Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-24 / 121. szám

to Kulturális kilátó 1986. MÁJUS 24. Világképformálás két Egy tudományos kutatás első megyében tanulságai Zenei csemegék, új bemutatók országszerte 1981—1985 között a Mű­velődéskutató Intézet (mai nevén: Országos Közműve­lődési Központ Országos Művelődéskutaló Intézete) két megyében (Békésben és Győr-Sopronban) átfogó vizs­gálatsorozatot folytatott a kulturális intézmények hely­zetéről, problémáiról. Négy kutatási irányban folytak a vizsgálatok. Andor Mihály Centrumok Alapelvünk az volt, hogy a kulturális élet első- porban nem intézményekre bontva, hanem a település egészében kell vizsgálni, a kulturális élet ugyanis a különböző intézmények össz­hatásában, közös erőteré­ben bontakozik ki. A kultú­ra intézményeinek fogalmát tágan értelmeztük, beletar­tozónak ítéltük nemcsak az egyértelműen kulturális funkciójú intézményeket, (művelődési ház, könyvtár, mozi, klub, illetve iskola, óvoda), hanem a hagyomá­nyos kultúraszervezés olyan egységeit is, mint például az egyházak, a helyi kultúra alakulásában döntő szerepet játszó, s az értékek sugár­zásában meghatározó jellegű tanácsok és pártszervezetek, vagy az életmód-kultúra ala- •kulájsában szintén nagyjíe-‘> lentőségű vendéglátóipari egységek. A vizsgálatot Békés és Győr-Sopron megye vala­mennyi felsorolt intézmé­nyében elvégeztük (ez 250 te­lepülés 2945 intézményét je­lenti). Abból indultunk ki, hogy a világképformálás, ér­téksugárzás hatóeszközeként mindazt figyelembe kell ven­ni. amivel az egyes intézmé­nyekbe lépő ember találkoz­hat. Ennek jegyében vizsgál­tuk az intézmények külső és belső látványát; az intézmé­nyekben zajló programokat (programon értve például az iskolában a tanórát, a tan­anyagot, a templomban a prédikációt, a szertartásokat stb. is); az intézményben dolgozók munka- és érint­kezési stílusát. Minden szinten érzékelhe­tő, s a természetesnél na­gyobb eltérésekre és az eb­ből fakadó feszültségekre utal a centrumok és perifé­riák viszonya. Ezek az elté­rések a kulturális élet szin­te minden összetevőjében megfigyelhetők a megye- székhely és a megye, a vá­rosok és falvak, a városköz­pontok és peremkerületek között. Különbségek érvé­Oz intézmények A lakáskultúra mindkét megyében igen jelentős fej­lődésen ment át, az utóbbi években. Ezt azonban nem követte az intézményeké, melyek jelentős része vagy sivárságával, vagy otthon­talan, bürokratikus beren­dezettségével élesen eltér az otthonok meleg jellegétől, s bár nem állítjuk, hogy ennek jelentős szerepe van az in­tézmények látogatottságának alakulásában, de nyilván ez sem elhanyagolható ténye­ző. Érzékelhető a különbség a lakás- és a munkakultúra között is. Ha az egyes intézmények­nek a településeken játszott szerepét hasonlítjuk össze, úgy tűnik, jelentős különb­ségek vannak a vizsgált in­tézmények állapota, s eb­ből következően presztízse között is. Ennek alapján az intézmények három, jól el­különülő csoportba sorolha­tók. Eyértelműen jó állapo- túaknak tekinthetők az óvo­dák, a templomok, s legin­kább a vendéglátóipari in­tézményei. Az utóbbiak jó helyzete nyilvánvalóan ösz- szefügg azzal is, hogy nekik van a legnagyob anyagi bá­zisuk. Mindenesetre úgy tet­szik: a mai magyar faluban jelentős szerepet töltenek be az életmódkultúra fejleszté­sében, s helyenként a szoros értelemben vett kultúra ter­jesztésében is (videöfilm ve­és csoportja az egyes tele­pülések intézményekkel va­ló ellátottságát vizsgálta; Kuti Éva és Marschall Mik­lós a kultúra finanszírozásá­nak kérdéseit; Hidy Péter az egyes döntések végigfu­tását, illetve a döntéskiala­kítás feltételeit, mi pedig a kulturális intézmények vi­lágképformáló és értéksugár­zó hatóeszközeit kutattuk. és perifériák nyesülnek az intézmények állapotában, jellegében, ál­lagában, urbanizáltságé bőm. A kultúrának ez az erős Centralizáltsága jelentkezik az értelmiség viszonyaiban, mobilitásában, helyváltozta­tásában is. Igen nagyfokú az állandó áramlás a centru­mok felé, a perifériákon pe­dig az értelmiség jelentős ré­szének gyökértelensége és el­vágyódása figyelhető meg. Ez a jelenség egyszerre követ­kezménye, de oka is az egyes települések kulturális ellá­tottságában mutatkozó je­lentős különbségeknek. Az egyes települések kul­turális életében még a várt­nál is jelentősebb az egyes személyek meghatározó sze­repe. Ma nagyon kevés he­lyen találkozunk a művelő­dés olyan munkásaival, akik eleven kuturális életet tud­nak maguk köré szervezni. Ahol azonban igen, az meghatározóbbnak bizo­nyul, mint az anyagi- intézményi feltételek. Az egyes centrumok egyébként olyan szempontból s közpon­toknak bizonyulnak, hogy a perifériákról, illetve kisebb településekről a helyben le­bonyolított rendezvények he­lyett inkább ide járnak. Ez szinte minden esetben össze­fonódik a központok infra­strukturális szerepével: a kulturális rendezvények lá­togatása többnyire összekap­csolódik a városokban lebo­nyolított nagyobb bevásárlá­sokkal. A hagyományok szerepe in- káb az áttételes formákban, a nem is mindig tudatos cse­lekvések, választások szint­jén érvényesül. A megyei hagyományok különbségei például jelentős eltéréseket okoznak a munka-, illetve az érintkezési stílus formáiban; az egyes települések hagyo­mányos vallási struktúrájá­nak különbségei pedig még olyan területeken is jelent­keznek, mint a különböző állami intézmények képekkel való díszítése. (Ez a refor­mátus hagyományú telepü­léseken érzékelhetően kisebb.) három csoportja títések, irodalmi műsorok). A templomok jó állapota az utóbbi évek fejleménye. s nyilván összefügg az egyhá­zak és az állam közöti vi­szony rendezésével. Az óvo­dák, láthatólag országosan a pedagógia legjobban mű­ködő intézményei, s ez (bár ezek az intézmények sem problémamentesek) nemcsak felszereltségükre, de tevé­kenységük egészére is vonat­kozik. Másik csoportot ké­peznek azok az intézmények, amelyekből nagyjából egyen­lő arányban találunk igen magas színvanalúakait és messze az átlag alatt mara­dókat. Idetartoznak a ta­nács- és a pártházak, illetve a könyvtárak. Az, hogy az egyes települések tanácsai, illetve pártépületei milyen presztízsre utalnak, nagy­mértékben összefügg a köz­ség önállóságával is. A leg- roszabb állapotban egyértel­műen a mozik, az iskolák és a művelődési házak vannak. Különösen feltűnő az isko­lák többnyire alacsony presz­tízsre utaló épületei elhelye­zése és felszereltsége, infra­struktúrája, valamint az óvo­dák hasonló ellátottsági mu­tatói közötti különbség. Az iskolák külseje hűen tükrözi azt a tényt, hogy az általá­nos iskola ma nem igazán mozgató tényező, ugrást csak a középiskola elvégzése je­lent. Az óvodák és az isko­lák közötti nagy színvonalkü­lönbség megint összefügg­het a finanszírozási kérdé­sekkel is. Az óvodák támo­gatásában néhol egyenesen verseny folyik a tanácsi és a gazdálkodási intézmények között, de jelentős különbség van abban is, hogy a szülők milyen részben vesznek, ve­hetnek részt az egyes in­tézmények támogatásában. A különbségeket csak fokoz­za az iskolának mint szerve­zetrendszernek jóval na­gyobb fokú bürokratizáltsága is. A mozihálózat leromlott­sága összefügg ismeretes funkcióvesztésével is, a mű­velődési házaknál a korábbi