Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. ÁPRILIS 12. I Arcképvázlat I VEZETÉS PÉLDAMUTATÁSSAL Aki nem volt jó beosztott, sohasem lesz jó főnök. Ezt az életből leszűrt tapasztalatot Száz Ferenc is vallja. 1969-ben huszonkét évesen vette át a Kőbányai Sörgyár kisújszállási kirendeltségének vezetését. Ennek előtte igencsak jó beosztottnak kellett lennie, mert ma — s ezt a kirendeltség gazdasági eredményei igazolhatják — nemcsak hogy jó vezető, hanem — amit már kevesebben mondhatnak el — népszerű is. Munkája, ezáltal szinte egész élete elválaszthatatlanul összekapcsolódott a sörgyártással, -forgalmazással. Az iroda falán egykori — már ipartörténeti kuriózi- umnak számító — plakátok láthatók. A legértékesebb az 1632-ben Kőbányán alapítta- tott DREMER-féle pléhrek- lám, amely Magyarország első serfőzdéjéről ad hírt a kései utókornak. Mostanában, a húzós évek után már megengedheti magának, hogy az egyébként a még ma sem túl sok szabadideje egy részét a sör történetének szentelje. Ki gondolná, hogy már a sumérok is ismerték a sört, melynek akkor még savanyított kenyér volt az alapanyaga, s gyömbérrel, fahéjjal erjesztették. Agyagkorsóból itták, méghozzá modern korunkat megelőzve, szívószállal. A serfőzőket pedig olyannyira nagy becsben tartották, hogy még a katonaság alól is fölmentették őket. Vajon Száz Ferenc hol és mikor került kapcsolatba a söriparral? A közgazdasági után a kémiatanára vitte be a Magyar utcába, itt volt a Söripari Vállalat palackozója. Mindent csinált: füvet nyírt, takarított, molnárko- csizott, majd árukiadó lett. A katonaságtól nem mentették fel mint egykori elődeit, utána ugyanott folytatta, méghozzá apjától örökölt vagy tanult paraszti szívóssággal. Ennek köszönheti — vallja —, hogy ma elégedett embernek érzi magát. A sörfőzés történetében tovább haladva — ezután az egyiptomiak következtek. A piramisokban talált eszközök és a hieroglifák tanúsága szerint ők sem vetették meg a folyékony kenyeret, nem úgy mint a görögök, akik 'köztudottan a bort részesítették előnyben. Amint a történelemben, úgy Száz Ferenc életében is voltak korszakok. A kisújszállási telep vezetése új le- ihetőségiekjet, új feladatokat hozott. Fiatalon lett vezető, de a fiatalos lendületre, munkatempóra szükség is volt. így idézi a csaknem húsz évvel ezelőtti időt; — Amikor ide kerültem, mindössze ötvenen dolgoztak itt, sokkal kisebb területen, jóval kevesebb gonddal. De hajtani kellett, rengeteg éjszakámba került, amíg úgy- ahogy megnyugodhattam. Ha akkor nem fogom meg, elúsztam volna. Ma már csaknem száz embernek adunk munkát. Kezdetben csak egy kisebb, óránként kétezer üveget töltő palackozónk volt. Lépésről lépésre fejlődtünk. s ’80-ban üzembe állíttunk az új nagyteljesítményű gépsort. Sikerült egyenesbe hoznia az üzemet, bár még ma is sok esetben reggel hattól este tízig talpon kell lennie. A munkával járó és a munkáért hozott áldozat azonban megérte a fáradságot, mert ha valamit amúgy is meg kell tenni, akkor — Száz Ferenc szerint — azt érdemes a lehető legjobban elvégezni. Érthető tehát, hogy a kisújszállási palackozó évek óta kiemelkedik a hasonló teljesítményű, óránként 6400 üveget átbocsátó telephelyek közül. Jó kollektíva jött össze, két-három éve teljesen megszűnt a fluktuáció is. Az emberek még betegállományba sem akarnak elmenni, jól érzik ott magukat. S ebben az anyagi biztonságérzet csak az egyik összetevő, igaz, nem elhanyagolható. de a szinte családias munkahelyi légkör ugyancsak fontos szerepet játszik. Ennek kialakítása döntően a „főnökhöz” kötődik, aki — mint megtudtam — szívén viseli a dolgozók sorsát. A munkájáról beszélő ember önmagáról vall. így — ezáltal — ismertem meg Száz Ferencet is. A napi gondokat fokozatosan legyűrő akaraterő nem csökkent benne. Az évek során elért sikeres vezetői múlt sem tette elbi- zakodottá, vagy csak rutinból élő hivatalnokká. Kiegyensúlyozottsága nyugalmán ma is átsugárzik a vibráló tenndakarás. a jobbító cselekvési szándék. Mintha az egy úton elindult s arról a kínálkozó elágazások ellenére le nem térő ember felvállalt ügyének előbbrevitele egyfajta szenvedéllyé vált volna. Az pedig inkább csak megérezhető, ugyanakkor mégis a legnyilvánvalóbb, hogy valamiféle szeretettel közelíti meg a dolgokat; mindazt, ami az emberrel, emberekkel összefügg — tehát magát az embert. Ezért is keresik meg az üzem dolgozód, ha gondjuk, bajuk akad. — Főnök, szeretnék veled beszélni — szólítják meg ilyenkor mert tudják, megértésre. segítségre találnak. — Tegeznek az emberek — mondja magyarázatkéop — már túl vagyok azon, hogy a két lépés és a magázás kelljen. Az itteniek még a családi életüket is megbeszélik velem, sokszor a lakásomra is eljönnek. Azt hiszem, a rohanás a mi bajunk. Az emberek műszakot visznek, sietnek a háztájiba, rohannak. alig van idejük egymásra, magukra. Száz Ferenc pedig szakít időt. Energiájából futja még ennél többre is. Egyedül — mondja „meghal” a vezető. Közösségteremtő — formáló erőnek kell 'benne dolgoznia. Senki sem mondta neki, hogy klubot csináljanak, de ő megálmodta. A kirendeltség megvett egy házat, amit kezdetben raktárnak használtak. most alakítják át. hamarosan elkészül. Aztán — gondoltak egyet — az üzemi étkeztetést is meg lehet itt oldani. Úgyhogy a telep dolgozói alig várják már az átadást. — Megfogtam az embereket — ismeri el — de miért ne, hiszen ezekből rengeteg együttműködő energiát lehet felszabadítani. Stzáz Ferenc pedig jó sáfára ennek az energiának. Húszéves kitartó munkája alapján mondhatja magát sikeres embernek. Sikerült megvalósítania, amit csak kevesen tudnak összeegyeztetni: az üzem kerítésén kívül elismert, belül népszerű vezető. Szőke György A Dáma Ruházati Szövetkezet jánoshidai részlege belföldre divatos rakott és sima szoknyákat szállít. Képünk a vasalóban készült (T. Z.) Ki ül a főnök előszobájában? Titkárnők Sokan úgy tartják, — s van is benne valami —, hogy a gondok rátelepednek az ember arcára. S hiába próbáljuk elűzni a mindennapi munka apró felhőit, úgysem sikerülhet. De amikor velük beszélgettem, nem vettem észre azokat a redőket. Talán azért sem, mert — mint ahogy a kívülállók látják — a titkárnők általában rendezettek, ápoltak, mosolygósak, „mintha skatulyából húzták volna ki” külsővel ülnek, gépelnek, telefonálnak, intézkednek, iktatnak, kávét főznek vagy éppen szendvicseket készítenek a főnök előszobájában. — Minden megengedett, ami tetszik! — mondja az egyik vezető, amikor a külsőről. az öltözködésről kérdezem. — No. azért mégsem — teszi hozzá sietve. Természetesen a szabadidőben vagy a vállalati ünneoséee- ken érvényes is ez a dolog. — Igen, igen — vetem közbe — hiszen ha valaki keresi a vállalat igazgatóját, biztos, hogy először a titkárnővel találkozik. S az első benyomások meghatározóak lehetnek a további tárgyalásokra is. Ezzel szemben mégis úgy érzem, hogy a titkárnők egy része sokszor nagy súlyt helyez arra is, hogy egy idegen vegye nagyon komolyan a főnök rangját és állását. Mintha az igazgatói ..Geszler-kalapnak” ők lennének a legfőbb őrzői. — Előfordulhat ez is, de nem lehet 'általános jelenségként beszélni róla — mondja Renkei Pál, a Szolnoki Cukorgyár közgazdasági főosztályvezetője. Az ő véleménye annál inkább mérvadó, mivel a TIT által szervezett kétéves titkárnőképző tanfolyam egyik tanára. — Hiszen a titkárnő az igazgató egyéniségének szerves része kell, hogy legyen — folytatja — s ketten kell alkotniuk olyan képet, amely a vállalat vezetésére leginkább jellemző. A modern marketingelmélet szerint a titkárnő reprezentálja az egész vállalatot, s ez így is van. Gondoljon csak bele. neki szinte mindent meg kell oldania. Még azt is, hogy előkészítse az ügyfelet a tárgyalásra. beszélgetésbe elegyedjen vele s kiszolgálja a vendéget. Ebből is látszik, hogy nemcsak gépírói tevékenységet végeznek, munkájuk jóval sokrétűbb. Mert a titkárnőnek jól kell szelektálnia is. Arra gondolok, hogy például nem mindegy, milyen információk kerülnek a vezető elé, hiszen a szűrés nélküli adatok garmadája csak nehezíti a főnök munkáját, s az sem lényegtelen, mit ad tovább a dolgozóknak. Éppen ezért a titkárnő egyre jobban elszigetelődő, magányossá váló tagja a vállalatnak. Hiszen a munkások — így igaz — helyeselnek többen a tanfolyam hallgatói közül. Persze. minden hiába — folytatják — ha a főnök csak gépírónak tekinti a titkárnőt. Mert ilyen is előfordul._ — De nálunk nem így van — kínál hellyel Török Jó- zsefné, a Gyógyszertári Központ igazgatójának titkárnője. Hiszen én tartom a kapcsolatot a megye 73 gyógyszertárával. intézem a panaszos ügyeket, fogadom a vendégeket, iktatom és szignálom a leveleket, és még a dolgozók ügyes-bajos dolgaival is foglalkozom. Ezek mellett természetesen a gépírási feladatok is rám hárulnak. Mindezeket nem panaszként mondom, hiszen imádom a munkámat. Úgy de az irodában azonban más szabályok uralkodnak. Persze, nem vagyunk kicsinyesek. Nézze, ha egy szállító- munkásnak válláig ér a haja. vagy ha egy takarítónőt csak imitt-amott takarnak gyér textilmaradékok, ezért még nem megyünk a barikádokra. Ha azonban egy tisztviselő úgy határoz, hogy beszünteti a hajmosást, vagy ha egy titkárnő úgy öltözik, mint egy katona a téli hadjárat után, vagy mint egy múltszázadbeli nagyanyó és arcán indián harci festékmázzal jelenik meg — ezt már szóvá tesszük. Hiszen a titkárnő a vezető legközvetlenebb munkatársa és bizalmasa. Bizonyos vonatkozásban különleges helyzetet élvez, amely némi jogokkal és kiváltságokkal ruházza fel őt. De egyszersmind kötelezettséget is jelent számára, hiszen képviseli a vállalatot, az üzemet. mindig többet szeretnének hallani a belső dolgokról, de egy jó titkárnőnek azt is tudnia kell, hogy kinek és mit mondhat el. Erre annál is inkább vigyázniuk kell, mivel az emberekben kialakult egy vélemény, hogy amit a titkárnő mond, az majdnem olyan, mint ha az igazgató mondta volna. — Ugyanakkor vállalniuk kell a különböző szóbeszédeket, a gyanúsításokat is. Hiszen külső * megjelenésükben a csinosabb hölgyek kerülnek ilyen beosztásba A munka jellegéből adódóan egyfajta bensőséges kapcsolat is kialakul a férfi főnök és a női 'beosztott között. Ez pedig Tvanút kelt, mivel a kívülállók ezt a viszonyt gyakran félreérthetik. — Szóval — mint ahogy sokan hiszik — ezt a hivatást nem lehet „üléssel” elsajátítani. Éppen ezért felállíthatjuk azt a tézist, hogy „mond meg ki vagy, s én megmondom, lehet-e jó titkárnő belőled”. — Mi már négy éve foglalkozunk a titkárnők képzésével — kapcsolódik a beszélgetésbe Ring Borbála, a TIT Szolnoki Városi Szervezetének titkára. — Eleinte csak egyéves, de tavaly s az idén már kétéves kurzosokat indítottunk. mivel sokasodnak a feladatok, s ezzel együtt nőnek a titkárnőkkel szemben támasztott igények is. — Nézze — tesz elém egy listát — mennyi mindent tanulnak itt a hallgatók. Többek között statisztikát, könyvvitelt, politikai gazdaságtant, pszichológiát, magyar nyelvhelyességet, beszéd- és számítástechnikát, vendéglátást, "reprezentációt és egészségtant — hogy csak a leglényegesebbeket említsem. S ezekre az ismeretekre egy jó titkárnőnek szüksége is van. érzem, jó a kapcsolatom nemcsak a főnökkel, hanem a beosztottakkal is. Kocsis Lászlónével, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatójának titkárnőjével alig tudunk szót váltani, hiszen szinte állandóan csörög a telefon vagy nyílik az ajtó. — Mi egy titkárnő feladata? — teszem fel a kérdést, amikor csendesül a forgalom. — Nos. nagyon sok olyan apró dolog — válaszolja — amivel megkönnyítheti, segítheti a főnöke munkáját. Például ma reggel. amikor bejöttem, kiszellőztettem a szobát, virágot tettem a vázába, mert az ilyen picinysé- gek is befolyásolják a vezető hangulatát. Persze, vannak ennél kellemetlenebb feladatok is. Mire gondolok? — Nézze, ha idejön valaki, s határozottan elindul az ajtó felé, tudnom kell megállítani, mert az igazgató elfoglalt ember, s nem szereti, ha munka közben zavarják. Vagy itt van a telefon, s ismerve Szolnokot, ez sem könnyű feladat. Erről jut eszembe: érdekes, hogy sok embert csak a hangjáról ismerem, tudom a nevét, a beosztását, de nem tartozik hozzá arc. Ezen a pályán „fehér hollónak” számítanak a férfiak. Közéjük tartozik Stettner József. a Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet elnökének titkára. — Tudja, én 1954-ben gyors- és gépíró és irodakezelési szakiskolát végeztem' Mezőtúron — hajtja vissza az idő kerekét beszélgetőtársam. Talán a sokrétűsége miatt szeretem ezt a munkát, hiszen ez adja a varázsát is, mivel itt az ember mindenről tud, ami a szövetkezetben történik. Ezért is mondom azt, hogy nem egy, hanem lassan két munkaköri leírásban sem lehetne megfogalmazni mindazokat a feladatokat, amelyeket egy titkárnőnek vagy titkárságvezetőnek el kell látnia. Milyen az ideális? De vajon az igazgató munkáját mennyiben segíti heti a titkárnő? — kopogtatok be Malatinszky Györgyhöz, a Szolnoki Cukorgyár igazgatójához. — Nézze, egy vállalat Jó vagy rossz híre — válaszolja — három embertől — így a telefonközpontostól, a portástól és a titkárnőtől függ. Mert, ha ők udvariasak, tisztelettudók és készségesek, akkor a vendégnek az első pillanatban jó véleménye lesz az üzemről. S ami a kérdése lényegét illeti: a titkárnő rengeteget segíthet a vezetőnek. Csak egy példa: időt spórolhat meg a telefonálásnál. Arra gondolok, hogy nem akkor adja be a vonalat, amikor megcsörren a készülék hanem megvárja, míg a hívó vagy a hívott fél mór a vonal másik végén tartózkodik. Arra a kérdésre pedig, hogy ha más munkahelyre kerülnék, vinném-e magammal a titkárnőt ; nem a válaszom. Megindokolom, hogy miért. Ha az ember új közösségbe kerül, eleinte nincs helyismerete, ezért a gyors eligazodásban a régebben ott dolgozó titkárnő sokat segíthet. A többféle véleményből végül is kialakul egy kép, hogy milyen is az ideális titkárnő. Legyen diszkrét, precíz, tapintatos, a főnök gondolataiban osztozó, együttérző megbízható, gyors felfogású, művelt, intelligens, jó megjelenésű, határozott, kiegyensúlyozott. pontos, önálló, mert nem jó, ha mindent a főnökétől kell megkérdeznie; kezdeményezőkész. mert gyakran akkor is cselekednie kell, ha nincsenek utasítások: rugalmas, hogy minden helyzethez alkalmazkodni tudjon; becsületes, mert nem állhat mindig ellenőr a háta mögött; szorgalmas, mert sok és szerteágazó feladatokat kell elvégeznie. és legyen humorérzéke. mert az élet különben sem mindig vidám. Felteheti bárki a kérdést: létezik-e egyáltalán ilyen ember? Mindenesetre, amikor keresünk egy vállalat- vezetőt. és mondjuk a telefonban meghalljuk a titkárnő hangját, aligha gondolunk ezekre a tulajdonságokra Nagy Tiber Nemcsak gépírónők Ha száz kezük lenne
