Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
r io SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1986. ÁPRILIS 4. A bővizű, jó kutakért Gyermekkorom perzselő nyarain cserépkorsóban hordtuk az ivóvizet a határba. Aratáskor a keresztbe rakott kévék hűvösében fél napig sem melegedett fel, jóízűen kortyolgattunk belőle. Nem tudtam, milyen kincs van a birtokunkban. Léte természetes volt, mint a sarjadó vetést pásztázó eső jövetele. Most meg azt hallom a rádióból, hogy a szűkebb hazai tájakon, Békés jó részében, falvak tucatjában nit- rátos, egészségre ártalmas az ivóvíz. Aztán, ha az ember jól odafigyel, rájön, hogy nem valami békési sajátosság ez. Odafönt, az északi hegyek között nem ritka az olyan község, ahová a csecsemőknek palackokban szállítják az ivóvizet, mint nem is olyan régen a vásárlóknak az előfizetéses tejet. Vajon milyen erők hatottak itt röpke évtizedek alatt? a Tisza és a Zagyva folyóból iszik.” Próbálná ezt valaki manapság! Tisztítómű, vízvezetékrendszer, víztorony kell. a népesebb településeknek többnyire meg is van, vagy megteremthető a lehetőség, hogy mindezek meglegyenek. De mit csináljanak a kisebb, alig 20—30 házból álló tanyacsoportokon, olyan helyeken, mint Szórópuszta, Dóba, és még húszegynéhány helyet sorolhatnék a megyéből? Nem lesz vízkorlátozás Amikor ezt kérdeztem Jenéi Lászlótól, a megyei tanács osztályvezetőjétől, tömör választ kaptam: — A megyei tanácsnak nincs erre pénze, helyi erővel kell megoldani. Egy jó kút fúrásának másfélmilliós költségére gondolva nem látom az előrejuf>T.' Miért kell manapság már legalább ezer méterre lefúrni jó vízért, — milliós költséget vállalva? Valószínűleg közrejátszik a mezőgazdaság kemizálása, a környezet esetenkénti barbár szeny- nyezése, de bizonyára más okok is hatnak. Az egyik vízügyi szakembertől hallottam: Újabb ártalmak — Talán nem is olyan gyors mértékű vizeink minőségének romlása, mint véljük. Igaz, hogy évtizedről évtizedre több káros anyagot mutatunk ki a laboratóriumi vizsgálatoknál, de a műszerek mindinkább tökéletesednek. Feltételezve a vízminőség jelenlegi szintjének megmaradását, lehet, hogy újabb műszerek újabb ártalmakra irányítják majd a figyelmünket. Lehet ezt elfogadni, lehet vele vitatkozni, de azt hiszem, abban mindannyiónk- nak egyet kell érteni, hogy az egészséges ivóvíz biztosításáért haladéktalanul cselekednünk kell. Hol van már az az idillikus állapot, amit Evlia Cselebi török utazó 1664—66 között írt magyarországi úti jegyzetében! Szolnokról azt jegyezte fel :„... csor- gókútjai nincsenek, mindenki tás lehetőségét a tanya világban. kivéve a nagyüzemek telepeit, ahol nagy mélységből nyerik a vizet. A nagyobb településeken viszont kézzel- foghatóak az eredmények, újabb fejlődést ígér a közeljövő. Kaposvári Kázmér, a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója a tervezett vízműrekonstruk- ciók és műszaki fejlesztések várható hatásáról azt mondja: — Ha a tervbe vett intézkedések megvalósulnak, nem kell számolni vízkorlátozással megyénkben a VII. ötéves terv során — legfeljebb nyári csúcsidőszakban helyenként locsolási tilalommal. Hogy ez milyen munkát kíván? Az idén a megye 75 településén és 11 külterületi lakott helyén kell a zavartalan ivóvízellátást biztosítani. — A csúcsidőszakra újabb öt kút üzembe helyezésével a napi víztermelő kapacitás 151,489 köbméterre emelkedik, — magyarázza Kaposvári Kázmér. — A víztermelés, vízszolgáltatás témaköréből hadd említsem még, hogy az év közepén üzembe helyezzük a mezőtúri és a tiszaino- kai új vízmüvet. A csúcsidő- szakra átalakítjuk a mester- szállási konténeres vízmüvet, melyet az első negyedévben helyeztünk üzembe, de az