funkciók megszűnése hason­ló helyzetre utal. Néhány kezdeményezés azonban ar­ra enged következtetni, hogy a művelődési házak új­ra magukra találhatnának, ha „falházakká” az egyes települések nemcsak kultu­rális. hanem elsődlegesen közéleti centrumaivá is vál­nának. Az ismertetett szín­vonalkülönbségeket egyelő­re a látványok sugallta nresztizskülönbségekből ítél­tük meg. de nyilvánvaló, hogy leromlott épületben is lehet magas színvonalú program. (Az esetek többsé­gében azonban a külső álla­pot az intézmény valós sze­repére illetve szerephiányára utal.) Megjegyzendő az is, hogy a jelzett három kategó­ria persze csak nagy átlag­ban érvényes, hiszen kitűnő helyzetű iskolákkal, elha­nyagolt óvodákkal is talál­koztunk. Zavar az ideológia közvetítésében Az egyes intzmények funk­ciója. tekintélye összefügg a helyi értelmiségen belül megállapítható különbségek­kel. A helyi értelmiségen be­lül jelentős eltérések vannak foglalkozási ágak szerint mind a helyi közügyekbe való beleszólás lehetőségé­ben, mind pedig abban, hogy az adott értelmiségi csoport számára mennyire tisztázott saját szerepe. Eb­ben a tekintetben a legbi­zonytalanabb a pedagógusok és népművelők csoportja, sa­ját funkciói, úgy tűnik, leg- tisztázottabbak az orvosok és az agrárszakemberek számá­ra. Általában ők az egyes települések legnagyobb ön­bizalommal rendelkező ér­telmiségi csoportjai. Még egy igen fontos je­lenségről szeretnénk az első adatok birtokában szólni. Az általunk vizsgált szférákban szembetűnő az ideológiai­közvetítés zavara, eszközei­nek elégtelensége. Mind az ideológiahordozó eszközök­ben (díszítések, feliratok, fa­liújságok stb.), mind az ideo­lógiaközvetítés olyan köz­vetlen csatornáiban mint például az ünnepélyek, elő­adások, a hangsúlyozottan ideologikus témák oktatása stb. — igen nagyfokú kiüre- sedettség uniformizáltság és volurítarisztikus jelleg ta­pasztalható. Mindezek az eszközök nagyon kis mérték­ben támaszkodnak a megcél­zott befogadó közeg pszicho­lógiai. szociológiai sajátossá­gára. Az ideológiai megnyi­latkozások és a mindennapi élet problémái között sok esetben túlságosan nagy a távolság. Mindehhez hozzá­járul az az elbizonytalano­dás is, ami a szocialista ideo­lógia értékeinek eklektikus keveredésében kifejeződik. Az ismertetett következ­tetések persze csak első eredmények, s a feltárni kí­vánt jelenségek csak igen kis hányadát képezik, a ké­sőbbiek még igen sok új szempontot vethetnek fel, s módosíthatják is az itt fel­vázolt képet. Ezzel az ismer­tetéssel elsődleges célunk az, hogy a jelentős erőket meg­mozgató vizsgálat lényéről beszámoljunk. Kapitány Ágnes Kapitány Gábor Lassan a végéhez közele­dik a színházi évad, a mű­sorokat hirdető plakátok he­lyére két, messziről látható festett szó kerül: nyári szü­net. Az Országos Filharmó­nia bérleti koncertjei kö­zül az utolsókat hallgathat­ják meg ebben a hónapban a zenekedvelők. Ahogy ki­ürülnek a színházak, a mű­velődési házak hangver­senytermei, úgy népesülnek be a nyári teátrumok, sza­badtéri színpadok, zenélő udvarok az ország és Euró­pa minden részéből érkezett művészekkel. A Szolnoki nyár ’86 ren­dezvényeiről már tájékoztat­tuk olvasóinkat. Tekintsünk most szőkébb pátriánk ha­tárain kívülre: milyen szín­házi- és koncertmenüt kí­nálnak legközelebbi szom­szédaink: az Alföld és Bu­dapest kulturális központ­jai. A nyári zenei élet centru­mában kétségtelenül a fővá­ros és környéke lesz. A Kongresszusi Központban nény alkalommal lép fel a Magyar Állami Hangver- senyzenékar: július 14-én Ránki Dezső közreműködé­sével Liszt Bartók és Ko­dály-műveket adnak elő; július 23-án, augusztus 6-án és 14-ém a Magyar Állami Énekkar közreműködésével orosz szerzők műveit, Verdi Requiemjét, illetve Mozart műveit játsszák. Július 30-án ugyanitt ad koncertet az Eu­rópai Ifjúsági Zenekar, Cla­udio Abbado vezényletével. Július 31-én kerül sor a Liszt Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából ren­dezett díszhangversenyre, melyen Lehel György ve­zényletével az MRT Szim­fonikus zenekara és ének­kara Liszt Szent Erzsébet legendája című művét adja elő. Szeptember 25-én a Kongresszusi Központban rendezik meg a Budapesti Művészeti Hetek nyitóhang­versenyét. A Mátyás temp­lomban többek között Le- hotka Gábor, Ella István, Karasszon Dezső és Elekes Zsuzsa, valamint Johannes Emst Köhler (NDK), Josef Serafin (Lengyelország) Andrej Klobucar (Jugoszlá­via) ad orgonahangversenyt. A vácrátóti botanikus kert árnyas fái alatt a Debreceni MÁV Filharmonikus zene­kar augusztus 2-án vendég­szerepei. Martonvásáron jú­lius 2l6l-án, augusztus 9 és 16-án lesz Beethoven-est. A jazz kedvelőinek ajál- juk a Pege Aladár interna­tional all stars július 4-i koncertjét a Budai Park­színpadon; a Benkó Dixi­eland július 10-i hangverse­nyét a Kongresszusi köz­pontban s a Hilton Szálló latin-amerikai jazz-estjét július 9, 13 és 21-én. Hét al­kalommal játszák a Csár­dáskirálynőt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, a mu­sicalek és rocoperák közül ugyanott augusztusban a Jézus Krisztus szupersztár, júliusban a Budai Park­színpadon az Evita lesz mű­soron. A nyári színházi esték kí­nálata sem kevésbé gazdag, mint a koncerteké. A Gyu­lai Várszínházban a hagyo­mányoknak megfelelően magyar drámaírók zömmel mutatják be. Június 20-án Vészi Endre Don Quijote történelmi tárgyú darabjait utolsó 'kalandja című tragi­komédiájának premierjével veszi kezdetét az előadásso­rozat, ezt június 26-án Gyurkovics Tibor Bomba- tölcsér című művének, illet­ve július 4-én Háy Gyula Attila éjszakái című törté­nelmi drámájának bemuta­tója követi. Ugyancsak jú­liusban mutatják be Gyár­fás Miklós Császári futam című szatirikus játékát, va­lamint Bartók Béla A kék­szakállú herceg vára és Weöres Sándor A osodaíu- rulya című színpadi művét. Július 26-án a Várfürdőben egésznapos gálaműsor vár­ja a Gyulára látogatókat. A Szegedi Szabadtéri Játékok július 18—augusztus 20-ig tartó programjában elsősor­ban zenés színházi produk­ciókat láthatunk. Július 18- án az Odesszai Opera és Ba­lettszínház vendégjátékával, Csajkovszkij Csipkerózsika című balettjének bemutató­jával kezdődik a Dóm téri rendezvénysorozat. Ezt Puc­cini Tosca című operájának, a Jézus Krisztus szupersztár című rockoperának az elő­adása követi. A Magyar Néphdsereg Művészegyütte­se és a Győri Balett közös előadásában mutatják be A szarvassá változott fiák cí­mű táncdrámát Végül essék a szó az Agria Játékok műsoráról. Az epri Líceum udvarán július 12- én lesz Shakespeare Szent- ivánéji álom című komédi­ájának első előadása, mely- lyet Csizmadia Tibor állít színpadra. Július 14-re ter­vezik Tankerd Dorst Amál- ka című, felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt szó­ló mesejátékának bemuta­tóját. A bolgár kultúra ünnepén Cirill és Metód bronzalakja az egykori Mosaburgma Zalavár — határában fel­állított emlékoszlopon, amely Janzer Frigyes, M>unkácsy-díjas szobrászmű­vész alkotása (Fotó: Mészáros) Van a bolgárok­nak egy sajátos ünnepük: május 24, Cirill és Metód napja. Ezt a napot pirosbetűs ünnep­ként jelzik a nap­tárak, a szláv írás­beliség, a bolgár közoktatás és kul­túra napjaként tüntetik fel. Meg­lehet, Bulgária az egyetlen ország a világon, ahol a nemzeti kultúrá­nak saját, hivata­los ünnepe van. Valamikor a múlt század köze­pén, még a török rabság idején ala­kult ki a szokás, hogy május 24-én tartsák meg az is­kolákban a tanév­záró ünnepélye­ket. Az ünnepsé­gek azonban ha­mar túlléptek az iskolák falain, s ma az ünnep az egész nép ünnepe, hiszen a kultúra is az egész népé. Mit ünnepelnek a bolgá­rok május 24-én? A szlávok írásbeliségét, Ci- rilit és Metódot, a sajátos írásrendszer megteremtőit. A két néptanító apostolt, akik 1100 esztendeje a beszélt népnyelv alapján alkották meg a szlávok első ábécéjét. A szláv írásbeliség megalko­tása forradalmi tett volt, mert bátran szembeszállt a kora-középkori „háromnyel­vűség” dogmájával, mely szerint az istentiszteletek nyelve csak a héber, a görög és a latin, azaz a három „szent” nyelv lehet. Demok­ratikus volt, mert minden nép számára hozzáférhetővé kívánta tenni az írás és a tu­dás kincseit, hogy minden nép a saját nyelvén írjon és olvashasson. Cirill és Metód halála után Bolgárország fogadta be ta­nítványait és így Bulgária a szláv írásbeliség bölcsője lett. Cirill nevét viseli ma is a szlávok ábécéje. 1933-ban, a lipcsei perben Georgi Di­mitrov büszkén mondta vád­lói szemébe, amikor azok vadnak és barbárnak nevez­ték a bolgárokat: „Egy olyan nép, amely 500 évig élt ide­gen elnyomás alatt és nem vesztette el nyelvét és nem­zeti jellegét, nem vad és nem barbár. Jóval korábban, ami­kor V. Károly német császár azt mondta, hogy németül csak a lovaival beszélget, amikor a német nemesek és a tanult emberek csak lati­nul írtak és szégyelltek né­metül szólani, a „barbár” Bulgáriában Cirill és Metód apostolok megteremtették és elterjesztették az óbolgár írásbeliséget.” Mint 1100 évvel ezelőtt Ci­rill és Metód munkássága, napjainkban a szocialista bolgár kultúra is az embert, az emberi szellem kiteljese­dését, a népek közeledését és barátkozását szolgálja. Az ünnepet szokás szerint a fal­vakban és a városokban fel­vonulásokkal köszöntik a diákok, a pedagógusok, a kul­túra és a művészetek dolgo­zói. A tarka kavargásban transzparensek is feltűnnek. Számok vannak rajtuk, az oktatás és a kultúra fejlődé­sének adatai. A legkisebbek, az elsősök az ábécé betűit emelik magasba. Szimbólum­nak is felfoghatók ezek az antik metszésű betűk: azt jelképezik, hogy innen, a szláv írásjelek megalkotásá­tól kezdődött el a bolgár kultúra fejlődése. S az egyes betűktől eljutott a könyvek, folyóiratok és újságok mil­lióiig, az ősi népdaloktól a világ operaszínpadait meg­hódító bolgár énekesekig, az egykori székesfővárosok, Pliszka és Preszláv romjaik­ban is lenyűgöző épületeitől a modern tengerparti archi­tektúráig, a naiv középkori természettudományos megfi­gyelésektől a világűr titkait kutató bolgár műszerekig. Cirill és Metód emléke Ma­gyarországon sem halványult el. Morvaországban végeztek hittérítő tevékenységet, út­ban Róma felé megfordultak a zalavári szláv fejedelem­ség udvarában is, Metód ké­sőbb Pannónia érseke volt. A magyar keresztény termino­lógia sok szláv eredetű szava pedig talán azt bizonyítja, hogy a pannóniai szláv nyel­vű keresztényeknek jelentős szerepük volt a magyarság megkeresztelésében. Cirill és Metód emlékét hirdeti az az emlékoszlop, amelyet tavaly avattak fel Zalavár határá­ban. Az idén május 24. után Szófiában tartják meg a II. bulgarisztikaj kongresszust. A kongresszusra népes ma­gyar tudósküldöttség utazik. Részvételük is bizonyítja majd a bulgarisztika ma­gyarországi alkotóműhelyei­nek és jeles művelőinek ma­gas szintű, eredményes tudo­mányos munkásságát. Lengyel Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom