Szolnok Megyei Néplap, 1986. április (37. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-28 / 99. szám

1986. ÁPRILIS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Társadalmi összefogással Tornaterem épül Berekfürdőn — Csenevész korosztály — panaszolta nemrégiben egy testinevelőtanár isme­rősöm. — Futnak az ud; varban három kört, és úgy lihegnek, mintha végigfu­tották volna a maratoni távot. Kétségtelen, hogy hosszú esztendőkön át kissé elha­nyagoltuk a tizenévesek test­mozgási lehetőségeit, és az sem vitatható, hogy a jelen­tős fejlődés ellenére ma is akad általános iskola, amely­nek nincs tornaterme. A gyerekek testnevelés óra cí­mén pár négyzetméteres „tornaszobákban” lökdösik egymást, helyszűke miatt. A tornatermek hiánya sok mindennel magyarázható, el­sősorban persze az anyagiak szűkösségével. Éppen ezért határoztak úgy néhány tele­pülésen, hogy ha nincs pénz, „íelbuzdítják” a város, a falu lakóit, gazdálkodó szer­veit, hogy támogassák a tornaterem építésének ügyét. Így történt ez Karcagon is, ahol 1980-ig mindössze két iskolában volt tornate­rem, a többi intézményben ideiglenes helyiségekben próbálták „megmozgatni” a gyerekeket. Sőt, mint a kis- kulcsosi iskolában, a három méter széles folyosón szo­rongtak a tanulók torna­órán. A városi tanács átfogó programot dolgozott ki, amelynek nevet is adott: Tornatermet minden iskolá­nak! Am időközben — igaz, nem váratlanul, tetőzött a demográfiai hullám, tehát elsősorban új tantermekre volt szükség, öt éve mégis megindult váLa|mi kedvező Ifoílyamat: élénk sporttevé­kenység kezdett kialakulni Karcagon. Most már, hogy a város lakói és üzemeinek, vállalatainak vezetői is „ér­telmét látták”, szívesen ada­koztak a tornatermekre, sportudvarokra. — Először a Zádor Üti Ál­talános Iskolában épült meg a tornaterem, ezután sorozat­ban készültek a sportudva­rok, végül 1984-ire eljutot­tunk odáig, 'hogy minden is­kola rendelkezett kisebb- nagyobb sportpályával — tudom meg Veréb József ta­nácselnökhelyettestől. — Ja­vultak a versenysport felté­telei is, ennek köszönhetően több kisdiák is nyert kor­osztályában országos baj­nokságot az atlétika vala­melyik ágában. — A Tornatermet minden iskolának! akcióban szere­pelt Berekfürdő is. Ott mi­kor kezdtek hozzá a csarnok építéséhez? — Tavaly májusban, ami­korra összegyűlt annyi pénz, hogy nekifoghattunk a kivi­telezésnek. Nagyon fontos tény, hogy a város dolgozói egynapi keresetüket ajánlot­ták fel a tornatermek építé­sére, de az összefogás abban is megnyilvánult, hogy még a terveket is társadalmi munkában készítették. — Idén márciusban azon­ban elakadt a berekfürdői tornaterem ügye. — Elfogyott a pénz. Félő, volt, hogy amennyiben nem tudjuk folytatni az építke­zést, a csarnokból csak jö­vőre lesz valami. Segítséget kértünk és kaptunk a Műve­lődési Minisztériumtól, fel­használtuk a tanács anyagi forrásának egy részét, és most már bizonyos, hogy az ősszel birtokukba vehetik a tornatermet a berekfürdői iskolások. Az épület egyéb­ként hatmillió forintba ke­rül, ebből azonban csak alig több mint másfélmilliót kel­lett „csengő forinttal” fizet­ni, a költség jelentős hánya­da társadalmi hozzájárulá­sokból származik. Kovács Andrásné, a be­rekfürdői iskola igazgatónő­je nem kis büszkeséggel mu­tatja a már tető alatt levő szép küllemű létesítményt. — Halaszthatatlan volt, hogy végre mi is tornater­met kapjunk — bizonygatja az igazgatónő. — Nemcsak az iskolának, hanem az egész településnek szüksége van egy csarnokra, ahol később — az idegenforgalmi szezon­ban — akár irodalmi műso­rokat is rendezhetnek, vagy­is többféle hasznosítási lehető­séget kínál az épület. A kar­cagi üzemek támogatása nélkül aligha tartana itt az építkezés, ahol tart. De a gyerekek is átérezték a tor­naterem fontosságát: a hul­ladékgyűjtésből származó huszonhétezer forint az épít­kezés költségeit egészíti ki. Ném tudnék megnevezni olyan gazdálkodó egységet, amely ne áldozott volna ki- sébb-nagyobb összeget a kivitelezésre, és ez igazán jó érzéssel töltheti el az em­bert. — Tehát minden rend­ben, a kétszáz négyzetméter alapterületű tornacsarnokot a következő tanévben átve­hetik a diákok .. . — Átvehetik, ha kapunk még háromszázezer forintot, amelyből megvásárolhatjuk a tornaterem berendezéseit Ennek érdekében csekket bocsátottunk ki, amelyen a szülők július 31-ig befizet­hetik azt az összeget, ame­lyet gyermekeik kényelmes körülmények között folyta­tott testmozgására szánnak.. Bevallom, én optimista va- gyok. Ha az előzményeket fi­gyelembe vesszük, Kovács Andrásné bizakodása nem alaptalan. Hiszen maga mellett tudhatja a karcagi- berekfürdői lakosokat, mun­kahelyeket. — bendó — A Ml fllm/elbM Szerelmi lázálom Akar ön hajdani — ter­mészetesen fiatalkori — nagy szerelmére emlékezni? Dino Risi filmjének, a Szerelmi lázálomnak valami ilyesmi lehetne a mottója. Ha a kér­désre igen a válasz, akkor javasoljuk nézze meg az Elő­zés világhírű rendezőjének furcsa, talán még a nosztal­giákon is túlmutató filmjét. Nem haszontalan próbálko­zás Dino Risi tükrében szem­benézni hajdani önmagunk­kal. Nem biztos persze, hogy sok örömünk lesz benne, Di­no Risinek igen furcsa vé­leménye van a múlt és a je­len képzet-kapcsolatairól, gondoljuk el: utazunk az autóbuszon, valamelyest már túl az érett férfikorunkon, s egyszeresek kiderül, hogy mellettünk egy elhanyagolt külsejű cseppet sem vonzó, korunkbéli asszonyságnak nincs jegye. Jön az ellenőr, megszánjuk az éltes hölgyet, kezébe nyomunk egy jegyet. Az asszony hálát rebeg. s mi. ahogy jobban megnézzük, rá­jövünk: ő volt valamikor a „Nagy 0”! Valami ilyesmi az alap­helyzete Dino Risi filmjé­nek, de a rendező komplikál rajta egy kicsit Ügy tűnik, a film készítői kevésnek vélték a lélektani dráma közönség­csalogató hatását, kevernek hozzá ezt is, azt is, némi kri­mi-elem sem árthat, gondol­hatta a producer, s a történet bonyodalmai és a két világ­sztár : Marcello Mastroianni és Romy Schneider, majd­csak becsalogatják a nézőt a moziba. Ami talán legjobban meg­fogja a nézőt: az 1960-as évek szelíd nyugalma, ez a sugallat, hogy akkor még az emberek nem hordták any- nyira magukkal a rohanás, a tülekedés mindent elrontó sajátosságait, mint manapság. A film aktív főhőse szinte patológiai eset, hiszen ha nem lenne az, akkor a Sze­relmi lázálom nem is ját­szódhatna úgy, ahogy Dino Ri­si ebben a formában elkép­zelte. A kényes egyensúly egyik oldalán Mastroianni balanszíroz, nagy odaadás­sal, de legalább annyi rutin­nal, míg a másik póluson Romy Schneider próbálhat­ta ki, hogy női vonzásának, mindenre képes színészi tu­dásának teljében van. A kissé erőszakos sztori bra­vúrt kíván, s a színésznő úgy oldja meg elképzelhetetlenül nehéz feladatát, olyan ter­mészetességgel, mintha csak csupán a sarki csemegébe te­lefonálna a heti élelmiszer szállítmány ügyében. Hogy nosztalgia-film le­gyen a javából a Szerelmi lázálom, arról, Qrtolani ze­néje is gondoskodik. A nagy jelenet érzelmes klarinét szólóját nem kisebb szemé­lyiség, Benny Goodman fúj­ja el. Mindezek ellenére azt hi­szem, hogy a Guarda come dondekura, az Előzés világ- slágerére, s a film egészére még most is jobban emléke­zünk, húsz év távlatából, mint a Szerelmi Lázálomra holnapután. Lehet, persze, hogy igaz­ságtalanok vagyunk, de Dino Risi neve annyira összefort az ElŐzés-sel, hogy új film­jét, a Szerelmi lázálmokat csak amolyan, a nosztalgia filmek területére tett kirán­dulásának fogjuk fel. Netán arról van szó, hogy mostani hangulatunk jobban kívánja a Cicababákat, vagy Dino Risi másik ismert re­mekét, az Egy remete Rómá­ban című nagyszerű vígjáté­kát. — ti — A Reflektor tervei Video a politikai oktatásban Ezekben a napokban már jövő évi terveit pontosítja a Refléktor Kiadó. Progra­mot dolgoznak ki arról, hogy milyen témakörökben és módszerekkel készíttessenek vúedaműsarokat a ,politikai oktatás számára 1987-ben. A munkahelyi tanfolyamok­nak, testületi üléseknek, sőt a vállalati ünnepségeknek is új színfoltja lett a politikai video-műsor. Az új eszközt egyre többen használják a pártoktatásban és az egyete­meken egyaránt, a politikai képzés színesítésére. A Ref­léktor az MSZMP módszer­tani és szemléltető kiadója egy éve vált ki a Kossuth Könyvkiadóból. A most már önállóan működő kiadó al­bumok, módszertani kiad­ványok, képregények, dia­sorozatok, magnókazetták és filmek mellett 1985-ben 16 vádeoanyagot készíttetett és terjesztet. A Reflektor Kiadó nem rendelkezik önálló stúdióval. A kiadó szerkesztői válogat­nak a hazánkban készülő dokumentum- és játékfil­mek, vagy azok részletei kö­zött, és a politikai képzés­ben használhatóakat átmá­soltatják videóra. Egy másik lehetőségük, hogy a kiadó maga készítette videoműso- rokat, azaz szervez, forgató- könyvet írat és gyártat. Emellett újabban megrende­lésre is dolgozik a video- szerkesztőség. Kiterjedt köz­vetlen kapcsolatai vannak a megyei pártoktatási igazga­tóságokkal, KISZ-es, szak- szervezeti, vállalati és felső- oktatási szervekkel. Ezt jel­zik a tőlük érkező kérések, A szobrász ereje a szobor Szolnok művészeti életé­nek jó értelemben vett szen­zációja napjainkban Kiss István Kosisuth-díjas szob­rászművész kiállítása a Ti- sza-parti galériában. A mű­vész — L. Menyhárt László értő rendezésében — nyolc­van szobrot, kisplasztikát állított ki, ahogy meghatá­rozta: szemelvényeket élet­művéből. A Kuruc-kő és bronz — még a főiskolás évekhez kötődik, de szép számban láthatja a közönség a Kiss István napjainkban készült alkotásait. Megje­gyezte beszélgetésünkkor, hogy soha sem véli elké­szültnek egyetlen művét sem: ugyanazok a témák új és új megfogalmazásban szinte végigkísérik életmű­vében. — A budapesti Dózsa-em- lékmü, a Tanácsköztársasági emlékmű, a szegedi Lenin- szobor, Vácott a Végvári vi­tézek című kompozíciója — és sorolhatnánk — mind azt bizonyítják, hogy igaza vájt kritikusának, ön elsősorban köztéri szobrász. Vitatható viszont az a szintén kritiku­si megállapítás, hogy művei a kiállító termek viszonylag semleges légkörében csak részben fedik fel valódi ter­mészetüket; kommunikatív erejük csak a szabad tér táv­latokat kínáló adottságai kö­zött, a gonddal megszerve­zett környezeti hatások ere­dőjeként érvényesülnek iga­zán. A szolnoki tárlat sikere ennek ellent mond. — Kétségtelen, hogy na­gyon fontosnak vélem a környezet látványát, sokszor tépelődve keresem szobraim számára a legmegfelelőbb hellyeiti. |Nem kell monda­nom a szobor számára mi­lyen fontos a kömyeaet, mennyire éltetheti, netán el is nyomhatja a mondaniva­lót. A szobrász elsőrendű kötelessége, hogy közösségi és maradandó műveket emeljen, mépedig olyanokat, melyek a kor nagy kérdéseit sokoldalúan és mindenki számára hozzáférhetően ex­ponálják. — Mondhatjuk úgy is: az emberek értsék a művet, megértsék a szobor hordoz­ta gondolatokat... — Jelképpé csak az tud válni, ami mennél többek gondolkodásában helyet ke­res ... Én meglehetősen primer módon fejezem ki magamat, mert ez a vélemé­nyem, ha az ember kerül­geti a problémát, némileg már el is kente. Igyekszem úgy fogalmazni, hogy szob­raimban benne feszüljenek napjaink ellentmondásai. Az ilyen szobor pedig már nemcsak anyag — cselekvés is. Ügy gondolom, hogy a művészetnek mindig a kor legfontosabb emberi problé­máit és eszményeit kell megfogalmaznia, kifejeznie. Az eszmény, a kor eszménye pedig nagyon leegyszerűsít­ve úgy fogalmazható meg, hogy kollektív világot kell teremtenünk.., Exkluzív interjú — Már az indulás évei er­re ösztönözték? — Sokkal messzebbről kell kezdenem, mert még egyáltalán nem tudtam, mi a művészet, amikor az első „szobraimat”, de jobb ha úgy mondom: gyurmáimat elkészítettem. Nagyszalon­tához, fogékony gyermekka. rí éveimhez kötnek ezek az emlékek. A pőre, sík vidék, ahogy a költő mondta, olyan szegény volt, hogy a bíbic is sírva repült el fölötte. Ez a föld adta számomra az anya­got, a környezet az élménye­ket. Elsősorban apám mun­kájáról kell szólnom: dísz- műlakatos volt, a nehéz fizi­kai munka és a művészet határmezsgyéin. A megélhe­tés nehéz volt, csak a pon­tos, szép munkák elkészíté­sével tudta eltartani apám a családját. Sokat dolgoztam — gyermekfejjel — a mű­helyében, megtanultam tisz­telni, becsülni a munkát, s főleg azokat a kétkezi embe­rekét,! akik verítékükkel küszködnek meg családjuk kenyeréért. Nem gondoltam arra, hogy szobrász leszek, s főleg apámtól állt távol az ilyesmi... — Már — évti­zedek múlva — a Dózsa- szobron dolgoztam, amikor azt kérdezte tőlem apám: mikor akarsz már valami jó szakmát kitanulni. Nyolc­éves korodban többet értél a műhelyben, mint két rossz segéd, vinnéd valamire... Csoda-e ezek után, hogy mindig csak az érdekelt, azok az emberek, akik indí­tottak, akiket ma is közel érzek magamhoz, értsék mit akarok mondani a szob­raimmal. Mindezt végérvé­nyesen meghatározták sza­lon tai éveim: az ilyen sorból induló ember vagy nagyon önző lesz, vagy nagyon erő­sen közösségi. Ez utóbbit vállaltam fel. — Ez több — a szobrai értem — mint stílus... — A realizmus, vélemé­nyem szerint se nem stilus, még csak nem is figurális ábrázolás vagy absztrakt kérdése, hanem a szándék­nak való megfelelni tudásé. — Történelmi érdeklődése közismert: vállalás ez is. Nem nagy teher ez az alkotó művész számára? — Mindig azok élete ér­dekelt, akik a történelmi tö- megfnozgás szolgálatában álltak. Nem illusztrálni akarom a történelmet, ha­nem erősíteni szobraimmal az emberek tudatát. A mű­vészetnek az a dolga, hogy minél több embernek gon­dolkodási támasza, szemléle­ti segítője legyen. Mindez nem jelenti azt, hogy a szó .primitív értelmében kívá­nok közérthető lenni. De azt sem, hogy figyelmen kívül hagyom azokat, akikhez szól­ni szeretnék. — A különböző művésze­ti áramlatok szele sohase ingatta meg erre vagy ar­ra... — De ... talán igen, kép­letesen szólva: egy-egyperc­re! Csakhált mindig rájöt­tem, az új, divatot, felvált­ja az újabb, az újabbat a legújabb. Így nem lehet a maradandóságért dolgozni. A divat reklám, sokszor ön­reklám ... Arra is képes, hogy érdemes művészeket tönkretegyen. Talán szeren­csém is, hogy a külső be­avatkozások elfogadására al­kalmatlan vagyok. Ha a művésznek nincs hite az iránt, amit csinál, munkája csak rutin marad. Az érzel­mi kötődést nagyon fontos­nak tartom, még akkor is, ha ehhez akaraterő és tar­tás kell. Csak a következe­tes művészi munka juttat­hatja el a szobrászt a mara- dandós ághoz. — Köszönöm a beszélge­tést. Tiszai Lajos A Magyar Úttörők Szövetsége a tanévkezdetén, a mozgalom 40. évfordulója tiszteletére pályázatokat hirdetett különböző témákban. Megyénk iskoláiból is sok tanuló nevezett be a pályamunkák elkészítésébe. A legjobbak a napokban vették át a nyerteseknek járó, kéthetes csillebérci táborozásra jogosító jutalmat. Képünkön a technikai témakör győztesei: Garami Krisztián, Rátkai Miklós, Faze­kas Zoltán, Dombóvári Zsolt és Juhász Lajos, akik hajómodell-építésben érték el a legjobb eredményt (Fotó: Cs. F.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom