Szolnok Megyei Néplap, 1986. június (37. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
1986. JÚNIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP. 5 Báom, Békés, Csongrád, Szolnok Szomszéd megyék kézfogása Négy megye, Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok párt- és tanácsi vezetői tanácskoztak a közelmúltban, hogy megtárgyalják a szomszédos megyék közötti együttműködés lehetőségeinek hasznosítását és a kapcsolatok erősítésének további feladatait. A tanácskozásra készített írásos anyagból kitűnt: a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai megerősítették azt a véleményt, hogy szükséges a megyék közötti együttműködés . továbbfej-, lesztése. Jó alap erre, hogy az utóbbi két évben a megyei szakosztályok közötti kapcsolatok intenzívebbé váltak, s az új tanácsi gazdálkodás rendszere elősegíti a határmenti térségiek, települések közötti kapcsolatok fejlesztését. A települések önállóságának növekedésével a döntések nagy része helyben megoldhatóvá válik. Mit hoz a jövő? Hogyan kell és lehet alakítani az elkövetkezendő időszakban a megyék közötti kapcsolatokat? A lehetőségek az együttműködésre a jövőben' is adottak. A legfontosabb tennivalók közé tartozik a víz minőségét javító programok összehangolása, egységes technológiák alkalmazása, elterjesztése. .A Szolnok megyei kutatás eredményeire támaszkodva kell feltérképezni — a kölcsönös érdekeket figyelembe véve —< a határmenti térségiek, települések közötti lehetőségeket. Így enyhíteni lehet a szakemberképzésben meglévő gondokat — az igények egyeztetésével és a feltételek kölcsönös megteremtésével. Célszerű kialakítani a középfokú képzés beiskolázási területeit, megszüntetni a párhuzamos oktatást és a túlképzést. A szegedi tanácskozáson minden megye képviselői elmondták, melyek azok a feladatok, amelyeket megyéjük tud vállalni. Bács- Kislkun mintaterületnek minősül a számítógépek tanácsi információs-rendszeri! alkalmazásában, így szívesen adja közre tapasztalatait. Az energiagazdálkodásban viszont a Csongrád megyei eredmények alapján szeretnének előbbre lépni. Az egészségügyi ellátás javítása érdekében Szolnok megyével tartják indokoltnak az együttműködést, s javasolták, hogy évente hívjanak össze tájértekezleteket olyan . kérdésekben, mint például a tanyák és az időskorúak ügye. Csongrád megye vezetői a biomassza hasznosítását; a békés megyeiek a különleges kezelést igénylő hulladékoknak építendő tárolókat; a Szolnok megyei vezetők pedig a talajjavítás, a tiszai hajózás és szállítás fejlesztésének fontosságát hangsúlyozták. Az elhangzott vélemények figyelembevételével kidolgozzák a megyék közötti együttműködés programján. Fél kifli, csontleves és rengeteg mozgás Étotmódtábor a kilók ellon Míg kiérek a tiszaligeti KISZ-táborba, ahol a súly- felesleggel rendelkező fiatalok számára rendeztek kéthetes „könnyebbítő kurzust”, van időm végiggondolni, életemben hány megítélése volt már az étkezésnek. Volt ugye a Csillebérci Úttörőtábor az ötvenes évek elején, ahol magam is „pajtás- kodtam”. Reggelire tea, fél szelet margarinos kenyér, az ebédet már nem is láttuk az éhségtől, de erről nem illett beszélni. Legföljebb fújtuk a „csajkanótát”. Később, a hatvanas évek elején olyan táborba is csöppentem, ahol roskadásig rakták az asztalt: aki a legtöbbet hízta az ott töltött idő alatt, tortát kapott. A Tiszaligetben napjainkban fogyókúrás egészségügyi tábort szerveztek — Pesten viszont egy édesipari cég „csokiországba” hívogat. Dt. Adorján Ildikó gyermekgyógyász főorvostól, a tiszaligeti tábor megteremtőjétől azt kérdem: — Miért nincs olyan étkezési kultúránk, amelyik kiküszöbölné ezeket a szélsőségeket? A kérdés szemmel láthatóan nem hat a meglepetés erejével, mivel „kapásból” érkezik a kimerítő és szakszerű válasz. — Az eltelt évek során változott az étkezés funkciója: a hagyományaink abban az életformában gyökereznek, amikor nyaranta 20 órán át kellett suhogtatni a kaszát, szedni a markot a gabonaföldön. Érthetően szükség volt a kalóriára, így az étrendben a szénhidrátok kaptak fő helyet. A rendszeres és megterhelő fizikai munka igényelte a ka- lóriadömpinget, csakhogy ma már a nagymosást is automata gép végzi. Viszont a konyhában ez a technikai forradalom” nem zajlott le. Esszük tehát a zsíros, cukros, tésztás ételeket, aminek a következménye az, hogy az ország lakosságának mintegy 40 százaléka túltáplált. A tábor lakói az étteremből szállingóznak elő. A tíz kislány és hét fiú így együtt valóban „súlyos” látvány, ám a kislányok között olyan is van, akire semmiképp nem használnám a kövér jelzőt. — Mi volt a reggeli? — kérdem a labdával, sporteszközökkel éppen fölszerelkező csapatot. Készségesen mesélik, szemmel láthatóan kellemes témát találtunk. — Fél kifli, egy szelet diétás parizer és két deci kakaó szaharinnal — mondják pórusban. — És ki éhes közületek? — Senki — hangzik ugyancsak egyhangúan és úgy tűnik, meggyőzően. Megtudom, az ebéd sem lucullusi: csontleves, zsírjától megszabadítva, rostos főzelék, paradicsom, paprika és sok-sok gyümölcs a sláger. A hús jobbára csir-. ke, teflonban, alufóliában párolva, egyszóval semmiképp sem lépi át a „bevétel” a napi ezer kalóriát. A „kiadás” oldalon szinte egész napos mozgás szerepel: úszás, foci, futás — egyszóval hullanak az izzadtság- csöppek. — Mi adta az ötletet a tábor megszervezéséhez? — kérdem Adorján doktornőt. — A televízió egy budai kórházból közvetített riportot, s a téma nagyon megfogott. Ez 1984-ben volt, megkerestem a kezdeményezőket, és tavaly már ennek a mintájára csináltunk itt is hasonlót.- A jelentkezőket alapos kivizsgálásnak vetjük alá, és a mérések alapján eldöntjük ki az, aki enyhén, közepesen, vagy súlyosan túltáplált. — Ez a mérés hogy történik? — A száz fölötti centiből levonok hatot és ennyi kiló számít a „bázisnak”. Tehát egy 160 centis gyerek 54 kilós testsúllyal éppen ideális. A 10—20, illetve 30 százalékos többlet jelenti a besorolás alapját. A normál testsúly kulcsa tehát a mozgás. Amint a gyerekek elmondták, legtöbbjük hármassal zárta a tanévet testnevelésből. Felmentett nem volt közöttük és a fiúk, lányok az osztállyal együtt teljesítik a követelményeket. — Látja ez már veszélyes dolog — mondja Gergely Ildikó testnevelő. A gyerekek legtöbbje gyógytestnevelést igényelne, dehát ilyenről beszélni az iskolákban ma eretnekség. Ugorják tehát a szekrényt, magasugrásból is próbálják teljesíteni a követelményt és közben egyélet- reszóló egészségkárosodást szenvedhetnek. A helyzeten sokat javíthat majd a gyógy- testnevelő képzés, ami Szolnokon is indul hamarosan. A tábor létrehozásában készségesen segített a megyei tanács egészségügyi és művelődésügyi osztálya, a Vöröskereszt és a megyei KISZ-bizottság — mintegy 40 ezer forintot biztosítottak a kéthetes turnus számára; a gyerekek részvételi díja 900 forint. — Az áldozatvállalás nem csekély — és mi a végeredmény? — A gyerekek az első három nap alatt 3—4 kilót fogytak és reméljük így halad _ ez a két hét során. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a tábor lakói máris hajlamosak a cukorbetegségre, és sajnos jó esélyük lesz az infarktusra, ha életvitelükön nem változtatnak. Reméljük nemcsak karcsúbban, de okosabban is távoznak — már ami az életmódot illeti. Hiszen a túlsúly hovatovább. „magyar betegség” lesz, és a szemléletet már ebben a korban kell alakítani. A gyerekekből szülők válnak, s ha felnőtt korukban sem felejtik el az itt töltött két hetet, családjukban aligha fog vészesen kilengeni a mérleg. A szolnoki tábor az egyetlen, amelyik nem kórházi körülmények között szabadítja meg fölös kilóiktól a gyerekeket. Remény van rá, hogy a jövőben országos mintaként szerepel majd, egyszóval minden elismerés a gyerekeket körülvevő lelkes kis csaoaté! Csak hát akárhogy is próbálom aránypárba állítani a hazai lakosság túltáplált 40 százalékát a 17 táborlakóval — mindenképp lehangoló végeredmény jön ki ... — palágyi •— Téli tüzelőről kánikulában Miért nincs szén, amikor van? Immár Két lelünk telt el úgy, hogy a szénfront előretolt állásaiban, a Tüzép- telepeken megélénkültek a hadmozgások, sőt itt-ott harci cselekményekről is érkezett jelentés. Egyszóval kevesebb volt a tüzelő annál, amennyire a fogyasztók igényt tartottak. A szénért sorbaállók számára igazán nem lett volna vigasz néhány olyan objektív tény, amelyen csak példás szervezettséggel lehetett volna úrrá lenni. Így elsősorban azon az ellentmondáson, hogy miköziben a bányákban az év 12 hónapjában nagyjából egyforma tempóban termelnek, mi a végterméket, a szenet néhány hónapból álló tüzelési idény alatt fogyasztjuk el. Dehát mióta világ a világ. Európában hideg jobbára télen van. Ezúttal rekkenő kánikulában tettünk körsétát a szénárusító helyeken és a strandolok számára akár győzelmi jelentés is lehet, hogy a borsodi szénmedencéből származó tüzelők kivételével hiánycikk nem nagyon mutatkozott. Dehát alighanem így volt ez az elmúlt nyáron és az előtte valón is. Az viszont tény, hogy a fűtési idény jobb ellátásáért ezekben a napfényes hónapokéban sokat lehet tenni. Először is a nagyfogyasztók, a közületek csökkenthetnék a jövendőbeli hiánylistát azzal, ha mostanában töltenék fel széntároló helyiségeiket. Erre ösztönözné őket az októbertől márciusig fizetendő 10 százalékos felár is, csak hogy ez az összeg nem ejti kétségbe az intézmények, munkahelyek gazdáit. Úgy vannak vele, hogy még mindig olcsóbb ezt kifizetni, mintsem vállalni az öngyulladás rizikóját, netán azt, hogy az őrzés hiánya miatt valaki megdézsmálja a készletet. Jó példaként említhetnénk a Kunhegyesi Nagyközségi Tanácsot, ahol már a téli kalória nagyobbik fele a pincében van, ám az óvoda, bölcsőde és az iskola tárolóhelyei itt is határt szabnak a jószándéknak. Sokan a pénz ütemezését a napi feladatok jelentkezésének menete szerint végzik.: nyáron a gameszek. iskolák gondnokságai a felújításra, takarításra költenek, a tüzelőre valót pedig majd a fűtési szezon közvetlen közelében kerítik elő. Ez az érv jól hangzik, csakhogy pénz nélkül is beszerezhető a szén, ha a Tiizép-teleppel tárolási szerződést kötnek. Így köny- nyíthetnek a telepek raktározási gondján, fizetni pedig ráérnek akkor, amikor a csekkszámlán az összeg együtt lesz. Nem ritka az sem, hogy a beszerzésért felelős ügyintéző ilyentájt egyszerűen félreteszi a szénvásárlás dosz- sziéját, mivel tudja, fázó betegekre. fűtetlen tantermekre való hivatkozással úgyis előnyt élvez a beszerzési csúcsidényben. Igaza van, ilyenkor már mindenki a „helyzettel” foglalkozik, amit sürgősen meg kell oldani, és elfelejtenek visszalapozni a naptárban, vajon miért nem lépett időben a tüzelővásárlás felelőse? Sokat tehetnek az „ütemesebb árukibocsátásért” a Tü- zép-boltok gazdái is. Feren- czi Sándor, a korszerű tiszafüredi telep vezetője például a napjainkban érkező szénből a Lakosság igényeit elégíti ki először. Aztán, ha úgy látja a háztartásokban nincs kereslet, fellapozza a füzetét, ahol a „mamut" fogyasztók sorakoznak és figyelmezteti őket; jól járnak, ha most viszik el a tüzelőt. Dehát mit is kínálnak napjainkban a Tüzép-telepek ? Van NSZK-kőszén, drágán, igaz magas kalóriaértékkel, van lengyel kőszén ugyanezekkel a jellemzőkkel. Nem mindenki tudja, hogy ezeket a szénféleségeket csak lignittel, vagy más alacsony kalóriaértékű szénnel keverve lehet .használni. Aki ezt ■figyelmet kívül hagyja úgy jár, mint az a kazántulajdonos, akinek a tüzelőtere egyszerűen szétégett a pokoli hőségben. Van dorogi brikett ami nem túlságosan kelendő. Sorban állnak máris a háztartásokban ideális borsodi mosott, rostált szénért és ugyancsak keresett cikk a tűzifa a telepeken. Ha a szénhiány kerül szóba azonnal a bányák felé tekingetünk, pedig úgy tűnik, a tüzelőhiányért a föld alatt már túl sokat nem lehet tenni. A szakemberek szerint változtatni kellene bevett tüzelési szokásainkon. A jól bevált szénfélét biztonsággal nem tudják garantálni, így a fogyasztónak más megoldás után kellene nézni. Esetleg a kevert kőszén jöhet szóba, vagy a fahulladékok tömörítésével készült „fehér brikettet” kellene kipróbálni. A közületek tároló kapacitásának növelése pedig nemcsak népgazdasági érdek, de hamar megtérülő beruházás is. Arról nem szólva, hogy az időben elraktározott fűtőanyaggal a lakosság vevő- szándékának biztosítanak teret. Szolnok megye tüzelőigényét öt év átlagában 300 ezer tonna körülire becsülik az idei évben 370 ezer tonna szén fordul meg a Italepe ken, mégis szorongva várják a telet az áfészek és a Kelet-magyarországi Tüzép Vállalat telepei. A korábbi két fűtési idény hiánypszichózist szült, így már most is mérhető az a zaklatottság, amivel spejzoini igyekeznek a vevők a tűzre- valót. Kell tehát néhány zavartalan idény ahhoz, hogy a vásárlók lelki nyugalma helyreálljon. — Pb — Munka, önállóság, demokratizmus Iskolaszövetkezetek országos találkozója Egy nagymúltú mozgalom továbbvivője az az ötven- ezemyi „szövetkező” kisdiák, akiknek képviseletében mintegy háromszázan gyűltek össze tegnap délután Szolnokon, a KISZ Politikai Képzési Központjában az iskolaszövetkezetek élső országos találkozójának megnyitóján. A tizenkilenc megyéből érkezett küldötteket — köztük Szolnok megye negyvenkilenc szövetkezeti csoportjának képvisélőit — és a vendégeket: Hegyi Istvánnét, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetőjét, Iván- esik Imrét, a KISZ megyei bizottságának első titkárát, Szaszkó Lászlót, a Szövosz osztályvezetőjét és Gazdag Sándort, a Mészöv elnökét — Szabó Eszter megyei úttörőelnök köszöntötte a házigazdák nevében. A Kodály Zoltán Általános Iskola fúvós- zenekarának és a Jászsági Népi Együttes tánccsoportjának műsora után a diákok és vezetőik: a szövetkezetek tanár-elnökei a Technika Házában rendezett tanácskozáson vitatták meg az iskola- szövetkezetek tevékenységének és új működési szabályzatának tapasztalatait. Az esti szabadidős és kulturális program után szombaton a megye nyolc városában folytatódik majd a tapasztalat- csere, ahol a helyi iskolaszövetkezeti csoportok képviselőivel találkoznak a vendégek. A Magyar Úttörők Szövetsége, a Művelődési Minisztérium és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa és nyolc megyei szerv támogatásával létrejött háromnapos találkozón először lesz alkalom arra, hogy a zömmel kereskedelmi és mező- gazdasági tevékenységet folytató — a munka megbecsülésére, az önállóságra és a demokratizmusra nevelő — kis szövetkezetek megismerjék egymást és további munkájukhoz hasznosítható ötleteket gyűjtsenek. A szövetkezeti mozgalomban nagy múltú Szolnok megye — amely 1984-ben elnyerte az Iskolaszövetkezeti Megye kiváló címet — remélhetően méltó házigazdája lesz az eseménynek. Fotó: Mészáros
