Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-20 / 117. szám
f 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. MÁJUS 20. Oj szökűkúttal gyarapodott Budapest. A Nagykörúton a Bástya mozi előtt, szemben a New York palotával állították fel Martn László Faun nevű szökőkútalkotá- sdt (MTI fotó: Friedmann Endre felvétele — KS) Felmérés a belkereskedelem fejlődéséről A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent „A belkereskedelem fejlődése a VI. ötéves tervidőszakban” című kiadvány. Az adatok szerint az országban jelenleg 37 069 üzlet és 18 207 vendéglátóhely, valamint 25 455 magánbolt, illetve vendéglő biztosítja a lakosság ellátását. Az elmúlt öt év alatt országosan 10 668 új üzlet nyílt, és 11 100 szűnt meg. Az üzletek száma így összességében 432-vel csökkent, s ez kizárólag a fővárost érintette. Az üzletszám csökkenése ellenére viszont jelentősen növekedett a kis- kereskedmi hálózat alapterülete: öt év alatt 887 ezer négyzetméterrel, ami azt jelenti, hogy az újonnan nyitott üzletek, áruházak nagy alapterületűek, korszerűek. Együtt könnyebb... A házasság „intézménye” válságban van. Vagy csak átalakulóban? Ez még vita tárgya a szaikemberék köréiben, ám a házasságnál jobb együttélési formát még nem talált az emberiség. Ezt mutatja az is, hogy a szaporodó válások, rossz együttélések ellenére az emberek újból férjhez mennek, és ismét megnősülnek. Hiányzik valaki Reneszánsz, Tabán, Szivárvány Alkoholellenes klubok a megyében Az A. E. (alkoholellenes) klubmozgalmat hazánkban a Magyar Vöröskereszt hozta létre. Hagyományai visszanyúlnak a hajdani antialkoholista kezdeményezésekre, de merít a hasonló jellegű — így az amerikai Névtelen Alkoholisták — közösségeinek tapasztalataiból is. A több mint két évtizedes hazai ki ubmozga lom, amelynek irányítója az Országos A. E. klubibizottság — gyógyító, megelőző, valamint utógondozói feladatokat lát el. Az A. E. klubmozgalom országos szakfelügyeletét az 1983-ban megalakult Alkoholellenes Állami Bizottság látja el. Megyénkben 1978-ban. a Hetényi Géza Kórház újszá- szi pszichiátriai osztályán kezdett el tevékenykedni az első A. E. klub. A Reneszánsz nevet viselő csoport jelenleg a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban talált otthont. A sort a Tabán és a Szivárvány klub folytatta. Mindkettő a Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet pszichiátriai osztályának kezdeményezésére, az ott dolgozó orvosok, munkatársak segítségével jött létre. Az utóbbi két évben megy esze- szerte szaporodnak az A. E. klubok: Karcagon, Kunszentmártoniban, Jászladányhan, Üjszászon és Jászberényben is tevékenykedik egy-egy csoport. A Megyei Alkoholellenes Bizottság tervei szerint a hetedik ötéves tervidőszak alatt minden városban, valamint húsz nagyközségben létesül majd A. E. klub. Az alkoholellenes klubok önkéntes társadalom-egészségügyi tevékenysége elsősorban rehabilitációs jellegű. Munkájuk szorosan összekapcsolódik a megelőző, a családvédelmi. valamint a gyógyító tevékenységgel is. A klubtagság a legtöbbször mindenkitől elszigetelődött, magányos beteget igyekszik újból visszahozni a közösségbe, a normális életvitelbe. Ismeretterjesztő előadások, műsoros estek, klubdélutánok rendezésével alakít ki egy olyan életformát, amelyben az alkoholmentes életvitelt biztosítja a résztvevők számára. A szervezetek tagdíjbeszedésekből, a helyi tanácsi szervek támogatásával, üzemek, vállalatok, kultúrházak, kívülálló egyének anyagi segítségéből tartják fenn magukat. — sta — L. három hónapja vált el, s azóta nem találja a helyét, sem a munkájában, sem a magánéletében. Igaz, hogy megkapja a gyerekeiket, kéthetente, szombat-vasárnap, de ez nem az igazi. — A múltkor a Milléren voltunk a gyerkőcökkel, a nagyobbik kerékpáron, a kisebb a nyakamban tette meg az utat. Csudaszép idő volt. szaladgáltunk, bukfenceztünk, pancsoltunk de valahogy mégsem éreztem jól magam. Egész idő alatt hiányzott valaki. Rájöttem, hogy a gyerekek csak az anyjukkal együtt alkottak számomra egész családot. — Most egyedül él? — Igen, a feleségem elköltözött az anyjáékhoz, vitte a két kicsit is. Munka után, ha hazamegyek, üresen kong a lakás. Mostanában csak aludni járok haza. Eleinte még sikerült elfoglalni magam, rendbe tettem a holmimat, eljártam úszni, futni, köVbetakarítottam az egész lakást, mostam, vasaltam, mégis mindig maradt időm amivel nem tudtam mit kezdeni. Háromszor adták be a válópert, s ugyanannyiszor vonták vissza. Hét éve házasok, s a sok viszontagság ellenére még mindig együtt vannak. A férj mérnök, a feleség tanár. — Mi az, ami mégis összetartja a családot? — kérdem a harmincéves, szőke molett asszonyfkától. — Talán a gyerekek? — tűnődik el, de rögtön helyre is igazítja magát — Nem, azt hiszem, ez csak kifogás. összetartó erő a két gyerek, de mégsem ez az igazi indoka, hogy még mindig együtt élünk. Talán az, hogy hiába próbáltunk meg külön- külön lenni, egyedül nem boldogultunk. Mind a ketten lobbanékony természetűek vagyunk, gyorsan összeszólalkozunk, s már kész is a baj. — Persze vannak olyan dolgok, amelyek eleve megnehezítik a válást, főleg a fér— Hogy jön ki a fizetéséből? — Épp, hogy megélek. Két gyerek után fizetem a gyerektartást, — nem sajnálom, hiszen csak ennyivel tudok hozzájárulni a nevelésükhöz, — de a maradékból alig tudom fenntartani magamat. De nem is ez a legrosszabb az egészben. Hiszen jobban fizető munkát — ha nem is könnyen — talál az ember. A lakást is el lehet cserélni. Inkább az fáj, hogy ha meglátok valami érdekes dolgot, játékot: — No, ezt megveszem, vagy elmondom a gyerekeknek — csak két hét múlva tehetem meg, várnom kell a következő láthatásig. Vagy ha lemegyek a boltba, venni ezt-azt, nincs kitől megkérdeznem: „Van otthon habfürdőnk, vagy vegyek?” Tudom, hogy apróságok, de azt hiszem, ilyenekből áll az élet. S talán ezek hiányoznak a legjobban. Ügy érzem magam, mint akinek levágták a fél karját, s a hiányzó végtag mégis sajog. Pedig az már rég odavan, s hiába tudja az ember, hogy muszáj volt eltávolítani — a hiányérzet, a fájdalom megmaradt. fi számára — szól közbe a férj. — Melyek azok? — Például az, hogy egymagám, ha két gyerek után fizetek gyerektartást, nem tudok megélni. A lakást nem tudjuk szétvágni, egyikünknek mennie kell, de hova? Albérletet nem tudnék fizetni — nincs miből, — új lakásra szinte semmi kilátásom nem lenne. Az anyagi gondok mellett az is rossz, hogy egyedül marad az ember, társ nélkül s a gyerekekkel is meglazul a kapcsolata. — Hogy gondolják a további éveket? Némi töprengés után az asszony válaszol: — A legutóbbi pereskedésünk után elutaztunk a hegyekbe. Kettesben, a gyerekek nélkül, úgymond megbeszélni a dolgokat. — Lett valami eredménye? — Nem vártunk csodákat. Hét év házasságot nem lehet két hét alatt helyrerázni. De jót tett mind a 'kettőnknek ez az utólagos „nászút”. Már régóta nem volt alkalmunk ennyi ideig csak egymással törődni, újból megismerni a másikat. — válaszol az asz- szony. — S önnek, mi a véleménye erről az útról? — Kellett egy kis kikapcsolódás, lehet, hogy segített is rajtunk. Azóta eltelt egy fél év, s úgy néz ki, együtt maradunk. Megróhatunk — ahogy mondják — jobban alkalmazkodni egymáshoz. Mert együtt jobb, és sokkal könnyebb, mint külön-külön. Megosztani az életet Fiatal házaspár, alig néhány hónapja voltak anyakönyvvezető előtt. A férfi gázszerelő, a neje adminisztrátor. — Miért házasodtatok ösz- sze? — Jó kérdés — hökken meg az asszony — mindenki erre törekszik, vagy legalábbis a legtöbb ember életének célja a családalapítás, a gyereknevelés. Ezt pedig csak házasságon belül Lehet harmonikusan megoldani. Hiszen a gyereknek egyformán szüksége van apára, anyára, hogy kiegyensúlyozott élete legyen. — Ügy tudom, hogy ti együtt éltetek már a házasságkötés előtt is. — Igen, két évig Laktunk együtt. Volt időnk megismerni egymást. — Mégis, mi késztetett arra, hogy papíron is házaspárrá nyilvánítsanak benneteket? — Szeretnénk egy külön otthont — most édesapámmal lakunk együtt — így a férj. Könnyebben jutunk lakáshoz, kölcsönhöz, biztosí- tottabb így a jövőnk. — Hány gyereket szeretnétek ? Kis szünet után a feleség válaszol: — Egyelőre csak egyet. A Lakásigénylésre ugyan kettőt írtunk, de inkább akkor szülnék, amikor már megvan a lakás. — Nemcsak a gyerek a fontos, hanem az is, hogy két ember megértse egymást — mondja a férfi. — Persze a legjobban induló házasság sem biztosíték arra, hogy örökké fog tartani. Mi reméljük. hogy a miénk nem végződik válással. Mert egy ember csak fél ember, és ketten sokkal könnyebb, ha van kivel megosztani az örömöt és a bánatot, az életet. S. Tóth Aliz Mégiscsak jobb így Szolgáltatás és túlszámlázás Mennyibe kerül? A kérdésre nem mindig kapunk határozott választ. Ki ne találkozott volna olyan hentessel, aki rádobta a húsdarabot a mérlegre, s bár annak nyelve, mutatója még ingadozott, tévedhetetlen határozottsággal vágta rá a fillérre „pontos”, fizetendő ösz- szeget, egy fejszámolóművészt is megszégyenítve. Hasonló élmények, helyesebben inkább inzultusok, rossz érzést szülő kellemetlenségek szinte minden vásárlót érnek nap mint nap. Mennyibe kerül? A kérdés a szolgáltatások igénybevételekor ugyanolyan joggal vetődik fel, és nem is kevésbé sűrűn. Mi tagadás, a megrendelők elég gyakran tűnnek bizalmatlannak manapság. Az is igaz ugyanakkor. hogy, lazulván az állampolgári fegyelem, nem ritkák a visszaélések sem, amelyekkel találkozhatunk. Sokszor előfordul, hogy az ember úgy érzi: becsapták, de nincs ereje, ideje, energiája utánamenni a dolgoknak, ellenőrizni egy számla tételeit. A legegyszerűbb példa, amikor az élelmiszer- bolt pénztáránál állunk, s bár meggyőződésünk, hogy a pénztárosnő többet ütött be a gépbe a valóságos árnál, mégsem szólunk. Nem, mert mögöttünk a csúcsforgalomban türelmetlenül sorukra váró bevásárlók tucatjai állnak olykor, és éppen ők adják jelét felháborodásuknak, amiért az ilyen „kötekedő” embertársuk feltartja a sort. Nemrégiben azonban az egyik nagyvárosunkban történt, hogy egy nyugdíjas gépkocsivezető nem átallott utánajárni az őt ért sérelemnek. Kitűnt, hogy igaza van: a bojlerszerelő csaknem a valós ár duplájáról töltött ki sok, apró tételből álló számlát. A panaszos először a korábbi nagyvállalat központját kereste fel. Csakhogy abból időközben kisvállalatok lettek — ezek egyikének dolgozói végezték el az említett szerelési munkát, s állították ki az enyhén szólva túlzott számlát —, és a központi épületben már más volt a tulajdonos. A kárvallott gépkocsivezető ekkor a népi ellenőrzéshez fordult, onnan továbbították panaszát a tanácsi ár- hatósághoz. az árhatóság elvégezte a szükséges ellenőrzéseket, és az említett következtetésre jutott. A kisvállalat vezetői a szerelőt hibáztatták, ő azonban munkaadóit, mondván: a túlszámlázott összeg nem az <j zsebébe vándorolt, hanem a vállalatéba, s ő csak a számára előírt haszonkulcsot alkalmazta. Nos. akárhonnan is nézzük, az ilyen és hasonló esetek vesztese minden egyes alkalommal a megrendelő. Még akkor is, ha — mint az említett esetben is — visszakapta az őt megillető, nem is csekély összeget. Mert az ő idejét, energiáját rabolta az utánajárás, s az ő bizalma rendült meg a vele szemben jogtalanul eljárt vállalat iránt. Mi lehet tehát a kiút, a megoldás a hasonló esetekben? Az árhatóságnak — igen helyesen — az a véleménye, hogy az ellenőrzés nem tekinthető csodaszernek. Azaz: minden egyes szerelő mellé nem lehet ellenőrt állítani. Végtére a kereskedelmi bolthálózat, és persze a vendéglátóipar ellenőrzése is tetemes létszámot igényel, ezért a szolgáltató hálózat munkáját csak egy-két ember kísérheti figyelemmel a megyei és persze városi tanácsoknál. Elvben persze bővíteni lehetne a tanácsi apparátus személyi állományát, ám közvéleményünk már így is joggal panaszkodik amiatt, hogy az íróasztalok száma nagyobb a kívánatosnál. Nem beszélve arról, hogy még az ellenőrök hada sem volna képes fordulatot elérni, ha ellenkező előjelű gazdasági érdekek munkálnak a mélyben. Az adminisztratív eszközök minden- hatóságába vetett bizalmunk már rég megrendült, több évtized tanulságai okítanak bennünket arra, hogy többre megyünk, ha az érdekekre és érdekeltségi viszonyokra helyezzük a fő hangsúlyt. (Ettől persze még az árellenőrzések és — ha szükséges a bírságok sem mellőzendők, de valóban csak kiegészítő lehet a szerepkörük). Eljutottunk hát oda, hogy a szolgáltatószférában is csak a tényleges piaci verseny illetve versenyhelyzet ígérhet gyökeres változást Ennek kezdeti jelei máris mutatkoznak. Nem emelnek irat például a taxisok — hivatalos néven: személyszállító kisiparosok —, mert az utakon mellettük guruló konkurencia mögött nem akarnak lemaradni, kisebb esélyekkel indulni. Ugyancsak reális árak kezdenek kialakulni a lakáskarbantartó-javító szakmákban, mert akármelyik újság hirdetési rovatát ütjük fél. a festők, mázolók, tapétások. parkettacsiszolók ilyenkor tavaszelőn még engedményekkel is csábítják a megrendelőt, s licitálnak egymásra. Varga Zsuzsa Szolnokon: Ságvári krt 45/a. Jászberényben: Mackó Lehel v. tér 34. Törökszentmlklóson: Maxi Budai Nagy Antal u. Z. Kisújszálláson: Foxi Szabadság tér 5. Martfűn: a háztartási illatszer szak üzletben
