Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
10 Barangolás a megyében 1986. MÁJUS 10. Van egy ház Tiszaör- sön, amelyet mindenki ismer, amely élő valóságában vált mementó- vá és legendává. A régi- Bakos házról van szó, a Kossuth Lajos út 26. szám alattiról, ahol Juhos Marika tartotta kikényszerített lakodalmát Zsíros Tóth Mihály fiával. Bán Frigyes itt forgatta a magyar film egyik örökbecsű alkotásának, a Talpalatnyi földnek jóméhány híres jelenetét. Mennyit tud a mai falu erről a filmről? — Megvan az a ház persze, hogy megvan, tán kissé másfajta ruhában, de a lelke, a formája az nem változott semmit. Akkor még nádtetős volt és meszelt, most meg már kőporos pucolású, de a nyitott pitvar kerek oszlopai ugyanúgy vannak, meg a belseje is — hallgatom az utca sarkán, a templom mögött — Nagy József és neje, a Bakos lány laknak benne. A felsorolás — amiről tudnak a faluban — sokatmondó: Nagy Károly táncolt abban a lakodalomban, a párja Szabó Irén Pesten él, Szabó Klára szintén ott járta, néhai Jobbágy Boldizsárral; Gólya Antalné lakodalmas vendég volt; Patócs Elek és neje szintén; Bendő Béla meg a felesége ott mulatnak a filmben, az „öreg” a menyaszonnyal, Mészáros Ágival is táncolt; Rózsa Rudolf meg a felesége „leső” volt, „sírásó”, ahogy mondták akkoriban, tehát hívatlan vendég; de Szabó Jánosig Bohácsi László, Szabó István, Agócs Dezsőné, Bakos István, Lendvay János, Ugró Kornélia mind szereplők voltak. — Bakos Imrémé volt menyasszonyi cipőjében táncolta Juhos Marika a menyasszonytáncot! — toldják meg. Ugyan, csak csupán egy híres filmnek járó emlékezés ez, vagy netán arról van szó, hogy az Agócsok, Bakosok .. . Szabók, Ugrók, a falubéliek a valóságban is szereplői voltak a történelemnek, s valaha ténylegesen is a Juhosok cipőjében jártak? Közös gondolkodás, együttes cselekvés Bordás Imre, a nagyközségi közös tanács elnöke évei számát tekintve még fiatalember, de gazdag tapasztalatokat szerezhetett már a tanácsi munkában, a faluközösségek irányításában. Mindhárom községben elismeréssel szóltak róla a választópolgárok. Bordás Imre az az ember, akire azt mondják: mindenki szereti. Ez így persze maradéktalanul nem igaz, szerencsére, — mert az ég is óvjon azoktól, akiket mindenki szeret. — Nem messzi ide a Hortobágy, talán nem lesz fél reértés ha így kezdem: bevált-e az „egy akol, egy pásztor”? — Jobban is, mint remélni mertük. Sikerült olyan összefogást teremtenünk, amely mindenki javára volt. Az elmúlt években a lakosság önkéntes anyagi hozzájárulásának összege több volt mint amennyit például a Köfá-ra befizettek. Nincs okunk a panaszra, elég jól zártuk a hatodik ötéves tervet... Felújított iskolák, új tantermek, ABC-áruházak, orvosi és pedagóguslakások jelzik, hogy jó helyre költöttük a lakosság pénzét is. — S az áj tanácsi gazdálkodásnak mik az eddigi tapasztalatai? — önállóságot kaptunk, így nagyobb felelősséget is raktak ránk, de örömmel vállaljuk, mert értelme van. Ügy tűnik, soha ennyi pénzÖrs, Iván, Igar Crossbar és Commodore Nagy József: „Egészségűkre, saját termés! Csak azt akarom mondani, hogy Szirtes Ádám tavaly visszajött hozzánk, megöleltük egymást.” zel nem gazdálkodtunk még, mint ebben az ötéves tervben tehetjük. Persze még jobban meg kell nézni, mire adjuk a pénzt, — a lakosság pénzét, különösen...! Jelentős eredménynek tartom a szemléletváltozást. A gazdasági szervekkel megértettük, hogy a tanács településpoli- tikában gondolkodik, azt keresi, hogy az emberek minél jobban érezzék magukat lakóhelyükön, s ebben támogassanak bennünket a, termelőegységek! Meg is értették szándékunkat, pl. a tsz-melléküzemág bővítésében, a szolgáltatások színvonalának általános javításában és sorolhatnám tovább. A tét igen nagy: ha nem érzik jól magukat fal- vainkban az emberek, ha nem találják meg a számításukat, elmennek. Sajnos — más okból — így is fogy mindhárom község lakossága.. óvoda, a nagyiváni művelődési ház stb. — Mit tart a gazdálkodáson túlmenően — a legfontosabbnak a tanácsi miunkában? „Itt és most...!” — Itt és máshol s mindenkor azt, hogy nyílt szívvel, az együttgondolkodás őszinte igényével álljunk az emberek elé. Édenkert A termálvíz iránti érdeklődéssel a gyógyfürdőt kiszolgáló létesítmények — elsősorban a viszonylag olcsóbb szállodák, éttermek — nem tudtak lépést tartani. Főidényben szinte elviselhetetlenül zsúfoltak a „felka- pottabb” környékbeli termálvizű strandok, így a haj- dúszoboszlói és a berekfürdői is. De kézközeiben van még egy oázisunk: a tiszaörsi Strandfürdő. Viszonylagos csendességét eddig annak köszönhette, hogy nem volt hideg vize, s a kiszolgáló létesítményei is elég szerények voltak. Két új, bővizű kútja — egy hideg és egy meleg — van már a strandfürdőnek, amelynek gazdája a Petőfi Tsz. Stílusos, a tájba illő csárda fogadja már a vendégeket, akik jönnek is szép számmal — sokan messzi földről. A fürdőt — az előző meggondolásokból. is következően — a „kis lépések” taktikájával fejlesztik. Tiszteletreméltó, hogy az üzleti érdeket nem helyezik erőszakoltan előtérbe, lehetőleg csak annyi vendég fogadását szorgalmazzák, amennyit Tóth László nagyiváni tsz-nyugdíjas (képűnk jobb szélén) egy hold földön dohányt termel. A palántázásban a rokonok, ismerősök segítik — géppel meg a Petőfi Tsz. A Hortobágy és a Tisza vonzásában álló három falu Civilizációs szintje — viszonyítva más, hasonló alföldi településekhez — igen magas. Nagyiván 17 utcájából 13 a „kövesút” — ahogy itt mondják — tehát az kulturált körülmények között tudnak fogadni. A pihenés legyen igazi kikapcsolódás az emberek számára, ne pediig újabb bosszúságok forrása! Elkészült a fürdő körüli rendezési terv első lépcsője, s napjainkban kezdték meg a víkendtelkek árusítását. A jelenleg számításba vehető 80 telek iránt igen nagy az érdeklődés. Nem az álmodozások korát éljük, a vállalkozási kedv nem azonos a megalapozatlansággal, így azoknak van igazuk, akik a mérsékelt ütemű, de tervszerű fejlesztés hívei. Nem kell különö- söbb „jóstehetség” hozzá, Bakos István: „Az értelmes munka, a szórakozás fiatalít!” hogy megkockáztassuk: a tiszaörsi fürdőé a jövő! Ha úgy sikerül a fejlesztés — ahogy tervezik! —, ha a gyönyörű természeti környezet megmarad a pihenni vágyók száméira, akkor Tisza Örs nem válik csiri-csáré bódék betonsivatagává, az erőszakos benzincsordák nem teszik tönkre a növényzetet, egyszóval a zsúfolt városokból érkező fürdőző vendégek nem érzik majd úgy, hogy egy másik zsúfolt városiba érkeztek, amelynek történetesen strand a neve. — Mit remélhetnek az örsiek, a nagyivániak, az ipariak a következő években, mivel gazdagszik lakóhelyük? — Három tornatermet szeretnénk építeni a három iskola mellé. Eddig is kilométer szám építettük az utakat, a járdákat, ezt folytatni akarjuk tovább. Tisza- örsön hozzáfogtunk a művelődési ház építéséhez. Nagy- ivánon ABC-áruház, tanácsi kirendeltség épül; Igaron két pedagógus szolgálati lakás, egy pedig Ivánban. Ugyanitt új kutat fúrunk a vízműtelepen. Számottevőek a jelentősebb felújítások is: az igari klubkönyvtár, az A felújított nagyiváni 8 tantermes iskola aszfalt, vagy ennek megfelelője. A három falunak nincs egyetlen olyan utcája sem, ahol ne lenne vízvezeték. A két új postaépület — Ti- szaörsőn, Tiszaigaron — elkészülte után a távbeszélő hálózat korszerűsítésén dolgoznak a szakemberek. A Tiszaörs—Nagyiván—Tisza- igar vezetékrendszer már részben el is készült, hamarosan telepíthetik a négyszáz állomásos automatát. Várhatóan két év múlva már tárcsázással lehet telefonálni errefelé is, de 1990- től, ha elkészül a tiszafüredi központ, akkor távtárcsázással lehet hívni a Hortobágy széléről a világ bármelyik nagyvárosát. Tévedés ne essék, nem csupán a posta fejlesztési jószándéka eredményezi a „városi telefont” ezekben a falvakban; a lakosság, a termelő üzemek alaposan a pénztárcájukba nyúltak. örvendetesen iskolaközpontú mindhárom település embereinek a gondolkodása. Ez nem csupán a felújított iskolák fejlesztésének sűrű említését jelenti, sokkal inkább vagy legalább annyira a jövőért érzett felelősséget is. De ha úgy tetszik, a kényszerhelyzetből adódó következtetések felismerését. Nekünk a saját szintünkön szellemiekben önellátó településnek kell lennünk, fogalmazták meg Tiszaörsön s így már jobban érthetővé vált a pedagógus szolgálati lakások építésének fokozott szorgalmazása. Nagyiván ban, Tiszaigaron, is több pedagógus nyugdíjba megy a közeljövőben, így gondoskodni kell arról, hogy szakképzett tanárok jöjjenek helyükre. Nem vagyunk versenyképesek a pedagógusfizetéseket, -jövedelmeket illetően a városi iskolákkal, így más vonzerőt kell találni — mondják az iskolákban. Azon igyekeznek, hogy hajdani tanítványok jöjjenek vissza a különböző értelmiségi munkaterületekre. Az oktatás korszerűsítésének megfelelően eleget tesznek, bevezették a számítógépes fakultációt, a diákok szakkörökben sajátíthatják el mindhárom faluban a számítástechnika alapjait. Öszikék, napfényben öregedés. Általában ez a magyar falvak egyik legnagyobb gondja. Az évek elszállnak mindenki felett, ez ellen semmit sem tehetünk, de a magány ellen igen. Erről győzött meg mindaz, amit a tiszaörsi Veres Péter nyugdíjasklubban láttam, hallottam. Bakos István 12 éve titkára a nyugdíjasok közösségének. — Jövünk haza pár hete Nagyivánból, a József Atti- la-szobor avatásáról; azt kérdezi tőlem Jobbágy György, a mi áldott kezű fafaragónk. Te, István, hányán vagyunk mi a klubban? Bizony, most már száznyolcvanán, Gyurikám. Hát akkor István, én kifaraJól együtt gondolkozunk a faluval, azt hiszem. Amikor meghallottuk, hogy a tanács olyan napközi otthon létesítését tervezi, amelyben egész héten ott lehet lenni — mivel hagyományos van Igaron is, Ivánon is, nálunk is — egymás után mondták többen is: ott a házam, alakítsák azt ki nyugdíjas szállónak. — A munkatervükből láttam, igen szép summával rendelkeznek. — Valamennyi befolyik a tagdíjból, de több ennél, amit a különböző hasznos munkáért kapunk. Muliter Imrével — ő az elnökünk — az a nézetünk, hogy értelmes munkával, szórakozással kell fiatalítani magunA puszták, morotvák világát idézi Nagyivánon Komlóit József naiv festő, akinek legutóbb Debrecenben volt elismeréssel fogadott kiállítása gom Veres Péter szobrát, legyen ott a mi névadónk az új művelődési házban. Azóta faragja. De nemcsak őt jellemzi ez az önzetlenség: mindenki teszi a magáét. kát. Nem vagyunk az aggok gyülekezete s nem is leszünk azzá, amíg dolgozni tudunk, amíg hasznosak lehetünk, amíg van számunkra látnivaló a világból. Nádtetők és motorok Az Alföld egyik legszebb vidéke ez a táj: puszta, holtág, homokdűnék, ligetek, s kiserdők. Nehéz kenyerű emberek lakták valaha — nem is régen! — e földet. A nagyivániak voltak a legmostohább körülmények között. Megharcoltak — ásóval, lapáttal, kubikus taligával, nádvágóval, kaszával — az életükért. Tiszaigar és Tiszaörs — ha egymástól eltérő módon is — uradalmi birtok volt. A tiszaigariäknak talán kisebb kenyér jutott. „Igari ember sorsát 'boldog isten bírta” — már így emlegetik a mondást, múlt időben. De az érték megmaradt a múltból. A legnagyobb talán a föld szeretete, a szorgalom. Több mint tízezer hektára van a három falu határában a Petőfi Tsz-nek, együtt vállalt kötelesség már a közös háztáji gondja. A rossz Hortobágy széli szikesen csak munkaszerető, becsületesen dolgozó, tehetséges emberek juthattak így el máig! Érdekes ellentmondás: nagyjából világszínvonalú technika a nádfedeles házak. körül. A nád itt nem a szegénység mutatója, hanem a célszerűség, s a múlt emlékeit is őrzi. Ma is építenek szépen tervezett, modem nádtetős házakat Nagyivá- non. Megőrzik a régi hortobágyi emlékeket, a Tisza-parti élet szépségeit a festők, a helytörténészek, a tájházak is. Együtt él a vidéken múlt és jelen, kiegészítve, erősítve egymást. Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán
