Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-25 / 148. szám

1986. JÚNIUS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 T Vállalkozó osaládok Szezon végével dicsérjük az évet! A Juhászáénak hogy megy dolga 7 Nagy János: — Ennek a dinnyének há­rom hét múlva a piacon a helye Tikkadt volt a múlt hét közepén a tiszaburai határ. Még csak szellő se enyhítette a rekkenő hőséget. Nem csoda hát, ha nem volt va­lami lelkes a dinnyeföldre föl­fogadott kapás­brigád fogadjis- tene a köszöné­semre. Az érke­zésemre a csa­pó tb ól kiváló Nagy Jánosnak nem kell az esz­tendőket számlál­nia, ha valaki megkérdi tőle, mióta is diny- nyéskedik. — Amióta az eszem tudom, az­óta a dinnyeföl­dön töltöm az életem nagy részét. Ott is születtem, merthogy a fölvállalt földek hasznából élt már az apám is, meg an­nak az apja is. ök, annak ideijén még Szlovákiában dinnyéskedtek, Érsekújvár környékén. Jómagam is vé­gig nomádkodtam már a családdal az egész országot, de Szolnok megyébe hét évvel ezelőtt szegődtem el. — Ha jól tudom, a burai már negyedik határ, amit itt a Tisza mellett müveinek... — Tudja, az egyik helyen a föld nem volt alkalmas a dinnyetermesztésre. Nem volt kifizetődő a vállalkozás se a téesznek, se nekünk. A másik szövetkezetben meg szó érte a ház elejét, hogy többet keresünk, mint né­melyik szakvezető. A mun­kát, amivel kerestük, azt persze senki se irigyelte. Meg­mondtam én az elnöknek is: nagy a határ, van ott föld elég, vállaljon föl ő is egy darabot... no de hagyjuk! Szóval, az előző három Szol­nok megyei gazdaságban nem jöttek össze a dolgok. — És Tiszaburán, itt a Le­nin Tsz-ben összejöttek? — Nyugtával dicsérjük a napot, szezon végével az esz­tendőt! A feleségemmel, a menyemmel meg a fiammal harminc hektárt vállaltunk itt föl sárga- és görögdiny- nye-termesztésre. A burai föld jónak mutatkozik. Az­tán idén, eddig az időjárás is kedvére tett a dinnyének. Elmaradtak a fagyosszentek, Szervác, Pongrác, meg Boni­fác nem akadályozták, hogy korán kiültessük a palántá­kat. Ha minden jól megy,- napokon belül be is érik a síkfóliás sárgadinnyénk. Mi­re a búzatáblákban megin­dulnak a kombájnok, mi is ott leszünk a piacokon. Valóban úgy tűnt, ahol be­szélgettünk — Nagy János a kapanyelet, én a kemencé­nek beillő Trabantomat tá­masztva — dacol a dinnye az időjárással. Méternyire ara­szoltak már az indák a tö­vektől, és nem álltam meg, hogy ne dicsérjem a szép, gyommentes dinnyetáblát. — Jó gyomirtó szerem van ám! — mutatja a száraz ta­lajban kifényesedett horoló vasát. — És a fölfogadott cigánybrigád munkájára sincs panaszom. A téesz se­gítségét se nélkülözöm. Egy kiöregedett traktort. Egy pótkocsit meg egy kultivá- tort ideadtak használatra. — Nem az első dinnyés, akivel szót váltok a mun­kájáról. A pénzről még sen­ki se beszélt szívesen, mégis megkérdem: kifizetődő vál­lalkozás ez két családnak? — Nem kockázat nélkül való, az biztos. Fegyveme- ken két aszályos esztendő­ben ráfizettünk mi is, a téesz is. Gyendáról tavaly szinte a dinnyeföldről elhordták a korán beérett termést, 150 ezer forintot vettünk föl az asszonnyal a végelszámolás­kor. Szóval egyszer hopp, máskor kopp. — Máshová, országot-vilá- got látni eljutnak-e? — Számtalanszor megfo­gadtam már, hogy kérek ősz­re vagy télre szakszervezeti beutalót. Aztán mikor szep­tember végén hazatérve meg­látom az elhanyagolt házat, az udvart, a kertet, persze mindig elmarad a pihenés. Most őszre is terveztünk üdülést, de hát éppen „őrmestert cserélt” a kiseb­bik fiunk. Most szerel le a honvédségtől, és mindjárt meg is nősül. Szóval nincs utazás, lakodalom lesz a mi utcánkban ... * * * Ágazati és üzemi gazda­sági alanság miatt divatos mostanság a nagyüzemi juh­ágazatokat bérbe adni. Mi több: eladni. Hogy ki vesz meg egy juhászatot? Például a nagykátai határban lakó Száraz Illés, aki nemrég még a Jászberényi Zagyvamenti Tsz juhásza volt. — Neon csoda, hogy a té­esznek nem volt kifizetődő a birkatartás — világosít föl a fiatalember. — Ahol má­zsánként négy-ötszáz forin­tos szénát eszik a birka, ott az megeszi saját magát. Én mindenesetre béreltem 44 hektár legelőt meg lucerna­földet. Az ott termett szé­nát nem terheli munkabér, közteher, szállítási költség meg miegymás. Ha szénát kell forgatni, kazalba horda­ni, jön a sógor, koma, jóba­rát, segíteni. Itt én magam vagyok a főállattenyésztő, a jószággondozó, a traktoros, az adminisztrátor, minden. — Ha megígérem, hogy nem konkurálok, elárulja, mennyibe került ez a vállal­kozás? — Csak nehogy azt higgye, úgy ment, hogy na elnök elvtárs, mennyire taksálja a birkákat, aztán leszámoltam a vételárat! Leselejtezés után 500 kedvemre való anyát vettem meg a szövet­kezettől, részletre. Ponto­sabban olyan föltétellel, hogy öt évig folyamatosan kifize­tem az állományt, deameny- nyi birka árával még tarto­zom, azokért bérleti díjat fi­zetek. Ugyanígy a hodályért is. Jól jött ez a fizetési ked­vezmény, merthogy a szolgá­lati lakást is meg kellett vennünk. Az anyák negyedét is kifizettük már. — Gondolja, saját vállal­kozásban kifizetődőbb lesz a birkatartás? — Csaknem két évtizede juhászkodunk a feleségem­mel. Volt időm kitapasztalni, hogy mi viszi és mi hozza a hasznot. Nincsenek vérmes reményeim, se a jövedelmet, se a munkát illetően. A sa­ját birka ugyanolyan korán fölbégeti az embert, mint a közösben tartott. A munka most sem kevesebb, sok idő­met elvesz a takarmánybe­szerzés, az értékesítés meg­szervezése. Úgyhogy az eddig a téesz faüzemében dolgozó nagyfiamat is Juhászkodás­ra kell fognom. Hogy leko­pogjam, egyelőre úgytűnik, fűlik hozzá a foga ... A gazdasszonyt, aki eddig nem kapcsolódott be a be­szélgetésbe, megkérdeztem: — És a juhásznénak most hogy megy dolga? — Nem változott itt sem­mi — mutat körbe. — A fér­jem elfoglaltsága tényleg több lett, így énrám is több tennivaló hárul a ház körül. Három gyerekről kell gon­doskodni nap mint nap, és nem kevés az aprójószág sem. Mert hát a hentesnél sorbaállni, arra aztán vég­képp nincs idő. Hanem kér­deznék én is valamit! Meg­írja? Nem tudtam, mit vála­szoljak, de mindenesetre habozás nélkül a jegyzetfü­zetemnek szegeztem a tol­iam, mert hogy ugyancsa'k csípőre vágta a kezét a fia­talasszony. — Föl nem fogom, hogy aki maszekban juhászkodik, az miért nem kap állami tá­mogatást? A selejtezésre, a tenyészkos beállítására meg amire kell. Azzal, hogy a téesz eladta, az országnak nem szűnt meg ez a juhá­szat. A maszek bárány ugyanolyan devizát hoz, mint a téeszből eladott! A juhászék nagyobbik fia mentett meg attól, hogy be­lebonyolódjunk — amint azt most mondani divatos — a maszek juhászkodás „közgaz­dasági környezetébe”. Invi­tált a srác a hodályhoz, nézzem meg a kis barikákat. — Sok ilyen kellene az el­következő években — simo­gatja az egyik, alig néhány napos gyapjast Száraz Illés. — Az ezekért kapott pénz sajnos még nem a családi pénztárcát hizlalja. Meg se melegszik nálunk az áruk, megy az anyajuhok törlesz­tésére, meg a hodály bérleti díjára. Nem lesz könnyű öt évünk, de úgy számoltam a kilencvenes esztendőktől, ha jól csináljuk. megél majd vállalkozásunkból a család. Temesközy Ferenc Siáru Illés: — Mostantól ilyen kis bárányok „tartják” el a családot Sok kicsi sokra megy 280 millió dollár a kistételű exporttal Manapság az exportőrök nem tartoznak a derűs em­berek közé: telített a külpiac, rendkívül nehéz üzletet köt­ni. Még az igazán jó árut is bajos eladni, és ha vesznek is belőle, az ár rendszerint szerény, olykor még a kiadá­sokat sem fedezi. Sajnos, a külkereskedelmi aktívum nö­vekedésének és az adósságál­lomány csökkenésének folya­mata tavaly megtört, s az idei első negyedévben is szá­mottevő hátrányban va­gyunk. A kedvezőtlen tendenciák miatt a koráhbinál jóval na­gyobb szükség van az úgyne­vezett kistételű export növe­lésére. ami alatt a 25 millió forint értékű üzletkötéseket értjük. A kisvolumenű kon­vertibilis export tavaly mintegy 280 millió dollárt ért el: így az ilyen tételek kivi­tele megtartotta a teljes nép- gazdasági exportban kivívott 6 százalékos arányát. A korábbi folyamatok erő­södésének köszönhetően kez­deményezőbb é váltak a kül­kereskedelmi vállalatok, ja­vult a termelők és a külke­reskedők közötti információ­áramlás. Tapasztalható a versenyhelyzet erősödése is, ami arra ösztönzi a szakvál­lalatokat, hogy új termékek, új partnerek bevonásával, a kis tételek felkutatásával és exportjával a korábbinál in­tenzívebben éljenek. Megállapítható ugyanak­kor, hogy az értékesítés ered­ményessége nem javult az erre irányuló erőfeszítések­kel arányosan. Ez mindenek­előtt abban nyilvánul meg, hogy a piacképes áruk köre nem bővült kellő mértékben, a termelők — különösen azok a kis szervezetek, amelyek Tavaly a külkereskedelem szervezetének korszerűsödése — további leányvállalatok, illetve a termelőkkel közös tulajdonú vállalatok alapítá­sa, az önálló külkereskedel­mi joggal rendelkezők szá­mának gyarapodása — is ja­vította a kistételű export le­bonyolításának feltételeit A minisztérium az eseti és a párhuzamos jogok gyors, ru­galmas engedélyezésével is A múlt év azonos idősza­kához képest mintegy kilenc százalékkal nőtt a teljes ma­gyar kivitel, ám a behoza­tal sokkal gyorsabb ütemben, körülbelül 17 százalékkal bő­vült Mindent egybevetve, az első három hónap konverti­bilis elszámolású külkereske­delmi áruforgalmának egyen­lege 270 millió dolláros pasz- szívumot mutat. A nem kon­vertibilis elszámolású kül­kereskedelmi passzívum az első negyedév,ben húszmillió rubellel kisebb a tavalyinál. korábban exportra még nem értékesítettek — nem szíve­sen vállalják a kivitellel együttjáró jóval szigorúbb minőségi és szállítási köve­telményeket. Ezzel magyaráz­ható, hogy a felkutatott re­ménybeli üzleteknek csekély hányada — mintegy tíz szá­zaléka — realizálódik csak. A Külkereskedelmi Minisz­térium gazdaságszervező munkája keretében elsősor­ban a megyei megbízotti há­lózat segítségével törekszik a kisvolumenű export növelé­sére. Az információáramlás javítása, a termelőkhöz való gyors eljuttatása érdekében a minisztérium a külföldi ki- rendeltségek információival is ellátja a megyei megbízot­takat A megyei tanácsoknál dolgozó megbízottak alapve­tő feladatukon — a kistéte­lű exportlehetőségek felku­tatásán, a külkereskedelmi vállalatokhoz való eljuttatá­sán kívül — intenzíven tö­rekednek a külkereskedelmi szemlélet erősítésére is. Szak­mai tanácsokat adnak, vál­lalják egyes üzletkötések me­nedzselését, a külkereskedel­mi ismeretek oktatását, an­nak megyei szintű szervezé­sét. elősegítette az exportáló szer­vezetek munkáját. Ugyanakkor nehezíti a kis­tételű export növekedését, hogy a termelők még nem rendelkeznek megfelelő ver­senyetikával. Egy-egy árut gyakran több helyen is föl­kínálnak, ami alaposan meg­zavarja az árképzést, az üz­letkötést. Holott ma már a vevők versenyeztetésének is megvannak a bevált szabá­lyai, csakhogy ezt a terme­lőknek is meg kell tanulni­uk. Ám értnél jóval nagyobb gjond, hogy a vállalatoknak nincs hosszú távú piaci stra­tégiájúk. A vállalatok zöme — próba-szerencse alapon — sok mindennel kísérletezik, valószínű, több év kell ahhoz, míg rájönnek, hogy egyik­másik termékcsoport nem megfelelő számukra, nem ér­tenek kellően hozzá Szerencsére, egyre több jó kezdeményezésről hallani manapság. A Lignimpex Kül­kereskedelmi Vállalat már két és fél éve foglalkozik ki­emelten a kistételű cikkek exportjával. Az elmúlt idő­szakban mintegy 200 belföl­di vállalattal, szövetkezettel és termelőszövetkezettel vet­te fel a kapcsolatot. Jelenleg három megyében — Zala, Vas és Somogy — önálló iro­dát hoztak létre, aminek ha­tására jelentős mértékű for­galomnövekedés történt A Nikex 10 millió forint ér­tékben szállít gépalkatrésze­ket új NSZK, osztrák és francia partnereknek. Tovább bővíthető A megyei megbízott közre­működésével jött létre a du- navecsei Fémipari Vállalat iráni exportja: fűrészgépeket adtak el a Technoimpex se­gítségével. Ezzel a vállalat — eddig jelentéktelen ex­portja — 52 millió forintra nőtt A Generalimpex Kül­kereskedelmi Vállalat szer­vezésében mutatkozott be a Kunszállási Alkotmány Tsz melléküzemága a koppenhá­gai élelmiszer-kiállításon.: 30 ezer dollár értékű árut szál­lítottak Svédországba, s ezzel elérték a 100 ezer dollár ér­tékű exportot. A Kesztölci Jószerencsét Tsz-tői a Che- molimpex 4 ezer tekercs ta­pétát szállított Ausztriába 92 ezer schilling értékben. Folytathatnánk a sort bor­sodi, Zala, Csongrád, Bara­nya és Somogy megyei pél­dákkal is. Mindezek ugyan­akkor arról is árulkodnak, hogy a kis cikkék eladási Le­hetőségeit ma még sokhe­lyütt nem ismerik igazán. Többnyire hiányos az ez irá­nyú piackutatás, így a ter­melői döntések gyakran gyenge információs alapokon állnak. Holott a kis tételek exportja — átgondolt mun­kával — tovább növelhető. Cseh János Megyei megbízottakkal Meg kell tanulni Raktár- és csomagalibázis Záhonyban A népgazdasági szintű szál­lítási igényesség és a szállí­tási ráfordítások csökkenté­se érdekében együttműködé­si megállapodást írt alá Ba­jusz Rezső, a MÁV, és Czim- balmos Béla, a COMPAGK Kereskedelmi Csomagoló Vállalat vezérigazgatója. A megállapodás értelmé­ben mintegy 110 millió fo­rint értékben Záhonyiban kö­zös raktár- és csórna golóbá- zist építenek. A költségek egynegyedét viseli a vasút, s emellett saját közműhálóza­táról biztosítja az új létesít­mény energia- és vízellátá- tását. A számítások szerint az új raktár- és csomagoló­bázis évente mintegy 10—12 millió forint átrakási díjat lehet megtakarítani, és csök­kenthető a felesleges kereszt- beszállítások aránya is. Ugyanakkor a raktározásból és a hozzá kapcsolódó egyéb kiegészítő tevékenységekből jelentős bevétel is szárma­zik majd. A bevételen a két vállalat bevitt tőkéje arányá­ban részesedik. A megállapodás szerint az építkezés még az idén meg­kezdődik, s a jövő év köze­pétől már működik az új bá­zis. Húszon; #y OTP-lakást magába foglaló ház épül Jász­árok.«- állás központjában, a Jászsági Építőipari Szövet­kéz-t ,*vi felezésében. Az épület földszintjén különböző szolgáltató egységek kapnak helyet. (TKL)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom