Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

io _____________________Szolnok megye múltjából 1986. ÁPRILIS 19. 1 Í z 1785- 86-0S bács kai kiti eleped és „Lórmázó irredemptus lakosok” Elpusztult műemlékek nyomában Aki országjárása során a fatornyok világába akar el­jutni, leghamarabb a Sza- bolcs-szatmári részeken ta­lál helyreállított műemlék templomokat — festett, ka­zettás mennyezettel, s a templomhoz hozzáragaszt­va vagy különálló fatornyo­kat négy fiatoronnyal. Ti- szacsécse, Móricz Zsigmond szülőfalujának tornya is ilyen. Balogh Ilona 1935-ben megjelent, Régi fatornyok című monográfiájában meg­állapította, hogy az ilyenne­mű építmények a 18. szá­zadban igen elterjedtek vol­tak az Alföldön, az Alföldet övező dombvidéken és a Du­nántúlon is. Mint írta: „... a négy fiatororiy jellemző és kedvelt motívuma az erdé­lyi, főleg a kalotaszegi és a Partium-beli magyar faépí­tészetnek ... Eredetének kérdése a magyarországi fa­építészet sokszor vitatott té­mája igen régóta ... Csak­nem egyöntetű a felfogás, amely a négy fiatornyos to­ronytípusban nyugati hatást, a kőépítészet stílusának szembeszökő befolyását lát­ja ... A magyar és velük együtt a magyarországi fa- tornyok nem ezeket vették mintául, megvoltak azok kö­zelebb is igen sok helyen.” Balogh Ilona bizonyítékul a négy fiatornyos toronytípus elterjedésére a XVI—XVII. századi metszeteket hozza, különösen az Ortelius-féle Toronysisak négy flatorony- nyal. Mikoviny Sámuel rajza Jászberényből. várlátképeket (pl. Hatvan). Kiegészithetjü.k ezt azzal, hogy számos szolnoki met­szeten is láthatunk négy fia­tornyos templomot a fallal körülvett városban. Balogh István pedig 1980- ban adta közre az Építés- és Építészettudomány X. kötetében az Adatok az al­földi faépítkezés történeté­hez című tanulmányát, amelyben a debreceni kollé­gium levéltárában talált adatok alapján összegezte a XVIII. században még a Tiszántúlon létezett refor­mátus templomokat, -tor­nyokat és -haranglábakat, s számukat 322-ben állapította meg. A cikkben közzétett mm ■ ' '<s jHBSBssr- v,, , i •*»* ' ^ adattárban települések sze­rint részletezi ezeket. A Nagykunságból azonban nem közöl adatokat, pedig itt is volt négy fiatornyos fatorony. Utánanéztem a karcagi ref. egyház legrégibb anyakönyvéből kiírt adatok­nak, s a „meghaltak (1730— 1791)” részben ez olvasható: „Ez a templom ... a mi Atyáinknak sok bujdosásai, s félelmei között épült fel. A torony a mostani temp­lomnak ... tsak nem az kö­zepén esett, a kő rakások­nak magassága 11 ölnyi, a fa épület pedig rajta mint egy 12 ölnyi, igen hegyes, és a 4 sarka 4 Tornyotskák- kal ékeskedett, sugár volta miatt mindennek szemét magára vonta, a Templom falának magassága pedig öt öl és egy lábnyi, szélessége 7 öl, hosszasága 17 öl volt, a Toronyhoz volt ragasztva és nyúlt az mostani templom közepéről által az oldalán napkelet felé. Ez a templom az 1744-dik Eesztendőben és azután is az akkori népnek számához képest elegendő volt.” Volt a toronyban harang is, 1636-ból és 1725-ből, mint azt a német-, illetve latin­nyelvű felirat tanúsítja. A szakszerű leírás plasztikusan varázsolja elénk a karcagi tornyot, amely 46 méter ma­gas volt. A karcagi torony ábrázo­lását nem ismerjük, de ugyanabból az időből be tudjuk mutatni a Jászbe­rényben akkor még megvolt négy fiatornyos tornyot. Mi­koviny Sámuel, a jeles tér­képész a Jászság és a Nagy­kunság térképének elkészí­téséhez csillagászati mérése­ket végzett 1731. április 30- tól május 8-ig. Volt tehát al­kalma a hiteles rajz elkészí­téséhez, amellyel térképét díszítette. Jászberényt panoráma. Mikoviny Sámuel rajma am iMá-ben kiadott Jászság térképén. A bemutatott néhány le­véltári adat elpusztult Szol­nok megyei műemlékek egy­kori meglétére utal, s egy­szersmind teljesebbé teszi az Alföld négy fiatornyos fatemplom-tornyainak gaz­dag adattárát. Kaposvári Gyula Jászdózsán 1919-ben TV nép képviselői A Jászság, a Nagykunság és Heves-Külső-Szolnok vár­megye tiszamenti községei jelentékeny tömegekkel kap­csolódtak be abba a telepí­tésbe, amely II. József ural­kodása idején (a mai Ju­goszlávia területén) a Bács­kában folyt. A kezdeményezés 1784 ta­vaszán Kunhegyesről indult. A folyamatban lévő német telepítésekről értesülve a szegénysorsú, „lármázó irre­demptus lakosok” arra a gondolatra jutottak: pusztát kérnek maguknak egy ka­marai birtokon, s elköltöz­nek. Küldötteik 250-nél több áttelepedni kívánó család nevében Bécsbe mentek. Egy forrás szerint a követek „a királyi szék előtt” is meg­fordultak. Az uralkodó helyt adott a birodalmi németek telepítésénél olcsóbbnak ígérkező nagykunsági je­lentkezők kérésének, s ja­vaslatot kért a zombori ka­marai adminisztrációtól a telepítés helyére. A hazatérő deputáció tag­jai ellen a kunhegyesi ta­nács a Nagykun Kerületnél eljárást indított, mert meg akarta akadályozni az adózó és olcsó munkaerőt jelentő irredemptusok távozását. Bécs kedvező válasza azután a tanács véleményét is meg­változtatta. A nemes tanács „ilyen engedetlen és heverő népet tartóztatni szándékok ellen ... illendőnek nem lát­ja.” 1784. november 25-én lá­tott napvilágot II. József azon rendelete, amely a kun- hegyesiek bácskai települé­sét és a nekik nyújtandó kedvezményeket tartalmaz­ta. A javasolt 3 puszta kö­zül Feketityet nyerték el. Minden család anyagi hely­zetének és munkaképességé­nek megfelelően egész, fél vagy negyed sessió (telek) kiterjedésű ingatlant (1 ses­sió = 38 hold szántó, 22 hold kaszáló, 1 hold belső telek), 18 Ft-ot építkezésre és esz­közök beszerzésére, 3 évi adómentességet és kölcsön- gabonát kaptak. Ezek a be- neficiumok (kedvezmények) lettek alapjai a többi Szol­nok megyei lakos bácskai te­lepítésének is. 1784 végén és 1785 elején többször járt küldöttség a megígért pusztán, hogy a költözés körülményeit tisz­tázza, pontosítsa, s emiatt érkezett Válovits György ka­marai intéző is Kunhegyes­re. S mivel a költözésre je­lentkezett családok száma 217-re csökkent, 33 karca­git is összeírt, akik később elálltak a kunhegyesiekkel való költözéstől, mert a Karcagon kibontakozó tele­pítési mozgalomhoz csatla­koztak. Helyettük végül a tiszaburaiakat sikerült meg­nyerni. A kunhegyesiek köl­tözésének híre elterjedvén a környező nagykunsági tele­püléseken, a Heves-Külső­A földosztás ideje alatt a Szolnok megyei kommu­nisták is legfőbb feladatuk­nak a földreform munkála­taiban való aktív részvételt tekintették. A jászberényi járás községi párttitkárai­nak tartott értekezleten így beszélt erről a járási titkár: „A földosztás jelentőségét nem lehet eléggé hangsú­lyozni. A földbirtokosok és reakciósok minden eszköz­zel igyekeznek a rendeletet kijátszani és a végrehajtást megakadályozni. Szükséges tehát a gyorsaság, hogy ki­rántsuk a talajt a földbirto­kosok lába