Szolnok Megyei Néplap, 1986. május (37. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

1986. MÁJUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Nemzetközi minősítésű és válogatott sportolók A Szolnoki Vízügyi SE megvalósítja kitűzött céljait Nemcsak országosan, ha­nem nemzetközileg is figye­lemreméltó eredményeket ért el az utóbbi években a Szol­noki Vízügy SE. A vízilabda és a kajak-kenu szakosztály A-kategóriás minősítésű, a vízilabdázók közül szinte minden korosztályos váloga­tottban található szolnoki já­tékos, kajak-kenuban nem­zetközi minősítésű sportolói vannak, és sokan szerepel­nek a különböző válogatott keretekben. Ürbán Lajos a magyar ifjúsági vízilabda­válogatott egyik edzője; Nagy György pedig a kajak-kenu válogatott munkáját segíti. A Holt-Tiszán levő pályát, fek­vése folytán, sokan a leg­jobbnak tartják az ország­ban. Biztató a fejlődés eve­zésben és hallatnak maguk­ról az úszók is. Az igényes és színvonalas szakmai munka eredménye, hogy kenuban Szabó és Vi­déki felnőtt magyar bajnok­ságot nyert, tartalékok vol­tak a belgiumi VB-n, kajak­ban Szép és Karnok az if jú­sági VB-n nyert tavaly két ezüstérmet, a négvesben pél­dául hat ezred másodperccel lemaradva az elsőtől. Az OB I-es vízilabdacsapat ta­valy harmadik volt a baj­nokságban és elnyerte a Ma­gyar Népköztársasági Kupát. Hárman helyet kaptak a fel­nőtt válogatott keretben. Mo­hi az ifjúsági EB-n és VB-n a válogatott tagjaként ezüst­érmet szerzett. Az idén Vasi- csek és Czibulka is bekerült az ifjú­sági válogatott ke­retbe. A Vízügy SE tavaly 94 olim­piai pontot szer­zett. Ebből a ka­jak-kenu szakosz­tály hatvanat, a felnőttek egy, az utánpótlás korúak hat magyar baj­nokságot nyertek. A felsorolás talán túlzottnak tűnik, de ezekkel érzé­keltethető leg­jobban a fejlődés, a sok szép ered­mény, a kiváló utánpótlás-neve­lés. Zsiga József har­madik éve ügyve­zető elnök. Az eredmények szám­bavétele után az idei feladatokról, a jövő terveiről és az egye­sület életéről beszélgettünk. — Először is hangsúlyoz­nám, hogy az eredmények szigorúan köteleznek ben­nünket — jelentette ki az ügyvezető elnök. — Elégedet­tek lehetünk, de megelége­dettek nem. Arra törekszünk, hogy ezt a színvonalat tart­suk és a lehetőségekhez mér­ten növeljük. Feladataink közül valóban a vízilabda- csapat KEK-ben való szerep­lése emelkedik ki, ahol mél­tón szeretnénk képviselni a magyar és az egyesületi szí­neket. A jó szerepléshez azonban nem elég csak a csapat kellő hozzáállása, szükséges és nélkülözhetet­len a megye és a város sport- szerető vezetőinek a támoga­tása is. El kell mondanom, hogy az elmúlt két évben — de főleg tavaly — a me­gye és a város állami és sportvezetése a jobb ered­mények elérése után kiemelt támogatásban részesített ben­nünket. — A KEK-szereplés konk­rétan mibe kerül? — Anyagilag mintegy há­rommillió forint többletki­adást ró az egyesületre, amit önmagában nem tud meg­teremteni. Ezért is utaltam a város segítségére és össze­fogására. — A másik A-kategóriás szakosztály a kajak-kenu. Az olaszországi edzőtáborból ha­zatérve Szabó és Vidéki a szegedi maratonin máris re­mek formát árult el. Az idén mi várható tőlük? — A kajak-kenu világbaj­nokságot az idén Kanadá­Zsiga József ban rendezik. Azt szeret­nénk, ha ott már nemcsak tartalékok, hanem induló egy­ségek lennének a felnőtt vá­logatottban. Az ifjúságiaknál Szűcs Attilának jósolnak szép jövőt a szakemberek, de a többiektől is várjuk a jó foly­tatást. Szakosztályunk egyéb­ként az országban a legné­pesebbek közé tartozik. Vízi­labdában Babarczi Roland, kajak-kenuban pedig Nagy György vezető edző szemé­lyében olyan megszállott, sportágat szerető szakember kezében van a karmesteri pálca, amelyet minden egye­sület szívesen magáénak val- lana nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. — Az úszókat általában sok elmarasztalás éri ... — Külön örülök annak, hogy ez a szakosztály az utóbbi évekhez viszonyítva, néhány figyelemreméltó eredményt ért el. Kripkó Zoltán például magyar baj­nokságot nyert és két har­madik helyet szerzett, Kádár Krisztina országos csúcsot úszott. Négy aranyjelvényes úszónk van és öt olimpiai pontot szereztünk, míg ta­valy egyet sem. Alapsportág az úszás, az egyesület elnök­ségének koncepciója alapján a jövőben új utakon kell járnia. A versenyúszás mel­lett elsősorban a vízilabdá­nak, de a kajak-kenunak is az utánpótlás bázisa lesz, bár a vízilabdának eddig is az volt. — A végére maradtak az evezősök. — Bánvölgyi Zoltán és Gudmonn András edzőkkel az élen véleményem szerint nagyszerű teljesítményt nyúj­tottak. Imre Anikó szemé­lyében ifjúsági válogatottal rendelkezünk, aki az elmúlt napokban az országos hosszú távú versenyen korosztályá­ban negyedik lett. Tavaly 237 ezer forint értékben bő- vítetttük a hajóparkot, de még mindig nem tudunk elég beülést biztosítani minden nálunk evezni vágyó fiatal­nak. Ezért a Magyar Evezős Szövetség miniszkifeket köl­csönöz egyesületünknek. — Utolsóként az egyesület életére, a vezetők munkájá­ra, a napi gondokra, tenni­valókra vonatkozó kérdés. — Apparátusunk, helyet­tesemmel, Bíró Árpáddal az elmúlt két évben bizonyítot­ta ügyszeretetét. Ezt azért hangsúlyozom, mert szerin­tem az egyesület létszámá­hoz viszonyítva kevesen va­gyunk, de eddig mindent meg tudtunk oldani. Remé­lem, a megnövekedett fel­adatoknak is eleget tudunk tenni, bár a napi nyolc órai munka ehhez kevés. Ennél sokkal többet kell dolgozni, mert túl sok az adminisztrá­ció, amire az illetékeseknek oda kellene figyelni. Nagy István elnök és a tizenegy fős elnökség az elmúlt két évben bebizonyította, hogy méltó a közgyűlés bizalmára. Valamennyi elnökségi ta­gunk a legnagyobb odaadás­sal segíti és támogatja az egyesületet. Gyetvai Béla al­ezredes, gazdasági vezető például 26 éve a legmaga­sabb színvonalon végzi a munkáját, tőle nyugodtan al- hatunk. De szólni kell a sok névtelen társadalmi segítő­ről, akik nélkül az elmúlt évek jó eredményeit nem ér­hettük volna el. Zsiga József szólt még a bázisszervekről, amelyek kö­zé az OVH, a Kötivizig, a Víz- és Csatornaművek, a TRV és a Keviterv tartozik, de minden évben mintegy 20 megyei és városi üzem, szövetkezet, intézmény is se­gíti az egyesületet. Végül kö­szönetét mondott a Belügy­minisztérium és a megyei rendőr-főkapitányság illeté­keseinek, hogy újabb két évre meghosszabbították a mandátumát. Pataki István Mérkőzésről mérkőzésre Elkerülni a veszélyes zónából Labdarúgó NB II: Mező­túri Honvéd—Hódmezővá­sárhely. Legutóbbi két ve­reségével a kiesőzónába csú­szott a mezőtúri csapat s ha nem kezdi meg a pont­gyűjtést menthetetlen hely­zetbe kerülhet. Szombaton a Himer István által irányí­tott Metripond kemény el­lenfélnek ígérkezik. Földesi János vezető edző néhány kulcsjátékosra betegség miatt továbbra sem számít­hat, de bizakodik, hogy a rendelkezésre állók átérzik a tét fontosságát és nemcsak küzdenek, hanem góllövő cipőben is játszanak. Nagykanizsa—Szolnoki MÁV MTE. Szilágyi vissza­kerül a csapatba, Tóth J. a tervek szerint kezdőjátékos lesz s ebben az esetben Csá­bi pihen. Szerdán a Vegyi­művek elleni edzőmérkőzé­sen Katona is helyet kapott a csapatban s amennyiben erőnléte rendben lesz, el­képzelhető, hogy Nagykani­zsán játszik. A játékosok át­érzik a mérkőzés jelentősé­gét, hiszen vereség esetén a MÁV MTE is a kiesőzóna fe­lé közeledik. Vízilabda OB I: Szolnoki Vízügy SE—Bp. Honvéd. A szolnoki vízilabdázók lénye­gesen kedvezőbb helyzetben vannak, mint a labdarúgók. Űk nem is a kiesés ellen, hanem a képzeletbeli do­bogós helyezésért küzdenek. A tavaszi fordulóban még veretlenek. Szombaton a meglepetésekre képes Bp. Honvéd nem lesz könnyű el­lenfél, de ha a szolnoki gár­da a kiegyensúlyozott, jó formáját nyújtja, nem lehet kétséges a két pont sorsa. Bánktsti László szak? snácsadó A Szolnoki MÁV MTE el­nöksége tegnap rendkívüli ülést tartott, amelyen az NB Il-es labdarúgócsapat szereplése volt a napirend. Az együttes a várakozás alatt szerepel. Az elnökség a javítás lehetőségét s a szakosztályvezetéssel egyet­értésben úgy döntött, hogy meg kell erősíteni a szak­mai munkát. Ennek érdeké­ben Bánkuti László szaked­zőt — aki a DVTK szakveze­tője volt — május elsejétől két hónapra szaktanácsadó­nak szerződtették. Ez a je­lenlegi két edző egyetérté­sével történt. Bánkuti már Nagykanizsán is közremű­ködik, a jövő héttől pedig aktívan bekapcsolódik a munkába. Hétvégi sportműsor Csütörtök Lovaglás. Díjlovaglás, Szolnok, Tiszaliget 9, díjug­ratás 13. Labdarúgás. Barátságlos mérkőzés: Kunszentmár­ton—Videoton, Kunsaent- márton, 16. Színészek-új- ságírók. Szolnok. Tiszaliget, 13. (rövidített). Tömegsport. Szakmun­kástanulók megyei olim­piája. Szolnok, Tiszaliget, 9.20. Péntek Kosárlabda. NB II. Női: Szolnoki MÁV MTE—Nyír­egyházi MGFSC, Szolnok, Véső u. 10,30. Kisújszál­lás—Miskolci Postás, Kis­újszállás, 10.30. Férfi. Rá­játszás: Karcag—Miskolc 11. KVFSE—Nyíregyházi MGF­SC Szolnok Tiszaliget 15.30. Röplabda. NB II. Férfi: Sz. Vegyiművek—Borsodi Bányász, Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok 10. Vízilabda. Szolnok, Dam­janich uszoda. Serdülő baj­nokság: SZVSE—Üjpesti Dó­zsa, 10. ifjúsági: SZVSE—U. Dózsa, 11.15. Serdülő: SZV­SE—Magyar női válogatott 12.30 OB I. Női: SZVSE— Vasas 13.40. Teke. NB II. Férfi: Szol­noki MÁV MTE—Kecskemé­ti MÁV, Szolnok, Munkásőr u. 8.30. Tenisz. Szolnok megye fel­nőtt férfi és női, egyéni és páros bajnoksága. Szolnok, Tiszaliget 10. Szombat Asztalitenisz. Megyei ösz- szevont serdülő fiú és leány csapatbajnokság. Szolnok, Killián Főiskola tornaterme, 9.30. Atlétika. Megyei középis­kolás bajnokság, Szolnok, Véső u. 8.30. Röplabda. NB II. Férfi: Tószeg—Romhány. Tószeg, általános iskola, 15. Tenisz. Szolnok megye fel­nőtt férfi és női egyéni és páros bajnoksága, Szolnok Tiszaliget. 10. Teke. NB III. Ifjúsági egyéni. Szolnok, Munkásőr u. 8. Vízilabda. OB I.: Szolnoki VSE—Bp. Honvéd, Szolnok, Damjanich uszoda, 12. Mar­jai, Kiss. Labdarúgás. NB II. Mező­túri Honvéd—Hódmezővá­sárhely, Mezőtúr 17. Terü­leti: Volán—Rákóczi—Haj­dúböszörmény, Rákóczifal- va 16.30, Tamaskovics. Me­gyei: Tisza Cipő—Kunhe­gyes, Balogh. Jászladány— K. Medosz. Trencsényi. Kis­újszállás —Sz. Cukorgyár, Kökény. Kunszentmárton— Tiszaföldvár, Pintér. Rákó- cziújfalu—Mezőtúri FSE, Bo- hár. Besenyszög—MÁV MTE junior (Békés m.) Szászbe­rek—Törökszentmiklós .Csé- nyi. Tiszafüred—Jászkisér, Szántó. Jászapáti ÁÉV—Sza- jol (Heves m.) Valamennyi mérkőzés kezdési ideje 17 óra. Idegenben szerepelnek: a Szolnoki MÁV MTE NB li­es labdarúgói Nagykanizsán. Vidéki László és Szabó Lajos Tiszafüreden a helyzet változatlan Régi jó hagyománya a me­gyei párt-végrehajtó bizott­ság mellett működő testne­velési- és sportbizottságnak, hogy rendszeresen kihelye­zett üléseket tart egy-egy városban, körzetközpontban vagy sportegyesületben. Legutóbb Tiszafüred és von­záskörzete sportja szerepelt a bizottság napirendjén. Egy kis helyszinrajz Nézzük a tényeket. Tisza­füred mindössze két és ne­gyed éve város. Korábban vonzáskörzetébe tartozott Kunmadaras, Tiszaroff és Tiszagyenda is; ezekben a községekben rendkívül élénk az asztalitenisz-, a kézilab­da- és a tömegsportélet. Ne­hezíti a terület sportéletének szervezését, hogy kicsiny az ide tartozó falvak lélekszá- ma, hogy az iskola befejezé­se után a diákok másutt folytatják tanulmányaikat vagy állnak munkába; hogy egyre csökken ugyan, de még mindig nagy az ingá­zók aránya. A vonzáskörzet­be letelepült gazdasági egy­ségek java része csupán le­ányvállalat, többnyire a me­gyén kívüli székhelyű köz­ponttal, így az e munkahe­lyeken dolgozókra nehezeb­ben tud hatni a sportirányí­tás. A terület sportegyesületi, diáksportköri tagjainak szá­ma 1645 volt két éve, ebből a hétszáz aktív sportoló 18 szakosztályban versenyzett. Közülük 361 iskolai tanuló volt, csak a többi indult fel­nőtt kategóriában a maga szakágában. Főállású edző egyetlen egy, mellékfoglal­kozású tíz, társadalmi edző 16 volt a körzetben. A vá­rossá válás előtti években általában tízezernél többen vettek részt a tömegsport­megmozdulásokon; az utób­bi időben egyre csökken ez a szám. Az itt működő sportegyesületek kiadásai jóval nagyobb ütemben nő­nek, mint saját bevételei és a támogatások. Létkérdésről van szó Ebben a helyzetben bi­zony nem könnyű eredmé­nyes sportéletet teremteni Tiszafüreden és környékén. Ahogy a városi tanácselnök, Rente Ferenc beszámolója is /megállapította: e szakterü­let fejlődése itt nem tart lé­pést a társadalmi élet más területeinek kedvező irányú változásaival, az igényekkel és a szükségletekkel. Talán még a meglevő tárgyi, anya­gi és személyi feltételeket sem használják ki elég eredményesen az illetékesek. És itt — a személyi adott­ságoknál — meg kell áll­nunk néhány szóra. A sport- bizottság tagjai, egymástól függetlenül is, szinte mind megemlítették segítő szán­dékú hozzászólásaikban, hogy döntő fontosságú a megfelelő sportvezetők meg­találása minden posztra. Akárcsak az, hogy a helybe­li gazdasági és társadalmi vezetők értsék meg, lássák be a sport jelentőségét, s eszerint támogassák is az ügyet. Hiszen már régen nem a helyi focicsapat eredmé­nyeiről, a környéken lakók hangulatáról, hanem az egészséges gyermekekről és felnőttekről, a besorozható katonakötelesekről, a mun­kaképességről, a jó közér­zetről van szó! És ez már több is, mint politikai ügy — jószerivel létkérdés! Ahol minden eldől Lassan fejlődik az iskolai testnevelés és sport, de itt a hangsúly a fejlődésen van. Nem csupán több a szakta­nár a körzet iskoláiban, de színvonalasabb az a munka is, amit elvégeznek. A kor- osztályos sportversenyeken egyre jobb eredmények jel­zik az előrelépést. Igazolják ezt a tomajmonostori tor­nász-, a tiszafüredi Kossuth téri kézi-, a Kiss Pál iskola­beli kosárlabdázó meg az abádszalóki kispályás labda­rúgó gyerekek, a megyei viadalok előkelő helyezései­vel. De akad ezen a terüle­ten úttörőolimpiai bajnok is (kaják-kenuban), s az úszás- oktatásban ugyancsak igye­keznek minél eredményeseb­ben tevékenykedni az okta­tók. Biztatóak a füredi Kossuth gimnázium DSK-tagjainak sikerei is atlétikában, ko­sárlabdában, női kézilabdá­ban. Annál több mozgósít­ható tartalék lenne a szak­munkásképző intézetben! Hi­szen a dolgok ebben a kor­ban dőlnek el: lesz-e valaki­ből élsportoló, rendszeresen — bármilyen szinten — ver­senyző, vagy egyszerűen mozgáskedvelő, egészséges ember? Az írásos beszámolóban számos tömegsportrendez­vényt sorolt föl a tanácsel­nök; ám ezek nagyobb ré­szét a helyi gazdasági egysé­gek: az MHSZ, a KISZ-bi- zottság és egy-két szövetke­zet rendezte. Ez önmagában nem lenne baj, ha ettől még tömegesebb lenne a részvé­tel. A számadatok azonban őszintén vallanak az amatőr sportversenyeken indulók táborának szűküléséről. Kievickélni a válságból Nem jobb a versenysport meg az utánpótlás-nevelés helyzete sem Tiszafüreden és környékén. A csapatok többsége megyei vagy meg alacsonyabb szintű — gya­korlatilag a szabadidős sport kategóriába sorolható. Ahol néhány ezüst- és bronzjelvénnyel is lehet di­csekedni, mint a legjelentő­sebb eredményekkel, ott va­lójában nincs mivel dicse­kedni. Hiába van 28 hajója a ka­jak-kenu szakosztálynak, ha alig akad, aki napról napra beleülne ezekbe. Viszont hiába lenne több csapatra való labdarúgója is például Tiszafürednek, ha az egyet­len focipályáról is csak nagy jóindulattal mondható el, hogy gyepes (agyonhasznál­ták, különböző bajnoki és „szabadidős” mérkőzéseken). A terület községei közül többnek nincs, mint ahány­nak van serdülő labdarúgó- csapata ... „Az elmondottakból lát­szik, hogy a város és von­záskörzete sportja jelenleg igen válságos helyzetben van.” Bizony, látszik. De az írásban rögzített határozati javaslatok és a sportbizott­sági ülésen elhangzott taná­csok hasznára lehetnek a helyi sportmozgalomnak. A tanácselnök és minden mun­katársa — ez nyilvánvaló volt a beszámolóból, az ész­revételekre való reagálásuk­ból — elszánta magát arra, hogy „helyrerázza” a kör­nyék sportmozgalmát, hogy minden tőle telhetőt meg­tesz az összes illetékes a jobbításért. A bizottság úgy döntött: 1990-ben ismét a helyszínen tájékozódik az elhatározás valóra váltásá­ról. (várkonyi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom