Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁJUS 10. I Arcképvázlat I Közélet a rendelőben Tagadhatatlan, hogy az itt töltött második évtizedének küszöbéin rengeteg, addig is­meretlen nehézséggel kellett szembenéznie. Találóan úgy jellemzi azt az időt: tartá­sát vesztette a falu. Akkor tapasztalta ezt, amikor egye­sült három település terme­lőszövetkezete. közös nagy­községi tanács alakult, s a kis fogyasztási szövetkezetek is beolvadtak, nagy közpon­tokat hozva létre. Túlságosan elcsendesült a lakóhelye, Ti- szasas, s ugyanúgy Tiszaug is. Ennek a két, kedves virá­gos, gondozott községnek az orvosa dr. Szűcs Imre. Ti­zenhét éve, meglehetősen friss diplomával érkezett, s 'bár ki nem mondta, aligha vágyik el innen. A két faluban háromezer­nél több ember egészségére vigyáz az orvos. Nem panasz­kodik: nincs külön gyerekor­vos, s a házasság előtti ta­nácsadás is éppúgy az ő dol­ga, mint a cukorbetegek gon­dozása, a terhes anyák rend­szeres vizsgálata. Amikor ezt mondja, azért sóhajt, mert ezelőtt 15—17 évvel, az első sasi éveiben kétharmaddal több gyerek született mind­két településen. A gyerek kevesebb, a magányos, ma­gatehetetlen öreg egyre több. Asszisztensét, a feleségét ké­ri, segítsen számolni, nem szeretne többet mondani. Ket­ten mondják aztán nagy bi­zonyossággal : csak Tiszasa- son száz házban magányos, egyedülélő öreg van. a má­sik száz ház meg olyan, ahol két öreg, egy emberpár él. Nem szegénységük miatt szánandák — errefelé a sző­lős, gyümölcsös 'kertek hoza­ma öregkorra szép gazdago­dást jelent — hanem a ma­gány miatt. A gyerekek ki- röppentek, a maradó, idős emberek megsínylik ezt. Az orvos mindezt napjá­ban tapasztalja. Azt gondo­lom, soha se csupán gyó­gyítás volt az életelve — Közélet színtere a rendelő — mondja a beszélgetés közben, s okolja az előbbiekkel. A falusi, kistelepülésen élő em­ber nem találkozhat olyan egyszerűen, helyben tanács­elnökkel, téesz-vezetővel, szövetkezeti szakemberekkel. mint korábban. Megmaradt az orvos és az iskola. Nos, az iskolába nem mehet be csak úgy a tanítási órákra beszélgetni. A rendelőben vi­szont, amíg kivárja a sorát, találkozik sorstársaival, s az orvossal — ha van hozzá bi­zalma — nem csak a testi, lelki bajairól is szót válthat. Dr. Szűcs Imre rászolgált erre a bizalomra. Azt mond­ja, önös érdekből is tette, amit érzése, tapasztalata sze­rint tennie kellett az első éveiben. Akkoriban egy-egy rendelésen nem ritkán száz- nyolcvan beteg jelentkezett, s éjszakánként négyszer-öt­ször felkeltették. Pár évig fáradhatatlan volt az egész­ségügyi felvilágosításban. Egyszerűen meg kellett taní­tani a betegápolást, a gyer­mekek gondozását, az öreg­korral járó 'bajok kezelését, a gyógyszerek elővigyázatos alkalmazását, és ami máig a legnehezebb: az egészsé­ges táplálkozásra buzdítani. — Sajnos — mondja, ez utóbbi csinálja a legtöbb bajt Errefelé a jómód birka- paprikással kezdődik, s ka­csasülttel folytatódik. Két hetenként epekő-műtétre utal egy-egy beteget. A vé­dőnők segítségével talán azt elérni már, hogy legalább a gyerekek ne így folytassák. És a felvilágosító munká­ból el nem maradhat az al­kohol káros, egészségrombo­ló hatásának magyarázása. Sok bajt okoz. ugyanis mind­két faluiban az italozás. A szív-érrendszeri, emésztőszer­vi betegségek között fősze­replő az alkohol. Sose gon­doltam volna, hogy szőlős vi­déken, jó boráról híres falu­ban is a tömény szesz hó­díthat. Pedig így van, a presszók, italboltok forgal­ma bizonyítja. Az orvos mindezt jól tud­ja, mert nemcsak két falu orvosa. Harmadszor kapott bizalmat, mint tanácstag. Pár utca „hivatalosan” a gondja. Amikor először mlegválasz- tották, az egészségügyi, kul­turális és sportbizottság ve­zetésével is megbízták, ta­valy a nagyközségi közös ta­nács végrehajtó bizottságá­nak is tagja lett. Eljár Csá­péra tanácsülésekre, vébére, persze nem mindig oda, mert a csépai tanács megosztja rendezvényeit társközségei­vel, Tiszasassal, Tiszauggal. örül, hogy az agilis tiszasa- si elöljáróval már „ketten” vannak, akik intézik a sasi­ak ügyeit. Most éppen nagy terv megvalósulásának kü­szöbén állnak. Van Tiszasa- son egy szép nagy üres, köz­ségi tulajdonban lévő ház. Az elöljáróval megnézték a kö­zeli szomszédban, Tiszakécs- kén, az öregek hetes napkö­zijét. Rászorulna sok beteges öregember Tiszasason is a gondoskodásra. Nincs annyi házi gondozó, aki ebédet vi­gyen, takarítson mindegyik­nél. Vagy húszán jönnének szívesen a hetes napközibe. A megyei főorvos is támoga­tást ígért nekik. Mit csinál még az orvos- tanácstag? Például lelkes sportköri elnök, s örül, ha a jó focicsapat meccsén száz­ötven ember állja körül a pályát. Nem rest társadal­mi munkát se szervezni. Most az Alpári uitca köve­zése következik. Szabad ide­jében legszívesebben vízpar­ton tartózkodik. Az úszás szeretete megmaradt szolnoki gyermekkorából. A Damja­nich uszodáról majdnem olyan szeretettel beszél, mint egykori iskodéjárói, a Ver­seghy Gimnáziumról. Az orvosi rendelő s az or­vosi lakás Tiszasason, a falu közepén áll. Dr. Szűcs Imre hetenként három nap hely­ben, két nap Tiszaugon ren­del. Havonta, pontosabban hathetenként 48 órát ügye­letben tölt hét végén Kun- szenímártonban. Környezete, a csendes falu, az otthon rendje azt sugallja: jól érzi magát. Lehet, megtalálta Ti­szasason — és Tiszaugon és Csépán is — a helyét. Sóskúti Júlia Új kirándulóközpont Gemencen A gemcnci erdő szélén. Szekszárdid! hat kilométerre új kirándulóközpont nyílt. A Tolna megyei Tourist kezelésében lévő épületegyütteshez 70 személyes étterem büté és információs iroda is tartozik. Az új létesítménytől indul majd a kisvasút a gemenci erdőbe (Gottvald Károly felvétele — KS) lék mezében fehér galamb Vélemények a bókóről 6a a háborúról „Senki sem olyan esztelen, hogy a háborút válassza a béke helyett; ez utóbbiban ugyanis a gyerekek teme­tik eí az apákat, az előbbiben az ajiák a gyerekeket" (Hérodotos) „Ha meg >kellene festenem a béke jelképét, akkor festenék egy kiterjesztett szárnyú, fehér galambot, amely úszik a kékben. Ha pedig a háborút kellene kife- lyeznem, ugyanezt festeném, de a galambot egy fegyver célgömbje mögé tenném." (Tizenkét éves fiú) j,Egy nyárvégi napon történt Budapesten, a régi Zsigmond utcában, a mai Frankel Leó utcában. Egy úgy­nevezett zöldvendéglőből jöttünk ki néhányon barátok, akkor, első éves egyetemi hallgatók. Este volt, felnéztünk a sötétlő égre és azt mondtuk egymásnak: nézzetek jól körül, nézzétek meg aa eget, a házakat, az utcákat, mert ma van a béke utolsó napja, holnap elkezdődik a máso­dik világháború. 1939. augusztus 31-e volt, másnap vo­nultak be a német hadsereg csapatai Danzigba, és való­ban megkezdődött a második világháború." (Szabolcsi Miklós akadémikus) Szabolcsi Miklós akadé­mikus és mindazok, akik át­élték a háborút, megtanul­ták, hogy a békét akarni nem egyszerűen elhatározás kérdése; megtanulták, hogy a történelem kemény törvé­nyei között nem valami emberen túli veszély ellen kell küzdeniük, hanem na- gyomis valós politikai erő­vonalak, elhatározások és fordulatok döntik el, sike­rül-e megőrizni a békét. De vajon mit tudnak minderről korunk tizenéve­sei? Kik és hogyan segíthe­tik elmélyíteni bennük a béke iránti vágyat? Meny­nyire érzik át, hogy szá­mukra csak a háború” és fegyverek nélküli élet az egyetlen lehetőség a jövőre. A következőkben még na­gyon sok idézet lesz olvas­ható, amelyeket olyanoktól fcitál e sorok írója, akik a gyermekiek neveléséért fele­lősek, és persze maguk a gyerekek is megnyilatkoz­nak. Elismerem, nem túl ere­deti ötlettel, három külön­böző településen élő felső- tagozatos általános iskolá­sokat kértem meg, hogy írásban válaszoljanak né­hány kérdésre, amelyek ta­lán szintén kevéssé eredeti­ek, de a válaszok minden­képpen elgondolkodtatóak. Az első kérdés úgy hangzott, hogy mikor féltél eddig éle­ted során a legjobban? „Amikor fizika dolgoza­tot írtunk” (nyolcadikos). „Télen a sötétben a kocs­ma előtt a fűben feküdt egy részeg ember és mély han­gon énekelt” (ötödikes). „Én akkor féltem a leg­jobban, amikor Pesten vol­tunk az óriáskeréken” (ötö­dikes). „Annikor utánam jött egy húsz év körüli srác. A ba­rátnőmmel voltunk és be­lénk kötött” (hetedikes lány). „Amikor megmondták, hogy felelek” (hetedikes). „Amikor egyik nap ké­sőbb mentem haza mint ígértem, nagyon féltem, hogy apu mérges lesz” (he­tedikes) . „Mikor beleestem a mély medencébe és akkor még nem tudtam úszni” (hete­dikes). „ötéves koromban egy velem azonos magasságú kutya megkergetett” (hato­dikos). „Egyszer két-három mé­ter magasból leestem egy élére állított deszkára, úgy, hogy azt hittem, eltört a gerincem. Akkor nagyon megijedtem” (nyolcadikos). „Én még soha nem féltem életemben” (nyolcadikos). A második kérdésről úgy vél­tem, nagyon egyszerű, hi­szen a gyerekek nézik a té­vét, hallgatják a fádiót, ol­vassák az újságot, egyszóval rájuk is zúdulnak a világ- politika hírei. Ezért kissé meglepett, hogy akadt a felsőtagozatosok között, aki arra a kérdésre, hogy mi­nek a rövidítése az ENSZ, egyszerűen egy vízszintes vonalat húzott. „Minden osztályfőnöki órán téma a béke, történe­lemből pedig tantervi anyag az ENSZ” (pedagógus, osz­tályfőnök) . A második kérdésre a he­tedikesek és a nyolcadiko­sok válaszoltak csupán, igaz, ők se mindanyian pon­tosan oldották fel a rövidí­tést:, „Egyesült Nemzeti Szer­vezeték” (nyolcadikos); „Egyesült Nemzeti Szö­vetség” (hetedikes); „Egyesült Nemzetek Szö­vetsége” (hetedikes). A harmadik kérdésre, hogy mi történt 1939. szep­tember elsején, nyilvánvaló­an azok a gyerekek adtak helyes, vagy a helyes választ sejtető feleletet, akik iro­dalmi és történelmi tanul­mányaik során már eljutot­tak a második világháború eseményeihez. A jó válaszok idézését ez esetben talán mellőzhetjük, helyettük né­hány meggondolásra méltó zavaros mondat: „Hitler lerohanta a Szov­jetuniót” (hetedikes). „Magyarország 'belépett a háborúba” (hetedikes). .Aláírták az összefogási szerződést a nagyhatalmak Németország ellen” (nyolca­dikos). A következő kérdés is egyszerűnek látszott, hiszen május a béke és barátság hónapja, 1986-ot az ENSZ a béke évének nyilvánította, vagyis ha máskor nem hal­lattak volna a győzelem napjáról, az utóbbi hetek­ben, napokban alaposan megtanulhatták. A kérdés úgy hangzott, mit ünnep­iünk május 9-én? A tényék­hez tartozik, hogy a mint­egy harminc iskolás többsé­ge kapásból felírta a helyes választ a papírra. Akadt, aki lakonikus egyszerűség­gel csupán annyit jegyzett fel, hogy „a békét” (nyol­cadikos), de volt olyan is, aki vízszintes vonallal je­lölte, hogy fogalma sincs. „Minden évben megünne­peljük a győzelem napját, tavaly győzelem hetet ren­deztünk” (pedagógus, úttö­rővezető). Mieldtt ama bi­zonyos „felmérés” utolsó kérdésé­hez, válaszaihoz elérnénk, pár mondat erejéig meg kell állnom. Semmiképpen sem lenne hasznos, ha pedagógu­saink azzal a fanyar meg­jegyzéssel dobnák félre ezt az írást, hogy már megint ők vannak porondon, megint az ő vállaikra helyezik a gyerekek jövője iránti fele­lősség terheit. Szó sincs er­ről, hiszen „anyagfelvétel” közben alkalmam volt né­hány felnőttel, szülővel be­szélgetni a témáról, és meg­vallom: közülük sem tudta mindenki, hogy minek a rö­vidítése az ENSZ, illetve mit ünnepiünk május 9-én. Bizonyára, mert számukra, akik életük döntő hányadát békében élték le, még ter­mészetesebb a fogalom, mint gyermekeik számára. És ha belegondolunk, így van ez jól még akkor is, ha egy-két nevezetes történelmi dátum­mal, a nemzetközi politika jelentős szervezetének pon­tos nevével naponta talál­koznak a televízióban, a rádióban és a sajtóban. (Az sincs kizárva persze, hogy elkerült az újságírói szeren­cse, és kevéssé tájékozott felnőttekkel váltottam szót.) A gyerekek közül az utolsó kérdésre — Ha rajtad múlna, mát tennél, hogy a világon sose legyen hábo­rú?” — valamennyien vála­szoltak, egyikük-másikuk kedves esetlenséggel, ám szeretetre méltó őszinteség­gel. „Betiltanám az atomfegy­vereket, lehetőleg meg is semmisíteném, vagy jó cél- lokra használnám. Minden­ki részéről megértést kér­nék” (hetedikes). „Legfontosabb szerintem a fegyverkezés megszünteté­se. Szükség volna arra, hogy az emberek mind akarják a békét és összefogva lépje­nek fel a háború ellen” (he­tedikes). „Egy nagy tábort szervez­nék minden nép gyerekei­nek, hogy megtudják: nincs okuk egymásra haragudni és egymás ellen háborúzni” (hetedikes). „Meggyőzném az embere­ket, hogy szüntessenek be minden fegyveres mozgal­mat és semmisítsenek még minden fegyvert. Ha ez meg­valósulna, túl szép lenne” (nyolcadikos). „Megszüntetném a fegyve­rek gyártását és mindenki­vel barátságot próbálnék kötni” (hetedikes). „Kitiltanám az összes fegyvert, ágyút, puskát stb. Csak az emberre ártalmat­lan fegyvereket hagynám meg” (ötödikes). „Tárgyalásokat kezdemé­nyeznék az országokkal, az országok között baráti kap­csolatot létesítenék. Lesze­relném a nukleáris fegyve­reket” (nyolcadikos). „Akkor lenne béke a vi­lágon, ha a gyerekek tanul­nának, a felnőttek dolgozná­nak, a vezetők pedig tár­gyalnának a béke ügyéért” (hetedikes). „Béketüntetéseket szer­veznék és bókefelhívásokat. Ha néhány ország háború­zik, az összes többi ország közvetítene a háborúzó or­szágok közt, hogy ne hábo­rúzzanak, kössenek békét” (ötödikes). „Mindenki, minden ember egyenlő legyen. Megszüntet­ném az országok közötti kü­lönbségeket, tehát minden földrészen, az egész világon egy államforma uralkodna” (nyolcadikos). „Befagyasztanám a fegy­vereket, meggyőzném az ér- tetlenkedőket, minden em­bernek próbálnék munkát adni” (hetedikes). „Beszüntetném az atom­bombák készítését, és az ellenfeleket kibékíteném, mert mindenkinek van hi­bája, ha csak kicsi is” (ha­todikos). „A gyerekek televízióból, könyvekből, híradásokból ismerik a háború borzalmait és félnek tőle. Gyakorló ta­nítási órákon már én is ta­pasztaltam, hogy egy-egy megnyilatkozásuk szoron­gást árul el” (főiskolás). „Lehetetlen felmérni, hogy sok-e vagy kevés a há­borútól félő gyerekek szá­ma. Meggyőződésem szerint már önmagában az is bor­zalmas, ha egy is akad köz­tük, aki ettől az egyébként reális rémtől fél. Sajnos, be­látható időn belül nem old­hatjuk fel a háborútól való félelmüket, de talán fokoza­tosan 'ki tudjuk bennük ala­kítani azt a tudatot, hogy a béke fennmaradhat, tartós lehet, ha a népek követke­zetesen harcolnak a megvé­déséért” (pedagógus, osz­tályfőnök) . „És érezzék egy kézfogásról rólad hogy jót akarsz és te is tiszta, jó vagy; S egy tekintetük elhitesse véled: — szép dolgokért élsz — és érdemes élned!" (Váci Mihály) Mindezeket összegyűjtötte: Bendó János

Next

/
Oldalképek
Tartalom