üzempróba tapasztalatai alapján szükségessé vált a gumimembrános nyomástartó edények helyettesítése. A megye víztároló kapacitása jelentősen bővül az idén, ez derül ki az igazgató szavaiból: — Megkezdődött a szolnoki, háromezer köbméteres víztorony próbaüzeme. Joggal lehet .tehát arra számítani, .hogy nagy mértékben javul a Széchenyi lakótelep és 'íz újszászi távvezetékről ellátóit, települések vízellátása Még az idén elkészül JászjákóhaJmán két 100 köbméteres, Jászberényben két 400 köbméteres és Jászbol- dogházán egy ’50 köbméteres térszinti tároló. — Az említettek mellett természetesen számtalan egyéb munka segíti a vízgazdálkodás fejlesztését. Nagy a tót Akárhogy nézzük, nem kicsi a tét. A megye VII. ötéves terve szerint a vízgazdálkodási ágazat fejlesztésére 660 millió forint felhasználását tervezik a tanácsok. Űj vízbázisok létrehozása, a meglévők bővítése a cél. A községek vízellátásának komplex fejlesztését társulati formában, megyei céltámogatással kívánják elérni. Ezzel megvalósíthatónak tartják, hogy az ivóvíztermelő kapacitás napi 12 ezer köbméterrel gyarapodjék és a vezetékhálózat 83 kilométerrel növekedjék az ötéves terv végére. ' A megyei helyzetet szemléletesebben mutatják a következő számok: a közműves vízzel ellátott népesség aránya a középtávú tervidőszak végére 91,5 százalékról 95-re nő. (Az országos átlag jelenleg 90 százalék). A közműves vízzel ellátott lakások aránya 51,5 százalékról 55- re emelkedik. A 72 százalékos országos átlagot azonban még így sem közelítjük meg. Ez a tény viszont már új feladatokra utal: a közműves vízzel ellátott lakások jórésze csatornázott területen van. Lerágott csont már ez, — mondják sokan. — örüljünk annak, hogy a csatornázásnak biztató jelei megyénkben is megjelentek. Néhány helyen viszont nem sokkal a felszín alatt összegyűlt a a szennyvíz, nagyobb esőzések. olvadások után a belvízzel vegyülve nagy károkat okozhat. Ezért az ivóvízhálózatnak az országosnál jobb megyei helyzete más megyéknél sürgetőbben veti fel nálunk a csatornázást és a szennyvíztisztítást. A megyei VII. ötéves terve szerint a szennyvíztisztító telepek egésze, a csatornahálózatok nagy része társulati beruházásban, megyei céltámogatással valósul meg. Ilv módon napi 9600 köbméter tisztítókapacitás, valamint 74 kilométeres csatornahálózat épül a középtávú tervidőszakban. Ennek eredményeképpen a csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya 16-tról 20 százalékra növekszik. Sajnos még így is jelentősen alatta marad az országos (44 százalékos) átlagnak. Azt mondják, az ember mindig optimista. E sorok írója is reméli, hogy előbb- utóbb elejét vesszük vizeink és talajaink szennyezésének, és tisztává varázsoljuk környezetünket. hogy folyóink ismét olyanok legyenek, amilyeneknek Evlia Cselebi megismerte őket. Simon Béla Életpálya,váltók nélkül Beszélgetés a vasútról, életről, háborúról, az újjáépítésről Nagy József 43 évet szolgált a vasútnál, végig egyetlen szolgálati helyen, a szolnoki pályaudvaron Janáur 16-án ment nyug— Akkoriban nagyon vonzó volt a MÁV. A pályamunkások évekig dolgoztak szorgalmasan, mielőtt állandósították őket. Emlékszik a dalra? „Havi 200 pengő fix-el, az ember könnyen viccel.” Felsőkereskedelmiben érettségiztem, fél évig könyve- lősködtem havi 62 pengőért az „Oncsánál”, aztán a vasútnál — tisztjelöltként. — mindjárt 162 pengő lett a kezdő- fizetésem. Mennyit ért? Mondjuk 20 ÜÜérbe ‘került egy liter bor? Szóval hallatlan megbecsülésnek örvendtek a vasutasok, persze a követelményeket is ehhez szabták. Fegyelem — esetenként vasfegyelem — volt. Mondjak egy példát? Tisztjelöltként végigkóstolgattam a szolgálati helyeket. Éppen a távírdával ismerkedtem, fütyörészve szignáltam a táviratokat, amikor belépett a főnök. Nem vettem észre, csak a hangjára lettem figyelmes: — Mars ki az „Ördögszigetre”! Az „Ördög-sziget” amolyan „büntetőtábornak” számított a szolnoki vasútállomáson. Oda kerültem vagont pakolni, mert fütyörésztem. Nem panaszkodom, előnyömre vált, hogy a legkeményebb fizikai munkától kezdve végigjártam a „szamárlétrát”. — Nem törtem meg! Egy hétig feküdtem eszméletlenül, és amikor magamhoz tértem, a kezelőorvosom, Csömör Gabi bácsi azzal fogadott; Mitakarsz? örülj, hogy élsz. Ezt a hitet, hogy a súlyos baleset után valóban örüljek az életemnek, örüljek minden percnek. belém nevelte. Ezzel olyan erőt, olyan pluszt adott — a gyógyításon kívül —, ami mindmáig végigkísérte az életemet. Valóban más vágányra, más pályára kerültem: oktatótiszt lettem, vonatvezetőket, új felvételiseket képeztem ki. Azt hiszem, ezzel a 35 évvel én voltam a MÁV.nál a leghosszabb ideig oktatótiszt. Hálás dolog az oktatás; a mai napig rengetegen köszönnek, barátként váltunk szót. — Aztán jött emellé egy egészen másfajta „foglalkozás”; a filmezés, ha szabad azt mondanom, a filmes újságírás, hiszen 1961-től ’76-ig a Tv-híradó külső munkatársaként is jegyezték Nagy József nevét. — A fotózással, a filmezéssel kezdődött, aztán beszerveztek a tévéhez. Tizenöt év alatt több mint ötszáz filmem ment le a Híradóban Szolnokról, a megyéről. Melyek a legemlékezetesebbek? Van köztük jó is, rossz is. Éppen szak- szervezeti vezetőségi értekezleten ültem 1976 őszén, amikor egyszercsak nagy szirénázást hallottunk. Igen, a szolnoki gázrobbanásról van szó. Háromnegyed kilenckor a helyszínen forgattam a mentésről. 11 órakor már Pesten volt az anyag, este láttuk a Híradóban. Akad szebb emlék is: én tudósítottam Tyereskova Szolnok megyei látogatásáról. a kiskörei vízlépcső avatásáról. Szolnok 900 éves évfordulóján rengeteg filmet díjba, de nem sokáig ült otthon. Márciustól már ismét dolgozik. Hói? Hát persze, hogy a vasútnál. Hiszen 1943 január 8-án ott kezdett. Azt hiszem, ez hiányzik most a vasútnál. A fiatal megérkezik hozzánk a főiskoláról, mindjárt bedobjuk a mélyvízbe — főnöknek. A helyismeret, a rutin nagyon hiányzik. — iMilyen volt akkoriban, a negyvenes években, a vasutasok közötti viszony? — Annak ellenére, hogy a háború előtt a vasúti tisztek, segédtisztek, altisztek kategorikusan elkülönültek egymástól rangban, azért a munkában, a pihenőidőben — so- jkan a szabadidejükben is — együtt voltak. És égett a kezük alatt a munka! A fegyelem mellett a családias légkör jellemezte a vasutat. Azok az emberek — például a Palla mozdonyvezető család, a Kövesdi dinasztia — nemcsak foglalkozásnak, hanem hivatásuknak tekintették a vasutat. Pénzes Vladimir bácsinak fogalom volt a neve. Hargitai László — hallatlan tekintély, amellett, hogy együtt élt az emberekkel. Nagy József életének pályáján egy 1951-ben elszenvedett baleset — a sors furcsa fintoraként szabadsága idején Balaton- bogláron elütötte a vonat — állitotta másik vágányra a váltót. készítettem a városról. Az egész nem munka volt nekem, hanem hobbi. Élveztem. Nem is csinálhattam rosszul, mert az anyagaim 99 százaléka lement. — Térjünk vissza pályakezdő vasutas éveire! Hogy nézett ki, milyen technikai színvonalat képviselt a negyvenes évek közepén a szolnoki pályaudvar? — A váltók egy részét a toronyból — az egyik a Kolozsvári-hídnál, a másik a mostani nagy toronnyal szemben állt — Siemens típusú, egyszerű vonóvezetékes berendezéssel lehetett állítani, a másik részük helyi állítású volt. Akkor ötvenhét vágánya volt Szolnoknak — az úgynevezett csarnok, a rendezőpályaudvar a tehervona- toknak és a gurító-vágá- nyok. — És ma? — A személypályaudvar a szigetperonokkal, az induló tehervonatok vágányai, a gurító, a magasfogadó az érkező tehervonatok és a gyorsteher rendező-tároló — az annyi' mint 106 vágány. — Hogyan élték, vészelték át a szolnoki vasútállomáson a háborút, amely pusztításával 1944 júniusának eső napjaiban ért ide? — A főváros után Szolnokot érte a legsúlyosabb légitámadás, a vasúti csomópont és a Tisza-híd volt a legfontosabb célpont. Június elsejéről másodikára virradó éjjel me- nesztő forgalmi szolgálat- tevőként teljesítettem szolgálatot. Éjjel fél egykor riadó: a gépeket, amilyen gyorsan csak lehetett, menekítettük ki a nyílt pályára. A fűtőház mögötti Béke utcára 27 romboló bombát dobtak az angolok, ám ennek az éjszakai bombázásnak a feladata még „csak” az állomás bemérése volt. Reggel fél hétkor ismét légiveszély. Ürítettük ki az állomást, a tehervonatokat küldtük ki a vonalra, a nyílt pályára. Nyolc óra után riadó. Leszaladtunk a távírda bunkerbe. Három hullámban 130 gép érkezett. Szőfnyegbombíázást INyalc- százhetven romboló bomba esett az állomásra. Meghalt több mint ezerkétszáz ember, az állomás előtti Lehel utca eltűnt a föld színéről. Körülbelül 1500 kocsi ripityára tört — még a Gólyánál is találtunk kocsikereket —, a vágányok tönkrementek. Az állomásépület harmad- osztályú váróterme telitalálatot kapott. Az anyagi kár mellett óriási lélektani hatással járt a bombázás. A légoltalmi foglalkozásokon ugyanis azt tanították, hogy légiriadókor a padlásra kell menni és szikracsapóval hatástalanítani a bombákat. Akkor megláttuk, hogy egy fenét! Szeptember közepéig még kilenc bombatámadást kapott Szolnok, főleg a Járműjavító környéke, a vasúti pálya és a vasúti Tisza-híd. Kettó fűre ereit talpfák — Aztán még az angol bombázóknál is alaposabb pusztítást vittek véghez a visszavonuló hitlerista csapatok. — 1944 október 26-án délután, este felrobbantották a közúti a vasúti Ti- sza-hidat, az állomás váltóállító berendezését, a váltók csúcssínét. Szolnok és Űjszász között kettéfűrészelték a sínek alatt a talpfákat. Kis Béla bácsi, a helyettes főnök, már másnap bent volt, megkezdődött az újjáépítés, együtt dolgoztunk a szovjet vasútépítőkkel. November közepétől már megint ment a vasút. Negyvennégy végétől ’45 tavaszáig fantasztikus munka folyt, szinte lehetetlennek látszott a feladat. De hittünk, bíztunk magunkban, a jövőben. A legnagyobb nélkülözésben hallatlanul gyorsan megtörtént a helyre- állítás. Igaz, a veszély ösz- szehozza az embereket. 1945 januárjában Szolnok és Békéscsaba között már napi 1 vonat járt, márciusban pedig már Szolnok és Kőbánya között is megindult a vasút. 1945 végén, ’46 elején bontakozott ki az ötszáz kilométeres mozgalom; a gépnek — a mozdonynak — naponta 500 kilométert kellett teljesíteni, tehát minimum kétszer járta meg Pestet. Aztán a 2 ezer tonnás, meg a rakva rakott mozgalom — azaz a kocsiknak nem volt szabad üresen futniuk. — Aztán még egy, idegőrlő feszültséggel teli korszakot élt át Szolnokon ez a vasutas nemzedék: a pályaudvar teljes átépítését. — Az 1960-as években már naponta tizenötezren jártak be Szolnokra. Ez csak az alapforgalom. De ilyen forgalom mellett kellett építkezni! Még akkoriban is találtak fel nem robbant bombákat. Térben és időben egyaránt gigantikus méretű építkezés, egyre növekvő forgalom mellett, háromnegyed évtizeden keresztül balesetmentesen! Le a kalappal az állomás vezetői és azon dolgozói előtt, akik a felszabadulás napjaiban, majd azt követően helytálltak. És őszinte tisztelet övezheti azokat is, akik baleset nélkül „végigcsinálták” a rekonstrukció hosszú éveit. Egri Sándor Mara az „Ördög-szigetre"! Félezer film a Tv-híradóban
