás épült feL Ebben orosz­lánrésze volt a tanácsok szer­vezőmunkájának, akik az ál­lami lakásépítés mellett te­rületelőkészítéssel, közmű­vesítéssel és újabban szoci­ális támogatásokkal is bizto­sították a lakásépítés társa­dalmi-gazdasági programjá­nak megvalósítását. Jórészt a tanácsok erőfeszítésének köszönhetően teljesült a kór­házak építésének terve is: a kórházi ágyak száma orszá­gosan közel 6700-zal bővült, s az új kórházi részlegek már a korszerű követelmé­nyeknek megfelelően készül­Novák Béla (Pest m. 18. vk.), az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottságá­nak tagja, a törvényjavaslat bizottsági előadója elmond­ta: a Terv- és Költségvetési Bizottság megtárgyalta a Magyar Népköztársaság 1985. évi költségvetésének és a tanácsok 1981—1985. évi pénzügyi tervének végrehaj­tásáról szóló jelentést. Ezt megelőzően az Országgyűlés állandó bizottságai is meg­vitatták az előterjesztéseket, a testületek képviselői a Terv- és Költségvetési Bi­zottság ülésén összegezték a véleményüket. Az Ipari Bizottság megál­lapította, hogy a kormány­zat tényszerűen értékelte az elmúlt év gazdasági telje­sítményét, annak tapaszta­latait, de szükségesnek tar­totta a kedvezőtlen jelensé­gek okainak további elem­zését. A Mezőgazdasági Bi­zottság egyebek között meg­állapította: az agrártermelés a múlt évben előirányzott 1 százalékos növekedéssel szemben 6 százalékkal csök­kent. A jövő évi szabályo­zók kialakításához a képvi­selő a kormányzat figyelmé­be ajánlotta azokat a javas­latokat, amelyek a bizottsá­gi ülésen elhangzottak. Ezután a képviselő a Terv- és Költségvetési Bizottság véleményét összegezte. El­mondta: az exportképesség javítására az első lépések megtörténtek. A külgazdasá­gi egyensúly, a vállalatok jövedelemtermelő képessé­gének javításához azonban további intézkedésekre van szükség. Majd az Ország­gyűlés bizottságai nevében elfogadásra ajánlotta a tör­vényjavaslatot. Vida Miklós (Budapest, 23. vk.), a Fővárosi Gázművek műszaki igazgatója egyebek között elmondta, hogy vá­lasztókerületében közelmúlt­ban megtartott tanácstagi beszámolókon több olyan gondot, javaslatot és tenni­valót érintettek a választók, amelyek állami és pénzügyi életünket befolyásolhatják. Felvetették; eléggé megala­pozott és egyenletes-e a meg­levő pénzeszközök szétosztá­sa? Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátravidéki Fémművek diszpécsere V a recski értlelőhely sorsával foglalkozva hangsúlyozta: meg kell keresni a módját annak, hogy a lelőhely in- produktív állagmegóvása he­lyett szakaszos, lépcsőzetes bővítéssel miként lehetne fo­tek. Szélesedett a szociális okok miatt rászorultak segí­tése, de az utógondozás és a szociális otthonok fejlesztése elmaradt a tervezettől. A tanácsi gazdálkodás idén bevezetett új rendszere még inkább lehetővé teszi kezde­ményezőkészségük, szerve­zőképességük kibontakozását. Az átmenet az új gazdálko­dási rendre lényegében zök­kenőmentes volt. A kormány intézkedéseinek fő célja, hogy a prioritáso­kat: a fizetőképesség megtar­tásához szükséges aktív kül­kereskedelmi mérleget, to­vábbá a reálbérek stabilizá­lását a teljesítmények növe­lésére alapozva a korábbinál mérsékeltebb árszín von al- emelkedés mellett legyünk képesek biztosítani. Erre kö­telez bennünket az MSZMP Központi Bizottságának jú­nius 18-i állásfoglalása is. Bízunk abban, hogy a kibon­takozást segítő intézkedése­inkhez a dolgozók, a válla­latvezetők és az érdekképvi­seletek részéről megkapjuk a szükséges támogatást. A pénzügyminiszter vége­zetül kérte az Országgyűlést, hogy a zárszámadási törvény jóváhagyásával egyidejűleg erősítse meg a kormányt ab­ban hogy a beszámolóban is elhangzottaknak megfelelő­en szolgálja a gazdasági ki­bontakozást lyamatosan fejleszteni az érckitermelést. Javaslata szerint nemzetközi együttmű­ködéssel sokirányúan hasz­nálhatnák ki importhelyette­sítésre is alkalmas fémlelő­helyet. Tóth György (Szolnok m. 7. vk.), az MSZMP kunszent­mártoni városi jogú nagy­községi bizottságának titká­ra a választókerületében ta­pasztaltakról szólva hang­súlyozta: a tanácsok fejlesz­tési tervei összességükben megvalósultak, de többnyire szintentartó jellegűek, sze­rények voltak. Az infrastruk­túrában felhalmozódott év­tizedes elmaradottságon nem sikerült számottevően javí­tani. — Szándékaink ellené­re (nem tudtuk megoldani településeink többségében a belvízelvezetést, vagy pél­dául Tiszasas, Tiszaug köz­ségekben az egészséges ivó­víz-ellátást. Ugyanilyen ér­tékelést kaphatna a telepü­lések közötti hiányos és korszerűtlen út- és telefon- hálózat — mondotta, majd így folytatta: — Mivel az 1986. január 1-vel életbe lépett új tanácsi és gazdálkodási rendszer működéséről már rendelke­zünk kezdeti tapasztalatok­kal, így célszerű az előző középtávú pénzügyi terv ér­tékelése mellett a mostani helyzetünkről és kilátásaink­ról is szót ejteni. Ezek több­nyire kedvezőek, így alátá­masztják a korszerűsítés időszerűségét és indokoltsá­gát. A korábbi, jórészt idejét­múlt kötöttségek feloldása mind a megyei, mind a he­lyi tanácsoknál kedvezően befolyásolták a tervezőmun­kát. Ügy tűnik, hogy ennek hatásával a jövőben a gaz­dálkodás területén is foko­zottabban kéll számolni. Végül azt hangsúlyozta, hogy a testületi önállóság és a demokratizmus a tervek kialakításában is jelentő­sen fejlődött. Így a végrehaj­tás során a lakosság részvé­telére is. mint mozgósítható erőforrásra jobban lehet és kel is számítani. Polgárdi József (Pest m., Elöljáróban rámutatott: az elmúlt év végén egyúttal egy ötéves időszakot is le­zártunk, s ez módot ad arra, hogy az Országgyűlés széle­sebb kitekintésben foglalkoz­zék gazdasági helyzetünk­kel. teendőinkkel. — Szocialista társadalmi rendszerünk fejlődése újabb tartalmat és lendületet ad a demokrácia fejlesztéséhez, formáinak gazdagításához. Ezt fémjelzi Országgyűlé­sünk növekvő szerepe is a politika formálásában és a gazdálkodás, az állami irá­nyítás ellenőrzésében legfel­ső inépképviseleti szervünk — és a képviselők által tár­sadalmunk egésze — nem­csak a szűkén vett állami pénzgazdálkodásról, a költ­ségvetésről, hanem ennél sokkalta átfogóbban, gaz­dálkodásunk egészéről kap képet és mond véleményt. Ez segít a kormánynak gaz­daságfejlesztési törekvései megismertetésében, elfogad­tatásában és megvalósításá­ban, s egyik lényegi előfelté­tele a hatékonyabb gazdaság- irányításnak. Bizakodha­tunk abban, hogy ez még in­kább így lesz a jövőben is. Jóllehet a zárszámadás a végrehajtásról ad számot, valójában egyfajta kitekin­tés is a következő időszakra, mert a helyzet feltárása, a múlt tanulságai fontos ki- induló-alapul szolgálnak a jövőben szükséges tennivalók meghatározásához. Feladatainkat, céljainkat e téren is pártunk XIII. kongresszusának határozata, a kormányprogram és a VII. ötéves terv szabják meg. Nincs okunk és valós lehe­tőségünk sem arra, hogy ezektől eltérjünk. Minden erőfeszítésünket arra kell irányítanunk, hogy minél ellőbb és minél jobban meg­közelítsük teljesítésüket. A nemzetközi munkameg­osztásba való sokrétű és egész gazdaságunkat átható beépülésünk nélkülözhetet­len tényezője 'létünknek és fejlődésünknek. Számunkra továbbra is meghatározó he­lyünk és szerepünk a szo­cialista integrációban. A szocialista országok pártjai­val és kormányaival közös a törekvésünk, hogy a rendel­kezésünkre álló lehetőségek maximálás kihasználásával meggyorsítjuk országaink gazdasági-társadalmi fejlő­dését. felzárkózzunk a világ élenjáró tudományos—mű­szaki színvonalához és ezen az alapon minőségi változást érjünk el népeink anyagi és 17. vk.), a Nyugat-Pe»t Me­gyei Sütőipari Vállalat igaz­gatója arról szólt, hogy a magyar népgazdaság helyze­tét — a kedvezőtlen tények ellenére is — célszerű hig­gadtan, keserűség nélkül megítélni. Véleménye szerint nincs ok az önvádaskodásra, a kishitűségre, a tanulságo­kat azonban le kell vonni. Ezután Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese emelkedett szólásra. szellemi felemelkedésében. E folyamat megvalósulása mindenekelőtt a magyar— szovjet együttműködésben kezdődött meg. A munkának új lendületet adott a leg­utóbbi budapesti, legfelsőbb szintű találkozó. Az érvé­nyes ötéves megállapodás fe­lett már létrejött bővítésen túl további jelentős bővítés­ről folynak a-megbeszélések. Szoros és gazdag munka- programmal rendelkezünk az együttműködés fejlettebb formáinak kiépítése, közös vállalatok, közvetlen válla­latközi kapcsolatok létesítése terén. Az elmúlt időszakban olyan kereteket teremtettünk, amelyek lehetővé teszik, hogy az eddigi hitel-tőke igénybevétel mellett és részben ahelyett, növekvő szerepe legyen a külföldi működő tőke közös vállala­tok, vállalkozások formájá­ban történő bevonásának — hangsúlyozta Marjai József. Majd arról szólt, hogy az 1985- ös esztendőhöz, de 1986- hoz is hozzátartozik, hogy a lakossági és közületi fogyasztás, valamint a beru­házások a tervezett szinten vagy afölött alakulnak. — Előreléptünk egy sor társa­dalmi és szociális kérdés megoldásában, egészségügyi, kulturális és oktatási intéz­ményekkel gazdagodtunk. Ellátásunk árukból és szol­gáltatásokból összességében kiegyensúlyozott volt, a vá­laszték több területen bővült is. Ezek a folyamatok nap­jainkban is tartanak. Nem az a gondunk és nem az a fel­adatunk, hogy ebből bármit is visszavegyünk, de az igen­is dolgunk, hogy a fogyasz­tást és a teljesítményeket összhangba hozzuk. Ezért — mint ahogyan azt a Központi Bizottság leg­utóbbi ülésének állásfogla­lása is megfogalmazza — az előttünk álló időszak egyik legfőbb feladata a termelés és a nemzeti jövedelem meg­felelő mértékű bővítése. Az utóbbi időben érzékel­hető a gazdasági kérdések iránt fogékony közvélemény­ben a kormányzat gazdaság­irányító munkájának bírála­ta. A bírálatok — ha sza­bad így mondani — külön­böző irányokból érkeznek és — Megtisztelő feladatom­nak teszek eleget, amikor a kormány megbízásából be­számolok a tíz évvel ezelőtt megalkotott, s elfogadott honvédelmi törvény végre­hajtásáról s annak fontosabb tapasztalatairól — mondot­ta elöljáróban a miniszter. — Egy évtized kellő alapot ad arra, hogy — még egy ilyen nagy fontosságú állami, tár­sadalmi feladat tekintetében is — megalapozott következ­tetésekre jussunk. Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs semmilyen rendkívüli oka annak, hogy e kérdés ma napirendre került. Ismeretes azonban, hogy már huzamo­sabb ideje, tartósan olyan nemzetközi viszonyok kö­zött élünk, amelyek indo­kolttá tették és teszik, hogy a honvédelem fejlesztésére és megfelelő színvonalon tar­tására államunk megkülön­böztetett figyelmet fordít­son. sokszor egymással ellentétes tartalmúak. Miközben egyes vélemények szerint a kor­mányzat túl gyakran avatko­zik be a gazdasági folyamat­ba, mások éppen az aktívabb beavatkozást sürgetik. Mind­két véleményben van igaz­ság. A vállalatok — különö­sen a jobban gazdálkodók — okkal kifogásolják a szabá­lyozók túl gyakori és főleg olyan változtatását. amely tőlük jövedelmeket von el. A gyengébben gazdálkodó, vagy éppen veszteséges te­vékenységet folytató gazdál­kodó szervezetek viszont ke­veslik az általuk szükséges­nek tartott és helyzetük ja­vítását eredményező kor­mányzati intézkedéseket. Mindenki számára és min­denkor egyformán kedvező feltételeket teremtő terv és szabályozás nem létezik. Programjaink reálisak, meg­valósíthatók, de a céllokban szigorú rangsorolást, a meg­valósítás folyamatában pe­dig az eszközök határozott összpontosítását követelik meg. S éppen ez az, amiben nem vagyunk elég követke­zetesek, ami arra figyelmez­tet, hogy mind a tervezésben, mind a gazdaságirányítás egészében nagyobb rugalmas­ságra, a reálfolyamatok pontosabb számbavételére és fokozott gyakorlatiasságra van szükség. A Minisztertanács elnök- helyettese ezután emlékezte­tett arra, hogy az 1986. évi népgazdasági tervhez és költ­ségvetéshez kapcsolódva, majd azok jóváhagyását kö­vetően a kormányzat több intézkedést tett a fő gaz­daságpolitikai célok alátá­masztására, a céloknak meg­felelő tevékenységek erőtel­jesebb ösztönzésére, segíté­sére, s ezekhez széles körben erőteljes gazdaságszervező munka kapcsolódott és kap­csolódik. Majd azt hangsúlyozta, hogy az állampolgári fegye­lem lazaságának következ­ményei komoly károkat okoznak közvetlenül és köz­vetve a gazdasági építőmun­Mivdl a napirendhez több hozzászóló nem jelentkezett, Hetényi István összegezte a vitában elhangzottakat, kö­szönetét mondott az észre­vételekre, amelyeket a kép­viselők, elsősorban a gazda­sági feladatok megoldásával kapcsolatban tettek. E fi­gyelemfelkeltő, orientáló véleményekhez természetesen hozzátartoznak azok is, ame­lyek a bizottsági üléseken hangzottak el. — A válaszadás most köny- nyebb talán a megszokottnál — mondta a miniszter —, hiszen a felszólalók a tör­vényjavaslat elfogadását ajánlották, észrevételeik az elkövetkező időszak cselek­vésének meggyorsítására irá­A törvény elfogadásakor az Országgyűlést az a szán­dék vezette, hogy az állami szervek, a gazdasági és tár­sadalmi szervezetek, vala­mint az állampolgárok hon­védelmi kötelezettségét össz­hangba hozza mind a társa» dalmi-gazdasági fejlődés el­ért eredményeivel, mind a hadviselés felfogásában vég­bement változások követel­ményeivel. A törvény meg­felelő jogi alapot kívánt te­remteni arra, hogy orszá­gunk a politikai, a gazdasági szellemi erőket összefogva biztosítsa együttes és haté­kony tevékenységüket ha­zánk szuverenitásának, szo­cialista vívmányainknak vé­delmére, s arra, hogy erőnk és lehetőségeink mértékében hozzájáruljunk az emberiség békéjét és biztonságát vé­delmező szocialista közösség védelmi erejéhez. Most, egy évtized tapasz­talatai alapján, jóleső érzés­kában is. — Kötelességünk határozottabban fellépni — ha gazdasági eszközökkel ön­magában nem oldható meg, úgy szükség esetén admi­nisztratív intézkedések al­kalmazásával is — a mun­ka nélküli jövedelemszerzés, a harácsolás, a korrupció, a nyerészkedés jelenségeivel szemben. Szigorúbban kell bánnunk a kiadásokkal is. Ez a költ­ségvetésből gazdálkodó hi­vatalokra, az intézményekre és a gazdálkodó szervekre egyaránt érvényes. A laza követelmények növelik a ráfordításokat, ami az egyik forrása az árak indokolatlan' növelésének. Amikor tehát fellépünk a termelői és fo­gyasztói árak indokolatlan és megalapozatlan emelésével szemben, nemcsak egysze­rűen antiinflációs céljain­kat szolgáljuk, hanem ér­demi hatást kívánunk gya­korolni gazdálkodásunk át­fogó javítására. Cselekedeteinket annak kell irányítania: hogyan, mivel háríthatjuk el az al­kotóerők még jobb kibonta­kozása előtt álló akadályo­kat. Mert nem vagyunk gaz­dagok anyagi erőforrások­ban, de annál gazdagabbak vagyunk az emberi alkotó­erőben, tenniakarásban, ál­dozatkészségben. Nem épít­hetünk másra, mint erre — mondotta befejezésül Marjai József elfogadásra ajánlva a törvényjavaslatot. Reidl János (Somogy m. 5. vk.), a Videoton tabi gyár­egységének csoportvezetője felszólalásában javasolta: a kormány hozzon határozatot arra, hogy még ebben a tervidőszakban egységesül­jön a villamos áram lakos­sági fogyasztói ára. Vélemé­nye szerint az 1,80 forintos városi árhoz kellene foko­zatosan igazítani a többit. Az állam összbevétele így nem csökkenne és a lakos­ság nagyobb része is meg­elégedéssel fogadná az in­tézkedést. nyúltak; olyan javaslatokat tettek, amelyekkel mindenki egyetért. Ezután szavazás követke­zett: az Országgyűlés a Ma­gyar Népköztársaság 1985. évi költségvetésének és a tanálcsok 1981—1985. évi pénzügyi tervének végrehaj­tásáról szóló törvényjavasla­tot általánosságban és rész­leteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta. Ezután a második napi­rendi téma tárgyalása követ­kezett: Kárpáti Ferenc ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter tartotta meg beszá­molóját a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény végreha j tásáról. sei állapíthatjuk meg, hogy a törvény minden vonatko­zásban jól szolgálja a haza védelmének ügyét, biztosítja védelmi képességünk magas színvonalát és hatékonyságát. Ez idő alatt egész társadal­munkban még inkább elfoga­dottá vált, hogy a haza vé­delme az egész nép ügye, dolga. Bebizonyosodott, hogy szilárd alapokra épülnek a haza védelmével összefüggő nemzeti és nemzetközi köte­lezettségeink. Az Országgyűlés és Hon­védelmi Bizottsága az el­múlt években rendszeresen, érdemben foglalkozott a törvény végrehajtásának kérdéseivel. Az 5 éves terv­törvény, valamint az éves költségvetési tervek tárgya­lása során meghatározta a honvédelemre fordítható anyagi-pénzügyi kereteket. A Minisztertanács a reá­(Folytatás a 3. oldalon) II törvényjavaslat vitája A párt és m kormány vezetőinek; egy csoportja az ülésterem­Programjaink reálisak, megvalósíthatók A honvédelmi miniszter beszámolója Hetényi István válasza

Next

/
Oldalképek
Tartalom