alól. Minden ve­zetőségi tagnak.főleg a tit­károknak át kell tanulmá­nyozni a rendeletet. Legel­sősorban a nincsteleneket kell földhöz juttatni.” Szolnok megyei tiszamenti községekben és a Jászság­ban is megindult a szervez­kedés, de a Helytartótanács 1785 folyamán elutasította a tiszamenti és a jászsági helységek kérelmeit. E terü­letekről csak a buraiak és a kisériek elköltözése valósult meg, mindkettő a nagykun helységek mozgalmaihoz kapcsolódva. Válovits kunhegyesi útja egy még nagyobb arányú szervezkedés kiindulópontja lett. 1785 tavaszán Kunhe­gyesről 160-nál több család, a település népességének csaknem egynegyede, költö­zött el. A kamarai intéző Zomborra küldött jelentésé­ben' azonban mintegy 700 családról írt, a kunhegye­siek mellett felsorolta Kis­újszállás, Túrkeve és Kun­madaras lakóit is. A küldöttek először Zom- borba utaztak, ahol az ad­minisztrátor az eredetileg szintén németekkel benépe­sítendő Pacsér puszta meg­szemlélését ajánlotta nekik. Ezután indultak Budára, a magyar kamarához. Maguk­kal vitték a jelentkezettek névsorait, melyeken 143 kar­cagi, 109 madarasi, 42 jász- kiséri és 320 kisújszállási család szerepelt. Ügyük sikeréhez nem kis mértékben járult hozzá a zombori kamarai adminiszt­ráció támogatása, melynek sikerült meggyőzni a kama­rát a jóval kifizetődőbb bel­földi telepítésről. A külföl­di telepeseknek ugyanis sok­kal több kedvezmény járt: megszántott föld, felépített ház, nagyobb pénzösszeg, termelőeszközök, adómen­tesség, stb. 1785 októberében vált bi­zonyossá, hogy megkapják letelepedésre Pacsért és Ómoravicát, azzal a kikötés­sel, hogy a telepítés még a tél beállta előtt megtörté­nik. A költözés körülmé­nyeinek tisztázása elhúzó­dott. Több csoportban köl­töztek. A kunhegyesiekkel kb. egyidőben 72 karcagi család lakóhelyük tanácsá­nak szabályszerű elbocsátá­sa nélkül telepedett meg Pacséron. ök 1786 tavaszán a többi karcagi telepessel együtt Ómoravicán találtak végleges lakóhelyre. E köz­ség alapítói közt kb. 120 karcagi, 100 kunmadarasi és 40 jászkiséri család volt. A 200 kisújszállási család Pa­cséron nyert elhelyezést. A telepítés sikerrel járt: Pa­csér, Ömoravica és Fekete­hegy ma is virágzó közsé­gek. Felmerülhet a kérdés: mik voltak a mozgatórugói e je­lentős telepítési akcióknak, amelynek eredményeként a kibocsátó helységek lakos­ságuknak egyenként csak­nem 10%-át vesztették el? Az okok rendkívül össze­tettek, alapos történeti ku­tatásokra van szükség feltá­Kisújszálláson 5500 hold földet osztottak ki a föld- néUkiüli parasztság között 542 igénylő jelentkezett. A munka zavartalanul folyik és a reakció, amely a föld­nek a parasztság kezére ju­tását mindenütt akadályoz­ni igyekszik, Kisújszálláson nem mer nyíltan jelentkez­ni. A termelő bizottság a jó földek legnagyobb részét már előzőleg kiadta kisha- szonbérletbe és ezeket már be is vetették. Az új tulaj­donosok a termés betakarí­tása után veszik birtokba a földeket. Huszonnyolc üzem­képes traktor áll a mező- gazdaság rendelkezésésre és olaj is van a munkába indí­tásra. Karcag Földigénylő Bi­zottsága a következő távira­rásukhoz. Mindegyik ténye­ző részletes kifejtésére e cikk keretében nem vállal­kozhatunk, csupán néhány fontosabbat emelünk ki. Az elköltözni akarók több kérelmükben panaszkodtak a „nép megszaporodása” miatt. Ennek csak látszólag mond ellent az, hogy a haj­dan török uralom alatt állt területek közül a Jászkun Kerületekben volt a legala­csonyabb a népsűrűség — az első magyarországi nép- számlálás adatai szerint —, mivel a Jászság, Nagykun­ság és a Tiszamente a ked­vezőtlen vízrajzi viszonyok miatt az aránylag ritka né­pesség eltartására is elégte­len volt. Nem véletlen, hogy a telepítéssel csaknem egy­időben fogalmazódott meg a korábban elrontatott Mirhó- gát újratöltésének igénye, amely 1786 őszén meg is tör­tént, így a Nagykunság bel­ső területei kevesebbet szen­vedtek a Tisza árvizeitől, s megnövekedtek a termőte­rületek is. Jelentős szerepet játszha­tott a Jászkunságnak az or­szágostól némiképp elütő a szabad paraszti fejlődés csíráit magában hordozó, sa­játos társadalmi szerkezete, s ennek következményei is: a földbirtokszerzés az irre­demptusok számára szinte teljesen lehetetlen volt, így a kiváltságok csalogatta be­költözők a helységek sze­gény lakosságát duzzasztot­ták. Munkaerőfelesleg ala­kul ki, s emiatt a szegé­nyebb helybeliek életkörül­ményei is romlottak. A föld- telenek és a redemptusok ellentéte különösen Kunhe­gyesen éleződött ki. Nagy terheket jelentett a lakosságnak a redemptió ki­fizetése, a katonaállítás és -ellátás, a nádor fizetése, a templomépítések és az ár­vizek elleni védekezés is. Sok elköltöző kisföldű re- demptus családja, illetve örököseinek a földbirtokos­rétegből való várható kicsú­szása, s kiváltságoktól való elesésének közeli lehetősége elől költözött el. Minden bizonnyal jelentős előrelépést jelent majd a kitelepedés okainak, körül­ményeinek, következmé­nyeinek részletes vizsgálatá­ban a Kisújszálláson, a bácskai kirajzás 200. évfor­dulója alkalmából ma és holnap zajló tudományos ta­nácskozás, melyet a TIT Megyei Szervezete és a Kis­újszállási Városi Tanács szervezett. A telepítéssel foglalkozó helytörténetku­tatók, muzeológusok, hazai­ak és külföldiek előadásaik­ban minden bizonnyal új eredményekkel járulnak hozzá Györffy István, Nagy Kálozi Balázs és Szabó La­jos magas színvonalú kuta­tásaihoz. tot intézte a földművelés- ügyi miniszterhez: „Örömmel üdvözöljük a földművelésügyi miniszter elvtársat abból az alkalom­ból, hogy a földreformren- deletet Karcagon végrehaj­tottuk. ígérjük, hogy a föld­reform által biztosított föld­munkát minden erőnkkel és minden körülmények között elvégezzük. Föld igénylő Bi­zottság.” A Vörös Hadsereg felsza­badította Nemesmedvest. ez­zel 194 napos küzdelem után a szovjet katonák az utolsó német egységeket is kiver­ték Magyarország területé­ről. Hazánk felszabadult. Pfiski Anna A Tanácsköztársaság kor­mánya által 1919. március 3-án nyilvánosságra hozott ideiglenes alkotmány értel­mében az országban a leg­főbb hatalmat a munkások, katonák és földművesek ta­nácsainak országos gyűlése gyakorolja, amelyet első al­kalommal a Forradalmi Kormányzótanács hív össze. A falusi, városi és Budapes­ten a kerületi tanácsok tag­jai és falusi tanácsok meg­bízottai választják. Az ideiglenes alkotmány szerint választó és választ­ható minden 18. évét betöl­tött férfi és nő, aki nem ki­zsákmányolásból él. Ma­gyarország történetében elő­ször - kapott szavazati jogot a vagyontalan dolgozók túl­nyomó többsége, először vá­laszthattak a nők és a 18— 24 év közötti fiatalok. Jászdózsán a Adatok Szol­nok megye történetéből c. mű szerint nem volt jelentős a munkásmozgalom, de kez­dettől fogva szervezett ke­retek között működött. 1899^ben az MSZDP VI. kongresszusán képviseltet­ték magukat a dózsaiak is. 1902-ben a jászberényi Test­vériség nevű szociáldemok­rata szervezet itt is jelen­tős hatással szervezkedett. Az I. világháború idején Jászdózsa hadifogoly mun­kásokat és katonákat kért, hogy az aratást elvégezhes­sék. 1918. november 2-án a rend helyreállítására a köz­ség elöljárósága Jászberény­től kért segítséget. Ezt kö­vetően alakult meg a haza­térő katonák vezetésével a helyi nemzetőrség, amely a továbbiakban biztosította a rendet a forradalmi időkben. Egy 1919. január 20-án kelt jelentés szerint a község közellátásában nagy hiá­nyosságok voltak és a köz­hangulat nyugtalan volt. A Tanácsköztársaság ki­kiáltása után Dózsán is megalakult a direktórium, a helyi események irányító szerve. Legfontosabb felada­tának tekintette a lakosság élelmezésének biztosítását és a rend fenntartását. A Jászsági Alsójárás községei­hez képest ez az időszak itt eseménytelen volt, írta Tóth János, a Jászság története korszakának elismert kuta­tója. Megállapítását feltehe­tően a források hiánya is inspirálta. A tanácsválasztások do­kumentumai között kutatva sikerült megtalálnunk a jászdózsai tanácsválasztás eredeti jegyzőkönyvét. „Jegyzőkönyv Felvétetett Jászdózsán 1919. április 6-án tartott nagyközségi Tanács-válasz­tás alkalmából; jelen voltak alulírottak. Leadott 501 szavazat, köz­te 100 nő és 401 férfi sza­vazat. Harminchét szótöbb­séggel a következő elvtársak választattak be munkásta­nácsosokká: Bugyi Sz. Ist­ván, Nagy S. György, LuS- vik György. Rajzinger Lász­ló. Bodonyi Béla. Forgó Jó­zsef, Zsidei István ifj.. Ju­hász B. János, Nagy B Já­nos. Vajda Vendel, Zsidei Mátyás. Ludvik András, Nagy Imre, Bugyi Frigyes, Molnár József, Fekete Ist­ván II., Koroknyai Lehel. Gulyás Ferenc. Veress Ábel, Tóth Ernő. Bodonyi Györev. Zsider József idősb, Tábori Emánuel, Gyurkó Menyhért, Szentes Elek, Kiss Zs. And­rás, Mezei Mihály, Rédel Béla, Paksi György, Sedony Géza, Vajda Sz. János, Vaj­da Sz. József, Alekszi? János, Gulyás István, Saáry Ödön, Nagy P. Mihály, Tábori Mik­lós, Zsidei Vendel, Tősér Ist­ván, Szabó Rudolf, Szikszai B. József, Tóth Balázs, Tábo­ri B. József, Bollók Sz. István Tóth B. István, Ludmerszki Béla, Zsidei M. Mátyás, Vid­ra József, Fekete István, Lencse József. Jegyzőkönyv felolvastat­ván helyben hagyatott és aláíratott. Kmft. Forgó Jó­zsef, Zsidei István, Papp József, Kiss Lajos, olvasha­tatlan aláírás, Révfy Lajos, Saáry Ödön, Tábori József, Juhász Nagy János, Veres Ábel, Bugyi Frigyes, Gulyás István, Tóth Balázs. Egy másik megmaradt jegyzőkönyv tanúsága sze­rint a Jászdózsai Munkás-, Katona- és Földmívestanács részéről a Jászsági Felsőjá- rás tanácsába „... 4 föld­munkás jelöltetik és fogad- tatik el. Ezek a következők: Nagy P. Mihály, Bodonyi Béla, Juhász B. János és Tóth Balázs. A jászdózsai tanácstagok nevét immár nemcsak a helybeliek múló emlékezete őrzi. Feladatuk nagyon fon­tos volt. A Szolnoki Munkás 1919. április 9-i számának vezércikke többek között így szólt hozzájuk: „Ne fe­ledjék a választottak, hogy a oroletárság világtörténel­mének legkimagaslóbb pont­ién éri őket a küldetés: be­fejezni azt a nagy művet ebi hen az országban, melyért évtizedek óta küzd a mun­kásság. . !” S. L. Gulyás Katalin ....................y 1 045. áprilisában történt Földosztás a Kunságban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom