Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

1986. MÁJUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A művészetpártoló szövetkezet „Kiadásaink megtérülnek. Évente félmilliót költ a hivatásos művészek és amatőrök támogatására az Egyesült Jászsági Áfész A köztudomásúan nem Ünnep! könyvhót — 1986 Előtérben a mai magyar irodalom Megyei megnyitó Kenderesen könnyű gazdasági helyzetben azt vélhetné az ember, hogy egy szövetkezetnek kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem hogy a „szárnyai alá” vegye a hivatásos mű­vészeket, vagy hogy pártfo­golja — anyagilag támogas­sa — az amatőr művészeti mozgalmakat. örvendetes, hogy mégis akadnak szövet­kezetek, amelyek alapvető feladataik ellátásán túl, tö­rődnek a művészetek támo­gatásával is. Közéjük tartozik az Egye­sült Jászsági Áfész. A tizen­két községre és Jászberény­re kiterjedő tevékenységet folytató szövetkezetről tud­nunk kell, hogy az Alkotó emberért pályázaton az egyik első helyet szerezfte meg a megye több mint ki­lencven benevezett munka­helye között. Talán ez is mu­tatja, hogy az áfész gondot fordít dolgozói és 'tagjai mű­velődésére. Bartus Pál elnök szívesen sorolja, mit tettek az utóbbi esztendőkben, hogy dolgozó­ik minél szélesebb körű mű­veltséget szerezzenek. — Évek óta megállapodás fűz bennünket Gecse Árpád­hoz, a Jászság festőjéhez. A megállapodás természetesen kétoldalú, nem csupán az áfész ad, hanem a neves mű­vészi is. Hogy néhány példát is bemutassak: Gecse Árpád három alkotása is a szövet­kezet birtokában van, szo­cialista brigádjaink rend­szeresen részt vesznek mű­teremlátogatásokon, a mű­vész gyakran tart nálunk él­ménybeszámolót, mi pedig kiállítások szervezésében se­gédkezünk. Az áfész havonta anyagilag is támogatja a fes­tőt. — Tudom, hogy számos „külső” művészeti csoportot is patronálnak. — A városi kamarazene- kar mecénásai között is ott vagyunk mintegy tízezer fo­rinttal, de rendszeresen se­gítjük a jászfényszarui For­tuna amatőr színjátszó cso­portot, a Jászsági Népi Együttest, a jászárokszállási pávakört, a jászalsószent- györgyi fúvószenekart... Hangsúlyozom azonban, hogy az anyagi hozájárulá- sokért mi is kapunk valamit. A jászfónyszaruiak például fellépnek az áfész ünnepsé­gein, ugyanígy a népi együt­tes tagjai vagy az árokszál­lási pávakör dalosai is. Gya­kori vendégeink a jászalsó- szentgyörgyi iskola fúvósai, akiknek mi vásároltuk a hangszerek többségét. — Mindezeken kívül saját amatőr művészeinknek is le­hetőséget adunk a bemutat­kozásra — teszi hozzá az el­nök szavaihoz Biróné Fülöp Rozália, a szövetkezet köz- művelődési munkájának egyik irányítója. — Hobbi- kiállításaink évről évre nagy sikert aratnak, hiszen sokan ás sokféle művészeti ág­ban készítenek alkotásokat. Vannak fafaragóink, festő­ink, gobelinkészítőnk, még lopótökfaragónk is! Idén ősz­szel a zeneiskolában rende­zünk számúkra kiállítást, ahol a bemutatott műveket meg is vásárolhatják a láto­gatók. Szép sikereket ért el a saját fenntartású énekka­runk, amely már kétszer kapta meg az arany minősí­tést. Számon tartják a város legjobb kórusai között, sőt külföldön is bemutatkoztak. — Évenként mennyit for­dítanak a hivatásos és ama­tőr művészek támogatásá­ra? — kérdezem Bartus Pál elnöktől. — -Körülbelül félmillió fo­rintot. Mondanom sem kell, hogy kiadásaink megtérül­nek, hiszen célunk az, hogy a szorosan vett gazdasági munka mellett dolgozóink lehetőséget kapjanak az esz­tétikai és alkotói élmények megszerzésére, azok nélkül ugyanis nem teljes az ember. — b j — Kulturális életünk évről évre visszatérő eseménye az ünnepi könyvhét, amelynek rangját a könyvtárosok, könyvterjesztők, könyvki­adók munkája alapozza meg. A csaknem 60 esztendős múltra visszatekintő ese­ménysorozatnak Szolnok me­gyében is jelentős hagyomá­nyai vannak: a korábbi évek könyvheti író-olvasó találko­zóin, ankétjein találkozhat­tunk a magyar próza és líra élvonalbeli képviselőivel, sőt világirodalmi rangú külföldi írók is dedikálták műveiket egy-egy Szolnok megyei ese­mény alkalmával. Blanka Gimnáziumban Kör­mendi Lajossal, Jászjákóhal- mán a községi könyvtárban Katkó Istvánnal találkozhat­tak az olvasók, a tiszafüredi könyvtár vendége pedig Ko­vács P. József előadóművész volt. Budapesti filharmonikusok Siker az NDK-ban Óriási sikerű Liszt-koncer­tet adott csütörtökön Berlin­ben Jandó Jenő zongoramű­vész és a Budapesti Filhar­monikusok Zenekara Kórodi András vezényletével. Az NDK fővárosának ta­valy helyreállított csodálatos koncerttermében, a kiváló akusztikájú Schauspielhaus- ban Liszt Ferenc halálának 100. és születésének 175. év­fordulója alkalmából tartot­ták a hangversenyt. A prog­ramban a Les Preludes, a II. zongoraverseny és a Missa Solemnis szerepelt. A Missa Solemnis megszólalta­tásában négy szólóénekes, Dénes Zsuzsanna, Barlay Zsuzsa, Fülöp Attila és Tóth János, valamint Sapszon Fe­renc irányításával a Magyar Rádió és Televízió énekkara működött közre. A közönség helyéről feláll­va, óriási tapsviharral kö­szönte meg a magyar művé­szeknek a nagyszerű előadást. A budapesti művészek szer­dán este hatalmas sikerrel vendégszerepeitek a drezdai zenei fesztiválon is. Bogyiszlói kalendárium A bogyiszlói népi hagyo­mányokat és szokásokat cso­korba gyűjtő kalendáriumot adott ki a Népművelési In­tézet. A kötetet a Tolna me­gyei faluban végzett gyűjtő­munka alapján a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ munkatársai állítot­ták össze és a nyomtatást is az intézmény házinyomdájá­ban végezték. A sárközi falvak sorába tartozó Bogyiszlón sok régi történetet őriz a szájhagyo­mány, egyebek között a kan­catej erjesztéséről és fogyasz­tásáról, a falu híres papriká­járól, amit gyógyszerként is használtak, vagy a házasság­ról, a párválasztásról. A do­kumentum értékű históriák mellett anekdotákat is köz­readnak a kalendáriumban; s megtalálja benne az olvasó a legfinomabb helyi ételek ké­szítésének leírását, ezek kö­zött van például a rétesgom- bóc-leves és a fokhagymás csibehús. Egy naiv festő naivnak aligha mondható képei Batáné Bertus Terézia törökszentmiklósi kiállítása után Téli reggel A törökszent­miklósi városi művelődési ház­ban rendezték meg májusban a városhoz családi szálakkal is kötő­dő Batáné Bertus Terézia naiv fes­tő kiállítását. A Qsongrádon született, de Sze­geden élő Batáné Bertus Terézia mindössze né­hány éve fest, a teljes ismeret- e őségből lépett elő több önálló tárlatra is elegen­dő képpel, — nem tudjuk megke­rülni a tényeket. * nem is volna ér­telme: jelentke­zése szenzáció volt, s ma is az. Napjain­kig — hangsúlyozzuk: négy, öt éve festette az első képét — tíz önálló kiállítását ren­dezték meg, Szegeden, Gsongrádon, Kecskeméten, s napjainkban Törökszent- miklóson. Batáné Bertus Terézia már eddigi életművével is feladja a leckét művészete értékelőinek. Képeinek fele, harmada kétségtelenül a naiv festészet műfajához ro­konítható, — de ez sem fenn­tartások nélkül! Alkotásai­nak másik vonulata viszont felfogásában messzi túllép az előzőn, annyira egyedi és sajátos, hogy a hasonlítga­tásoknak nem is volna ér­telme. Szólni kell még Ba­táné Bertus Terézia portré­festészetéről, ez talán a leg- vitathatóbb, de a szabad asszociációkra épülő bibli­kus eredetű figurák — főleg az egyházi festészet keretein belül — igen szépek, értéke­sek. Abban azonos és egységes Batáné Bertus Terézia fes­tészete — kivéve a mitoló­giai megjelenítéseket — hogy az élményhez, a ta­pasztalathoz kötődik, általá­ban azt festi, amit lát, de ez a látásmód különbözik a „naivak” madártávlat szem­léletétől. Bartáné Bertus Te­rézia a „földön állva” saját szemszögéből érzékeli és szerkeszti a látottakat, ön­maga teremtette szimmetriá­val. Mondanivalójával is sokszor túlmutat a naiv fes­tők érzelemvilágán, kompo­zíciói tudatosabbak. Talán példa lehet erre a Naple­mente című képe, amelyről szívszorongatóan árad a ma­gány szomorúsága. Alkalmunk volt beszélni Batáné Bertus Teréziával. Elmondta, hogy a kétkezi emberek nehéz életét élte. különösen azokban az idők­ben, amikor családja férfi­tagjait katonai szolgálatra hívták be, frontra vitték. A tanya, a föld összes, férfi­embert is próbára tevő mun­kája a nyakába szakadt, éjt nappallá téve dolgozott, hogy gyermekeit eltartsa. Később, nyugdíjazásáig varrónő volt. legutóbb önálló kisiparos. IFesteni sohase tanult, de nyugdíjas éveiben eszébe ju­tott, hogy lánykorában a barátnők emlékkönyvébe virágokat festett. Néhány tá­nyér „megfestésével” pró­bálkozott, kiderült, nem tud annyit készíteni, amennyit meg nem vennének. Ettől már egy lépés volt az öreg tanya, a Gólya, a Nyárfás tanya stb. —ti­lt­Az idei ünnepi könyvhét megyei megnyitóját tegnap délután, Kenderesen, a me­gye legújabb könyvtárában rendezték. Az eseményen képviseltették magukat a me­gye párt-, állami és kulturá­lis szerveinek képviselői; megnyitó beszédet Czakő Sándorné, a Kenderesi Nagy­községi Tanács elnöke mon­dott. A kenderesi megnyitó ün­nepség szerves részeként a kenderesi iskolások furulya­zenekara adott ízelítőt tudá­sából, majd a kisújszállási zeneiskola kis zenészei mu­tatkoztak be igényes műsor­ral. A kenderesi megnyitó ün­nepséggel mintegy száz ren­dezvényt magában foglaló eseménysorozat vette kezde­tét; Szolnokon tegnap este a Megyei Művelődési és Ifjúsá­gi Központban rendezett iro­dalmi est jelentette a nyi­tányt, Mezőtúron a Teleki A könyvhét hagyományai­hoz híven, megkezdődött az erre az alkalomra megjelent művek árusítása; a Szolnok megyei településeken felállí­tott könyvsátrak, pavilonok kínálatában különös népsze­rűségnek örvendtek a mai magyar irodalom könyvheti újdonságai, elsősorban Ester­házy Péter Bevezetés a szép- irodalomba, Sarusi Mihály Miagyar Krisztus, Kiss Anna Az idő című munkái, nem szólva a „Közös dolgaink” című sorozat új könyveiről vagy a Kyorsuló idő sorozat­ban megjelent, az orvosi há­lapénzek eredetét és célját firtató tanulmánykötetről, örvendetes, hogy a kiadói sajtótájékoztatókon ígért mű­vek döntő többsége. — lett légyen szó lektűrről, vagy szűk körnek szóló tanul­mánykötetről —, megjelent és kapható is a könyvhéten. Fenti képünkön a Kendere­sen tartott megyei megnyitó ünnepség egy pillanata lát­ható. A fiatal tehetségek felkarolása Országos énekestalálkozó Jászberényben Jászberényben a Székely Mihály zenei napok rendez­vénysorozatának rangos ese­ményeként országos énekes­találkozó kezdődött tegnap délután. A zeneoktatási in­tézményeket megmozgató há­romnapos rendezvényre az ország 34 iskolájából (21 ze­neiskolából, 7 zeneművészeti szakközépiskolából és a Ze­neművészeti Főiskola vala­mennyi tanárképző intézeté­ből) érkeztek növendékek ta­náraik kíséretében. A találkozó megnyitóját a házigazda Palotásy János Ze­neiskola nagytermében teg­nap délután 3 órakor tartot­ták. A rendező szervek es a Székely Mihály Emlékbizott-. ság nevében Vass Lajos, a megyei tanács művelődési osztályának helyettes vezető­je mondott beszédet, köszön­tötte az énekeseket, a szak­mai bizottságot és a közre­működő zongoraművészeket. Az idén 15. alkalommal meg­rendezett Székely Mihály ze­nei napok első ízben karolja fel a fiatal énekeseket, hogy a szereplési lehetőségek biz­tosításán túl a tehetségek ki­bontakozását segítse. A nem versenynek, hanem találko­zónak szánt hangversenyek kedvező alkalmat teremtenek az ismerkedésre, a szakmai, művészi fejlődésre, a tanárok tapasztalatainak kicserélésé­re. A megnyitó után megkez­dődtek a bemutató hangver­senyek, amelyeken a növen­dékek egy magyar szerző művét, illetve egy szabadon választott dalt vagy áriát énekeltek. Ma délelőtt a hangversenyek a Palotásy Já­nos Zeneiskola nagytermé­ben a szakmai bizottság előtt folytatódnak, majd az 54 éne­kes közül a legjobbak este 8 órakor a Déryné Művelődési Központban gálahangverse­nyen mutatkoznak be a jász­berényi közönségnek. Az or­szágos énekestalálkozó vasár­nap délelőtt a zsűritagok és a felkészítő tanárok részvé­telével szakmai tanácskozás­sal, értékeléssel zárul. — Lukácsi —

Next

/
Oldalképek
Tartalom